Vallásosok, akik nem élnek nemi életet, vagy már próbálkoztatok azzal h lemondjatok a szexről, ti mit tettetek ilyen szituációban? Vagy mit tennétek, ha ilyen szituba kerülnétek?

Szerintem anyukád aggódik érted, és joggal. Figyelj, nekem nagyjából két éve nincs nemi életem (nem igazán vallási okokból, csak most ez így alakult), de ugyanúgy rendszeres a menstruációm, mint volt. Én nem gondolom, hogy ami nálad van, az ennek lenne a következménye, meglehet, hogy valami bajod van, és jó lenne kideríteni, hogy mi az.

Menj el szerintem nőgyógyászhoz, attól bajod nem lesz, de legalább megtudod, hogy mi áll a háttérben. Aztán ha fel is ír gyógyszert, nem fog fegyvert tartani a fejedhez, hogy beszedd, vagy egyáltalán kiváltsd.

Ha a helyedben lennék és semmilyen gyógyszert nem szednék.

De furcsa amit írsz. Ha meghallgatod, hogy mit mond neked a doki ezzel kapcsolatban, ebből bajod nem lehet

Anyukád ne mondja meg neked, hogy kivel szexelj.

Elmondhatod nyugodtan, hogy nem keresel párt és felnőtt nő vagy. De nem érdemes azon veszekedni egy életen át, hogy neked mi a vallásod.

Én mondjuk, hogy te lennél tuti nem mondanék le a szexről.

Kedves kiroru :)

Szerintem jóval esélyesebb, hogy pszichés okokból maradt el a mensid, mint hogy szervi baj lenne. Ne értsd félre, nem úgy gondolom, hogy pszichésen beteg lennél; hanem úgy, hogy pszichoszomatikus a dolog. Javaslom, hogy mindenképp menj el vizsgálatra, mert csak így zárható ki, hogy tényleg nem húzódik-e meg valami komoly probléma a háttérben.

Az orvos által javasolt gyógykezelést nem vagy köteles elfogadni, nem erőltetheti rád senki a saját akaratát, ha nagykorú (18+) vagy.

Viszont szerintem gondold át egy kicsit a helyzetet, mert édesanyád aggodalma nem alaptalan. Ugyanis a természet rendje szerint az a normális, ha egy nő a fogamzóképes korban menstruál, akár él szexuális életet, akár nem, akár lesz gyermeke, akár nem. A szervezet pedig egy különleges és csodálatos valami, "furcsa" összefüggésekkel, pl. a rendszeres mozgás erősíti a csontokat, így azok idősebb korban kevésbé törnek.

Viszont egy-egy nem természetes működés más problémákat is okozhat. Konkrétan egy olyan összefüggésre gondolok itt, amit egy orvosasszisztens-ápoló ismerősömtől hallottam: gyakrabban fordul elő idős korban lebénulás azoknál a nőknél, akiknél valamilyen okból korán (30+) következett be a menopausa; vagyis inkább fordítva: a betegek szinte mindegyikénél megjelent a korai menopausa a kórelőzményben.

Az pedig, hogy nem akarsz családot, szintén a te döntésed; de ez még változhat, gondolom én.

Üdv. :)

sziasztok!

Engem érdekel a távol keleti kultúra, és egy kicsit magam is belemélyedtem a Buddhizmusba. Inkább csak az egyszerűbb írásokat, tanmeséket olvastam el, és ezek alapján szerintem Buddha tanításainak legfőbb lényege ez: "ésszerűen élj" Amit ő mutat, az az arany közép út. Ne zabáld magad túlsúlyosra, de nem kell éhezned a megvilágosodáshoz. És ugyanígy minden másra. A sexre is. Legalábbis a zen- buddhista írásokban így van. Tudom, ahány ágazat annyi értelmezés.

És amit előttem már sokan leírtak: orvoshoz menj el mindenképpen.

"Akik azt mondták h nem lehet köze ahhoz h nincs szexuális élet, azok mivel magyarázzák meg azt h a szerzeteseknek eltűnik a magömlésük egy idő után, és h a szerzetesnőknek állítólag megszűnik a menstruációjuk?"

