Egyre nehezebben élem meg házasságunkban, hogy párom nem hívő. Mit csináljak?

A pap akit ismerek mindig azt mondta, hogy nagyon sok házasság azért szokott tönkre menni, mert úgy jönnek össze párok, hogy az egyik majd meg változtatja a másikat.

Sokszor az az indok, hogy nem tett engem boldoggá a másik. Pedig a kapcsolat két emberről szokott szólni és nem egyről.

Próbáljátok megbeszélni a dolgaitokat és cselekedeteitekben szeressétek az Istent!

Kedves kérdező te pedig pihend ki magad, sokkal jobb utána az embernek a hangulata.

Ha gyűlölitek egymást, akkor ajánlott a válás.

De szerintem szeretitek. Akkor pedig próbáljatok meg picit egymással foglalkozni valami közös programot szervezni, ahol csak a szívedben van Isten.

http://www.youtube.com/watch?v=VniSOKl25J8

Kedves Kérdező!

Nehéz a problémád, én is hasonló cipőben járok. Igaz, én a párommal még csak kapcsolatban vagyok, semmi egyéb. Rábeszélni, erőltetni a vallásosságot semmiképp sem szabad, mert az csak olaj a tűzre, és emellé társulnak a vallásos emberekhez fűzött előítéletek (hogy a hívő emberek csak képmutatók, mert nem a templomban kell nagyképűsködni, hanem a szívben stb stb.). Nekem az vált be, hogy megkértem: tartsa tiszteletben, hogy nekem a hitem nagyon fontos, én pedig tiszteletben tartom az ő "egyházellenességét". Mikor találkoztunk, mondtam neki párszor, hogy én bemennék a templomba misére, mindössze 30 perc az egész, várjon meg, vagy mise után találkozzunk. Így, hogy nem akartam rábeszélni, eljött velem magától a templomba, és azóta, hála Istennek ő mondogatja, hogy menjünk minél gyakrabban. Ez is haladás szerintem.

Kedves kérdező!

Megértelek teljes mértékben. Én sem voltam az, a férjem gyerekkora óta egy gyülekezet tagja, hívő, így él. Mikor megismerkedtünk nem érdekelt, de láttam, hogy muszáj lesz megismernem az ő életét, elmentem vele gyülekezetbe, fél év után megtértem. Elhiszem, hogy nagyon nehéz így egy házasság, ha belegondolok, hogy nem térek meg, és úgy megyek a hházasságba, bizonyára sok veszekedés lenne, és nem lenne boldog a kapcsolatunk.

Kérd Istent, hogy tartson meg titeket, és imádkozz a férjedért, hogy térjen meg, ismerje meg az Urat.

Ne próbálkozz közös Bibliaolvasással, míg nem tér meg. Ezzel engem is elijesztett volna a párom. Imádkozz érte minden nap, többet ér, majd meglátod, értem is mentek az imák, nem csak párom felől, és látod fél év alatt sikerült is.

És most már együtt olvassuk a Bibliát, járunk gyülekezetbe, együtt imádkozunk, ami a legjobb. És kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, ez felemás igába 100% nem így lenne.

Kívánom neked, hogy sikerüljön, és boldogak legyetek :) Ha szeretnél nyugodtan rámírhatsz privátba is, megpróbálok segíteni.

Hit és egyház. Gondolatok és intézmény.

Isten próbára tesz téged, mennyire erős a hitem, van-e akkora hogy tudsz-e másoknak is adni. Más az akadályt se találja meg, amit át kéne ugrani, Neked eléd tette.

Semmiképp se próbálkozz demagóg módszerekkel, legyél pozitív, erős, segítő. Legyél kőszikla, és mindenki hozzád fog menekülni a viharban.

Milyen parázs vita alakult ki itt :) Szerintem hívő tényleg nem attól lesz az ember, ha templomba jár, és Bibliát olvas. Még csak nem is attól, hogy rendszeresen imádkozik. Ezek a dolgok ahhoz elengedhetetlenek, hogy az ember meg is maradjon hívőnek. Mondjuk aki csak a szokás kedvéért jár templomba, az fölöslegesen teszi...

Nem hiszem viszont, hogy érdemes acsarkodni, hogy ki ad értelmes választ, és ki az igazi keresztény. Szerintem azt nem értik nagyon sokan, hogy a kereszténység, a hit nem egy teljesen külön világ, hanem az életünk szerves részét kellene, hogy képezze. Isten nem szenvedésre teremtett minket, és megadta a kulcsot a boldog és eredményes élethez, ami mindenkor aktuális lesz, és összhangban áll azzal a világgal, amit ő teremtett nekünk lakhelyül.

Épp ezért gondolom úgy, hogy egy jó pszichológus vagy párterapeuta is tanácsolhat jó megoldást, nem csak a vallási vezető. Ezen felül teljesen biztos vagyok benne, hogyha "csak" imádkozol valamiért, az nem segítségkérés, hanem a felelősség áthárítása, és eredménytelen is. Legalábbis a saját példáimon ezt tanultam meg. Nagyon találó a történet: "Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport!"

Véleményem szerint magadon is kell változtatnod a helyzet rendezéséhez. Először is fogadd el őt és a családját olyannak, amilyen, és a depresszióddal kapcsolatos gondolatokat azonnal zárd ki az agyadból, helyette pedig inkább a szép és jó dolgokat nézd. Most vannak bajok, de tudsz ellene tenni. Neked ígéreted van egy örök életre, és ezen a Földön is boldogság az osztályrészed, ha te elfogadod. Van két kezed, két lábad, nem éhezel, van, aki szeret. Csak tökéletesíteni kell az életedet, de vedd elő a pozitív gondolkodást, amiről beszéltél, és ne engedj belőle! A panaszkodást pedig fejezd be, mert amit folyamatosan hangoztat, abból ezáltal valóságot csinál. Így gyártod a problémát.

Másodszor: semmit nem szabad ráerőltetned! Milyen példát lát tőled? Miben nyilvánul meg a hited? Ha nem csak a Biblia olvasásában, hanem az ott olvasottak megélésében, akkor az fog igazán hatni. Tartson ki a türelmed, légy vidám, és sose fogyjon el az ő és a családja iránt érzett szereteted! Próbáld meg ne úgy kezelni, hogy azért ilyen negatívak és idegeskedők, mert nem hisznek Istenben. Ne bűnösökként kezeld őket, mert akkor elfelejted, hogy te is az voltál, és halálod napjáig az is maradsz! Mindenki csak kegyelemből, Jézus által érdemes az örök életre, még te is, ezt ne felejtsd el!

Próbálj jó példát mutatni, és ha arra fogékonyak lesznek, talán Isten Igéje iránt is fogékonyabbak lesznek.

Rengeteg példával találkoztam, ahol az ILYEN állhatatosság meghozta a gyümölcsöt. De ennek egy titka van: előbb légy jó ember, és utána hívő. Ne a keresztényt lássák benned, hanem a jóságot. Ha azt látják, hogy te még a legrosszabb helyzetben is mosolyogsz, meg fogják kérdezni, hogy honnan van benned a kitartás.

És mindenhonnan várd a támogatást tetteidhez, mert sosem tudhatod, Isten milyen ablakot nyit meg számodra a zárt ajtó helyett!

Na, nem akarom teleírni az oldalt... Ha valami nem tiszta, vagy nem értesz egyet, nyugodtan írjál privátban.