Az üdvösségünk szempontjából lényeges dolog az, hogy miben hiszünk?

Nem a hit a legfontosabb dolog, de lényeges.

Hisz ha abban hiszel, hogy a gyerek pörökölt a menő, az asszony pedig egyszer használatos termő valami, amiből pöröklt lesz vagy jó lesz majd a kutyáknak, esetleg a virágföldbe, akkor nem éppen az Isten útján haladsz....

Nem elég csak "elhinni", hogy van. Tudni nem fogjuk valószínűleg. Az számít, te ki vagyok, milyen a lelked.

A szeretet, béké, teremtés útján kell járni.

"A ki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; a ki pedig nem hisz, elkárhozik."

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Igen, az üdvösségünk szempontjából lényeges dolog, hogy miben hiszünk. De pontosabban, lényeges dolog, hogy KIBEN hiszünk.

"Ki lehet-e jelenteni azt, hogy az aki nem fogad el bizonyos igazságokat, az nem üdvözülhet?"

Mire gondolsz? Például, hogy a világot kb. 6000 éve teremtette Isten? Ilyen dolog nincs az írásokban, hogy ezeknek hitével üdvözülhet valaki. Krisztusban való hit által lehet üdvözülni, más út nincs. (Az már érdekesebb kérdés, hogy az írás azt is mondja, hogy az ember hozta a halált a világba, míg a teremtésleírás megtagadásával ennek ellenkezőjében hihetünk, hogy a halál hozta az embert a világba, és Krisztus azt mondta, hogy Ádám teremtése a kezdetben volt. Így érdekes, hogy hihetünk-e Krisztusnak, ha közkedvelt elméletekhez húz a szívünk, és az egész írást úgy csavarjuk, amerre és amerről fúj a szél.)

Én úgy gondolom, hogy csak egy olyan mondatot lehet 100%-os bizonyossággal kijelenteni, aminek az a vége, hogy "...az nem üdvözülhet". Ez pedig: Aki nem szeret, az nem üdvözülhet.

A szív szeretetlen, gyűlölködő állapota hasztalanná tesz minden hitet és cselekedetet, és vice versa: semmilyen hit vagy cselekedet nem helyettesítheti a szeretetet. (Erről szól jóformán az egész János 1. levele, és Jézus híres prédikációja az ítéletről a Máté 25-ben.)

Mert Isten el tudja törölni minden bűnünket, és el tud égetni (1Kor. 3) bennünk mindent, ami haszontalanságot felhalmoztunk életünk során - de a szeretetre soha nem fog kényszeríteni senkit, ezért aki nem szeret, alkalmatlan arra, hogy örökké éljen Isten Országában.

Az üdvösség tekintetében világos, hogy az ítéletkor minden ember esetében mérlegelésre kerül majd, miben volt/lett volna lehetősége hinni, és mit volt/lett volna lehetősége megtenni - ld. Rómaiakhoz írt levél 2. és 10. rész: itt Pál utal arra, hogyan ítéltetnek majd meg azok, akiknek senki nem hirdette Jézus Krisztus evangéliumát.

De ez azt is jelenti, hogy akik hallották az evangéliumot, azoknál nagyon is számítani fog, hittek-e annak vagy nem:

"Ján 12:47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.

Ján 12:48 Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon."

(Ide kapcsolódhat még a Rómaiakhoz írt levél 1. része, ahol Pál azt írja, hogy akik hallották a kijelentést, de nem hittek, azok "menthetetlenek".)

"Én úgy gondolom, hogy csak egy olyan mondatot lehet 100%-os bizonyossággal kijelenteni, aminek az a vége, hogy "...az nem üdvözülhet". Ez pedig: Aki nem szeret, az nem üdvözülhet."

Ilyen nincs az írásokban, legalábbis én nem emlékszem. Persze, ahogy Pál is írta, ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok. De elég ez? Írja-e azt, hogy elég a szeretetnek benned lennie, és üdvözülsz? Mi a szeretet, és miben nyilvánul meg?

