Mit csináljak? Lehetek még jó ember?
Napról napra egyre durvább és kegyetlenebb leszek...
Nem segít semmilyen ima.
Most is volt egy kérdés, amiben a kérdező nagyon szomorú dolgokat írt. De nem írtam neki semmi vígasztalót és a véleményemet sem mondtam el. Mivel főleg durva, gonosz, gúnyos dolgokat írtam volna néhány mmmm miatt. Most is majdnem olyanokat írtam, ami miatt tuti törlik a kérdést.
Nem idegesítenek fel az ostoba emberek, tehát nem szedek nyugtatót meg ilyeneket. Egyszerűen úgy érzem hajlamom van a durvaságra, kegyetlenségre és ez fáj. Mit tegyek?
válasza: válasza:Mindenkiben ott van a hajlam a rosszra, viszont az a képesség is ott van mindenkiben, hogy felülkerekedjen rajta. (Eltekintve bizonyos ritka kivételektől, pl. egyes pszichés betegek.)
Szóval akármilyen nagy is a kísértés, a döntés csak a tied, hogy engedsz-e neki, vagy ellenállsz-e. Kezdj el szántszándékkal jót cselekedni. Akármilyen nehéz is, GYAKOROLD a jó cselekvését. Keresd az alkalmat arra, hogy jót cselekedj: segíts gyerekeknek a tanulásban, add át a helyedet a buszon, dicsérj meg valaki valamiért - nap mint nap, tudatosan és szándékosan keresd az alkalmakat arra, hogy jót cselekedj. Akár csak egy egészen icipici jót is, pl. köszönj meg valamit.
A sok gyakorlásnak meglesz az eredménye, egyre könnyebb lesz jót cselekedned, és egyre inkább le fogod tudni győzni a rossz cselekvésére irányuló hajlamodat.
Ezen kívül mindig a jóra koncentrálj: mindenkiben tudatosan a jót próbáld felfedezni, minden helyzetben a jót keresd, stb. Tudatosan és szándékosan minél kevesebbet gondolj negatív dolgokra. Apróságokban is. Ha pl. esik az eső, ne azt mondd magadban, hogy a csudába, el fogok ázni hazafelé, hanem azt, hogy de jó, esik az eső, megöntözi a földet és táplálja a növényeket.
A kedvesség, a segítőkészség, a jóakarat, a pozitív hozzáállás szorgalmas, tudatos, kitartó gyakorlás által elsajátítható, és nagyon nagy mértékben fejleszthető.
Tulajdonképpen nem tudom, hogy mit érzek és nem tudom eldönteni, hogy kiiránt...
Mert ha végig gondolom, nem is magamat utálom, legalábbis nem csak magamat.
De nem hiszem, hogy másokat utálok, mert ha lenne nálam egy baromi nagy éles kés, nem valószínű, hogy használnám bármire...
Első:
Miért kérdezed, hogy hány éves vagy?
Számít valamit, hogy 11/L vagy 42/F?
Ha megmondok nektek néhány számot a koromból, követ fogtok ragadni, rám vetitek (azokat), és tűz jön ki a kövekből, s meg fog égetni titeket...
Bocsi, ez jól esett:)
Másodiknak:
Köszönöm, ez nagyon jó ötlet, de nem igazán van hozzá időm/erőm.
Tulajdonképpen olyan vagyok, mint valami drogos, habár még nem próbáltam soha milyen olyannak lenni. Az hiszem a számítógép és a zene kombinációja hosszútávon igazi méreg.
Harmadiknak:
Gondolkodtam már rajta, hogy pszichés betegségem van-e.
Nem érzem magam közveszélyesnek és a statisztikák szerint sem vagyok az. Tehát ha van is, csak magam segíthetnék rajta.
Neked is nagyon szépen köszönöm a segítséget. De arra képtelen vagyok, amit ajánlottál. Pedig az igazi keresztény ember így viselkedik. Én túlságosan magamba zárkóztam és azt hiszem kerülöm az embereket, legyen szó jó emberekről. Tehát soha az életbe nem mesélném el a dolgaimat senkinek, főleg nem egy pszicholúgsnak, mert nem bízom senkiben.
Néha adódik alkalmam, amikor egyértelműen lehetőségem van segíteni és ráerőszakalom magamra, hogy segítsek.
Ha esik az eső, annak örülök. Mindig azt kívánom, hogy belém csapjon a villám. Ez nekem az egyik legszebb dolog.
Lehet egoista és önző vagyok?
Ezt sem tudom eldönteni. Soha nem venném el másét. De ha csak egy van nekem, nem mindig adom oda szívesen másnak és azt is megválogatom, hogy kinek.
válasza: válasza:Hasonló gondolat jár a fejemben mint a kedves 5-snek.
