Miért összeférhetetlen a keresztény élettel, az istenhittel, ha az ember azt mondja, hogy "imádom a csokoládét" pl?

Szerintem ez csak a nagyon mélyen keresztényeket zavarja. Ne mondd előttük, és kész.

Én is használom ezt, semmi rosszat nem látok benne, bár én nem is vagyok ilyen hívő...

Nem hiszem, hogy neked meg kéne változnod csak azért, mert ők kérik, ugyanakkor azt megpróbálhatod megtenni, hogy ha sérti őket, ne mondd előttük.

Egyebekben az 1. válaszolóval abszolút egyetértek.

Csak egy szó... igen. De a szónak a Biblia szerint nagyon, nagyon, NAGYON nagy jelentősége van.

Az van megírva, hogy Isten az Ő Szava által teremtett mindent, és az Ő Szava által tartja fenn a mindenséget.

Mi pedig, az emberek, Isten képére és hasonlatosságára lettünk teremtve. Ez magában foglalja a beszéd képességét is, és azon belül pedig, hogy Istenhez hasonlóan a beszédünkben - ugyan korlátozott mértékben - benne van az a potenciál, hogy amit kimondunk, az valósággá lesz.

Jézus pl. amikor azt mondta, hogy egyáltalán ne esküdözzünk, úgy fogalmazott, hogy ami az "igen"-en és a "nem"-en túl van, az a gonosztól van. Miért mondta ezt? Azért, mert az emberek az esküdöző beszédeikkel olyan szellemi terheket vesznek magukra (vagy akár másokra, ld. pl.: a gyermekeim életére esküszöm), amelyeket nem tudnak kontroll alatt tartani, és ráadásul sokszor nem is (csak) rajtuk múlik, hogy tudják-e teljesíteni a fogadkozásaikat vagy nem.

De ez az óva intés nem kizárólag az esküvésre vonatkozik. A Biblia nagyon következetes abból a szempontból, hogy az ember beszéde szellemileg nagyon komoly jelentőséggel bír. Mivel a beszéd is cselekvésnek minősül, ezért - mint minden tettünknek - minden kimondott beszédnek következménye van. Nem csak azoknak a beszédeknek, amit komolyan is gondolunk! Maguk a szavak is hordozzák az általuk jelölt szellemi tartalmat!

Ezt erősíti egyrészt Jakab levelének 3. fejezete.

Előtte pedig így fogalmaz: "Jak 1:26 Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló."

Vajon a nyelv "megzabolázása" csak annyit jelent, hogy nem káromkodom és nem átkozódom?

Nem. Sokkal többet. A nyelv használatán élet és halál múlik!

"Péld 18:7 A bolondnak szája az ő romlása, és az ő beszédei az ő életének tőre."

"Péld 18:21 Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét."

"Máté 12:36 De mondom néktek: Minden hivalkodó [hasznavehetetlen/haszontalan] beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.

Máté 12:37 Mert a te beszédeidből ismertetel igaznak, és a te beszédeidből ismertetel hamisnak."

"Máté 5:22 Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére."

A "ráka" szitokszóként azt jelenti, hogy "te szemét!", "te hülye!". A "bolond" (mórosz) pedig azt, hogy "buta, ostoba, hülye". Jézus itt azt mondja, aki szemétnek nevezi vagy lehülyézi a testvérét, méltó a gyehenna tüzére!

Tehát nagyon nem mindegy, hogy mire (vagy kire) mondjuk ki, hogy szeretjük és mire, hogy utáljuk; hogy mit mondunk jónak és mit rossznak; hogy áldunk-e vagy átkozunk (akár mást, akár magunkat).

Az emberek beszédében pl. nagyon mélyen benne van az átkozódás is, akár tudatosan, akár tudatlanul. Hiába nem gondolják komolyan pl. hogy "rohadjak meg, ha nem" vagy "soha nem leszel jó apa" vagy "nem lesz belőled semmi fiam" stb., ezek a beszédek nagyon komoly következményekkel járhatnak. Számos ember megtapasztalta már, hogy szinte megmagyarázhatatlan balszerencse kíséri az élete egy bizonyos területén, vagy az egészségében stb., és sokszor mindez a saját vagy valaki más által rá kimondott beszédek következménye. Egyáltalán nem szabadna még viccelni sem ezekkel a dolgokkal.