"aminek az a vége, hogy "...az nem üdvözülhet"."

Én ilyet idéztem: "a ki pedig nem hiszen, elkárhozik." Szerintem egyértelmű.

"(Ide kapcsolódhat még a Rómaiakhoz írt levél 1. része, ahol Pál azt írja, hogy akik hallották a kijelentést, de nem hittek, azok "menthetetlenek".)"

Tehát akkor? Hinni kell a kijelentésben, mely a Krisztus, vagy sem?

Arról, hogy valaki, aki nem hallott róla, az így meg úgy lesz megítélve, felesleges közöttünk beszélni, mert nem hinném, hogy ne hallott volna az evangéliumról közöttünk mindenki.

Bocsánat, hogy belekotnyeleskedtem, de kikívánkozott. Nem vitatkozni akartam, csak válaszolni a válaszra.

Ha viszont hiszel Istenben, akkor úgy cselekszel, mint Jézus és nem csak mondogatod, hogy á ott egye meg a fene ahol van. Van elhiszem, De jó nekem.

Az miért jó, ha hiszed, de közben bűnt követsz el? Senki sem hibátlan tudom. Viszont ha jó ember vagy, de nem hiszel, az miért olyan nagy gond? Annyi baromságot mondanak az embernek, annyi mindenki mondja, hogy az övé az igaz hit, hogy a fene sem tudja, hogy már mit gondoljon. Ha valaki a szeretetben hisz, az nem fog bűnt elkövetni és Istennek nem tetszető dolgot tenni. Ha pedig találkozik Istennel, meg fogják egymást ismerni. Így gondolom. Ha tévedek az én bajom. Össze kellene hangolni a hitet a cselekedettel. Szerintem Isten annak jobban örülne, ha jó emberként élnénk, minthogy tudjuk, hogy ő létezik. Tudom, senki nem mondta, hogy nem kell jónak lenni, akik a hitet támógatják, de mégis miben higgyen az ember? Kiben? Isten és a szeretet nekem szinte egy és ugyanaz. És ehhez nem tapad kitalált vér. Amit itt sokan hirdetnek Istenről, az elég felháborító. Hogy félni kell tőle, hogy megbüntet, így meg úgy gyilkol. Soha nem fogjuk tudni pontosan, mi az Isten, amíg élünk. És lehet csak én fogom fel rosszul a burtális tetteket, amiket róla mondanak. De megértem, hogy millióknak nem tetszik ez, mert ez az én szívemnek undorító.

Úgy gondolom nem bűn boldogan élni, úgy gondolom szórakozni sem bűn. Szerintem a tárgyakat sem kell gyűlölni. Egyszerűen nem kell másokat bántani, másokat segíteni kell és ha választani kell a lélek és a tárgy között, mindig tudjunk helyesen dönteni. Aki szeretetben él, nem fog meghalni.

Kérdés, hogy miben változik meg az ember élete, ha hinni fog abban, hogy van Isten?

Hát nagyon sok mindenben. De nem a jutalom, félelem stb... miatt kellenne. És tényleg nem mindegy, hogy miben hisz.

Sokkal jobb egy szerető, teremtő lényben hinni, mint egy durcás pszichopatában.

Aki azt mondja magáról, hogy nem hisz, ő is hisz valamiben. És kimondta nektek, hogy hinni ésszel kell?

#5

"Bocsánat, hogy belekotnyeleskedtem, de kikívánkozott. Nem vitatkozni akartam, csak válaszolni a válaszra."

Semmi gond, megértettem a problémádat, és tudok is rá válaszolni. :)

"De elég ez? Írja-e azt, hogy elég a szeretetnek benned lennie, és üdvözülsz?"

"Mi a szeretet, és miben nyilvánul meg?"

