Melyik igével (esetleg többel) lehet alátámasztani a pokolban járt emberek beszámolóit?

A gazdag és lázár története egy példázat, amit sok eleme megmutat (pokol és menny közötti beszélgetés, és a pokol látványa elrontaná a szentek boldog örök életét, Ábrahámnak mekkora kebele kell hogy legyen, hogy elférjen rajta minden igaz, cseppnyi víz mire elég?)

A második kérdésre egy igével válaszolnék:

Jelenések 20:5 A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő.

Ezután az időszak után (olvasd el Jelenések 20-at, ott van leírva ez az időszak) támadnak fel a gonosz halottak az ítéletre

Az, hogy Lázár története példázat, nem jelenti azt, hogy nincs pokol. Mint ahogy az irgalmas szamaritánus története is egy példázat - de teljesen valószerű. Jézus minden példázata teljesen valószerű! Teljességgel elképzelhetetlen, hogy Jézus olyan példázatot adjon a tanítványainak, ami hamis információt tartalmaz arról, hogy mi történik az emberi lélekkel a halál után.

Igaz az, hogy nem lehetünk abban biztosak, hogy a pokol (sír) olyan, mint amilyennek leírják, de olyan nagyon nem is kételkedhetünk benne. A halott emberek lelke a haláluk után az Istentől kijelölt helyükre kerül, amiről a Biblia egybehangzóan állítja, hogy a föld alatt van (a Föld mélyebb részeiben). Jézus Lázár példázatában azt állítja, hogy ez a hely különbözik az igaz és a bűnös emberek tekintetében. Amikor keresztre feszítették, a vele együtt kivégzett egyik "lator"-nak azt mondta: "Úgy van, ahogy mondom neked: Ma velem leszel a Paradicsomban." (Luk. 23:43.)

A halottak "alvását", öntudatlanságát számos igehely cáfolja. Jézus Mózessel és Illéssel beszélgetett egy hegyen, amikor Péterrel, Jánossal és Jakabbal felment imádkozni. Jézus azt mondta a farizeusoknak, hogy "Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült." (Ján. 8:56.)

Péter 1. és 2. levele kulcsfontosságú igék ebből a szempontból. 2. levelében ezt olvashatjuk:

"2Pét 2:4 Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre;

(...)

2Pét 2:9 Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani."

Nagyon fontos, hogy milyen szavakat használ a görög eredetiben Péter. Azt mondja, Isten a bűnbe esett angyalokat a "mélységbe taszította", amit a "tartaroó" igével fejez ki

(bocs, az előbb véletlenül félkészen küldtem el a választ)

A tartaroó azt jelenti, hogy „a Tartaroszba hajít”, a Tartarosz pedig a görög mitológiában az alvilág legmélyebb szakadéka. Péter – bár nem állíthatom, hogy ennek a szónak a használatával korrektnek tartotta a görög mitológia képét az alvilágról – mégsem véletlenül használja ezt a szót: a Tartarosz a görög mitológiában a „titánok börtöne” volt, és a titánok „sztorija” sok hasonlóságot mutat a Péter által itt nevezett bukott angyalokéval.

Hogy pedig a gonosz angyalokat megkötöztette Isten, az egyértelműen kifejezi, hogy nem öntudatlanok, és nem is alszanak. Viszont az igehely elárulja azt a fontos részletet is, hogy a mélységben való fogva tartásuk nem a büntetésük, hanem ennek célja, hogy „fenntartassanak az ítéletre”. A „fenntartassanak” eredeti szava a ’téreó’, ami szó szerint azt jelenti, hogy vigyáz, figyel, szemmel tart, őriz, megtart. Nem más a mélység, mint egy börtön, ahol a szellemvilág „társadalomra veszélyes” tagjai(nak egy része) vannak az ítélethirdetésükig előzetes letartóztatásban.

Azt pedig, hogy mi az ítéletük, tudjuk, hiszen Jézus megmondta:

„Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek [er.: Diabolosznak, azaz Sátánnak] és az ő angyalainak készíttetett.” (Máté 25:41)

Vagyis a büntetésük a gyehenna; a mélység pedig a fogvatartásuk helye, ahol várják az ítéletet. Hasonló lesz a helyzet Sátánnal is, amikor eljön Krisztus, hogy megkezdje 1000 évig tartó királyságát:

„Jel 20:1 És láték egy angyalt leszállani a mennyből, akinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy lánc a kezében.

Jel 20:2 És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre,

Jel 20:3 És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre.”

Sátán megkötözése, és fogva tartása 1000 évig nem büntetés, hanem „óvintézkedés”. Az ítélete azután következik, hogy az 1000 év után eloldatik a fogságából, és Isten végérvényes győzelmet arat fölötte, majd megkapja a végérvényes ítéletét, a büntetését: a tűz és kénkő tavába vetik.

