Hogyan mentheti meg a vér az életedet?

"Ha elutasítja"

De eszébe sem lenne senkinek elutasítani, ha Jehova Tanúi hamis tanaikkal nem tévesztenék meg őket.

Az élet Isten ajándéka. Szerintetek Ő akarja, hogy maghaljunk, amikor az orvosok meg tudnák menteni az életünket?

Vajon az a parancs, hogy tartózkodjunk a vértől, a vértranszfúziót is magában foglalja? Igen. Ezt a következőképpen szemléltethetnénk: Tegyük fel, hogy az orvos azt mondja neked, hogy tartózkodj a szeszes italoktól. Vajon ez azt jelentené, hogy inni ugyan nem ihatsz alkoholt, de beinjekciózhatod az ereidbe? Hát persze, hogy nem! A vértől való tartózkodás is azt jelenti, hogy semmilyen módon nem juttatunk vért a szervezetünkbe. Az a parancs tehát, hogy tartózkodjunk a vértől, azt jelenti, hogy nem engedjük meg, hogy vért transzfundáljanak az ereinkbe.

Mi a helyzet akkor, ha egy keresztény súlyosan megsérül, vagy nagyobb műtétet kell elvégezni rajta? Elképzelhető, hogy az orvosok szerint muszáj vértranszfúziót kapnia, különben meghal. Ő természetesen nem akar meghalni. Mivel szeretné megóvni az élet Istentől kapott értékes ajándékát, beleegyezik másfajta kezelési módokba, amelyek során nem történik vérrel való visszaélés. Megpróbál ilyen orvosi ellátásban részesülni, ha lehetséges, és elfogad különböző eljárásokat a vértranszfúzió helyettesítésére.

Megszegnék-e a keresztények Isten törvényét csak azért, hogy egy kicsit tovább éljenek ebben a rendszerben? Jézus leszögezte: „aki meg akarja menteni a lelkét [vagyis az életét], elveszíti azt, aki azonban elveszíti a lelkét énértem, megtalálja azt” (Máté 16:25). Nem akarunk meghalni. De ha Isten törvényét áthágva próbálnánk megmenteni a jelenlegi életünket, azzal kockára tennénk az örök életünket. Bölcsen tesszük hát, ha bízunk Isten törvényének a jogosságában, miközben meg vagyunk győződve arról, hogy ha valamilyen okból meghalnánk, az Életadónk meg fog emlékezni rólunk a feltámadáskor, és visszaadja nekünk az élet értékes ajándékát (János 5:28, 29; Héberek 11:6).

Isten hűséges szolgái szilárdan eltökélték, hogy követik a vérrel kapcsolatos útmutatását. Semmilyen formában nem fogyasztanak vért, és orvosi célból sem fogadják el. Biztosak benne, hogy a vér Teremtője tudja, mi válik leginkább a javukra.

Ez az érvelés akkora sületlenség, már megbocsáss...

A korábbi hasonló kérdésben már válaszoltam rá, nem is tudtatok ellene érvelni. Ezért hoztátok most elő újra a kérdést!

Tehát: teljesen mindegy, hogy az alkoholista issza, vagy beinjekciózza magának az alkoholt, mert célja ugyanaz. Az alkohol élvezeti okból való fogyasztása.

A vér táplálékként való fogyasztása és orvosi célból történő szervezetbe vitele között viszont ÓRIÁSI különbség van!

Minden, Jehova Tanúival szembeni ellenszenvemet félretéve, és krisztusi szeretettel és türelemmel közeledve felétek sem bírom felfogni, hogyan is nem értitek meg ezt a különbséget????

Ha erre tudsz felelni, kérlek segíts!

Szerinted a szándék figyelembe vétele nyakatekert dolog??

"A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért!"

Ismerős idézet?

Mivel ez a kérdés elsősorban Jehova Tanúit érinti (persze, egyre inkább nem csak őket), engedjétek meg, hogy leírjam e dologban a valóságot.

Egy 15 évvel ezelőtti vizsgálat adatait közölném:

Vajon túlértékelték a vérátömlesztéseket?

A vérátömlesztések általánosak a modern orvostudományban, de vajon felérnek a hírnevükkel? Mit gondolsz?

A The American Journal of Medicine című folyóiratban (1993. február) Dr. Craig S. Kitchens feltette a kérdést: „Vajon túlértékelték a transzfúziókat?” Megjegyezte, hogy az orvosok gyakran mérlegelik, vajon egy kezelés előnyei nagyobbak-e, mint az esetleges kockázata. Mi a helyzet a transzfúziókkal?

Kitchens áttekintette a transzfúzióval összefüggő sok kockázati tényezőre — például májgyulladás, legyengült immunrendszer, szervrendszeri elégtelenség, károsodás és az átültetett szövet reakciója a befogadó szervezettel szemben — vonatkozó legújabb bizonyítékokat. Egy tanulmány, összegezve a vérátömlesztésből adódó „számtalan komplikációt, azt a következtetést vonta le, hogy minden egyes transzfúzió alkalmával globálisan húsz százalék az esély valamely ellenreakcióra, némelyik kis jelentőségű, de mások veszedelmesek”, még halálosak is.

Vajon a feltételezett előnyök indokolják az ilyen kockázatokkal való szembesülést?

Dr. Kitchens áttekintett 16 tanulmánygyűjteményt, amely 1404 olyan műtétet foglalt magában, amelyeket Jehova Tanúin hajtottak végre, akik elutasították a transzfúziót annak a bibliai parancsnak engedelmeskedve, hogy ’tartózkodjatok a vértől’ (Cselekedetek 15:28, 29).

Az eredmény? „A Jehova Tanúja betegek azon döntése, hogy nem veszik igénybe a transzfúziót a fő sebészeti eljárásoknál, úgy tűnik 0,5%-tól 1,5%-ig növeli a halálozást a teljes műtéti kockázatban. Kevésbé nyilvánvaló mennyi megbetegedést és halálozást kerülnek el ezzel a gyakorlattal, de ennek arányszáma alighanem túlszárnyalja a transzfúzió elutasításának kockázatát.”

Mi Kitchens álláspontja? A vér elutasításának bármely orvosi kockázata alighanem kevesebb, mint a vérátömlesztés elfogadásával együtt járó kockázat.

Ennélfogva Kitchens ésszerű kérdése: „Ha az, hogy Jehova Tanúi nem kapnak transzfúziót, valójában kevés külön akut megbetegedést és halálozást eredményez, valamint tekintélyes összegű kiadástól (milliárdos nagyságrendekről beszélünk) és krónikus komplikációktól kímél meg, akkor vajon nem kevesebb transzfúziót kellene a betegeknek kapniuk?”

Namost, ez már múlt századi adat. Ma, tudomásom szerint bizonyos helyeken, inkább kissebb a mortalitás a Tanúkon vér nélkül elvégzett orvosi beavatkozások során!

De a vér kockázati tényezője nem csökkent.

Amikor egy orvos kijelenti, hogy "vér nélkül meghal!", akkor, meg lehet kérdezni tőle, "doktor úr, ha tényleg olyan súlyos a helyzet, garantálja-e, hogy ha vért ad, akkor életben marad a beteg?!" Ugye tudjuk a választ?

Igen, a bizonyítékok azt igazolják, hogy még a megfelelően párosított vér is károsíthatja a páciens immunrendszerét, megnyitva az utat a rák és a halál előtt. Egy kanadai tanulmány szerint „a fej- és nyakrákos betegek közül azoknál, akik vérátömlesztést kaptak a tumor eltávolításakor, később jelentős csökkenés volt tapasztalható a védettség állapotában” (The Medical Post). A Dél-Kaliforniai Egyetem orvosai erről számoltak be: „A gégerák esetében 14 százalékos volt a visszaesési arány azoknál, akik nem kaptak vért, és 65 százalékos azoknál, akik kaptak. A szájüreg-, a garat-, az orr- és az arcüregráknál a visszaesési arány 31 százalékos volt átömlesztés nélkül és 71 százalékos átömlesztéssel” (Annals of Otology, Rhinology & Laryngology).

Az elmúlt 15-20 évben sok minden történt a vérnélküli kezelések terén, jó példa erre Mexikó. De ez alakult ki a világ nagy részén, ahol Tanúk vannak.

Jehova Tanúi világszerte ismertek arról, hogy vér nélküli kezelési módokat választanak az egészségi problémáik megoldására. Néhányan bírálják ezt a Biblián alapuló álláspontot. Ezzel szemben, ahogy a széles körben olvasott mexikóvárosi Reforma című lap beszámolt róla, dr. Ángel Herrera, az Országos Onkológiai Intézet sebész főorvosa ezt mondta: „A Tanúk nem tudatlanok, és nem is fanatikusak . . . Sokat tettek az orvostudományért azzal, hogy felhívták az orvostársadalom figyelmét a vérmentés szükségességére.”

