Mi a véleményetek az EGYSZERŰ FORDÍTÁSÚ BIBLIÁRÓL?

Sziasztok!

Teológusként van otthon Biblia Hebraica és Nestle-Aland Újszövetség könyvek formájában. Ez abban különbözik pl. az újszöv.hu-tól, hogy a külőnbőző szövegvariánsok is megtalálhatóak benne. Aki tanult teológiát az tudja, hogy a tanítványság alapvető kívánalmainak a hitbeli elfogadása alapján hozott, önkéntes választáson alapuló, alámerítéssel történő felnőttkeresztséget gyakorló felekezetek is keresztségnek hívják a bemerítkezést, ha pedig valaki annyira a görög szöveghez ragaszkodik, akkor helyesebb lenne "alámerítő" Jánosnak nevezni... :-)

Ugyanez igaz a "szellemeskedésre" is. A héber ruach és a görög pneuma szavak is inkább a lehellet szóval adhatók vissza, a pneumatika sem szellemtan, hanem légtechnika! :-)

A Szentlehellethez képest a Szentlélek még mindig korrektebb, mint a Szentszellem. A szellem szó ugyanis a magyar nyelvben sokkal inkább kisértetet jelent...

Üdv. Péter

Szia !

Igaz a magyar nyelvben a szellem szót így értelmezik, ez miatt ne értelmezzük helytelenül a Biblia tanítását.

A szellemi dolgok nem láthatóak mégis valóságosak az ember 3 részből áll szellemből-lélekből és testből.

A lélek az ember anyagi valóságához tartozó részét jelenti.

Részei: értelem,akarat,érzések ezért a lélek szó nem alkalmas a szellem szó helyettesítésére mert más a tartalmi jelentése.

Sziasztok!

Kedves ma 11:10-kor hozzászóló, sajnos meg kell cáfoljalak. A Szentírás ugyanis az emberi lény felépítéséről így ír: „Formálta az Úr Isten az embert a föld porából, és lehelte az ő orrába életnek leheletét, és így lett az ember élő lélekké.” (1Mózes 2,7). Ez alapján nem igaz a képleted miszerint az ember=test+lélek+szellem. A Biblia alapján a képlet így helyes: test+élet lehellete (ruach, pneuma) = élő lélek (ember). Nézzük csak meg, hogy mi történik a halálban az emberrel? – Elvész, vagy visszavonatik az „élet lehelete”, ajándéka. Ennek következtében az „élő lélek” azonnal eltűnik, megszűnik létezni. A test pedig felbomlik, porrá lesz. Így jelentette ki Isten a halál valóságát az embernek mindjárt a bűneset után: „Por vagy te, és ismét porrá leszel.” (1Mózes 3,19) Az Istentől nyert „élet lehelete” nélkül nincs élő lélek, emberi személyiség, hanem csak por, holt anyag. Figyeljük meg: nem azt mondja a fenti ige, hogy a test lesz porrá a halálban, hanem hogy „te magad vagy por” és „leszel ismét porrá”, mert nem is létezel önmagadban, Isten nélkül.

A Biblia szerint nincs a testtől különválasztható és a halál után tovább élő, halhatatlan lélek (szellem). Sokan fő keresztény hittételnek tekintik a lélek halhatatlanságát, vagyis a lélek azonnali továbbélését, illetve túlvilági életét a halál után. A középkori keresztény egyházban lett uralkodóvá ez a nézet, és a XVI. századi reformáció nyomán született protestáns egyházakban is nagyrészt megmaradt ez a felfogás, főleg az egyháztagok tömegei szintjén. Teológiai szinten azonban mind a katolikus, mind a protestáns egyházakban egyértelmű a megállapítás, hogy a lélek halhatatlanságának gondolata idegen, pogány forrásból jött be a kereszténységbe, főként egy ókori filozófiai irányzat, az ún. újplatonizmus közvetítésével.

Üdv. Péter

"A Biblia szerint nincs a testtől különválasztható..."

Helyesebb lett volna, ha azt mondod, hogy az adventista egyház (és a JT-k) Biblia magyarázata szerint...

Sziasztok!