Egy pillanatra sem feltételezek rossz szándékot, de ez tulajdonképpen a szavaim kiforgatása. :)

Én azt írtam, hogy akiben nincs meg a szeretet, nem üdvözülhet (akkor sem, ha egyébként pl. hite van), és nem azt, hogy akiben a szeretet legalább nyomokban előfordul, az üdvözülni fog. Ezt az állítást (logikailag) nem lehet ilyen egyszerűen megfordítani.

Az igazi szeretet pedig mindig tettekben nyilvánul meg, amint arra többek között Jézus ítéletről szóló prédikációja, és János 1. levele is rávilágít. Jézusnál a Máté 25-ben külön felhívnám a figyelmet, hogy azok, akik "Uram! Uram!"-ot kiáltoznak (és Jézus egyértelműen kizárja őket az üdvösségből), Jézus nevében betegeket gyógyítottak és démonokat űztek ki az emberekből. Tehát hittek is és hitbeli cselekedeteket is hajtottak végre. Amit számon kér rajtuk Jézus, az pontosan a tettekben megnyilvánuló, önzetlen szeretet. (Vö. 1Ján. 3. rész, különösen 17-18. v.) Mint amilyenre másutt Jézus az irgalmas szamaritánust hozta fel példának: nem a Lévita volt a majdnem agyonvert ember "felebarátja" (amúgy pedig bizonyára maradéktalanul betartotta a Törvényt, mint Lévita pap), hanem a szamaritánus, aki segített neki. (Pedig a zsidók megvetették a szamaritánusokat, mivel a vallásuk kb. egy pogánysággal kevert zsidóság volt.)

Ha tegyük fel eltekintek attól, hogy ilyet én nem mondtam, nézzük meg a másik részét: "Írja-e azt, hogy elég a szeretetnek benned lennie, és üdvözülsz?"

Ehhez egyrészt ismét ajánlom a Máté 25-öt. Jézus szerint lesznek az ítéletnél olyan emberek, akiknek fogalmuk sem lesz róla, hogy vajon miféle jócselekedetek számíttattak be nekik, amiért üdvözülhettek, azon a címen, hogy "éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok" stb. Jézus azt mondja, amennyiben megcselekedtétek eggyel e legkisebbek közül, velem cselekedtétek meg. Ez már önmagában elgondolkodtató!

"Arról, hogy valaki, aki nem hallott róla, az így meg úgy lesz megítélve, felesleges közöttünk beszélni, mert nem hinném, hogy ne hallott volna az evangéliumról közöttünk mindenki."

Elnézést kérek a kérdezőtől is meg tőled is, ha én értettem rosszul a kérdést, én nagy általánosságban értettem a többes szám első személyt minden emberre. Egyelőre így vezetem tovább, de kihozom belőle a ránk vonatkozó részt is. :)

Szintén utaltam az előző válaszomban, Pálnál van részletesen leírva, a "szív körülmetélése" témája, a Rómaiakhoz írt levél 2. része. Itt olyan népekre utal Pál, akik sosem ismerték a törvényt: azt mondja róluk, ők "önmaguknak törvényük". És ha "természettől a törvény dolgait cselekszik", az "körülmetélkedésül tulajdoníttatik" nekik, vagyis megmenekülnek!

Nagyon fontos, hogy mindezt abból vezeti le, hogy "Isten előtt nincs személyválogatás." Isten mindenkit a körülményeinek megfelelően ítél meg. Hogy csak egy példát mondjak, Jézus és Pál idejében olyan népcsoportok is éltek, akiknek még a létezéséről sem lehetett Pálnak tudomása, nemhogy oda az evangéliumot eljuttassa! Gondolok itt például az amerikai indiánokra. Ha csak a Jézusban való hit és keresztség által lehetne üdvözülni *minden ember számára*, akkor hogy is van ez a személyválogatással?

Épp ezért mondja Pál, hogy a törvényt nem ismerő pogányok (=nemzetek/népek) önmaguknak törvényük, vagyis az ítéletkor az Úr csak az emberi mivoltuknál fogva szívükben lévő törvényeket fogja számonkérni rajtuk, tulajdonképpen azt, hogyan engedelmeskedtek a lelkiismeretüknek, ami az ember Istentől származó lényege.

