Szerintetek miért nem megy nekem az azonosulás Istennel?

mert nem létezik:)

Meg ha akarod nem fog menni, ez nem ilyen kérdés

Isten a szeretet- mondja János evangélista, Jézus legkedvesebb tanítványa. A feltétlen szeretet, tiszta fény.

A jóság, a szépség - kiegészül a nem-jóval a nem-széppel. Együtt vannak, duálisan. Az isteni szeretet -Egy- ahogy az ógörögöknél még Isten szinonimája volt: to Hen - Egy. Nem duális. "Legyetek Egyek"- mondta Jézus. Az a szeretet, ami gyűlölettel egészül ki, nem ez az isteni szeretet.

Nem menekülés - a szenvedéstől nem menekül halandó. Szeretet. Erre figyelj, ezt ébreszd fel lelkedben. :)

> Miért állhat ez távol tőlem?

Lehet hogy azért, mert képes vagy racionálisan gondolkodni, nem lehet könnyen kimosni az agyad (vagy legalábbis te saját magadnak nem tudod kimosni).

Én azt mondom hogy ha nincs szükséged láthatatlan barátra, jól meg vagy nélküle, akkor hagyd a fenébe a vallásokat.

Ne fordulj el a logikától.

Kedves kérdező.

Én a zsoltárokból ajánlom neked Asáf egyik énekét.

Valami hasonlón ment keresztül mint te.Aztán történt valami. Evvel szeretnék segíteni egy kicsit, hogy megbékélj ne szomorkodj.

Ide be linkelem neked és egy kis magyarázatot is fűzök utána.

(Zsoltárok 73:3-9)  3 Bizony irigykedni kezdtem a dicsekvőkre, Látva a gonoszok békéjét.  4 Mert nincsenek halálos kínjaik, És hasuk is kövér.  5 Nincs részük a halandók bajában, Nem éri őket csapás, mint más embereket.  6 Ezért nyakláncként viselik a gőgöt, Erőszak borítja őket ruha gyanánt.  7 Szemük kidülled a kövérségtől, Messzebbre jutnak szívük elképzeléseinél.  8 Csúfolkodnak és rosszat beszélnek, Csalásról szólnak fennhéjázva.  9 Az egekre tátják szájukat, És nyelvük bejárja a földet.

(Zsoltárok 73:12-19) 12 Íme, ezek a gonoszok, akik időtlen időkig gondtalanok; Gyarapítják vagyonukat. 13 Bizony hiába tisztítottam meg szívemet, Hiába mosom ártatlanságban kezemet. 14 Egész nap csapás sújt, Minden reggel helyreigazítást kapok. 15 Ha azt mondtam volna: „Én is úgy beszélek”, Íme, csalárdul cselekedtem volna Fiaid nemzedékével. 16 Eltűnődtem, hogy megértsem ezt; Gyötrődés volt ez szemeimben, 17 Mígnem bementem Isten dicső szentélyébe. Tisztán akartam látni jövőjüket. 18 Bizony síkos talajra állítod őket, Romlást hozol rájuk, elbuknak. 19 Ó, mint lettek döbbenetté egy pillanat alatt! Elérte őket a vég, végük lett a hirtelen rémülettől!

Az igazságtalan emberek anyagi jóléte Asáfot iriggyé tette. Úgy tűnt, hogy békés életnek örvendenek annak ellenére, hogy javaikat tisztességtelen módon halmozták fel. (Vö. Zsoltárok 37:1.) Gonosz cselekedeteik ellenére kívülről úgy tűnt, hogy biztonságban vannak. Nos, életük látszólag borzalmas, halálos gyötrelmek nélkül ért véget! Néha békésen haltak meg és önelégülten, úgy, hogy nem voltak tudatában szellemi szükségleteiknek (Máté 5:3). A másik oldalról nézve viszont Isten szolgái közül néhányan fájdalmas betegségektől szenvednek és meghalnak, de Isten támogatja őket, és övék lehet a feltámadás csodálatos reménysége (Zsoltárok 43:1–3; János 5:28, 29).

Sok gonosz embernek nincs egészségi problémája, amely megakadályozná abban, hogy élvezze a bőséges ételkínálatot. „A pocakjuk kövér”, hasuk kiáll. Ezenkívül „a halandó ember gyötrelmében sincs részük” az emberiség nagy részétől eltérően; nincs szükségük arra, hogy küzdjenek a létfenntartáshoz szükséges dolgokért. Asáf levonta a következtetést, hogy a gonoszokat „még a csapásaik sem úgy érik . . ., mint más embert”. Különösen azok elől a próbák elől menekülnek meg, amelyeket az istenfélő emberek élnek át, mert ez utóbbiak ragaszkodnak Isten igazságos alapelveihez Sátán gonosz világában (1János 5:19).

