Mitől gazdagabb egy vallásos ember élete? Mi az, ami szerinted egy nem hívőnek nincs meg az életében? Akik nem vallásosak, nekik mi a "plusz" az életükben?

Például most az egyik kislányunk nem élne, ha nem Isten Igéjéhez ragaszkodtunk volna és belemegyünk az abortuszba, amit az orvosunk tanácsolt nekünk a babánk fejlődési rendellenessége miatt. Többen imádkoztak értünk és makk egészséges gyermekünk született :) Egy ateistának ilyen esetekben nem sok reménye és kilátása van, mint ahogyan például a szeretteik elvesztését is általában sokkal nehezebben tudják feldolgozni.

Üdv.

A zenekedvelő ember élete a zenével gazdagabb a zenét nem kedvelő ember életénél. A tudományok iránt érdeklődő ember élete az intellektuális élvezetekkel gazdagabb a szellemi igényekkel nem rendelkező ember életénél. A bulizó ember élete a bulizással gazdagabb a nem bulizó ember életénél. A vallásos ember élete a vallással gazdagabb a nem vallásos ember életénél.

A vallást akkor lehet megérteni, ha nem törekszel görcsösen arra, hogy valami másra vezesd vissza. A vallás az vallás.

Akinek 0 érzéke van a valláshoz vagy 0 az érdeklődése a vallás iránt, az nem fogja megérteni, mi az érdekes vagy fontos a vallásban, és nem is fogja érezni ezt a hiányt, azaz ez számára nem hiány. Nekem is 0 az érzékem pl. a horgászathoz, teljesen hiányzik az életemből, és nem is jelenik meg hiányként. Ettől persze nem állok neki rábeszélni a horgászni járó embereket, hogy legyenek ők is szabadgondolkodók és ne járjanak horgászni, mert az tök hülyeség. A vallással ugyanez a helyzet. Meg a zenével, bulizással meg minden mással is.

Ha mélyebben érdekel a téma, akkor William James mondjuk elég sokat irkált róla.

"Teljesen igazad van abban, amit írtál, de engem pont az a konkrétum érdekelne"

William James.

Azzal, hogy van egy olyan Istenem aki segít rajtam,megoldja a problémáimat,vigasztal ha arra van szükség,meggyógyít,helyreállít,megszabadít, szeret.

Jézus nagyon szereti az embereket annyira,hogy kész volt otthagyni az Istenségét megalázta magát,emberi formát vett fel, magára vette az emberek összes bűnét,betegségét,átkát,keserűségét stb.-t. Elhordozta ezeket meghalt ezekért ezért ma az újjászületett keresztény embernek lehetősége van ezektől megszbadulni.

Első hozzászólót nézd, ha nem hittek volna Isten Igéjében ma nem élne a gyerekük. De mert volt egy Istenük akihez ragaszkodtak,akit szerettek,aki hitt bennük Isten természetfeletti módon beavatkozott az életükbe és meggyógyította azt a gyereket. Dicsőség neki!

Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert a nem hívő emberek többsége nem érzi úgy, hogy valami hiányzik az életéből, tehát hiába írom le, hogy mi hiányzik az életéből, nem érti meg, vagy nem gondolja úgy, hogy az őneki hiányzik. Én nem mindig éltem vallásos életet, úgyhogy látom a különbséget. Amikor "világi" életet éltem, sok barátom volt (legalábbis azt hittem), sokat buliztam, volt párkapcsolatom, sokat kerestem stb., tehát akkor úgy gondoltam, hogy mindenem megvan. Aztán rájöttem, hogy mégsem, hogy ez a változás hogy zajlott, az most lényegtelen, a lényeg az, hogy megváltoztam, és vallásos életet kezdtem élni. Ekkor megláttam, hogy azok a személyek, akiket a barátaimnak hittem, vagy csak az anyagi helyzetem miatt barátkoznak velem, vagy más miatt, lényeg, hogy nem voltak őszinték, és kiderült, hogy a hátam mögött korántsem szeretnek. A párkapcsolatomról is kiderült, hogy elég sok sebből vérzik: amit eddig kiegyensúlyozott, jó kapcsolatnak hittem, az visszatekintve laposnak, üresnek és őszintétlennek látszott. A vagyonom pedig sosem tett boldoggá, max. örömet szerzett, hogy néha tudtam venni valami drágát.

