Megtartja valaki az engesztelési napot?
Annyit azért még hozzátennék, hogy ez az ünnep szerintem nem az utolsó ítéletet képviseli (az inkább a sátorok utáni utolsó nagy nap), hanem azt a folyamatot, amely során Isten az Ő népét visszabékíti magához, ""földjének és népének megbocsát"", engesztelést szerez.
Ez a Felkent Jézus visszatérését (kürtök ünnepe) követően fog megtörténni, és ezt követi majd az ezer éves királyság, a Milleneum időszaka (sátorok ünnepe), aminek a végén bekövetkezik a második feltámadás, és az ítélet (utolsó nagy nap, nyolcadik nap). Az ezt követő korszakról, az új ég és új föld idejéről, az Örökkévaló jelenlétében való örök életről nincs ünnepünk, mert ezt nem lehet földi módon kiábrázolni, és nem is ezen a Földön fog megvalósulni.
Köszönöm, ez is tetszik.
Viszont a sátoros ünneppel kapcsolatban a Jelenések könyve így ír, feltéve, ha átültetem:
"Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten SÁTORA az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök."
Ezért vélem, hogy a sátoros ünnep az új föld. Hiszen itt beszélhetünk összegyűjtésről, összejövetelről inkább, mint az 1000 év alatt. Az engesztelési nap elég határozott, meghatározott nap, nem egy folyamat. Nyilván van köze a bűnbánatnak, hiszen böjttel párosul különleges módon az ünnepek között. A böjtöt viszont nem lehet elkülöníteni a bűnbánattól, nyilván...
Mindenesetre félredobva a filozófiát, én az említett jelenések könyvével tudom alátámasztani a sátoros ünnep és az új föld társadalmát. Persze tévedhetek, de a törvény Krisztusról szól. Márpedig neki két eljövetele van. Az egyiken túl vagyunk (tavaszi ünnepek, szerintem ezt elég jól látni) illetve a második, mely várat magára, de a Biblia szerint az egy meghatározott nappal veszi kezdetét. Te, a magad értelmezését milyen igével tudnád alátámasztani?
Kedves kérdező!
A Jelenések általad is idézett része sok fejtörést okoz nekünk a testvérekkel, sokszor beszélünk róla és igyekszünk nem berögződött elgondolásokhoz ragaszkodni, hanem nyitott füllel hallgatni az Isten tanítását erről.
Jelenleg annyit értünk, hogy az itt említett "új Jeruzsálem" az Isten népét jelképezi, nem egy helyszín vagy város, hanem a szentek gyülekezete:
""járultatok a Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez"" (Zsid.12:22-23)
A mennyegzőjére váró menyasszony is mindig az egyházat ábrázolja (2Kor.11:2, Eféz.5:25-32). Tehát amit itt említ az Írás, hogy ez a város leszáll az égből, az egyszerűen annyit állít, hogy a vég idejét követően, mikor már minden lezajlott, túl vagyunk az ítéleten és nincs már halál és gonosz (ez a második feltámadás és az utolsó ítélet végén van említve: Jel.20:14, mint ami az utolsó dolog, ami eltöröltetik, ahogy meg van írva (1Kor.15:26)), akkor az Isten jelenlétébe léphetnek mindazok, akik mennyei testet kaptak, hiszen test és vér nem lenne képes elviselni az Örökkévaló dicsőségét. Az "Isten sátora" így nem más, mint az Ő állandó társasága, ahogy írja is, hogy nem lesz szükség templomra, sem világításra, mert maga a Mindenható lesz az emberek között. Ez a világ végső állapota, a megváltási terv célja, amikor Isten lesz minden mindenben.
Az új ég és új föld nem egy új bolygót és naprendszert jelent, hanem valami teljesen más, szellemi világot, aminek a leírására olyan képtelenségeket használ János, mint pl. hogy a kapuk gyöngyből vannak, és a város szabályos kocka alakú.
Szerintem a sátorok ünnepe azért sem lehet a végső állapot kiábrázolása, mivel van vége (ellentétben az örökkévalósággal), egy teljes periódusig (7 nap) tart. Örvendezésnek és bővölködésnek van megadva ez az ünnep, azt mondja ""adjad a pénzt mind azért, a mit kíván a te lelked: ökrökért, juhokért, borért és vidámító italért és mindenért, a mit megáhít néked a te lelked, és egyél ott az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, és örvendezzél te és a te házadnak népe."" Szerintem ez a milleneumi korszak igaz és tökéletes periódusát ábrázolja, ahol mindazok, akik engedelmesek az Isten Felkentjének, bőségben és sokáig élnek majd.
