Melyik igével (esetleg többel) lehet alátámasztani a pokolban járt emberek beszámolóit?

Jó a kérdés,csak semmi értelme...

Hogyan írhatná le azt valaki,hogy milyen is a pokol?Ha ott járt,akkor ott is ragadt volna,és keseredne ott örökidőkvégezetéig.

Ez mind-mind nevetséges,csupán fantáziavilág,ugyanúgy mint pl.Alice Csoda9országban,csak régebbi mese.....

Kérdező miért ilyen hülyeségeken agyalsz?

Szia!

Semmilyen bizonyíték nincs rá, mert a bibliában ilyen pokol nincsen.

DE érdekes lesz neked a Jelenések 20:10

Bizonyos, konkrét embereknek a konkrét beszámolóit szerintem nem lehet igeileg alátámasztani, mert én is tudnék kitalálni egy olyan mesét, ami a legtöbb hívő Pokolról alkotott képével egybevág, elmondani, hogy ott jártam, de visszajöttem.

Viszont meg sem lehet őket cáfolni, mert nem lehet kétséget kizáróan bebizonyítani, hogy "neked nem volt ilyen látomásod". Hogyan tagadhatnánk egy ember bármilyen lelki élményét?

Az általad leírt konkrét beszámolókat inkább nem kommentálnám, de fel szeretném hívni a figyelmedet néhány olyan igére, amely eligazítást nyújthat ebben a kérdésben.

A Biblia teljesen konzekvens azt illetően, hogy az embert Isten a földi életében is "elragadhatja" és olyan helyekre viheti, vagy olyan dolgokat mutathat neki látomásban (a kettő nem ugyanaz), ahova nem lehetséges embernek "magától" eljutni, vagy nem amit nem lehetséges embernek látnia.

Fizikai testben történő "áthelyezésre" (divatos mai kifejezéssel "teleportálásra" - de nem okkult módon!) vagy szellemben történő elragadásra is van példa a Bibliában.

Néhány példa ezekre, a teljesség igénye nélkül:

Látomás, testben vagy szellemben való elragadtatás nélkül: Dániel (Dán. 7. rész), Dániel (Dán. 10-12. rész), és még sokan mások (pl. Ábrám 1Móz 15:1, Jákób 1Móz 46:2, Sámuel 1Sám 3. rész stb.)

Szellemben való elragadtatás: Dániel (Dán. 8. rész), Péter (Apcs. 11:5-10.), János (Jelenések 1:10, de gyakorlatilag az egész Jelenések könyve).

Testben való elragadtatás: Illés (1Kir. 18:46.), Illés (2Kir. 2:11), Ezékiel (Ez. 1-3. rész), Jézus megkísértése (Márk 1:12., Máté 4. rész, Lukács 4. rész), Jézus mennybemenetele (Apcs. 1:9), Filep "áthelyezése" (Apcs. 8:39-40.).

Láthatjuk, hogy egyik sem volt elszigetelt, egyszeri eset, és mind az Ó-, mind az Újszövetségben történtek ilyenek. Emiatt egyáltalán nem zárható ki, hogy jelen korunkban is adjon az Úr látomást, akár elragadtatásban, akár anélkül.

És a végére hagytam egy esetet, ami nagyon érdekes, és azért is nagyon fontos, mert itt bibliai bizonyítékot ad rá Pál apostol, hogy lehetséges egy embernek a Mennybe való elragadtatása, majd visszatérése.

Így ír erről Pál a Korintusiakhoz írt levél 12. részében:

2Kor 12:1 A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.

2Kor 12:2 Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.

2Kor 12:3 És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja),

2Kor 12:4 Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie.

2Kor 12:5 Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem.

Ez az eset nem tudjuk, hogy a fentebbi "kategóriáim" közül melyikbe esik, mert Pál sem tudta a választ. Viszont egyértelmű, hogy itt egy olyan keresztény ember megtapasztalásáról van szó, aki élő emberként járt a harmadik égben, vagyis a Mennyben [a Bibliában 1. ég = a Föld atmoszférája, 2. ég = a Földön kívüli világűr, 3. ég = Menny], majd onnan vissza is tért.

Ez az Ige alátámasztja, hogy nem kérdőjelezhetjük meg *automatikusan*, kategorikusan az ilyen jellegű beszámolókat, mert lehetnek köztük igazak.

De ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez az Ige egyúttal azt is automatikusan alátámasztaná, hogy azok az emberek, akik ma ilyet állítanak magukról (pl. az ismertebbek közül Don Piper, aki elmondása szerint a Mennyben járt, Bill Wiese pedig elmondása szerint a Pokolban), tényleg átéltek hasonló megtapasztalásokat, és Isten üzenetét hozták el az emberek számára.

