Hogy lehetek krisna tudatú hivő?

Elmégy Somogyvámosra a Krisna-völgybe, és beállsz közéjük.

[link]

Krisna-tudatú, Isten-tudatú...nem közösségtől függ!

Egy saiva :)

Az szeretnél lenni?

Úgy lehetsz az - persze figyelembe kell venni, hogy "krisna-tudatú hívőnek" lenni nem állapot, hanem folyamat -, ha arra törekszel, hogy minél szorosabb kapcsolatba kerülj Krisnával. Ezt legkönnyebben a nevén keresztül teheted meg. Sok neve van, és az egyiket már ismered is: Krisna. Gondolj erre a névre. Mondd ki. Amikor ez megtörténik, kapcsolatban vagy Krisnával.

A krisnások legfontosabb gyakorlata ezen alapul. Ők egy mantrát szoktak ismételni, amely Krisna három nevéből áll, a szerintük leghatékonyabb kombinációban. Szabj ki magadnak, lehetőségeid szerint, egy bizonyos mennyiségű időt, amikor rendszeres időközönként ezzel foglalkozol. Minél nyugodtabb körülmények között tudod ezt tenni, annál jobb. Ha akarod, akár énekelheted is. A kezdeti, legalapvetőbb lépések ezek. Ha akarod, írok többet is.

4. válaszadónak!

Bár nem én vagyok a kérdés kiírója, engem (is) érdekelnének még részletek. A kezdetektől. Köszönöm, ha megosztasz még dolgokat! Hare Krsna :)

Na, ha van rá igény, akkor folytatom. Én ugyan nem fogok egész könyvet írni róla - sokan megtették, és még mindig meg lehet tenni - de azért terjedelem bőven lesz, erre készüljetek fel. :)

Apropó, ha már az 5. válaszadó felemlegette: a teljes mantra így szól (kiejtés szerint leírva):

Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré

Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré

A legalapvetőbb értelmezés szerint mind a három szó ugyanarra az entitásra vonatkozik: arra a személyre, akit a krisnások általában Krisnának hívnak (a nem krisnások pedig Istennek). Más mantrákban és énekekben Krisna számos más nevéről is említés történik, amelyek más-más tulajdonságait, illetve más személyekkel való kapcsolatát emelik ki - erről a későbbiekben lesz még szó. Mindenesetre az egyik védikus írás (akit érdekel: Kalisantarana Upanisad) szerint ennek a három névnek ez a kombinációja teszi számunkra a legelérhetőbbé Krisna személyét. Ezért a ma létező krisnás közösségek tagjai általában fogadalmat tesznek arra, hogy ezt a mantrát naponta adott mennyiségben elmondják. Általában a 108 a legkisebb mennyiség; a száznyolc az több különböző okból kedvező szám (egy csomó mindennek, többek között színeknek, számoknak, helyeknek, időpontoknak van olyan jelentőség tulajdonítva, amely "puszta ránézésre" nem következne az adott jelenségből; de ennek többnyire van valamilyen magyarázata; a későbbiekben kitérhetünk erre is). Aki több időt is tud és akar erre fordítani, az a 108-as szám többszöröseit használja. De valójában nem a pontos számok számítanak - aki nonkonformista akar lenni, az nyugodtan mondja ki 76-szor, vagy 192-szer. Amikor éneklik, akkor nem is szokták számolni. Az első két szót - Haré Krisna - még gyakrabban használják; megdöbbenés és ijedtség idején éppúgy, mint váratlan örömre vagy éppen üdvözlésre. Tehát Haré Krisna, kedves olvasók :)

*****

A mantra mondása, illetve éneklése (sőt, meghallása vagy elolvasása) nem egészen ima, hanem inkább meditáció... ha pedig költői akarnék lenni, azt mondhatnám: az elme fürdetése. Ha már kapcsolatba kerültél Krisnával, akkor lehet, hogy késztetést érzel arra is, hogy gondalataiddal őhozzá fordulj - ezt is nyugodtan meg lehet tenni bármikor. Ő azért nagyjából ismeri a helyzetünket, és sejti, hogy mi jár a fejünkben; ám mégis, a bizalmas kapcsolat más szintje az, ha kifejezetten megnyílunk előtte. Alapjában véve nem Krisnának van szüksége az imára, hanem nekünk. Elmondhatod neki, hogy mi foglalkoztat, sőt, kérhetsz is tőle, de légy tudatában három dolognak:

1. Krisna nem a szolgád; nem köteles neked megadni, amit kérsz.

2. Krisna jobban ismeri az érdekeidet, mint te magad. Sőt, a hosszabb távú érdekeidet a rövid távúak elé helyezi. Ha valamiről úgy gondolja, hogy az nem tesz neked jót, akkor nem fogja odaadni.

3. Bizonyos dolgokat viszont csak akkor ad meg, ha kéred tőle. Ez általában a vele való kapcsolattartásra vonatkozik. Ő ugyanis senkire sem kívánja rátukmálni magát. :)

******

Nagyjából eddig tartott az a rész, amit bonyolultabb "filozófia" nélkül ki lehetett fejteni. Ahhoz, hogy tovább haladhassunk, most kénytelen leszek elméleti fejtegetésekbe kezdeni. Ez a tudás valójában nem szükséges előfeltétele annak, hogy valaki tökéletes hívévé váljon Krisnának, de nagyban megkönnyítheti, hogy eindulhassunk az afelé vezető úton.

[folytatás következik...]

Haré Krsna!

5. válaszadó vagyok ismét.

Köszönöm szépen az eddigi ismertetőt. Nagyon várom a következő részt! Előre is köszönöm! Haré Krsna!

[...folytatás]

Tehát filozófia, illetve azon belül is lételmélet - ez kell ahhoz, hogy a további "lépéseket" igazán értsük. A létezésnek két formája van: az anyag és a lélek

Az anyagot alapjában véve ismerjük. A számítógép, amin ezt a szöveget olvasod, anyag. Az asztal, amire tetted, és az áram, ami hajtja, szintén az. Sőt, a szemed is anyag, amin keresztül az infó áthalad, és a kezem is az, amivel a billentyűket nyomkodom. Ha szétszeded az anyagot, akkor mind apróbb részecskékre esik szét, kvarkokra, elektronokra, elemi részecskékre. A létezés olyan érzékelhető jellemzői, mint az ízek, színek, formák, szagok, és hangok, arra vezethetők vissza, hogy ezek az elemi részecskék hányan, milyen módon, mikor és hogyan alkotnak szerkezetet. Ezek az elemi részecskék (nem biztos, hogy pont a kvarkok; lehet, hogy a tudósok találnak valami náluk is kisebb dolgot) az anyag végső építőkövei, amelyek gyakorlatilag örökek és egymástól megülönböztethetetlenek. Továbbá halottak - nem meghaltak, hanem soha nem is éltek. És ami fontos: a belőle összeálló szerkezetek és struktúrák energiát igényelnek a fennmaradáshoz; anélkül szétesnek. Ha körbenézel magad körül, mindenhol struktúrákat, szerveződést látsz; de ez nem az anyag természetes állapota, hanem egy energiabevitelt igénylő folyamat. A szétesés, a rendezetlenné válás már akkor elkezdődik, ha egy hétig nem takarítjuk ki a szobát. Az anyag eredeti természete a rendezetlen, cél és struktúra nélküli, halott massza.

Induljunk ki most a lélekből. Mi vagyunk a lelkek; mindannyian egy-egy különböző lélek vagyunk. Minden olyasmi, ami képes érezni, gondolni, vagy akarni valamit, az egy lélek. Az anyag ilyesmire nem képes. Ha egy számítógép úgy tűnik, hogy értelmesen kommunikál velünk, az azért van, mert lelkek, a tervezők és a programozók hozták létre, olyan módon, hogy adott gombját megnyomva adott módon reagáljon. A tervezők és a programozók megszervezték az anyagot (ami a szervezettségnek egy alacsonyabb szintjén homonak, illetve köveknek nézett ki), hogy egy bizonyos módon viselkedjen; olyasmi ez, mint a dominósor, amit felállítunk, majd valamelyik dominót valamilyen irányban eldönthetjük: a dőlésben lévő dominósort látva megfordulhat a fejünkben, hogy az anyag magától cselekszik, de tudhatjuk, hogy dominósorok sosem keletkeznek csak úgy maguktól. A testünk is valami hasonló: egy lélek által megszervezett anyagtömeg, amelynek a lélek jelenléte struktúrát, illetve célt adott, és amíg lehet, irányít. Egy hulla összetétele és struktúrája (ha nem erőszakos halál áldozata az illető) ugyanolyan, mint egy élő testé, csupán a lélek hiányzik belőle. Nem "lelkünk van", hanem "lelkek vagyunk". A lélek abban hasonlít az anyag elemi részecskéjére, hogy örök; nem lehet megsemmisíteni, és nem tudsz a semmiből "létrehozni" egyet. (Amikor gyermeket nemzel, akkor a lélek, aki a gyermek testét irányítja, már létezett korábban is; te csak az újjászületéséhez kedvező körülményeket teremtesz.) Fontos különbség viszont, hogy mindvégig rendelkezik gondolatokkal, érzésekkel, akarattal. Akkor is, ha nincs olyan test, ami éppen hozzá tartozna. És míg az anyag a szétesésre hajlamos, addig a lélek, éppen ellentétes módon, a másik lelkek társaságát keresi.

*******

[És még messze nem vagyunk készen, sőt! Újabb folytatások jönnek, igyekszem naponta vagy kétnaponta egyet megereszteni. Akinek kérdése van, az kérdezzen nyugodtan, abból is jobban tudom, hogy mi az érdeklődés tárgya.]