A sátorok végén ráadásul van egy plusz, nyolcadik nap, az Utolsó Nagy nap ünnepe, amelyen Jézus is szólt az emberekhez, hogy jöjjenek hozzá és vegyenek tőle életet (János7:37), vagyis ez egy olyan esemény képe, amikor mindenki megjelenik majd a Krisztus előtt és döntés születik az örök sorsa felől, ez pedig nem nagyon lehet más, mint az utolsó ítélet.
Értem, hogy az engesztelési napnál a "folyamat" szóval van gondod, vagyis hogy szerinted egy nap az egy konkrét napot is jelképez. Lehetséges, hogy így van, valójában azt sem tartom kizártnak, hogy lesz egyetlen nap, amikorRA Izrael minden választottját, akik megmaradnak (a harmadrész kevesének a kis része - Ezék.5:1-5) visszaviszi a földjükre a Krisztus, hiszen a Kürtzengés napja és e között az ünnep között van egy hosszabb időszak, nem azonnal következik az engesztelés, tehát elképzelhető, hogy Jézus második eljövetelét követően elindul az Izrael összegyűjtésének folymata, és a 10-ei ünnep ennek a bevégződéséről, beteljesüléséről szól, amikor már minden izarelita hazatért.
Nekem így áll össze, de mondom, semmi nincs kőbe vésve.
Köszönöm a válaszod!
Érdekes, amit írtál, érdekes elgondolás. Azért, ha megengeded, megpróbálok valamiféle eszme-futtatást alkalmazni ezen, bár lehet, hogy messze el fogok térni az igazságtól, de nem szeretném. Nem az elgondolásodat szeretném bírálni, távol álljon tőlem, hanem igen érdekes téma lévén magát a jelentését akarom kutatni az elgondolásod tükrében.
A Jelenések könyvével szerintem alapvetően három szempont szerint kellene óvatosan bánni, az egyik a hozzá tesz-elvesz dolog intelme miatt, a másik, hogy János úgy írja le a jelenéseket, hogy ő ezt látta. Nem metaforákban beszélt az új Jeruzsálemről, legalábbis nem adta egyértelmű jelét ennek, hanem azt írta le, amit pontosan látott, pontos adatokkal. A harmadik, hogy a jelenések nincsenek lepecsételve, mint Dániel próféciái („Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.”), hanem „Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.”
Zsid.12:22-23, melyet felhoztál, hogy a mennyei Jeruzsálem = Isten népe, és nem egy helyszín.
Az említett igerész a hegynél történt eseményt dolgozza fel, említi meg. Viszont Pál leveléből nem jön le, hogy a megállapításod helyén való lenne.
Megpróbálom megmagyarázni, hogy mire gondolok:
Zsid 12:22 Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
Zsid 12:23 Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, akik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
Zsid 12:24 És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
(A katolikus fordítás mondjuk nem hozza le az "és" elválasztást, de egyértelmű, hogy az sem magyarázza meg a mennyei Jeruzsálem metaforikus megmagyarázását.)
Ugye, itt fel van sorolva, hogy kikhez járuljunk: Sion, mely Isten tartózkodási helye (lásd pl: Zsolt 9:12), ÉS Jeruzsálemhez, viszont itt nincs megmagyarázva, hogy ez mit is jelent. Csak említve van, mivel utána rögtön ÉS-el el van választva a felsorolásban a következő utalás, az angyalok ezrei. Nincs megmagyarázva, csak említve van, tehát ezt tartani bizonyságnak arra vonatkozóan, hogy az új Jeruzsálem metafora lenne, szerintem nem helyes.
Ha a mennyei Jeruzsálem Isten népét jelképezi, akkor nem értem, hogy mi szükség van pontos mértékekre annak meghatározásához?
Jel 21:16 És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
Jel 21:17 És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
Isten nem közöl, úgy gondolom adatot arról, minek nincsen adata. Mint a 12000 futamatnyi, mint a 144 könyök pontos hosszmérték. 12000 futamatnyi, az annyi, mint 12000 * 185 méter = 2200 kilométer
Ez annyi, mint Magyarország két legtávolabbi pontjai közötti távolság több, mint négyszerese. Magyarország és az óceán között légvonalban ~1350 kilométer van.