Hozzá kell tennem, hogy az ilyen jellegű "bestsellerek" ennyire tömeges számú megjelenése, de nem is csak a tömegesség, hanem az elvileg azonos helyre "utazók" beszámolói közötti rengeteg ellentmondás, csaknem "garantálja", hogy a beszámolók legnagyobb része valószínűleg hamisítvány. [És hangsúlyozom, hogy ezt keresztény hitbeli meggyőződésből mondom, nem a materialista alapon szokásosan felhozott számos alternatív magyarázat (pl. a klinikai halálról) miatt.]

Az egyik nagyon fontos megértendő dolog, hogy Isten a Bibliában, benne a 4 evangéliummal és az apostoli levelekkel, éppen elegendő információt szolgáltatott az emberiségnek ahhoz, hogy Őt megtalálja. Így - mint ahogy erre vonatkozó akaratát Jézus a mennybemenetele előtt ki is fejezte, ld. Mt 28:19-20., Márk 16:15-16. - elsősorban az evangélium és Jézus feltámadásának hirdetése által kell az embereknek a megtérést hirdetni, nem a Mennyből visszatérő emberek mesés beszámolóival, vagy a Pokolból visszatérő emberek horrorisztikus élményeivel. Azért, mert sem a Mennybe való vágyakozás, sem a Pokoltól való félelem nem mentheti meg az embert: csak a Jézus Krisztusba vetett sziklaszilárd hit az, ami által megmenekülhetünk.

Sőt, azt is hozzátehetjük, hogy Jézus elmesélt a tanítványainak egy történetet a gazdag emberről és Lázárról, a koldusról (Lukács 16.), aminek a lényege, hogy a gazdag, tivornyázó életet élő ember a pokolba került, Lázár pedig a Paradicsomba ("Ábrahám kebelébe"). A gazdag ember könyörög Ábrahámnak, hogy engedje, hogy Lázár visszatérjen a földi világba, és figyelmeztesse a testvéreit a megtérésre, "hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak." Erre Ábrahám azt válaszolja: "Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat. Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad." (Luk. 16:29-31.) Ebben a történetben Jézus cáfolja, hogy egy, a halálból visszatérő ember bizonysága többet érne vagy hatásosabb lenne, mint egy élőé, aki az evangéliumot hirdeti.

Úgyhogy ennélfogva az a *minimum*, hogy minden ilyen beszámolót nagyon komoly igei vizsgálatnak kell alávetni, mert ha az állítólagos elragadtatott olyan dolgokat mesél, amelyek ellentétesek a Bibliával, akkor semmiképpen nem kell elhinni, amit mond. Ha a Bibliával egyező, vagy legalábbis általa nem kizárt dolgokat mond, akkor oda lehet rá figyelni, sőt lehet nagyon fontos és Istentől származó is az üzenete (emlékezzünk rá, hogy Jóel az utolsó időkre vonatkozó próféciájában azt mondja, "És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak." [Jóel 2:28], aminek a beteljesedését Péter apostol a Szent Szellem eljövetelekor kijelentette [Apcs. 2:17]), DE! mégsem lesz soha fontosabb és előbbrevaló, mint maga az Ige, mint maga Jézus Krisztus evangéliuma.

Emellett szerintem, ha azt tapasztaljuk, hogy ezek az emberek a beszámolóikkal sok embert fordítanak Isten felé, vagy legalábbis elgondolkodtatnak, akkor az nagyszerű dolog, és annak a jele lehet, hogy Isten ezekben az utolsó időkben még intenzívebben akarja "bombázni" a társadalmat az üzenetével: "eljövök hamar!" Mert Jézus azt mondta: gyümölcseiről ismerjük meg a fát; és ha vannak ezen beszámolók közt olyanok, melyeknél a szerzők nem önmagukat akarják sztárolni, és nem mulasztják el a lehetőséget, hogy a beszámolójukat kiegészítsék az evangéliummal, és azt látjuk, hogy a szolgálatukon keresztül sok ember őszintén, szívből és tartósan megtér Istenhez, akkor ezeknek jó a gyümölcse, és akkor a fa is jó - "mert rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt" (Mt 7:18).

Az általad leírt "poklos" beszámolók tartalmi részét nem szeretném minősíteni; inkább leírom, hogy az Újszövetségben milyen leírásokat találhatunk a kárhozatról:

"Márk 9:47 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.

Márk 9:48 Ahol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik."

"Máté 13:49 Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.

Máté 13:50 És a tüzes kemencébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás."

"Máté 25:29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van.

Máté 25:30 És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás."

"Máté 25:31 Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.

Máté 25:32 És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

Máté 25:33 És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

(...)

"Máté 25:41 Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett."

Máté 25:46 És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre."

"Jel 20:10 És az ördög, aki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, ahol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.

(...)

Jel 20:15 És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték."