Ti elhiszitek hogy van orok karhozat?

Nem hiszem, hogy van örök kárhozat!

Sokáig hittem ezt a magyarázatot, de egy szörnyű gyanúsításnak kezdtem érezni, Isten ellen.

„Ha valaki a pokol létezését és valóságát tagadja, tulajdonképpen a Biblia tekintélyét és az Úr Jézus tekintélyét kérdõjelezi meg. A keresztyén hit egy teljes egészet alkot, ha egy ponton megtámadjuk, az egész tanítás sebezhetõvé válik. Az egész egy csodálatos logikai egységet képez.”

A Bibliának és Jézusnak nincs szüksége arra, hogy ennyire görcsösen féltsük a tekintélyét. Az évszázadokkal ezeőtti félreértett kifejezések valóban sebezhető pontok, de félelmetes tabu tartja vissza a legtöbb keresztényt, a logikus gondolkodástól. A Biblia nem azért lett leírva, hogy minden szavát szó szerinti igazságnak tartsuk. A Szentírás Isten üzenete az ember számára, illetve mindennapi párbeszédének egyik formája. Ha a szó szerinti igazság volna a követelmény vele szemben, akkor a rengeteg pontatlanság, és tárgyi tévedés miatt, az egyik leghiteltelenebb iromány lenne a földön. Mégsem az, mert nincs olyan irat, amely jobban szolgálná Isten jellemének, igazságának, kegyelmének és szeretetének megismerését. Rajta keresztül – mindenkihez képes Isten szólni, párbeszédet kezdeményezni. Ő mindenki felé ki akarja árasztani szeretetét, aki hagyja, és szeretetkapcsolatban akar maradni minden fogadott gyermekével. Ez a szándéka soha nem fog véget érni.

Akik elutasítják őt, szükségszerűen – embertársaikat is elutasítják, ill. a szeretetnek egy hamisított változatát (feltételes-, érdek-szeretet) gyakorolják. A Biblia szerint ők nem fognak örökké tartő szeretetkapcsolatban élni Teremtőjükkel. De vajon egy örökös irtózatos gyötrelemmel bünteti őket a szerető és igazságos Isten?

Gondolkozzunk együtt, Isten jellemének ismeretében!

Nemcsak az első kéziratok leírói voltak foglyai az adott kor világlátásának, hanem azok is, akik másolták, illetve, akik évszázadokkal később - a különféle nemzeti nyelvekre fordították le. A Szerző gondoskodott arról, hogy az üzenet hamisítatlanul jöjjön át a mai korban is az olvasó, és a hallgató értelméhez, szívéhez. Nem akarta azonban a tudományos tényeket kvantummechanikai, genetikai, GPS-adatokon nyugvó, lézer-távmérővel, elektronmikroszkóppal, stb. hitelesített nyelvezettel leíratni a régi korok naiv világlátásával gondolkozó embereknek.

Ugyanígy, a vérbosszút, az ellenséges törzsek lemészárolását, az emberáldozatokat teljesen természetesnek tartó társadalmakban (ahonnan Abrám is származott), a brutális kegyetlenség is elfogadott dolog volt, bizonyos feltételek mellett. Az ógörög filozófia a mindennapi fogalmak útján, a gondolkodásmódot is módosította a hellén és római birodalmakban. Érdekes, hogy az Ószövetségi szentírásban főként a költői képek túlzásaiban fordult elő ilyen kifejezés, hogy „örökké tartó”. A görög kultúra hatása gyakran tetten érhető az újszövetségi szentírás szövegében. Az a szó, amely lépten-nyomon „örökké, örökké tartó” – értelemben van magyarra (és sok más nyelven) fordítva (aónion), csupán egy behatárolt időszakra vonatkozik. Nem akarok itt az ógörög kéziratok értelmezésében elmélyedni, akit érdekel, olvasson bele az alábbi vitába:

[link]

A lényeg az, hogy a „teljes írás” fogalmába beletartozik az ószövetségi szentírás is, amelyet még nem szennyezett (ill. gazdagított) a görög mitológia világképe. Itt egyértelműen úgy ír a Szerző, hogy az igazak örökké fognak élni Istennel, a bűneikben elhunytak pedig örökre megsemmisülnek, örökre meghalnak. Előtte azonban, az Utolsó Ítélet során - szembe kell nézniük bűnösségük, és konkrét bűneikkel, amelyek valóságos súlyukkal nehezednek rájuk. Pontosan olyan mértékű büntetésként élik meg, ezt a szembesülést, amilyet érdemelnek. Ugyanakkor, látják az üdvözülők seregeit, akik egyértelműen boldogok Krisztus jelenlétében.

Kívánni fogják a halált, és - minthogy nem szerették Istent és nem követték Krisztust sem, nem lesz örök életük. Meghalnak, visszavonhatatlanul. Minden test azonnal felbomlik abban a tűzben, mert a test agyagból van, a lélek pedig képtelen működni a test nélkül, mint ahogy a szoftver sem működhet hardver nélkül. Nem kínoz Isten senkit sem. PONT.

Az Újszövetség lapjain is arról szól az ÖRÖMÜZENET, hogy aki hisz (bízik) Jézusban, annak örök élete van. Néhány idézet a Bibliából:

Jn 3, 15 „.. hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.

Jn 3, 16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jn 3, 36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, NEM LÁT MAJD ÉLETET, hanem az Isten haragja marad rajta.” Jn 6, 47 Bizony, bizony, mondom néktek, aki hisz, annak örök élete van. 1Jn 3, 15 Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete.

Amint látható, mindenki, aki elutasítja a kegyelmet, az az örök életről mond le. Meg kell halnia, véglegesen, örökre, visszafordíthatatlanul. Örökkön örökké nélküle folyik tovább az élet.

Aki azonban annyira közömbös a testvérével (embertársával), hogy beleolvassa a Szentírásba, hogy annak örökké szenvednie kell, elviselhetetlen fájdalmak között (tedd az ujjadat a tűzbe, 1 mp-ig, csupán), az még nem mert elgondolkodni azon, hogy „vajon ilyen igazságtalan szörnyeteg az én szerető Atyám?”

Most persze azt gondolod: „ de hát meg van írva, hogy jövök én ahhoz, hogy kétségbe vonjam Isten Igéjét?”

Tudod, inkább azon kéne elgondolkoznod, milyen Isten jelleme? Ezzel a jellemmel elkövethet-e ilyen bestiális kínzást azon a teremtményen, amely soha nem kérte, hogy őt megteremtse?

Vajon, lehet-e valóban szeretni egy olyan lényt, aki ekkora, és végtelen kínnal zsarolja ki a parányi, elesett, szeretetre, elfogadásra szomjazó teremtményéből a „szeretetét”? Az igaz, hogy pl. Latin-Amerika őshonos népei úgymond – keresztények lettek, de őszintén – te elhiszed ezt? Inkvizíció, autodafé, mindennapi testi-lelki erőszak gyümölcsei ezek a szerencsétlen „keresztények”. Bizony, semmi sem riasztja el jobban Istentől az embert, mint éppen ez a vérszomjas, mérhetetlenül aljas istenről szóló teológiai eszmefuttatás, amit folyamatosan tömnek az emberek agyába.

És má’ bocs’ – ez az istentelenül embertelen tanítás nem egyszerűen kellemetlen, hanem teljesen elfogadhatatlan mindenki számára, aki valóban ismeri Isten igazi jellemét.

A bíróságok időnként kénytelenek kimondani egy-egy elítéltre, hogy amit tett: előre megfontolt, aljas indokból, különös kegyetlenséggel, csoportosan elkövetett gaztett, gyilkosság. Még nagyobb bűnnek számít, ha valaki meg is kínozza áldozatát, számít a kínok intenzitása, időtartama is.

Ha Isten előre eltervezte, hogy amellett, hogy egy törpe kisebbséget örök életben részesít a mennyben (közelségében), ugyanakkor – a döntő többséget örökké tartó gyötrelemben fogja részesíteni (csak azért, mert nem bízott meg egy fenyegetőző égi hatalmasságban), akkor már ki is merítette – minden idők legszörnyűbb bűntettének fogalmát.

Hogy fér el a tudatodban, hogy ugyanaz a személy - az igazságosan mérlegelő, irgalmas, együtt érző, sőt önfeláldozóan szerető Isten, és a kiengesztelhetetlen, kicsinyes, teremtményei kínjaiban gyönyörködő szörnyeteg?

Neked ez a csodálatos logikai egység? – Inkább tudathasadásos őrültre jellemző ez a kettős jellem.

Ha eddig még nem szaggattad meg felső ruhádat, és nem szórtál hamut a fejedre, akkor most csendesedj el, nézz magadba a Biblia üzenetétnek (nem csupán betűjének) tükrébe nézve: valóban Isten jelleme ábrázolódik ki benned, vagy maradsz az égi szörny szavalókórusában?

Vagy, mint Istvánra – egyakarattal (más erőszakvallásúakkal együtt) reám rontván – beteljesíted ama másik szellemi fejedelem utasítását, elfelejtvén a legfőbb parancsolatot.

A szerető és szerethető Isten nevében kérek mindenkit, merjen gondolkozni a leírtakon, imádságos szívvel!

ÁMEN