Buddhisták, ti hogyan viszonyultok a testetekhez?

A szerzeteseknél tiltott a divat, a kenceficék, lényegtelen a külső szépség, bizonyos ágazatoknál van testmozgás.

A világi buddhisták mind másfélék. A középút egy aranyszabály nálunk, tehát túlzásba vinni nem jó semmit. Viszont le se kell mondani semmiről, csak nem szabad semmihez sem ragaszkodni, mert minden mulandó.

"Ez a test maga a Buddha." (Ryókan)

Múlandó, szubsztancia nélküli, szenvedésteli.

Buddha a középutat hirdette, ami a szélsőségek elkerülése. Ez alkalmazható a test ápolására vagy karbantartására is.

A szépségápolás jó dolog, ha az ember észben tartja, hogy nem számít, mit csinál, előbb-utóbb elveszíti a szépséget. Így lehet csak igazán élvezni, és amikor múlik, elengedni azt.

Véleményem szerint a testet ugyanúgy ápolni kell, mint a lelket. Ha elhanyagolnám magamat, azzal ártanék egy létezőnek, ami ugyebár helytelen, még akkor is, ha rólam van szó.

A megjelenésem így gondozott, az öltözködésem nem kirívó, de tükrözi az egyéniségemet és sohasem befolyásolt a divat, társadalmi elvárások által. A testedzést is fontosnak tartom. Az amellett, hogy egyfajta meditációnak is tekinthető egy jó cselekedet is. Persze itt is az arany középutat követve.