Nagyon tévedsz kedves utolsó. Elsőként Luther gondolatait idézem a református Dr. Szatmáry Sándor tanulmányából:

„Nemrég Rómában megalkották azt a szent hitcikkelyt, hogy az ember lelke halhatatlan. Mert a hitvallásban megfeledkeztünk arról, amit mindannyian vallunk: Hiszem az örök életet. Ugyanakkor Arisztotelésznek, a világi tudomány nagy mesterének segítségével határozatba ment az is, hogy a lélek a testnek a szubsztanciális formája. A filozófusok közt a legkiválóbbak úgy gondolták, hogy a halál eloldja és kiszabadítja a lelket a testből, miután pedig testének lakásából eltávozott, az istenek társaságához csatlakozik és szabad mindenféle testi nyomorúságtól. Ilyen halhatatlanságról a filozófusok álmodoztak, jóllehet azt kielégítően sem megalapozni, sem megvédeni nem tudták. A Szentírás ellenben egészen másként, ti. feltámadásról, és örök életről tanít, és ennek reménységét oly módon tárja fel előttünk, hogy abban nem kételkedhetünk.” (Idézi Dr. Szathmáry Sándor: A reménység etikája)

A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és Oscar Cullmann tanítása, akik azt vallották, hogy „platoniatlanítani” kell a halálról szóló kereszténytanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet.

Egy jellegzetes részlet Barth-tól: „Egységben és teljességben látja az embert a Biblia akkor is, amikor meghal. Nem egy test nélkülivé váló lélek szakad el egy lélek nélkülivé váló testtől, hanem egy egész ember most azon a határon áll, amelyen túl már nincs számára idő, és amelyet átlépni nem képes sem testileg, sem lelkileg.”

(Kirschliche Dogmatik, Zürich, idézi: Dr. Szathmáry Sándor)

Néhány sor Cullmann-tól: „Okvetlenül szükség van Isten új teremtő aktusára, mely az embernek nemcsak egy részét hívja vissza az életbe, hanem az egész embert. Tehát mindent, amit Isten teremtett, és amit a halál megsemmisített. Szókratésznek és Platónnak nincs szüksége semmiféle új teremtő aktusra. Hiszen az ő felfogásukban a test lényegében rossz, és így nem kell, hogy tovább éljen. Az a rész pedig, amelynek tovább kell élnie, a lélek, egyáltalán meg sem hal. Ha meg akarjuk érteni a keresztény feltámadáshitet, teljesen el kell szakadnunk a görög filozófiai gondolatvilágtól.”

(Unsterblichkeit der Seele oder Auferstehung der Toten, Stuttgart–Berlin, 1962.; idézi Dr. Szathmáry Sándor)

Részletek más 20. századi protestáns és katolikus, magyar és külföldi teológusok tollából az említett forradalmi változás illusztrálására:

„Az európai hagyománytörténetben kiváltképpen két gondolatkör hatására alakult ki a halál utáni élet eszméje. Az egyik a lélek halhatatlanságának görög fogalma, a másik a holtak feltámadásának bibliai hite. Aki azt vallja, hogy az elmúlás után a puszta lélek tovább él Istennél, nem veszi elég komolyan sem a halált, sem a halálon aratott isteni győzelmet. A Biblia szerint az emberi személy – jelenlegi, bukott állapotában – teljességgel a halál hatalmába kerül: a lélek a seol, az alvilág foglya lesz, a test pedig elporlad a sírban. Ez azonban átmeneti állapot csupán. Isten irgalmából újból életre támad az ember, úgy, ahogyan felkel a földről, ahová lefeküdt, ahogyan felébred az álomból, melyben elmerült. Nem kétséges, hogy ez a felfogás sokkal jobban megfelel a jelenkori antropológiai szemléletnek, mint a metafizikai halhatatlanság.”

(Nyíri Tamás [katolikus teológus]: Remény vagy halál)

„E század elejétől az emberi lélekbe (psziché) nyert betekintés nem teszi lehetővé sok gondolkodónak, hogy a platóni filozófia és a hagyományos keresztény tanítás állásfoglalását minden további nélkül átvegye. A keresztények számára mindenekelőtt a Biblia-tudomány eredményei tették kérdésessé a hagyományos felfogást. A gyakran léleknek fordított héber »nefes« egyetlen helyen sem utal egyértelműen a testetlen lélekre; ugyanakkor a »met« (halott ) szóval szókapcsolatot alkotva a holott estre, a halott személyre vonatkozik. A legutóbbi évtizedekben evangélikus teológusok az ember »teljes halálá«-nak tétele mellett foglaltak állást:a halott csak Isten emlékezetében él tovább, és az utolsó napon isteni teremtői aktus révén fog majd új életre kelni. A katolikus egyházban abban nyilvánult meg a hagyományos felfogással szemben egyfajta tartózkodás, hogy a II. vatikáni zsinat útmutatásai szerint átdolgozott misekönyvben (Missale Romanum) a halottakért mondandó imákból teljesen kiiktatódott a lélek (anima) fogalma.”

(Jacob Krämer [katolikus teológus]: A halottak jövője)

„A lélek halhatatlanságába vetett hit nem számol komolyan a halál valóságával: régi, platonikus-orfikus eredetű meggyőződés szerint csak a test kerül a halálba, a lélek-szubsztancia kikerüli azt. Sok más, idegen hatással együtt ez a filozófiai-mitikus gondolat is átkerült a kereszténységbe, és elfoglalta a biblikus reménység helyét megüresítve a feltámadás értelmét. Az Ige szerint a teljes testi-lelki ember bűnös, ezért a halál – mint a bűn zsoldja – a teljes embert éri.”

(Dr. Nagy Gyula [evangélikus teológia professzor]: Dogmatika, teológiai akadémiai jegyzet)

Üdv. Péter

"A Biblia szerint nincs a testtől különválasztható és a

halál után tovább élő, halhatatlan lélek (szellem)."

Péter olvasol Bibliát? Összeveted az egyházad tanítását vele? Vagy tilos gondolkodni nálatok?

Jel 6:9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak.

Ezek a lelkek még beszélgettek is:

Jel 6:10 És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?

Ez az idegsebész professzor is hasonló nézeteket vallott mint te, hogy a halálközeli élmények csak halucinációk, az agy oxigénhiányos állapotára vezethetők vissza, de meggondolta magát.:-)

[link]

"A héber ruach és a görög pneuma szavak is inkább a lehellet szóval adhatók vissza" Ez nem igaz. A ruah ugyanúgy jelent szellemet, mint lehelletet. Saul miért akarta volna megidéztetni Sámuel "lelkét" ha az csak a testével együtt létezett? Gondolom akkor Saul babonás volt és nem tudott rendesen héberül.

De Jézus se tudott volna?

"De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják"

Akkor most Isten is egy lélek, ami csak addig létezhet, ameddig van teste? Mert ezt írod:

"Nézzük csak meg, hogy mi történik a halálban az emberrel? – Elvész, vagy visszavonatik az „élet lehelete”, ajándéka. Ennek következtében az „élő lélek” azonnal eltűnik, megszűnik létezni"

Vagy ő is testben van? És ha már így "azonnal eltűnik, megszűnik létezni" az nem zavarja nagyon Lázárt, akiről Jézus beszél?

"Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében"

Meghalt ÉS viteték. Haláluk után még interaktívan kommunikáltak is, sőt Ábrahámmal is egész jól elcsevegtek, persze ahhoz képest, hogy "megszűntek" mikor meggaltak. Ábrahám kicsit korábban ugyan, de még így is jól tartotta magát, úgy értem ahhoz képest, hogy halálakor "azonnal eltűnt, megszűnt létezni"

Vagy miért mondja Pál azt, hogy:

"Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére"

Tudtommal ott, ahol magyarul az van, hogy "egész valótok" ott az is van, hogy "szellemetek, lelketek és testetek". A lehelletünket kéne a békesség Istenének megszentelnie a testünkkel és a lelkünkkel együtt? Már bocs, de nem hinném, hogy a biblia Orbit reklám..

"És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak. És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak? Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek"

Hogy láthatta János Isten megölt szentjeinek a "lelkét" (akik beszéltek is Istenhez és ő is hozzájuk) ha "megszűntek létezni" mikor meghaltak? Vagy most akkor mégsem haltak meg? De akkor miért mondja Isten, hogy várniuk kell "amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek"?

Most akkor meghaltak, megölték őket és várniuk kell, míg a többieket is megölik, vagy nem haltak meg és akkor azokat sem lehet megölni, akikre várniuk kell, mert azok akkor hol is vannak? "a földön laknak?" talán?

És lehetne sorolni.. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.

Sziasztok!

Az a tény, hogy János "lelkeket" lát az oltár alatt, és hallja őket kiáltani, csupán jelképes kifejezés.

A Biblia egyértelműen tanítja azt, hogy a halál után nincs tudatos és érzelmekkel telített lét. (Lásd pl. Préd. 9. 7-8,12).

