Hogyan viselje el egy hívő a szenvedést?

"Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy ha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát e világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa." (János 3,14–15. 17)

"Az Úr utasította Mózest – miután hagyta, hogy mérgeskígyók marják meg a lázadozó izráelitákat a pusztában –, hogy emeljen egy rézkígyót egy oszlopra és szólítsa fel a sérülteket, hogy tekintsenek e kígyóra, hogy életben maradjanak. Sokan azonban nem bíztak a menny rendelte ellenszerben. Körülöttük halottak és haldoklók hevertek. Tudták, hogy isteni segítség nélkül meg van pecsételve a sorsuk. Siratták szenvedéseiket, fájdalmaikat, biztos halálukat, mígcsak el nem fogyott az erejük és szemük meg nem üvegesedett. Pedig egy szempillantás alatt meggyógyulhattak volna.

Ha tudatában vagy bűneidnek, ne fordítsd minden erődet a gyászolásukra, hanem tekints fel és élj! Jézus a mi egyedüli megmentőnk. Bár milliók utasítják el felajánlott

segítséget.

Ima mindenkor

"Ó Isten, milyen drága a te kegyelmességed, az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek."

(Zsoltár 36,8)

"Légy sziklaváram, ahova menekülhessek szüntelen, rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te."

(Zsoltár 71,3)

"A nehéz időben mondott nehémiási ima (Neh. 2,4) menedék, ahová a hívő ember menekülhet, amikor más lehetőség nincs az imádkozásra. Az élet útvesztőiben küldhetünk egy-egy fohászt mennyei eligazításért. Amikor hirtelen veszélybe jutunk, segítségért kiálthatunk hozzá, aki megígérte, hogy megsegíti hűséges, hívő gyermekeit, amikor csak hívják Őt."

"Nincs idő és nincs hely, amely alkalmatlan lenne az Istenhez való fohászkodásra. Semmi sem gátolhat bennünket, hogy szívünket bensőséges imában Istenhez emeljük. Az utca zajában, a mindennapi üzleti ügyek intézése közben is fohászkodhatunk és kérhetjük Isten vezetését, miként Nehémiás is tette, amikor kérését Artaxerxes király elé tárta. Az Istennel való belső közösséget mindenütt ápolhatjuk... Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat és mindazt, ami nyomaszt és kínoz, Isten elé. Terheitekkel soha ki nem fáraszthatjátok.

Majdnem ugyanezt kérdezte valaki más is, neki elég hosszan kifejtettem a véleményemet. A 6. és a 10. válasz az enyém, én a helyedben elolvasnám őket, főleg a 10.-et.

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__2..

Előveszem a Bibliámat és a zsoltárokat, az evangéliumokat olvasgatom. Ha erős vagyok akkor a többi bibliai igéket is. Olvasok biblikus könyveket, pl. Jézus élete, Jézushoz vezető út, Nagy Orvos lábnyomán. Nagyon hasznos, lelki erőt ad!

Gondolkodom, elmélkedem Jézus életén. Ő is mennyit szenvedet az emberért. Saját magamért, egyedül értem! Hív, ha valami problémám van, vagy szenvedés gyötör, hogy boruljak le egy üres szobába, ahol nem zavar senki. Mondjam el imádságban panaszom, mert tudom, hogy Ő megsegít. Választ is kapok azonnal mert megnyugszik a lelkem. Ha nem kapom meg ezt a válasz, akkor újra és újra könyörögni és imádkozni addig míg a szívem megnyugszik. Jézus Krisztus is így cselekedett. Ő is a Mennyei Atyához imádkozott a Gecsemáné kertben. Vérrel verejtékezve. Nekünk is ezt kell cselekedni. Küzdeni imába, addig míg a nyomorúságos szenvedésem el nem múlik. Én is ezt cselekedtem, mikor kudarcba fulladt az életem. Isten megsegített, hálás vagyok az Úrnak, mert erős lettem hitben. Együtt tudok munkálkodni Istennel. Tudom, hogy nélküle semmi vagyok. Hálás vagyok mindenért a Mennyei Atyának, hogy kiszabadított a gonosz markából.

Kétszer szenvedtem eddigi életemben annyira, hogy úgy éreztem ennél a halál is jobb. Először lelkileg, majd nem sokkal később fizikailag. Elviselhetetlen fájdalom volt mindkettő és csak szüntelen imával sikerült túlélnem. Amikor tudtam Bibliai igéket olvastam amelyek ráillettek akkori állapotomra, de a legszörnyűbb fájdalmakkor erre képtelen voltam. Ami a legtöbbet segített, hogy felajánlottam mindent Istennek és kértem, hogy meríthessek az erejéből.

Érdekes mód én dühös nem voltam rá, csak csalódott, volt amikor megkérdőjeleztem a szeretetét, hisz nem vette el a kínjaimat. Sokat mondogattam neki Teréz anya szavait, hogy tudom, hogy Ő csak akkora terhet tesz rám amit biztosan el tudok hordozni, bárcsak ne bízna bennem ennyire. Érdekes lelki tapasztalatok voltak ezek számomra és így utólag úgy látom, megerősítették a bizalmamat az Úrban.

Valóban igaz, hogy ami nem öl meg az megerősít.