Ha húzol egy egyenest Egyiptom határától Izrael, Jordánia, Szírián keresztül egy egyenest, az is „csak” 1000 kilométer. Tehát egy nagy terület.
”és a város szabályos kocka alakú”
Nem állítom, hogy tévednél, de ezt nem állítja sehol az írás. Lehet háromszög, egyfajta piramis alakú is. Van ugyanis egy elgondolás, hogy a nagy piramist, mely ismeretem szerint a legrégebbi piramis, egyfajta evangéliumi leírás. Egykoron 144000 díszítőkő ékesítette kívülről, két járata van, az egyik tágas, a másik szűk. (Krisztus példázata a szűk útról) A szűk járat egy kamrába vezet, mely kamrában van egy tároló mélyedés, melynek mérete megegyezik a bizonyság ládájának méreteivel. A piramis csúcsáról hiányzik a befejező kő. (A szegletkő, melyet az építők megvetettek.) Ez pusztán egy érdekesség pillanatnyilag, a lényeg, hogy nincs említve, hogy kocka alakú lenne. Ilyen alapon lehetne piramis alakú is. Viszont a területi befedettsége le van írva. Ha ez metafora lenne, értelmetlennek tartanám közölni velünk a területi lefedettségének mértékét pontos hosszméretekkel.
Az új Föld és új ég, ha csak szárazon az írást nézem, elképzelhetetlen csaknem, ugyanis nem lehet a jelenleg reprodukálása. Tehát azzal, hogy a kapuk díszítve mindenféle drágakövekkel, és ez elképzelhetetlen számodra, attól még nem jelenti azt, hogy nem úgy lesz. Az írás azt mondja, hogy az ég eltakarodék, felgöngyölettítteték, mint a papírtekercs. Tehát eltűnik.
Jel 6:12 Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér;
Jel 6:13 És az ég csillagai a földre hullának, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.
Jel 6:14 És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték.
Én magam sem úgy képzelem, hogy a Föld is el lesz törölve, miután ilyet az égről szól, és nem a földről.
Zsolt 104:5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Viszont ez nem azt jelenti, hogy nem fog minden eltöröltetni, ami rajta van.
2Pét 3:7 A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.
Ézsaiásnál így:
Ézs 66:22 Mert mint az új egek és az új föld, amelyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképpen megáll a ti magvatok és nevetek;
A másik nagy téma ugye az ünnep kérdése.
Ez is igen érdekes téma szerintem, bár erről tulajdonképpen csak sajátos eszmefuttatásokat tudok írni, semmi egyebet.
A tavaszi ünnepkörnél egyértelműen le lehet szűrni, hogy Krisztus váltságára való kivetítés. A bárány kiválasztása niszán 10-én – Jézus bevonulása Jeruzsálembe, Páska vacsora, bárány leölése – kereszthalál, pünkösd (Sávuót) – szentlélek kiáradása…
Tehát minden rendelt ünnep határozott napra vonatkozik. Amelyik napra volt rendelve az ünnep, az aznap teljesedett be. (Ebben is Isten tökéletessége mutatkozik meg)
Mivel a kürtzengés ünnepe, az engesztelési nap, a sátoros ünnep is rendelt napokon van, pusztán csak logikailag lehet következtetni, hogy ezek a rendelt napok is rendelt napoknak a kivetítései.
Az én fantazmagóriámnak pusztán egyvalami mondhatna ellent, miszerint csak az Atya tudja a napot és az órát. Márpedig, ha azt mondom, hogy az engesztelési nap az utolsó nap, akkor megvan az utolsó nap dátuma. Ez eretnekség. Legalábbis látszólag. Ennek feloldásához ismernem kellene a héber-arámi szófordulatokat, nyelvi sajátosságokat. Ugyanis azt is jelentheti, hogy a „sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő” kifejezés több ezer éves távlatból nem igazán a nap és az óra az érdekes, sokkal inkább az év. Arra gondolok, ahogy a héber a személy névhez sokszor a név szavat használta. Ez begyűrűzik az újszövetségbe is természetesen, például: Apostolok Cselekedetei 1:15 “százhúsz név sokasága” = százhúsz főnyi sokaság.