Tizenöt évvel ezelőtt dr. Herrera megszervezett egy aneszteziológusokból és sebészekből álló csoportot, hogy vér felhasználása nélkül végezzenek műtéteket. Dr. Isidro Martínez, aki a csoport egyik aneszteziológusa, ezt mondta: „A megfelelő érzéstelenítő eljárás lehetővé teszi az összes vérmentésre használt módszer alkalmazását. Tehát mindenképpen tudunk segíteni Jehova Tanúinak, tiszteletben tartva a vallásos álláspontjukat.”

Több mint 30 vértranszfúziót helyettesítő eljárás létezik, számolt be a Reforma 2006 októberében. Ezek közé tartozik a vértérfogat-növelő készítmények használata, az erek kauterizálása, illetve egy speciális géz alkalmazása, mellyel letakarva a szerveket, a gézből kioldódó kémiai anyagok megakadályozzák a vérzést.

Dr. Moisés Calderón, a mexikóvárosi La Raza Közkórház szívsebész főorvosa nap mint nap végez műtéteket vér alkalmazása nélkül. Ezt nyilatkozta a Reformának: „A vértranszfúzió nem veszélytelen eljárás. Fennáll annak veszélye, hogy vírusok, baktériumok vagy élősködők kerülnek át a vérrel. Allergiás reakciók is felléphetnek, melyek megváltoztatják a vese és a tüdő működését.” Ezeket a kockázatokat figyelembe véve dr. Calderón ezt mondta: „Minden beteget úgy műtünk meg, mintha Jehova Tanúja volna. Törekszünk rá, hogy a vérzés a lehető legkisebb mértékű legyen, megpróbáljuk visszanyerni az elvesztett vért, és olyan gyógyszereket igyekszünk használni, amelyek segítenek, hogy a beteg kevésbé vérezzen.”

Az újság idézte a Cselekedetek 15:28, 29-et, azt a kulcsfontosságú bibliaverset, melyen Jehova Tanúi álláspontja alapul. Ebben a bibliaversben az apostolok a következő utasítást adták: „a szent szellem és mi magunk jónak találtuk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok a következő szükséges dolgokon kívül: tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól”.

A Jehova Tanúi mexikói fiókhivatalában működő kórházi információs részleg jelentése szerint Mexikóban 75 kórházi összekötő bizottság működik. Ezekben a bizottságokban 950 önkéntes vesz részt, akik felkeresik az orvosokat, és tájékoztatják őket a vért helyettesítő eljárásokról. Mexikóban mintegy 2000 orvos kész vér felhasználása nélkül kezelni Jehova Tanúit, akik nagyra értékelik az együttműködésüket. Az orvosok így arra is jobban fel vannak készülve, hogy a nem Tanú betegeknek segítsenek.

Bruce Spiess professzor 2004 vége felé így nyilatkozott a szívműtétes betegeknek adott egyik fő vérkomponensről: „Nincs vagy alig akad olyan [orvosi] cikk, amely alátámasztaná, hogy a transzfúzió jobb eredményekre vezet a beteg szempontjából.” Sőt, azt írja, hogy sok ilyen transzfúzió „több kárt okozhat, mint amennyi haszna van, méghozzá gyakorlatilag minden esetben, kivéve a súlyos sérülést”, mivel fokozza „a tüdőgyulladás, a fertőzések, a szívroham és a stroke kockázatát”.

Ma már sok orvos szerint, "az allogén vér [egy másik embertől származó vér] veszélyes gyógyszer, és ha ugyanolyan szempontok szerint ítélnék meg, mint más gyógyszereket, akkor betiltanák”.

Bár nagy a veszélye, hogy vértranszfúziók útján kapunk valamilyen betegséget, más veszélyek is felmerülnek. „ A vérbankból származó vérben, miután lehűtötték és tárolták, nincs meg a friss vér oxigénszállító képessége — magyarázta egy amerikai orvos, dr. Shander. — Most kezdjük csak megérteni, mit is csinálunk akkor, amikor transzfúziót alkalmazunk.”

De hogy miért működik jó eredménnyel a vér mentes orvoslás, és az oxigén probléma mit is jelent?

Valójában ezt a kérdést tetted fel: „Miért működnek jól a vért helyettesítő folyadékok, amikor nekem vörösvértestekre van szükségem ahhoz, hogy a szervezetem oxigénellátása zavartalan legyen?”

Mert vannak tartalékaid az oxigénszállításban. Ha vért vesztesz, beindul egy csodálatos kiegyenlítő mechanizmus. A szíved minden dobbanással több vért pumpál a megszokottnál. Mivel a hiányzó vért megfelelő folyadékkal helyettesítették, a hígított vér könnyebben áramlik még a kis véredényekben is. A kémiai változások következtében a szövetek számára több oxigén szabadul fel. Ez az alkalmazkodás olyan hatásos, hogy ha vörösvértesteidnek csupán a fele marad is meg, az oxigénszállítás a normálisnak még akkor is mintegy 75 százaléka lehet. A beteg nyugalmi állapotban a vérében levő oxigénnek mindössze 25 százalékát használja fel, és a legelterjedtebb altatások csökkentik a test oxigénszükségletét.

Ha a folyadék mennyisége visszaállt, adhatnak magas koncentrációjú oxigént. Ez az eljárás több oxigént tesz a szervezet számára elérhetővé, és gyakran figyelemre méltó eredményeket hoz. Sok nemzet orvosai ezt a módszert eredményesen alkalmazták olyanoknál, akik igen sok vért veszítettek, s ezáltal a hemoglobinszintjük akár 1,8 gramm/deciliterre csökkent. Pedig az általános gyakorlat a "bűvös" (és gyakorlatilag vakon kitalált!!) 10 gramm/dl alatt, már véradást tart szükségesnek!

Egy rövid történet a sok közül:

A Time folyóiratban megjelent egy cikk, és a bevezetőben Henry Jackson tapasztalatát közölte, aki olyan erős belső vérzést szenvedett, hogy vérének 90 százalékát elvesztette, hemoglobinszintje pedig életveszélyesen alacsonyra, deciliterenként 1,7 grammra esett le. Jacksont az Englewood Kórházba szállították egy másik New Jersey-i kórházból, amely nem biztosította számára a vértranszfúzió felhasználása nélküli kezelést.

Az englewoodi létesítményben dr. Aryeh Shander felügyelete alatt Jacksonnak „nagy hatékonyságú vaspótló készítményeket és vitaminokat adtak, továbbá »hatásos adag« vérképző gyógyszert, szintetikus eritropoetint, amely arra serkenti a csontvelőt, hogy vörösvérsejteket képezzen. Végül intravénásan folyadékokat kapott, hogy a még megmaradt csekély keringést serkentsék.”

A Time arról számolt be, hogy pár nappal később „az első kórház telefonált, hogy megkérdezze, vajon Jackson meghalt-e. Shander nem titkolt elégedettséggel ezt mondta nekik: »Nemcsak hogy nem halt meg, de jól van, és kész arra, hogy elhagyja a kórházat, és hamarosan hozzálásson szokásos üzleti tevékenységéhez.«”

Sajnos, több nem kívánatos ok miatt, az orvosi propaganda, még egyes helyeken ma is elhallgatja a páciensek elöl azokat a módszereket, melyek minden körülmények a beteg javára válnának!

De, mivel én is dolgoztam kórházban, ismerem a helyi kórház hozzáállását is, jelenleg itt Kiskunhalason, csak két orvos van, aki vér nélküli kezelést vállal. Ez egy komplikált műtétnél nem elég, erre team kell. De egyre több orvos vállalja az ez irányú képzést is, amikor felismeri, hogy valójában mire esküdött

Valójában a vér "gyógyászati" célból való felhasználása több ezer éves! Ez a szokás pl. élt akkor is, amikor Jézus a földön volt. A keresztények pontosan tudták, hogy bármi okból is itták a vért egyesek, akármilyen betegség gyógyítására tartották is alkalmasnak (amikről azóta tudjuk, hogy inkább ártott sokszor, nem hogy gyógyított volna), ők akkor sem fogyasztottak belőle.

Ma az orvostudomány elmúlt 50 éves ilyen irányú gyakorlata is jó bizonyíték, hogy mennyire hasonló a helyzet!

Hiába a szuper, nano méretekig hatoló technológia, a "csodálatos" orvostechnikai eljárások, a vér ma is dinamit és sok-sok fertőzésért és azok terjedéséért felelős.

Ma már sok orvos elismeri, hogy hiba volt az idegen vér transzfúziójának a gyakorlatát bevezetni. Nem csoda, hogy elterjedt, hiszen a 2-ik vh. negatív hatása nagyban hozzájárult a terjedéséhez.

Valóban megvan minden orvosi beavatkozásra a remek alternatíva, mellyel a "csodagyógymódnak" hazudott eljárást ki lehet váltani.

Ma már kedvezőbb a mortalitás aránya azoknál, akik alternatív módszereket választanak. És minden másban is jelentősen kedvezőbb a Tanúk helyzete e téren.