Képtelen a hitre. Miért van ez?

Nem kezel tényként valamit, amire nincs bizonyíték? Te nem így vagy sok más dologgal?

Szétnézünk a világban és van aki azt gondolja:ez a csodás harmónia csak valami magasabb rendű műve lehet. Vagy azt: ez az undorító káosz nem lehet szándékosan ilyen elviselhetetlennek alkotva. Ez van, nem vagyunk egyformák.

"A természet csodájával, a komplexummal, amit létrehozott mutatok rá, és azzal, hogy olyan tökéletes, amit a véletlen nem hozhatna létre."

A világ koránt sem olyan olyan komplex mint hiszed, tökéletestől pedig nagyon messze van.

"A Bibliából is hozok példákat, jóslatokat amik valóra váltak."

Nem túl nagy érv ha a szomszéd cigány néni jóslata jön be akkor arra meg azt mondják biztos véletlen vagy szerencséje volt. Ez még nem tesz mindent igazzá.

Lehet attól van ez,hogy nem kell neki a boldogsághoz tündérekbe meg szellemekben, isten(ek)ben hinni nem lesz ettől rossz ember. Az,hogy te "jót akarsz neki", az csak a saját véleményed.

"Azt akarom, hogy jó legyen neki"

Így nem jó? Attól függetlenül lehet boldog, hogy nem hisz abban amiben te. Nem csak "ott" van boldogság. ;)

Mondj olyan bibliai jóslatot, ami bizonyítottan valóra vált. Az, hogy lesznek még háborúk Jézus második eljövetele előtt? Előbb szerintem bizonyítsuk, hogy a bibliát nem utólag módosították. Hogy példát említsek: Newton (igen, a mechanikás Newton) tanulmányozti a legrégebbi, még eredeti nyelvű és latin bibliákat. Érdekes módon, a szentháromság SEHOL nem volt megemlítve. Éppen ezért ő maga is lefordította a Bibliát.

Egyébként a világ pont, hogy túl bonyolult ahhoz, hogy kreálmány legyen. Pont ezért nem tud az ember még egy csomó mindent létrehozni: mert túl bonyolult. Ha teremtve lenne az egész, mindennek funkciója lenne, és minnél egyszerűbb lenne. Hiszen minnél bonyolultabb valami, annál valószínűbb, hogy az hibás lesz.

Másrészt, a szépséget te azért tartod szépnek, mert viszonyítod valamihez. Ha te egész életedben városban, 4 fal között élnél, és soha nem mozdulnál ki onnan, "idilben" élnél, egy egyszerű meggyfa is maga a gyönyör lenne. Ha nem tudnál mihez viszonyítani, akkor nem tartanád szépnek.

A jóslatokat meg az ember úgy magyarázza, ahogy akarja.

A barátnőd nagyon intelligens. Ő nem hisz, hanem tud. Ő érdeklődik, kérdez, megkérdőjelez, és nem hiszi el, csak azért, mert mondják neki. Ő alá tudja támasztani, amit mond. Te nem. Te csak feltételezéseket tudsz mondani, ő bizonyított teóriákat.

A hitet senkiben sem lehet racionálisan, észérvekkel, magyarázatokkal, tanításokkal életre kelteni. Egyetlen módon lehet életre kelteni a hitet: az illetőnek vágynia kell arra, hogy hinni tudjon. Ezt a vágyat valamelyest elő lehet idézni észérvek és magyarázatok segítségével. Hit csakis úgy tud létrejönni valakiben, ha az illető kitartóan törekszik arra, hogy hinni tudjon - érdemes kitartóan imádkoznia is ezért.

Van pár ismerősöm, és tulajdonképpen én magam is ilyen vagyok, aki nem mindig hitt, de egyszer eldöntötte, hogy tudni szeretné, hogy létezik-e Isten. Imádkoztam, nem egyszer és nem kétszer, őszintén, hogy ha létezik Isten, akkor megtudhassam ezt... és meg is tudtam. Nem jelent meg nekem, sem semmi ilyesmi nem történt, egyszerűen a szívemben érezni kezdtem, hogy igen, létezik Isten.

Szóval hiába érvelsz neki, akármilyen jók is a magyarázataid, ez így önmagában nem elég, ha nem vágyik őszintén arra, hogy hinni tudjon.