Az a "lélek", amelyről itt szó van, a vérben lévő isteni éltető erő, maga az élet, amit erőszakosan szakítottak el a testtől. (V.Móz. 12,23. v.ö: III.Móz. 17,11. 14. I.Móz. 2,7.)

Ez a vér a testtel együtt a föld alá - az oltár alá - jut a halál után.

Azt a kifejezést, hogy ezek a lelkek Istenhez kiáltanak, hasonlóképpen kell érteni, mint a Biblia egyéb ilyen kijelentéseit is.

"A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről."(I.Móz. 4,10.)

"Mert a kő is ellened kiált a falból, és a gerenda a faalkotmányból visszhangoz neki." (Hab. 2,11.)

"A ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok kiált." (Jak. 5,4.)

A bemutatott esetben tehát azt mondhatjuk, hogy a mártírokkal szemben elkövetett igazságtalanság kiált, az igazság és jogosság Istenéhez.

A gazdag és Lázár példázata. Régi alapelv, hogy példázat hasonlatanyagára nem szabad dogmatikai tanítást építeni (vö. a fejezetben található másik, sajátos példázattal, amelyre vonatkozóan ugyanez az alapelv érvényes). Fontos megfigyelni, hogy kik voltak Jézus hallgatói, amikor elmondta ezeket a különleges példázatokat: "Hallották pedig mindezeket a farizeusok is, akik pénzszeretők voltak, és csúfolták őt." (Lk. 16,14)

A példázat nem a halál utáni dolgokról nyújt tanítást, hanem a szegények iránti irgalmatlanságot feddi meg.

Fontos dokumentum a halálra vonatkozó a Jézus korabeli farizeusi elképzeléseket illetően Josephus Flavius

Beszéd a görögöknek a hádés-ról c. töredéke. Ebből kiderül, hogy Jézus minden bizonnyal a saját meséjükkel szembesítette a farizeusokat, mintha ezt mondta volna nekik: Tudjátok, hogy a szegények iránti irgalmatlanság bűn, mégis ezt teszitek. A farizeusok gondolkodásában ekkor már hellén és pogány hatásokkal is keveredett az Ószövetség tanítása.

Üdv. Péter

"Az a tény, hogy János "lelkeket" lát az oltár alatt, és

hallja őket kiáltani, csupán jelképes kifejezés."

Péter!

A mondatodon belül ellentmondás van. Tényről beszélsz amikor János mennyei jelenetet érzékel (látja és hallja) és leírja azt, majd kijelented hogy itt jelképes kifejezést olvasunk. Most akkor János a mennyben volt ekkor az Isten trónjánál és lelkeket látott akik kiáltottak Istenhez, vagy 'csak' látomást kapott jelképekben? Ne keverd össze a valóságot jelképekkel!

A Biblia egyértelműen tanítja azt, hogy a halál után

nincs tudatos és érzelmekkel telített lét. (Lásd pl. Préd.

9. 7-8,12).

A Prédikátor könyve nem sokat foglalkozik a másvilággal hanem Salamon a 'nap alatt' történő dolgokat vizsgálta, és azokból vont le következtetéseket. 27-szer (!) szerepel az a kifejezés benne hogy: 'a nap alatt'.

Préd 9:8 Mind szeretetük, mind gyűlöletük, mind gerjedezésük immár elveszett; és többé semmi részük nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik.

Egy embernek a halála után semmi része nincs azokban a dolgokban amelyek a nap alatt történnek. Salamon nem sokat foglalkozott itt túlvilági dolgokkal, hanem a látható dolgokat vizsgálta és azokból vont le kövekeztetéseket:

Préd 1:13 És adám az én elmémet(szívemet) mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.

"Ez a vér a testtel együtt a föld alá - az oltár alá - jut a

halál után."

Az Úr a föld alatt lakik? Nekem ilyen kereszténység nem kéne.>:-)

Apcs 7:59 Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!

"A gazdag és Lázár példázata. Régi alapelv, hogy

példázat hasonlatanyagára nem szabad dogmatikai

tanítást építeni (vö. a fejezetben található másik,

sajátos példázattal, amelyre vonatkozóan ugyanez az

alapelv érvényes)."

Péter! Légyszíves fogalmazd meg nekem hogy mit értessz bibliai példázat alatt! Amíg ezt nem tudod definiálni, addíg ne kiáltsd ki akármire a Bibliában hogy ez példázat, mert ez vezet a tévelygésekhez.