Nem tudom, hogy mennyire érthető. Mert szerintem, attól, hogy én tudok egy hónapot és egy órát, halvány fogalmam sincs, hogy ez 20 vagy 500 év múlva következik-e be.
Amit te mondasz, azt annyiban nem értem, hogy ha meghatározott napokon lévő ünnepek meghatározott napokon következtek be, logikátlan ennek ellentmondva az őszi ünnepeket úgy kategorizálnunk, mintha korszakokat, megfoghatatlan szellemi kivetítések lennének.
Ha azt nézem, hogy a szombat nap mindenkinek a nyugodalma, melybe belemegy.
Zsid 4:9 Annak okáért megvan a szombatja az Isten népének.
Zsid 4:10 Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól,
Zsid 4:11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.
Amiképpen a teremtés leírása is érdekes képet festhet, ha metaforaként is (!) kezelem.
Ez itt a gyk-en olvastam, szerintem érdekes, ami szintén tükrözné Isten tökéletességét, hogy miképpen hirdette az evangéliumot és a teremtést mindenben, melyet keze alkotott. Első nap megteremtette a világosságot. (Isten teremtésének kezdete…Krisztus) A teremtés után a negyedik évezredben jött el Jézus, a negyedik nap lett a Nap is megteremtve, mint a világ világossága. Lehet persze párhuzamokat keresni a vizek elválasztása, vízözön, és ilyenekre is. A hetedik évezred és az 1000 éves uralkodás, mint szombat napi nyugalom, de kiemelném, hogy mindez csak elmélkedés az írásokról, semmi egyéb. Ezzel azt mondanám, hogy a szombat napnak is vége van, amiképpen a sátoros ünnepnek is, de ez nem azt jelenti, hogy a mennyei nyugalomnak is vége lenne. Pál sem arról beszél, hogy miután bementünk a nyugalmunkba, annak vége kellene szakadnia.
Szia
"Isten az Ő népét visszabékíti magához, ""földjének és népének megbocsát"", engesztelést szerez."
Kedves " munyamunya",
Világért sem szeretnék kukacoskodni, de ezt nem értem...
Honnan, kitől "szerez" Isten engesztelést? Hiszen Ő maga a megbocsátás és engesztelés, nem? Vagy csak a fordítással lenne hiba?
Kedves utolsó!
Talán így érthetőbb lesz.
Zsid 2:17 Annak okáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.
Zsid 9,22 És csaknem minden vérrel
tisztíttatik meg a törvény szerint, és
vérontás nélkül nincsen
bűnbocsánat.
Kedves kérdező!
A Zsidó levél idézetét csak példának hoztam, hiszen pl. az alábbi helyeken szintén azonos a mennyei Jeruzsálem (azaz az Isten városa) a választott néppel, az egyházzal, a szentekkel: Ézsaiás 52. fejezet, Jer.4:14, Jer.Sir.1:7, Zak.1:14, Mát.23:37, stb.
Valójában nem gondoltam volna, hogy ez az értelmezés magyarázatra szorul, számomra teljesen nyilvánvaló, hogy a „mennyei Jeruzsálem” kifejezés az Isten gyülekezetét jelenti, hiszen az Ő városában csak a szentek lakhatnak, oda tisztátalan nem megy be, vagyis csak felülről született, mennyei fiak a részesei. Az az elképzelés, hogy ez egy valóságos város, ami az égből fizikailag leereszkedik szerintem semmivel sem támasztható alá, és értelme sincs a további szöveg fényében.
Hasonló ez egyébként az Ezékielnél olvasható látáshoz a mindenféle kerekekről és szárnyakról és sokarcú lényekről. Nem gondolnám, hogy valóban kerekeken guruló lények hátán utazna az Isten dicsősége…
Kérdezed, miért van a város mérete pontosan leírva, ugyanakkor azt mondod, hogy nem lehet egyértelműen megállapítani a formáját. Ha ez egy pontos alaprajz megadása lenne, akkor világosnak kellene lennie minden paraméternek, de ezek szerint nem az, hiszen még az sem biztos, hogy kocka vagy piramis alakú. (Megjegyzem, teljes mértékben kizártnak tartom a piramis formát, amely a kezdetektől csak és kizárólag hamis, istentelen kultuszokhoz kapcsolódik /Babilon, Aztékok, Egyiptom, stb./, azoknak a szimbóluma, és a mai napig használja a Sátán zsinagógája mint okkult azonosító jelet, így biztos, hogy az Isten rendjében nincs semmilyen szerepe.)