Eddig az angyalokról beszéltünk. Az előbb pedig idéztem már a 2Péter 2:9-et, ahol egyértelműen emberekről van szó – és azt írja, a gonoszokat „az ítélet napjára [-ig] büntetésre fenntartani” (de eisz hémeran kriszeósz koladzomenúsz térein). Itt is tehát ugyanazt a ’téreó’-t használja, mint a 4. versben, és a ’koladzó’-t, ami azt jelenti, hogy ’féken tart, megzaboláz, megfenyít’. Tehát azt írja Péter, hogy a gonoszokat az ítélet napjáig elzárva tartja Isten, fogságban.

Nagyon fontos tehát megérteni, hogy a „pokol” az emberek vonatkozásában SEM az ítélet, a büntetés-végrehajtás helye, hanem az ítélet *várásának* a helye, az „előzetes letartóztatás”. Egy börtön.

Péter apostolnak az 1. leveléből is további információt kapunk erről:

„1Pét 3:18 Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek [szellem] szerint;

1Pét 3:19 Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek [szellemeknek] is prédikált,

1Pét 3:20 Amelyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, amelyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által;”

Mit ír Péter apostol? Azt, hogy Jézus, miután megölték a kereszten, „szellemben elment”, és azoknak a tömlöcben (’phülaké’ = őrség, fogság, börtön; megegyezik a Sátán 1000 éves fogságára használt szóval) lévő szellemeknek is prédikált (’kérüsszó’ = kihirdet, hírül ad, de azt is jelenti, hogy ’kihirdet valakit győztesnek/bűnösnek’), ugyanazoknak, akik a Noé napjaiban engedetlenek (apaitheó = nem hisz/nem engedelmeskedik) voltak a bárka készítésekor! Ezzel teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy Jézus Krisztus börtönben, tömlöcben lévő halott emberek szellemeinek „prédikált”, miután kivégezték a kereszten! Hadd tegyem fel a költői kérdést: melyikük nem volt már túl a halálon? És melyikük volt közülük öntudatlan?

A Jelenések könyvében pedig azt olvassuk, hogy azok, akiket a „nagy nyomorúságban” megöltek a Krisztusban való hitük miatt [jövőbeli esemény], nagy szóval kiáltoznak Istenhez! Tehát ők sem „öntudatlanok”:

Jel 6:9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak.

Jel 6:10 És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?

Jel 6:11 Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az [ő] szolgatársaik [nak], mind az ő atyjokfiai [nak száma,] akiknek meg kell öletniök, amint ők is [megölettek].

Visszatérve a Lázár és gazdag ember példázatához, azt mondtam ugye, hogy a „pokol” nem a holtak büntetésének, hanem fogva tartásának helye. Mégis azt olvassuk, hogy a pokolban a gazdag ember „gyötrettetik”, kínokban van, illetve lángban, és iszonyúan szomjazik. Miért? Azért, mert ki vannak zárva az életből (per definitionem ezt jelenti a halál), az élet pedig maga Isten. Így Isten jelenlétéből is ki vannak zárva, minden jóból, nem részesülnek Istennek semmi ajándékában. Minden jó dolog, minden jó érzés, minden remény stb., sőt, még a világosság is (!), Isten ajándéka a földi életben, akár tudatában vannak az emberek, akár nem. De ha valaki semmiből ezek közül nem részesülhet többé, az maga a kín. Pontosan erről az állapotról szól a Prédikátor 9.:

Préd 9:6 Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.

Préd 9:7 Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.

Préd 9:8 Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik.

Még reménységük sincsen. Semmi jutalmuk nincs többé. Azaz semmi jóból nem részesülhetnek. Szeretni és gyűlölni sem képesek többé, „gerjedezésre” (buzgalom, hév, lelkesedés, s egyben féltékenység, irigység, nemi szenvedély) nem képesek többé. Az egyetlen dolog, ami maradt nekik, a Zsidókhoz írt levél szavait idézve: „az ítéletnek valami rettenetes várása” (10:27).

Így tehát azt nem tudom neked megmondani, hogy mennyire hitelesek vagy ha hitelesek, mennyire pontosak a pokolról szóló beszámolók. De abban biztos vagyok, hogy akármilyen legyen is, fogságban, Istentől teljesen elzárva lenni, és az ítéletet várni, minden körülmények között szörnyű.

^ „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az Sátánnak és az ő angyalainak készíttetett.” (Máté 25:41) --> A "készíttetett" szó múlt idejű ige, tehát már elkészült állapotban van. Ilyen egyszerű.

Az eredeti kérdésre nem igazán tudok válaszolni, mert egyetlen egy ilyen könyvet olvastam, azt is vagy 15 évvel ezelőtt, és csak annyi dereng, hogy nem tartottam teljesen hitelesnek, ezért ki is selejteztem. De ez nem jelenti azt, hogy egyik beszámoló sem lehet hiteles. Viszont a te leírásod inkább arra a középkori elképzelésre emlékeztet, amely szerint a pokolban mindenki a bűneinek megfelelő büntetést kap.