Keresztények, szerintetek miért viccelődnek a kereszténységgel, Istennel, Jézussal azok a világiak, akiknek bizonyságot tettetek?

Nem tudom. Nekem az egyik barátom 100% ateista és tudja, hogy én Istenben hiszek, mégsem szoktuk egymást gúnyolni. Ha jól emlékszem azt is tudja, hogy templomba járok, de ezzel nem szoktam dicsekedni.

Gondolom ezek csak provokálni akarnak, vagy unatkoznak, vagy így hitegetik magukat, hogy nekik van igazuk.

Valószínűleg hallottak egy baromságot a témáról vagy 1-2 furcsa ember alapján mindenkit általánosítanak.

Esetleg súlyos sérelem érte az illetőket ezzel kapcsolatban. Bármi lehet az oka.

A másik dolog lehet, hogy sok itt a pszichológus, aki figyeli az emberi reakciókat, vagy meg akarja érteni a vallásos emberek gondolkodását furcsa kérdések alapján.

Esetleg politikai okok is lehetnek, terelgetni a népet valamilyen irányba....

Ha egy bizonyos személy viccelődik veled, akkor beszélj vele, hogy miért teszi ezt. Lehet szeret téged felhúzni vagy bejössz neki, vagy irigy rád vagy akármi. Nem is biztos, hogy a kereszténységgel van baja.

Mit jelent az, hogy akinek bizonyságot tettetek? Úgy érted, hogy akiknek beszéltél Istenről?

Ha így van, akkor talán azért mert a te bizonyságod nekik nem bizonyság, bizonyíték, így valószínűleg nekik olyan Istenről hallani, mintha valaki neked arról kezdene beszélni, hogy vannak UFŐk és őt rendszeresen meglátogatják.

Szerintem célravezetőbb példamutatóan élni és így felkelteni az ateisták érdeklődését. Ha látják, hogy milyen boldog, kiegyensúlyozott, békés életed van, talán feltámad bennük a vágy, hogy ők is így éljenek(ha az Úr is úgy akarja) és akkor majd ők mennek hozzád, hogy áruld már el, hogy mi a titkod. Ekkor szabad a pálya, beszélhetsz nekik arról a boldogságról ami az Úrral járás következménye.

Én ugyan soha nem voltam ateista, de életem nagy részét Isten nélkül éltem és igen, engem is próbáltak sokan, sokféleképpen megtéríteni, amit köszöntem szépen nem kértem.Egyszerűen nem voltam rá nyitott és inkább felbosszantottak az efféle próbálkozások.

Azóta megtértem, de nem hittérítőknek köszönhetően és az erőszakos térítést ma sem tartom elfogadhatónak sem célravezetőnek.

Én sem vagyok vallásos, és számomra is nagyon bosszantó, ha valaki meg akar téríteni és nem bírja megérteni, hogy én nem ő vagyok, önállóan tudok gondolkodni és eldönteni, mit hiszek és mit nem. Ha egy ilyen felbosszant, én is szándékosan vissza akarom bosszantani őt, ezért van, hogy gúnyolódok a vallásán. Pedig alapjáraton nyitott, elfogadó, toleráns ember vagyok, aki tiszteletben tartja mások hitét. Erre a legegyszerűbb példa az, hogy például a saját párom is erősen vallásos, hisz Istenben, templomba jár, tartja a vallásos ünnepeket. Mégsincs köztünk probléma ebből. Ő nem erőszakolja rám a vallást, és én sem próbálom őt kitéríteni. Vallásfilozófiai vitáink vannak, de teljesen nyugodt, érvelő és kompromisszumkereső viták, nem vérre menő veszekedések.

Szóval ha odáig fajul a helyzet, hogy gúnyolódok egy vallásossal, magának köszönheti, mert ő hozta ki belőlem a "szörnyet" az erőszakosságával.

22/L