A gonosztevők a büszkeséget „nyakláncul” viselik és oly számosak az erőszakos cselekedeteik, hogy az „ruhaként takarja be őket”. Annak érdekében, hogy a saját útjukat járják, megfélemlítenek másokat. A gonosz szeme nem beesett az alultápláltság miatt, hanem „kidülled . . . a kövérségtől”, kiül az elhízás miatt, amely a falánkság eredménye (Példabeszédek 23:20). Olyan sikeres a mesterkedésük, hogy még ’a szívük képzeletét is felülmúlják’. Csalásukról büszkén, „fennhéjázóan” beszélnek. Nos, ’az egekbe helyezik szájukat, nyelvük bejárja a földet’! Nem tisztelnek senkit sem égen, sem földön, káromolják Istent és megrágalmazzák az embereket.

Asáf úgy érezte, hogy felesleges volt igazságos életet élni. A gonosz emberek jólétben éltek, valószínűleg azáltal, hogy tisztességtelen módon ’növelték meg létfenntartási eszközeiket’. Látszólag elkerülték a büntetést még a legrosszabb gonosztettnél is, Asáfot viszont „egész napon át” csapás érte —

Végül felismerte, hogy ez a gondolkodás helytelen

Asáf helyesen járt el, hogy nem hangoztatta panaszát

Asáf felismerte, hogy Isten a gonoszokat „csúszós talajra” állította. Mivel az életük anyagi dolgok körül forog, hirtelen összeomlás fenyegeti őket. Legvégül felülkerekedik rajtuk időskorban a halál, és a nem egyenes úton szerzett javaik nem biztosítják számukra a hosszabb életet (Zsoltárok 49:7–13). Jólétük gyorsan tovatűnő álomhoz fog hasonlítani. Az ítélet még azelőtt utolérheti őket, hogy elérnék az időskort, amint learatják, amit vetettek (Galata 6:7). Mivel hátat fordítottak az Egyedülinek, aki segíteni tud nekik, segítség és reménység nélkül maradnak. Amikor Isten ellenük fordul, megvetéssel fogja tekinteni „képmásukat” — pompájukat és helyzetüket.

Nem marad örökre így.

Néha nézz egy kicsit a csillogó felszín mögé, és rájössz, hogy az égvilágon semmi nincs mögötte. Valamikor én is hasonlóan láttam a világot, de rá kellett jönnöm, hogy igaz a mondás: mindenkinek megvan a maga keresztje. Ahol pénz van, onnan valami sokkal több hiányzik. Kinek az értelem teljes hiánya jut, másnak egy értelmileg sérült családtag, aki sosem tud normális életet élni, megint máshol erőszak és alkoholizmus tölti ki ezt az űrt, máskor csak szimplán üresség.

Annak ellenére, hogy nem éltünk sosem túl jól, gazdag és szegény közti nincs egy felesleges fillérünk se állapotban stagnáltunk, mindent megadtak a szüleim, de az árat, amit vártak érte, a teljes kontrollt az életem, az akaratom minden lépésem felett, és egy alkoholista apa minden szeszélyének elviselését képtelen voltam megfizetni, ezért önszántamból kezdtem újra a semmiből, messze tőlük, félelem nélkül, veszíteni való nélkül.

Azért írtam ezt le, hogy a lényegre térhessek :)

Mikor úgy érzem, összecsapnak felettem a hullámok, eszembe jut a Miatyánk egyik sora: "Legyen meg a te akaratod". Talán a belenyugvás az egész folyamat kulcsa, persze ezt csak magamból kiindulva mondhatom. Nem állítom, hogy ez lenne a megoldás maga. Csak egy lehetőség átgondolni, mik vezettek az aktuális állapothoz, megtalálni a hibákat, és kijavítani, amit lehet. Talán tényleg egyfajta menedék... Attól, hogy valaki hisz Istenben, nem lesz boldogabb, és az egészsége sem lesz jobb, viszont az elfogadást jelentős mértékben megkönnyíti.

Maga a kérdés feltevése is azt mutatja, hogy közel sem áll olyan távol tőled Isten, mint ahogy gondolnád, hiszen te magad is keresed, vagy legalábbis keresel valamit a magad módján, amit összefoglalóan az emberek egy része Istennek nevez, de a név a legkevésbé fontos. Megértem az okaid, amik miatt nem akarod elfogadni Isten létezését. A soraidból azt vélem kiolvasni, hogy talán a fájdalom mart el a hittől, éppen az, ami által én megtaláltam azt...

Vannak dolgok, amiket én sem tudok megérteni az emberekben, de ettől függetlenül nem ítélem el őket, egyszerűen csak nem értem a velük kapcsolatban felmerülő miérteket, és ez azt hiszem, így is van rendjén, hiszen mind mások vagyunk. Ítélkezni senkinek nincs joga a másik ember felett, mert senki sem több, vagy kevesebb, mint bárki más, nem létezik jobb, vagy rosszabb, egyáltalán jó, vagy rossz ember sem. És igen, tudom, hogy ebbe most sokan bele fognak kötni, de mielőtt itt tennék meg, most mondom, hogy privátban szívesen le is vezetem, miért gondolom így.