Igazából azt tudnám válaszolni erre a kérdésre, hogy amikor egy ember megtér, más szemmel kezdi el látni a korábbi életét, és rádöbben, hogy mennyivel jobb is lehetne az élete. Amióta vallásosan élek, őszinte, igaz barátaim, tökéletesen működő, őszinte házasságom van, rendbe jöttek a családi viszonyaim, az anyagi helyzetem még jobb lett. Igen, rádöbbentem, hogy amit előzőleg jónak hittem, az egy gyenge közepes volt. De amíg azt a gyenge közepes életet éltem, képtelen lettem volna felfogni, hogy ennél sokkal jobb is lehetne az életem.

Szóval csak azt tudom mondani, hogy tégy egy próbát, térj meg, de ŐSZINTÉN, mert az a kulcsszó! Térj meg, és meglátod a különbséget.

8. vagyok. Bocsi, a konkrétumok kimaradtak.

Az én életem konkrétan pl. ezekkel gazdagodott, mióta vallásosan élek: tökéletes család, gyerek, igaz barátok, őszinte emberi kapcsolatok, szélesebb látókör, megtanultam jobban beosztani az anyagi javaimat és az időmet, megtanultam egy idegennyelvet, átvészeltem egy súlyos betegséget, átvészeltem nagyapám halálát, mindezek közepette boldog tudtam maradni, nem érzem magam többé magányosnak, fejlődött a kommunikációs képességem, sokkal kiegyensúlyozottabb lettem, jobban alszom, egészségesebb vagyok, megszabadultam a káros szenvedélyeimtől, elkezdtem rendszeresen sportolni, rászoktam az egészséges táplálkozásra, megtanultam főzni, kibékültem egy csomó olyan emberrel, akikről azt hittem, hogy soha többet az életben nem fogunk egymással szóba állni... most így hirtelen ennyi jut eszembe. Ezeket közvetlenül vagy közvetetten mindet annak köszönhetem, hogy megváltoztattam az életemet, és vallásos lettem.

Én inkább úgy mondanám, hogy másabb. Mostanában volt egy kérdés: Van-e értelme hinni Istenben? Oda ezt írtam:

Inkább félem az Istent, mint hogy földi hatalmasságoktól rettegjek.

Inkább félek Istentől, mint hogy az egész életemet összeesküvés-elméletektől rettegve töltsem, mint oly sokan manapság.

Inkább hiszek Jézus ígéreteiben, mint emberi ideológiákban, amelyek eddig nem váltak be.

Inkább próbálok Jézus tanítása szerint élni, még ha akár naponta padlót is fogok, mert tudom, hogy van kegyelem; mintsem a saját mércémet használjam, mivel az ember hajlamos mindig lejjebb adni mindenből.

Inkább vállalom az Isten által felállított szabályok betartását, mert meggyőződésem, hogy azok a védelmemet szolgálják, mint hogy a saját fejem után menjek, aztán rendszeresen jól beverjem a falba, mint ahogyan volt már rá néhány példa.

Inkább vállalom a hívő élet nehézségeit, adott esetben a harcokat is, mert van remény, hogy van értelme; mint hogy - igaz, csak úgy l'art pour l'art - erkölcsileg, etikailag lazábbra vegyem a figurát, és elmondhassam magamról, hogy én hú, de jó emberként éltem, csak nem értem vele semmit.

Inkább vállalom, hogy h.lyének nézzenek mindezek miatt, mert szeretem Istent, és tapasztalatból tudom, hogy nélküle a problémák is nagyobbak; mint hogy "agresszív ateistaként" oltogassam a hívőket, hogy milyen ostobák és/vagy gyengék; mert tudom, hogy ez egyáltalán nem igaz. :DDD

Üdv. :)