Isten tudta a teremtéskor, hogy az ember bűnbe fog esni?

Mivel nem hiszek a véletlenekben, az imént egy másik itteni kérdésből ötöltem ki egy lehetséges választ.

Mi Isten gyermekei vagyunk, akiktől úgy kívánja a szeretetet, mint anya a gyermekétől. Ezért eleve nem alkothatott "robotokat", akiknek nincs szabad akaratuk, Ő úgy akarja, hogy szeressük, hogy magunk válasszuk ezt. Ebből adódhat, hogy mi gyermekek nem vagyunk szófogadóak.

Ahogy én ismerem Istent, tudta. Sőt, szerintem ez kiolvasható a Bibliából is (márminthogy tudta). Az embernek szabad akarta van, és ma is pontosan ugyanúgy működik a dolog, mindenkinél:

Dönthetsz, hogy a magad feje után mész, és Istent játszva te akarod eldönteni mi a jó és mi a rossz - számtalan helyen szerepel a Bibliában, hogy Isten NEM ezt várja el tőlünk - vagy pedig "minden gondotokat őreá" vetitek, és és akkor megtapasztaljátok a kegyelmet, ami felér a paradicsomi állapotokkal. Ez az, ami döntés kérdése: magam akarom megoldani, vagy Istenre bízom.

Semmit sem tudott magáról az ember. Annak ellenére, hogy szabad akaratot kapott, nagyon rövid pórázra lett kötve. Mondhatnám inkább sötétségben volt. Miért? Az akkori isten miért szólt bele az (állítólagos) szabad ember életébe?

Talán Luciferre azért haragudott meg isten, mert elárult az embereknek egy nagy titkot.

A fényhozó Lucifer, miért lett sátánná(ellenszegülővé) az isten szemében, mikor is világosságot hozott az emberek elméjébe? Vagy élt volna örökké tudattalanságban? Akkor hol a szabad akarat. Itt valami nem stimmel.

Tudta.

Isten mindentudó, a "mindentudás" pedig csak akkor mindentudás, ha a jövőre (sőt annak minden eseményére) is kiterjed. Tehát tudta, hogy az ember bűnbe fog esni. Azt is tudta már a teremtés előtt, hogy te ma ezt a kérdést fel fogod tenni. Azt is tudta, hogy a többiek mit fognak válaszolni, és én mit fogok írni.

Az Újszövetségben azt olvashatjuk, hogy Isten kezdettől fogva, az egész világ teremtése előtt már elhatározta, hogy az ő Fia által fogja megváltani a világot a bűnből.

[Krisztus,] "Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti értetek" (1Pét 1:20)

Ha pedig már kezdettől fogva terve volt a megváltásra, az azt is jelenti, hogy nyilván tudta, hogy az embernek lesz bűne, amiből meg kell majd váltani.

Hogy akkor miért teremtette meg mégis az embert? Miért teremtett egyáltalán bármit, ha tudta, hogy mind angyalok, mind démonok, mind emberek fel fognak ellene lázadni?

Azért, mert ehhez volt kedve. Mert tetszik neki, ha az élettel nem csak Ő egyedül rendelkezik, hanem kiterjesztheti megszámlálhatatlanul sok más lényre is, hogy ők is élvezhessék a csodálatos Életet. Aki szerint ez Isten gonoszságát bizonyítja, az szembesítve lesz majd a beszédével, amikor találkozik azzal a mérhetetlen, tökéletes Szeretettel, amit megvetett.

"Ef 1:3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban,

Ef 1:4 Aszerint, amint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,

Ef 1:5 Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint"

Nem csak azt tudta, hogy bűnbe fogunk esni, hanem azt is, hogy minket a fiaivá fogad majd a Megváltó Úr Jézus által.

Amikor azt kérdezed, hogy "tudta", múlt időben, akkor tudni, hogy te olyanról kérdezel, ami nem Isten.