De gondolom nem egy-két év után, ehhez biztosan jóval több idő kell.

És az nem lehet, hogy fordítva van az összefüggés? Hogy azok, akiknek hormonális okokból sem a nemi működésük, sem pedig a késztetésük nem túl erős, azok nagyobb eséllyel válnak szerzetessé? (Pl. mert nem buknak ki még a fogadalomtétel előtt.) Mind tudományosan, mind pedig karmikus szempontból értelmesen hangzana - aki előző életeiben már ledolgozta a vágyait, úgy, ahogy arra a buddhisták törekednek, akkor aligha van szükségük olyan testre, amely majd felrobban a túlfűtöttségtől.

Én egy hipochonder vagyok, úgyhogy alighanem felkeresném az orvost, ha lány lennék, és ilyenek (nem) történnének velem; de ha más tüneteid nincsenek (tudomisén, nem csökkent mellette a kaja iránti vágyad is - az anorexiás lányoknak is gyakran megszűnik a ciklusuk), akkor e tekintetben a döntés a tied.

Másfelől, el kell döntened, hogy hogyan akarod folytatni az életed (és ebbe mekkora beleszólást engedsz a családodnak). Ha nagyon komolyan gondolod a szerzetsi életformát, akkor elképzelhető, hogy tényleg nem kellene annyira belemenni a családos életbe - annál is inkább, mert nagyon kevés szerzetesfiú van, aki szerzeteslányt szeretne feleségül venni. :) És nem biztos, hogy a szüleid ennek a döntésednek örülni fognak. Viszont, te meg annak nem fogsz örülni, ha hagyod magad, hogy az ő vágyaik irányítsanak a sajátjaid helyett, és a nyakadba varrnak egy szexéhes pasit és három gyereket, miközben te szerzetes akarnál lenni. (Persze, most szánt szándékkal sarkítva foglamazok, mert a szexmánia és a szerzetesi életmód között is jócskán vannak átmeneti fokozatok...)

Egészségügyi és szülői-családi szempontból nekem hasonló élményem volt, amikor tizenévesen abbahagytam a húsevést. Mekkora para volt otthon! Fehérjehiány, B12-vitamin, meg hasonlók, meg hogy anyám majd nem adhat húst az unokáknak. Én pedig kitartottam, és azt mondtam, hogy az effajta hiánytünetek még jóval a visszafordíthatatlan változások bekövetkezte előtt jelentkeznek, és ráérnek akkor izgulni, ha azt látják, hogy sápadt, gyenge és pókhasú vagyok. Most húsz évvel később vagyunk, teljesen egészséges vagyok, és a család látja, hogy a vegetarianizmus egyáltalán nem halálos.

De! Nekem soha nem voltak hiánytüneteim, vagy arra utaló jelek, amelyek valamilyen rendellenességre utalnának - márpedig egy bizonyos életkori intervallumban a ciklus kimaradása ilyennek számít. A húsevést lehet akaratlagosan abbahagyni, a menstruációt viszont nem. Úgyhogy légy óvatos és megfontolt. És a két év az egy rövid idő - két év tapasztalata alapján én nem mernék életre szóló döntéseket hozni. Ha huszonvalahány éves vagy, akkor gondolj arra, hogy elképzelhető: még harmincszor annyi időt is eltölthetsz ebben a testben, mint amennyi ideje a buddhizmust gyakorlod.

én buddháról ezt találtam:

" Több évi

aszkézis után rájött, hogy testének

kínzásával csak elhomályosítja az agyát és

nem jut közelebb az igazi bölcsességhez, s

ezért felhagyott az önsanyargatással."

Ez nem fedi az általad írt ezen idézet:

" A Buddha azt tanította h vonuljunk

el, és ne szexeljünk."

Én nem tudom, hogy hogyan nézett ki ő, de a szobrok és képek alapján nekem nem egy visszafogott önsanyargató életmódot folytató valakit látok, sokkal inkább egy elhízott hájas meditáló pacákot, aki a testmozgás hiánya miatt elhízott. Szerintem ilyen alak végképp ne mondja meg nekem, hogy fogtam vissza magam.

Szia