Hívők, mi számotokra a nagyobb kihívás, illetve melyiket tartjátok fontosabbnak: egy ateistát megismertetni Istennel, vagy egy már Istenhívő embert megismertetni a ti saját igaznak tartott vallásototkkal?
1 Tiszteletben kell tartani ha valaki ateista, nem kötelező hinni valamiben, én is önmagamtól lettem vallásos, nem másik ember nyomására
2 Tisztelem mindenki vallását, én azt vallom hogy vallásszabadság van, mindenki abban higgyen amiben csak akar, mindenkinek az az "igaz hit" amit szíve annak érez, nem célom senkire sem erőltetni vallási nézeteim! Szerintem nagyon fontos a kölcsönös tisztelet és tolerancia
Én ezek közül egyiket sem tartom fontosnak. Ilyen téren nekem inkább az számít, ha valaki érdeklődik, akkor pontos, korrekt válaszokat tudjak adni, és azt sem szégyellem bevallani, ha olyat kérdezett valaki, amit én sem tudok biztosan a saját vallásomról.
Viszont ha valaki ateista, akkor nyilván neki ez a meggyőződése, ezt el kell fogadni. Ha pedig hívő valaki, akkor pláne nem célom azt belébeszélni, hogy az ő vallása nem jó, az enyém meg igen.
Nem "kihívás" számomra egyik sem, mivel úgy gondolom, hogy nem az én erőfeszítéseimen múlik, hogy megtér-e valaki Istenhez vagy sem, hanem a feladatunk csupán Isten igazságának hirdetése, az üzenet (az Evangélium) átadása az embereknek. Ezután hogy megtér-e valaki, vagy nem, az a saját szabad akaratán múlik, és Isten személyesen munkálja ki a megtérést a szívükben.
Mind a kettőt fontos munkának tartom, de szerintem a kettő közül az a fontosabb, hogy az Istent nem ismerő emberek számára hirdessük Istent. Ez Jézus nagy missziós parancsa: "Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek." Mert ha nem hallják az Istentől jövő örömhírt, akkor nem is tudnak megtérni Őhozzá. Ha viszont hallják, de nem engedelmeskednek, akkor nem lesz mentségük, amikor a Király visszatér. Ez az igehirdetés kettős célja: a választási lehetőségek felkínálása, és a választási kötelezettség tudatosítása. Mert ha a hívők nem hirdetik az evangéliumot, akkor az emberek nem tudnak róla, hogy van választási lehetőségük.
A "többi hívő megtérítésére" szerintem csak bűnök esetén lehet szükség (vö. Jakab 5:19-20: Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez.). Teológiai, hitértelmezési különbségek miatt legfeljebb leülünk egymással beszélgetni, vitákat folytathatunk egymással, de ilyenkor nekem pl. nem cél, hogy a más felekezethez tartozókat "áttérítsem" a saját felekezetembe. Sosem az a lényeg, hogy egy hívő melyik felekezethez tartozik, hanem az, hogy "milyen szellemben" jár, Istent követi-e vagy nem.
Hacsak nem bűnökben él, nincs okom aggódni egy más felekezetbe tartozó keresztény testvérem üdvösségéért, mert senki közülük nem fog azért elkárhozni, mert X vagy Y felekezetbe tartozott, sőt azért sem, ha valamely teológiai kérdésben téves nézetet képviselt. Ez legfeljebb azt fogja érinteni, hogy milyen mértékű jutalmat kap majd a munkájáért Krisztustól az Ő országában (Máté 5:19).
Egy ateistát mindig sokkal nehezebb (már-már lehetetlen) meggyőzni a saját igazunkról; de más a helyzet azzal, akiben már ott él a hit csírája.
Egy keresztény.
^ Úgy látom, még nem próbáltál Tanúkkal beszélgetni... :D
A kérdésre: Nem kezelem kihívásként a dolgot, és fontossági sorrendet sem állítottam fel.
Üdv. :)
Szerintem kb. egyformán nehéz.
De én nem szoktam téríteni, a hitemről akkor beszélek, ha a másik rákérdez és érdeklődik. Vannak az Egyházamban olyanok, akiknek ez a hivatásuk és ezt tanulják, inkább rájuk szoktam ezt bízni, sokkal felkészültebbek nálam. Én csak próbálok tettekkel példát mutatni másoknak, ami a mai világban szintén nem könnyű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!