Valami történhetett veled, hogy ilyen lettél, s ezt ki kellene beszélned magadból.
azt mondják ha elmondod a bánatodat, megfeleződik, ha az örömödet mondod el megduplázódik.
s ez így is van.
az előbb ki mondtál egy rossz dolgot magadból, s máris jobban érezted magad, vagy is a bánatodból ki adtál egy darabot, így könnyebb lettél pár dekával.:)
Valami hasonlót kellene gyakran tenned egy megbízható barátoddal aki szívesen lenne a lelki szemete ládád, és jó tanácsokat is tudna adni amihez segítséget is nyújtana.
Szerintem kezdetnek ez nem lenne rosz.
Zsömle/lány
Lehet valami szembetegségem van. Máshogy látom a világot.
Meg kissé szorongó vagyok, bár nem értem, hogy miért.
Nem sokat eszem és nem sokat alszom. Lehet ez is közrejátszik benne.
Onnan tudom, hogy valami nem jó, mert nem ilyen voltam régen. Az érzelmeim is mások voltak...
Mióta vagyok ilyen? Nem tudom eldönteni, hogy jobb lettem vagy roszabb. Inkább erősebb és nyersebb (no meg okosabb). kb 8-9 éve kezdődhetett. A legelején kicsit félénkebb lettem és üldözési mániám támadt. A mai napig jó kis összeesküvés elméletket tudok gyártani. De szerencsére tudom mi a valóság és képes vagyok elméletileg a kritikus gondolkodásra.:) A hallucinálni még nem volt alkalmam, pedig érdekes lehet...
Az öngyilkosság vágy is ilyen (tetszik is meg nem is)
Régebben nagyon vonzottak az éles tárgyak. Hogy milyen lenne vagdosni magam. A saját vérem látványa. De aztán nem csináltam és a mai napig rosszul vagyok attól, hogy megvágjam magam. Kialakult bennem ez ellen egy gátlás. Csak nehogy az élni akarás ellen is kialakuljon. Szar lehet az olyan embernek, akit már csak az éltet, hogy kinyírja magát most azonnal, mindegy hogy hogyan.
Azt inkább nem írom most le, hogy mivel szimpatizálom...
Szóval én már kinőttem a suli pszichológust.
Nem emlékszem különösebb rossz dologra az életemben, ami olyan hirtelen jött volna. Másokéhoz képest nincs olyan rossz életem, úgy hogy jogom sincs bőgni vagy jajgatni. A rossz egyébként is csak most fog még jönni... Az alkohol pedig semmit nem old meg. Túl sokat dolgozik, tervez az agyam...
Most volt egy kérdés, hogy írja a szegény emberke, hogy meghalt apukája. Ez is nagyon fáj nekem.
Aztán beírják páran, hogy nincs Isten, mintha ezzel jobb lenne a kérdezőnek.
Én meg majdnem beírtam az ő nevükben gúnyosan azt a torz világképüket, hogy mit is írtak pontosan, hogy lássák. De biztos nem esett volna jól a kérdezőnek az a primitív baromság:
Még pedig az, hogy apukád soha nem szeretett, csak a fajfenntartásért tartott téged stb...
Köszi, valószínűleg igazad van Zsömle (lány).
De ki a fene akar lelki szemetes lenni?
Én pedig nem szeretem magam sajnáltatni. Csak azért írtam ki a kérdést, mert nagyon utálom, amiért ilyen vagyok. Hogy mindent eldobok.
A másik pedig, hogy nem biztos, hogy én jönnék rendbe, hanem a másik ember kergetném a halálba...
válasza:Harmadik vagyok. A pozitív gondolkodást egészen pici, alig észrevehető dolgokkal kell elkezdeni, és meglátod, kitartó gyakorlással (persze nem egyik napról egy másikra) egy életvidám optimista is válhat még belőled. :)
Első lépésként köszönj valakinek. Ha a szüleiddel laksz, nekik reggel. Ha egyedül, akkor a kollégáidnak vagy az évfolyamtársaidnak.
Ha ez sikerült, köszönj meg valamit. A boltban a fél kiló kenyeret, a kölcsönkapott tollat, akármit.
Sikerült? Akkor jöhet a harmadik lépés a pozitív gondolkodás felé: találj valakiben egy pozitív tulajdonságot. Anyukádban, hogy főz kaját. A buszvezetőben, hogy ma reggel is felkelt, ezáltal el tudtál menni dolgozni. Akárkiben, akármit.
Újabb siker? Nos, akkor itt az idő, hogy elkezdj pozitívumokat keresni mindenben. :)
Kedves barátom, ez egy hosszú-hosszú folyamat. Javasolnám azt is, hogy beszélgess el kötetlenül egy pszichológussal, de írtad, hogy ehhez nem fűlik a fogad. Marad hát az önálló megbirkózás a problémával... kövesd a lépéseket, amiket leírtam. :)
Még egy ötlet. Írtad, hogy a számítógép és a zene a "drogod". Ne hallgass sötét, lehangoló zenéket. Cseréld le őket életigenlő zenékre. :) Általában mindent, ami sötét gondolatokat ébreszt benned, kerülj. :)
válasza:Megint én, 3. és 9.
Ha szeretnél, írhatsz magánt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!