"Én ilyet idéztem: "a ki pedig nem hiszen, elkárhozik." Szerintem egyértelmű."

Csakhogy a szövegkörnyezetet sosem szabad figyelmen kívül hagyni, amennyiben a kiragadott szöveg jelentését módosíthatja vagy árnyalhatja. :)

Ez az idézet a Márk 16:16.

Olvassuk el úgy, hogy csak épp egy hangyányival több szövegkörnyezettel szerepeltetjük!

"Márk 16:15 És monda nekik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.

Márk 16:16 Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik."

Miben is jelent ez mást? Abban, hogy így kiderül, Jézus itt azokról beszél, akiknek az apostolok majd hirdetni fogják az evangéliumot. Akik hallják, és hisznek, üdvözülnek, akik hallják és nem hisznek, elkárhoznak. Az az Isten, akinél nincs személyválogatás, nem ítél el olyan embert az evangélium elutasításáért, aki önhibáján kívül soha nem is hall(hat)ott róla!

És mielőtt bármi félreértés lenne, ez nem jelenti azt, hogy van más út Jézus Krisztuson kívül, de ennek részletezésébe most nem akarok belemenni.

Tehát, természetesen, akik hallják az evangéliumot, de nem hisznek, azok más elbírálás alá esnek, mert nekik nyíltan dönteniük kellett Jézus (az üdvösség Királya) mellett vagy ellen. Idéztem is erről a János 12:48-at. Most hozok egy másik, erre vonatkozó idézetet is Jézustól:

"Luk 12:47 És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;

Luk 12:48 Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle."

Egyébként van egy még súlyosabb elbírálás alá eső "kategória", akik az egyházból "esnek ki" a kegyelemből, erről ír pl. a Zsidókhoz írt levél 6. része és a 10:26-31., és Júdás levele ("kétszer meghalt, tőből kiszagattott fák" stb.). Nekik súlyosabb az ítéletük, mint azoknak, akik "csak" nem hittek az evangéliumban.

De végső soron azt még azért hozzátenném, hogy itt Igét fejtegetünk, meg próbálunk nagy általánosságban dolgokat mondani az üdvösségről, holott tudjuk, hogy azt minden embernél egyedileg fogja az Úr az Ő végtelen bölcsességével elbírálni. Tehát mondjuk egy elhunyt személyről én nem merném kijelenteni, hogy biztosan üdvözült, vagy biztosan elkárhozott, még ha szinte mindent tudnék is az életéről. (Kivéve az olyanok, akikről Jézus valamelyik beszédében kijelentette, hogy üdvözültek, mint pl. Ábrahám, Izsák, Jákób, valamint "a próféták", Sába királynője, niniveiek.)

Mert "nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené."

Értelek és igazat is adok a leírtaidnak.

Magam sem vallok mást, de én konkrétan azokról az emberekről írtam, akik körülöttünk élnek. Az Európában lakókrók, Észak-Amerikában lakókról, Magyarországon lakókról, tehát mindenkiről, akik olvashatják ezeket a válaszokat, azaz arról, aki a kérdést is feltette.

"És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliomot minden teremtésnek. A ki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; a ki pedig nem hisz, elkárhozik." Szerintem a "felvilágusult" világnak tudomása van Krisztusról.

Amúgy köszönöm, hogy felhoztad ezt az idézetemet, valóban (talán) szokásomtól eltérően kiragadtam egy mondatot, valóban egyértelmű, hogy az evangéliumnak hirdetett emberekről szól. Én rólunk, ilyenekről beszéltem.

Az üdvösségnek egyetlen feltétele van. Efogadod-e, hogy Isten előtt bűnös ember vagy, függetlenül a jó cselekedeteidtől és szükséged van Jézus Krisztus megváltására. Innen indul minden.

Üdv,