Köszi szépen a bevezető folytatását! Már várom a következő részt! Köszönöm!

5. :)

[...folytatás, még több metafizikával. 5.: nagyon szívesen. :) ]

A z a n y a g é s a l é l e k v i s z o n y a

Az általunk ismert és tapasztalt univerzum tehát az anyag világa. Hogy élőnek, mozgónak látjuk, az azért van, mert nyüzsögnek benne a lelkek. Minden lelket szándékok, érzések és gondolatok mozgatnak: arra törekszenek, hogy elégedettséget merítsenek valamiből. Leginkább a másik élőlényekkel való kommunikációból, ami történhet hanggal, gesztusokkal, érintéssel; kisebb mértékben pedig az élettelen anyag manipulációjából. Mindehhez azért van szükség az anyagi testre, mert az anyag, mint olyan, egyfajta gátló és tompító hatást fejt ki a lelkekre, akik ezért nincsenek tisztában valós képességeiknek, természetüknek és jellegüknek. Az anyag illuzórikus hatása alatt az élőlény azt hiszi magáról, hogy azonos a testével, és emiatt csakis a testén keresztül lép kapcsolatba a külvilággal.

Ezt a célt szolgálják a különféle emberi, állati, növényi, bakteriális, illetve emberfeletti testek, amelyek különböző ingereket tudnak felvenni, és különböző környezeti feltételek között működőképesek - a test típusát az határozza meg leginkább, hogy milyen erős hatást gyakorol az anyagi energia a lélekre. Az emberfeletti lények és az emberek esetében ez a befedő hatás viszonylag gyenge, így a lélek eredeti, valódi tulajdonságai könnyen meg tudnak nyilvánulni a viselkedésünkben; nagyon sokfajta ingert érzékelni tudunk, képesek vagyunk az elvont gondolkodásra, adott esetben meg tudjuk érteni a vallást. A különféle állati testekbe azok kerülnek, akiknek a tudatát jobban befedi az anyagi energia. A növényi testeket még teljesebb tudatlanság jellemzi, a baktériumok pedig teljes illúzióban vannak.

A test persze, mivel anyagi struktúra, folyamatos gondozást, ellátást, energiabevitelt igényel; evésre, alvásra, olykor kezelésre van szüksége... és egy bizonyos idő után a leggondosabb bánásmód ellenére használhatatlanná válik. A halál alkalmával az élőlény egy "készülőben" lévő új testbe költözik. Ha nem volt értelmes lény, akkor egy kicsivel később kerül az anyag tompító hatásából, és egy kicsivel fejlettebb létformát vesz fel az ahhoz való testtel, egészen addig, amíg el nem éri az értelmes lény szintjét.

Ha a lélek egy értelmes lényhez méltó testet viselt legutóbbi megtestesülésében, akkor a következő életének jellegét az abban az életben elkövetett tettei határozzák meg. Ezt hívják karmának. Tetteink erősen befolyásolják tudatszintünket. Az anyagi energia hatására hajlamosak vagyunk úgy törekedni saját elégedettségünkre a szűkös erőforrások között, hogy élőlénytársaink szempontjait figyelmen kívül hagyjuk - nem úgy gondolkodunk tehát, mint a társaival kommunikáló, tudatos lélek, hanem úgy, mintha vak és halott anyag lennénk, amely nem törődik környezetével, mert nem is tud. Ráadásul tetteink egyfajta pozitív visszacsatolással működnek - ha egy bizonyos módon kezdünk cselekdni, akkor egyre erősebbé és nehezen megfékezhetővé válik az a hajlamunk, hogy a jövőben is ahhoz hasonló módon cselekedjünk. Minél inkább magunkévá tesszük az anyagias szemléletmódot, annál mélyebbre süllyedünk a következő életünkben: baktériummá, növénnyé vagy állattá is válhatunk, vagy betegségek, rossz életkörülmények, elnyomás, szegénység, háború okozhat szenvedést következő (értelmes) életünkben. Ha viszont mértékletesen, békésen, mások életét javítani törekedve élünk, következő életünkben kedvező körülmények közé születhetünk, nagy lehetőségeink lesznek; sőt, az emberi szférán túl is emelkedhetünk.

Fontos megjegyezni, hogy a karma nem Isten büntető-jutalmazó mechanizmusa - Neki aztán nincs szüksége arra, hogy az egóját túráztassa, hogy "Igen, nem követted a szabályaimat? Na majd kapsz!" - , hanem az anyagi világra jellemző természeti törvény. Tulajdonképpen megfelel Newton 3. törvényének, amely szerint minden erőhatás egy azonos méretű, vele ellentétes erőhatást vált ki.

[folytatása következik, még mindig teli metafizikával...]