Mennyire elítélendő ha hazugsággal nyitok egy új gyülekezet felé?
Ha őszínte lennék, akkor tudom, hogy nem indulhatnék tiszta lappal. Előre megítélnének és ettől nagyon rosszul érezném magam.
Ezért úgy döntöttem, hogy kegyes hazugságokat mondok, szépítem egy kicsit az előéletem.
De örökre nem akarok és nem is tudok leplezni. Ha később kiderül az rosszabb, mintha az elején megtudják?
A nagyobb bűneim, amiket el akarok rejteni: nős férfitól született gyermekem, több évig jártam szektába, a vallásunk néhány tételét vitatom.
Szeretném, ha úgy fogadnának be maguk közé, hogy nem ezeket látják bennem...
8-as
Német $ándor nem fórumozik, nincs ilyenre ideje, mert "szolgál", úgyhogy szerintem te hazudsz.
Mivel Isten a szíveket vizsgálja, ő tud rólad mindent.
Ez egy fontos igazság.
Másik, hogy én a bibliában nem olvastam olyat, hogy valaki bemegy egy gyülekezetbe és nagy nyílvánosság elé tárná a bűnös múltját.
Tudjad egyébként, hogy senkinek nem tiszta a múltja, éppen emiatt van szükségünk a megváltóra!
Ezért nem értem, hogy mit szeretnél, mert kizárt, hogy ha bemész a gyülekezetbe, ezt kellene csinálnod. Ilyet senki nem csinált eddig sem és biztos nem te kezdenéd.
Valóban van olyan ige, hogy valjátok meg egymásnak a bűneiteket, de az - gondold végig logikusan, hogy -nem arra vonatkozik inkább, hogy a gyülekezet egyik vénjének(régi kereszténynek: előljárónak) bűnvallás formájában elmondod?
Tehát nem mindenkinek általában, főleg nem egy fecsegősnek, hanem az a lényege, hogy ha te titokban tartod, akkor sötétségben jársz, de ha már fel mered vállalni valaki előtt (egy ember is elég) akor azt jelenti, hogy megbántad és abbahagyod(megtérsz. Világosságra hozod, hogy abban járj továbbiakban.
Vizsgáld meg amit írtam, mennyire bibliai. Úgy gondolom az.
Mindenki tudja, hogy bűnös múltja van, ezért nem itélhet el senki senkit. Plusz,még megtérés után is követ el bűnöket.... van szószólónk az Atyánál, Jézus, aki közbenjár értünk.
Bocsánat, csak az előző válaszhoz szólnék hozzá kicsit.
Az idézett tanítás (valljátok meg egymásnak...) egy bizonyos helyzetre vonatkozik, ha elolvassuk a teljes szöveget, ez nyilvánvaló.
""BETEG-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében, És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, HOGY MEGGYÓGYULJATOK: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.""
Tehát szó nincs arról, hogy egy közösséghez való csatlakozáskor feltétlenül keresnem kell valakit, akinek gyorsan jól bevallom minden addigi vétkemet. Ez téves eljárás, ilyen feltétel sehol nincsen szabva az Isten gyülekezeteinek szóló levelekben, sem az Apcselben nem olvasunk erről, de egészséges szellemi ítélőképességgel rendelkező hívők maguktól is belátják ezt.
Utolsó
Azért vitatkozom csak veled, mert gyakorlatban ez nem így zajlik. Természetesen nincs arról szó, hogy bárki bárkit rákényszerítene valamilyen formában a bűnmegvallásra.
Abból indult ki a dilemmám, hogy másik városba költöztünk. A régi lakhelyünkön, a fiam egyházi óvodájában természetesen "hivatalból" tudtak róla, hogy egyedül nevelem és ki az apja. A szülői bibliakörön (sajnos) néha különvéleményt fogalmaztam meg.
Ezek miatt olyan szerepbe kerültem, hogy mindenki folyton prédikálni akart nekem. Úgy kezeltek, mint aki nem igazán közülük való, akinek nincs is igaz hite, akit meg kell téríteni.
A gyermekemmel kapcsolatban pedig többször hallottam megfogalmazni, hogy "bűnben fogant"...
Ez utóbbit hallani kegyetlen dolog egy anya fülének még akkor is, ha igaz és nem is rossz-szándékból mondják.
Tehát megtapasztaltam, hogy ha túl őszinte vagyok, azt mások félreértik és nem engem és nem a gyermekemet látják, hanem azt, amit ők akarnak egy tény/vélekedés birtokában.
Most az új helyen szeretnék tiszta lappal nyitni. Isten előtt tisztának érzem magam, nem előle rejtem a bűneimet. Az emberek azok, akiknek az elfogadására áhítozom. Nem akarok direktben hazudni (ahogy az egyik válaszoló javasolta, inkább elhallgatnám, amit nem feltétlen szükséges tudnia másnak), de ha tudnám, hogy ezeket felvállalva is teljesen elfogadnak minket, akkor természetesen vállalom az előéletemet.
Kedves Kérdező.
A múltadhoz ami a magán életedben zajlik, nem tartozik senkire.
:)
Azzal hogy nem tárod fel a múltadat, egyáltalán nem vagy hazug.
Sőt ha mindenkinek elmesélnéd a részleteket, akkor csak pletykálkodásra adnál okot.
Ezért ha kérdeznek is a múltadról nyugodtan kedvesen elmondhatod, hogy nem szeretnél róla beszélni.:
S ne legyen semmilyen lelkiismeret fordulásod!!!!!!!!:)
Ha a teremtő megbocsátotta a hibáidat, embernek nincs azt felül bírálni.
Ezért is írtam, hogy senkinek semmi közük nincs ehhez.