Amúgy a méretek, számok az Írásokban általában jelképesek, és bár nem tudok pontos azonosítást mondani a 12ezer futamnyi táv értelmére, abban biztos vagyok, hogy nem konkrétan x kilométert kell érteni alatta. Persze lesz egy újjáépített, valóságos, földi Jeruzsálem a Milleneum alatt a Sionon, de ennek méreteit Ezékiel 40. fejezetében találjuk, és ennek egész más a funkciója is, mint a mennyeinek.
Szóval nem az én képzelőerőm a kérdés itt, hanem hogy milyen állapotokról beszél a Jelenések végén János; földiekről/materiálisról vagy mennyei/szellemi dolgokról. Véleményem szerint a 21-22. fejezetben nem anyagi hanem szellemi valóságokról van szó, mivel az új teremtés célja éppen az, hogy szellemi gyermekekként lehessünk örökre Isten jelenlétében, Aki ugye szellem, tehát a végső állapota a mindenségnek nem anyagi, hanem szellemi lesz, ezért változunk is el, hiszen hústest és vér nem léphet be a mennyek királyságába.
Az ünnepekről:
Azt már korábban is írtam, hogy bizonnyal egy-egy nap lesz a végső beteljesülése az őszi ünnepek által jelképezett történéseknek. A kürtzengés napja egy bizonyos napon fog valósággá válni, amikor Isten újra behozza az Ő egyszülöttjét a lakott földre. Az engesztelési napról már leírtam, hogyan értem a beteljesülését, a sátorok ünnepe pedig ugyanolyan értelemben egy időperiódust jelöl, ahogy a tavaszi ünnepek közt a kovásztalan kenyerek is, melynek során kitakarítjuk az életünkből a gonoszság kovászát. Ugyanígy a sátorok mutatja azt az időszakot, melynek során az Isten törvényei érvényre jutnak az egész Földön, és a Felkent igazságos uralma fog működni (ez valóban a hetedik nap, hetedik évezred analógia, vagyis az a nyugalom, ami megadatik az Isten népének). Ennek végén pedig az utolsó nagy nap, a végső ítélet napja, amely szerintem az Isten időszámítása alapján fog egy napig=1000 esztendeig tartani.
Ezek a jelenlegi meglátásaim, örülök, hogy meg tudtuk beszélni a gondolatainkat.
Kedves 16-os válaszoló!
Az engesztelést, ahogy a kérdező is írta, a tökéletes Bárány vére szerezte meg a világ számára, ez az, ami miatt a szent földet is újra a választott nemzetnek, Izraelnek adja majd Isten, erre az áldozatra néz és nem népe bűneire. A csavar a dologban ott van, hogy ezt az engesztelést is Ő maga hozta létre, Ő rendelte el, vitte véghez, vagyis a teremtett világ törvényeinek keretein belül megoldotta, hogy ne kelljen mindenkinek elpusztulni, hanem legyen menekülési útvonal. Ezek a törvények pedig az Ő jelleméből, személyéből fakadnak, azzal egyeznek meg, ezért változhatatlanok és kikerülhetetlenek. Ezért mondja, hogy vér nélkül nincs megtisztulás. Vagyis végeredményben, nagyon sarkosan és bénán fogalmazva, saját magát engeszteli ki Isten – méghozzá éppen azért, mert Ő maga a kegyelem és a szeretet.
Kedves munyamunya!
Mivel telefonról írok, rövid leszek. (így adok talán egy kis örömöt) :-)
Csak egy számomra érdekes kérdés jutott eszembe azzal kapcsolatban amit a piramis dologról, illetve annak okkultista eszmélyéről írtál. Krisztus miféle szegletkő? Ha egy négyszög alakú épület szegletköve lenne, annak rengeteg szegletköve van. A piramisnak egy. Isten jelképe úgy gondolom tökéletesnek kell lennie. Te hogyan értelmezied a szegletkő fogalmát? Vagy mint első kő, mely lerakatott, és ezen kívül a többi szegletkő csak egy kő a többi között?
Viszont ennek ellentmondana a Páltól való idézet:
"Kik fölépíttettetek az
apostoloknak és prófétáknak
alapkövén, lévén a szegletkő
maga Jézus Krisztus"
Szia
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!