Ugyanis ez a fogalmazás feltételez egy múlt idejű gondolatot, ami a jövőbe mutat. Isten nem a múltban volt, hogy lássa a jövőt, Isten VAN. Isten ma is jelen van a múltban, jelenben, jövőben. Isten teremtette az időt, Ő ura annak is. Mi vagyunk bezárva az idő és a tér korlátai közé. Különben pontosan tudja és tudta, hogy mi lesz; Krisztusról ezt olvashatjuk:

1Pt 1,20 A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek

Nagyon sok elgondolkodtató, érdekes válaszok érkeztek. Van aki állít, van aki csak találgatni mer, de egy biztos, Isten rendelkezik akkora tudással, hogy mi itt a Földön "bezárva" képtelenek leszünk valaha is felfogni.

Hadd hozzak fel egy nagyon egyszerű példát. Talán kicsit gyerekes, de "felfelé" nem tudunk gondolkodni, akkor egyszerűsítsük "lefelé".

Adott a kutya. A kutya számára mi vagyunk az Isten, mert fogalma sincs honnan, de mi kerítjük elő az ételt. A kutyának fogalma sincs, hogy kerültünk az életébe, vagy ő a miénkbe. A kutya él máról holnapra, tudja, hogy ez az udvar az élettere, tudja, pontosan ösztönből, hogy ekkor és ekkor megkapja a vacsorát, ő pont addigra lesz éhes mert beállt, vagyis beállítottuk arra az időpontra, de azt már nem tudja, hogy mi honnan tudjuk. Elgondolkodhatna azon, hogy ok, hogy én mint kutya érzem, hogy éhes vagyok már, de vajon a gazdi honnan tudja, hogy én éhes vagyok? Sosem értené meg mi az, hogy óra.

A mostani kutyáim sem tudják, hogy hogy a francba kerültek ide. Miért mentünk oda, és miért választottuk őket. Sosem értetnéd meg vele, hogy mi az az internet, amin sok sok ember láthatta a fotójukat, és azt sem tudják (hál' Istennek), hogy mi várt volna rájuk, ha nem hozzuk el. Nem tudják a múltjukat, végképp nem sejtik a jövőjüket, mi mégis tudjuk. A kutyád sorsa, élete valamilyen szinten a te kezedben van, rajtad múlik, hogy jó legyen neki, de néha bemakacsolja magát és megszökik, ha nem is így akarta, de elveszik, mert nem talál vissza, és a te elszántságodon is múlik, hogy előkerül vagy sem. Ekkor megint elgondolkodhatna az eb, hogy vajon hogy találtunk újra egymásra? Sosem jönne rá, mert nem tudja mi az a telefon és újsághirdetés.

Mint már írtam, mi próbáljuk irányítani a kis életüket, és nagyjából kiszámítható, hogy egy adott helyzetben mi vár rájuk. Lehet, hogy Isten is próbál terelni minket és mindenre oda figyelni, szeretné nekünk a lehető legjobbakat, de néha mi is elveszünk, vagy magunknak ártunk, bármennyire is szeretné, hogy ne térjünk le a jó útról.

Isten rengeteg jelet hagyott, amikből tájékozódhatunk, de mi néha nem vagyunk hajlandóak megérteni, észre venni. Holnap is elkövetjük ugyanazt a hibát, pedig már egyszer megégettük magunkat, mert ilyen a természetünk. Én is minden nap rákoppintok a kutya orrára ugyanazért, de mégsem szokik le róla, mert ilyen a természete.

Még jobban leegyszerűsíthetném a bacikra és az élősködőkre, akik ott vigadnak a gazda testben de olyan parányik, hogy számukra a test egy egész univerzumnak felel meg és fogalmuk sincs arról, hogy mi tudunk róluk.

Elnézést a hosszú agymenésemért, de így próbáltam felvázolni, hogy mit is akarunk mi megérteni.