Mint tanú el mondom neked, hogy nálunk akik a kiközösítés után vissza jönnek, úgy vannak velünk együtt mint hogy ha nem is ment volna el, inkább örülünk a megtérőnek, és nem az alapján ítélkezünk mit tett, vagy nem tett. Ehhez csak a teremtőnek van joga.
Ez nem is lehet beszéd tárgya, sőt aki ezzel foglalkozik az nagyobb bűnös mint aki elkövette.
Én sem értem, miért kellene részletesen beszámolnod előzetesen a múltbeli bűneidről, hibáidról. Gondolom, ezeket már régebben bűnvalláson vagy máshogy megvallottad Istennek. Ha ezt őszintén tetted, akkor Ő megbocsátotta; így már nincs miről beszélni, nem kell újból és újból megvallani, mert tiszta vagy Jézus vére által.
Természetesen előbb-utóbb a gyermekeddel kapcsolatban biztos meg fogja kérdezni néhány ember, akikkel jó barátságba kerülsz, hogy mi a helyzet az apukával; de nekik is csak akkor mondd el a teljes igazságot, ha 100 %-ig megbízol bennük, azaz tudod, hogy nem fognak emiatt lenézni, és nem fogják továbbadni másoknak.
A szektás múltadnak nincsenek látható következményei, gondolom, tehát erre még csak rákérdezni sem fognak. Ha viszont szellemi terheket jelentenek, akkor a saját érdekedben jobb, ha elmondod valamelyik vezetőnek, vagy egy megbízható lelkigondozónak.
Ha a jelenlegi gyülekezetre érted, hogy a vallás néhány tételét vitatod, akkor azért át kellene gondolni, hogy ezeknek mekkora a jelentősége. Ha alapdolgok, akkor nem biztos, hogy ott van a helyed.
Ha pedig esetleg ez egy olyan közösség, hogy kötelezően be akarnának számoltatni a múltad minden eseményéről, akkor menekülj onnan mielőbb. Az nem normális dolog, hanem szektásság és manipuláció.
18
Köszönöm a te válaszodat is.
Kezdem magam sem érteni, hogy miért is dilemmáztam :)
A szellemi teher nagyon is meg van (és örökre meg is lesz, ettől nem lehet teljesen megszabadulni). Ha valaki lelke legmélyéig hisz valam(k)iben, akkor azt sosem tudja elfeledni, még akkor sem, ha megkapja a világosság kegyelmét.
Ráadásul nekem a családom (szüleim, testvéreim) a mai napig ott vannak és én megszűntem számukra létezni a kilépésemmel.
Ezért is vagyok magányos és ezért is vágyok mindennél jobban arra, hogy teljesen befogadjanak.
Ezt nem akartam eredetileg elmondani, de most itt az ideje...Néhány éve amikor éreztem, hogy hazugságban élek, kértem Istent, hogy segítsen ki és vezessen el az igaz útra, akkor hirtelen csodálatos embereket küldött hozzám, akik mint kiderült, mind a református egyházban élik meg a hitüket. Így lettem református (három éve konfirmáltam).
Szívesen. :)
"Kezdem magam sem érteni, hogy miért is dilemmáztam :)"
Van egy tippem: mert abban a bizonyos szektában elvárás volt az új tagok felé, hogy mindentől függetlenül ki kell teregetni a múlt szennyesét. Hm? :)
Vagy lehet, hogy azt gondoltad, hogy az őszinteség azt jelenti, hogy életed kb. minden egyes percéről tudnia kell mindenkinek. :P
Egyik sem okés, nyugodj meg. :)
"A szellemi teher nagyon is meg van (és örökre meg is lesz, ettől nem lehet teljesen megszabadulni). Ha valaki lelke legmélyéig hisz valam(k)iben, akkor azt sosem tudja elfeledni, még akkor sem, ha megkapja a világosság kegyelmét."
Dehogynem lehet teljesen megszabadulni, Istennek semmi sem lehetetlen. Ő el tudja vágni azokat a szálakat, akármiről is van szó. Ugyanúgy "eltüntetheti", mint a bűnöket. Ha a bűnbocsánatban hiszel, akkor higgy ebben is. :)
Lehet, hogy ez nem fog hipp-hopp menni, hanem egy hosszabb folyamat lesz, a beszerzett lelki sérülések súlyosságától függően akár hónapok vagy évek is lehetnek; de van esély, van lehetőség.
"Ráadásul nekem a családom (szüleim, testvéreim) a mai napig ott vannak és én megszűntem számukra létezni a kilépésemmel.
Ezért is vagyok magányos és ezért is vágyok mindennél jobban arra, hogy teljesen befogadjanak."
Sajnálom, hogy ez a helyzet a családoddal, ezt sem könnyű feldolgozni. Esetleg fordulhatnál szakemberekhez, akik segítenek ebben. Nem tudom, Magyarországon vannak-e kifejezetten szektákból szabadultak segítésére szakosodott szervezetek, de olyan pszichológusok biztosan vannak, akik tudnak segíteni.
Ha tudsz angolul, akkor ajánlom szíves figyelmedbe az alábbi oldalt, a bal oldali menüsorból ki tudod választani a téged érdeklő témákat:
"Ezt nem akartam eredetileg elmondani, de most itt az ideje...Néhány éve amikor éreztem, hogy hazugságban élek, kértem Istent, hogy segítsen ki és vezessen el az igaz útra, akkor hirtelen csodálatos embereket küldött hozzám, akik mint kiderült, mind a református egyházban élik meg a hitüket. Így lettem református (három éve konfirmáltam)."
Nem hinném, hogy a refiknél nagyon a nyakadra másznának a múltad teljeskörű ismertetése miatt. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!