A katolikus egyház miért engedi a hamvasztásos temetést?

Már fentebb írtam, hogy a tiltás a katolikus hit ellenségei miatt lettek megfogalmazva (nevesítve a szabadkőművesek miatt). A feloldás pedig annak köszönhető, hogy a hamvasztást ma már nem emiatt kérik (aki emiatt kéri, az nem katolikus, tehát nem temethető katolikus szertartás szerint).

A test feltámadását ez nem érinti, hiszen a mi emberi cselekedeteink nem gátolhatják Isten mindenhatóságát.

Ez a katolikus egyház tanítása, s erről bárki meggyőződhet a Hittani Kongregáció 1963. július 15-én kelt Piam et constantem rendelkezéséből (Denzinger-Hünermann 4400). Ez a dokumentum részletes indoklást is tartalmaz, de nem szokásom bemásolni hosszú szövegeket.

Én magam is katolikus vagyok. Hosszas töprengés után döntöttem édesapám hamvasztásos temetéséről. Idézek egy helyről: "– A Biblia úgy fogalmaz: mindannyian porrá leszünk, a test elhamvasztásával csupán a természetes folyamatot gyorsítják fel, így a keresztényeknek sem lehet vallási fenntartásuk az urnatemetéssel szemben – fűzte hozzá a lelkész. "A plébánostól megtudtuk: alaptalan mindenkinek a félelme azzal kapcsolatban, hogy elvész a lelke, akinek a testét itt, a földön elhamvasztják. A kegyelet végső formájától ugyanis független, hogy megmarad-e az elhunyt szelleme."

Amúgy meg inkább gondolkodjunk el azon, hogy már a patológián elkezdődik egy folyamat (és hiába kérjük sok esetben, hogy tekintsenek el a boncolástól) ami szerintem hasonlóan fájdalmas része a gyásznak, az elhunyttal szemben, a hozzátartozóival szemben és ugyanígy támadható területet adhat a régi dogmatikus gondolkodásúak számára... Mégis el kell fogadni, hogy része a korunknak a vallásunk megtartása mellett!