Ugyanúgy, mint ahogy pl. Isten nevével sem - pedig Isten nevének is vannak elég gyakori "profán" használatai a világban, mint pl. "Úristen!", "te meg mi az Istent csinálsz", és akkor még csak a "legszalonképesebbeket" említettem.

Holott a Tízparancsolatban le van írva: "2Móz 20:7 Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi."

Sokan azt hiszik, hogy ez csak a Jahve/Jehova névre vonatkozik, holott az van az eredeti szövegben, hogy "Jahve Elóhim" nevét hiába fel ne vedd. Tehát Isten nevét sem szabad hiába felvenni, Jézusét sem stb.

----

Persze én értem, hogy nem tűnik nagy jelentőségűnek az "imádom a csokit" ügy, és lehet, hogy a többiek akik ezen "lovagolnak", nem szeretetből mondják, hanem fontoskodni akarnak és beléd akarnak kötni, de az is lehet, hogy van valami megfontolandó abban, amit mondanak. Én nem kárhoztatlak a beszédedért, mert nem hiszem, hogy komoly veszélyt jelentene ez a dolog, de azért óvatosságra intenélek úgy ebben, mint általában a beszéd dolgában.

Mert ha valamivel, akkor talán pont az imádással kellene nagyon vigyázni, még akkor is, ha csak szavak szintjén van szó arról, hogy pl. "imádod a csokit".

Pont a legeslegfontosabb parancsolatként van megírva a Bibliában, hogy "Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj." Ha pedig valaki olyanokat mond, hogy "imádom a csokoládét", vagy "imádom a Ronaldót", "imádom a Manchester Unitedet" stb., akkor az a puszta szavak szintjén, a beszélő szándékától függetlenül azt jelenti, hogy vallásos tiszteletben részesíti azt a dolgot vagy személyt, amit vagy akit "imád".

Ha ennek "szándékos", komolyan gondolt esete nem áll fenn (úgy gondolom, az esetek többségében valószínűleg ez a helyzet), akkor ezt nevezhetjük meggondolatlan, hiábavaló beszédnek. Salamon így ír a meggondolatlan, elhamarkodott beszédről:

"Péld 20:25 Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni."

"Péld 29:20 Láttál-e beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem afelől!"

Mi lehet a megoldás?

Pál apostol tanácsa:

"Ef 5:3 Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, amint szentekhez illik;

Ef 5:4 Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás."

A hálaadás! :) Ha annyira nagyon ízlik a csoki, akkor adj hálát érte Istennek, hogy mennyire finom, mert "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá"!

Aki kicsit is gondolkozott már Istenen, az élet értelmén, az megérti, hogy miért nem lehet azt mondani, hogy imádom a csokit.

Az imád elég nyilvánvalóan az ima szóval függ össze.

Mivel a keresztyének azt a parancsot kapták Jézustól, hogy tegyenek tanítvánnyá minde népet, tanítván, hogy megtartsák mindazt, amit ő parancsolt, ezért Rád fognak szólni, ha azt látják, hogy esetleg nem a helyes úton jársz.

Ez olyan, mint amikor a szüleid rád szóltak kiskorodban, amikor valami veszélyes dolgot akartál csinálni.

Egyébként most így belegondolva nagyon kézenfekvő a válasz, hogy miért szólnak rád:

1. parancsolat: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

Azoknak üzenem, akik azzal érvelnek, hogy ez "csak egy szó" meg szőrszálhasogatás, meg minden.

A szó hatalmas erő, bár ezt a mai kor ember nem érzi, mert csak úgy dobálja a szavakat, mint a király a lóról az aprópénzt a koldusoknak. A szó, amit kimondasz nem csupán belülről fakad (nagyon szereted a csokit, azért mitsemtörődve azt mondod, hogy "imádom") és ezáltal képet ad a külvilágnak a te belső világodról (ld. aki minden második mondatában káromkodik nő létére szerinted annak milyen a belső világa??? Milyen gyereke lesz annak?), de a kimondott szó a lelkedre is visszahat!!!! Ezért mondatják gyerekkorban a Miatyánkot, meg az Üdvözlégyet a gyerekekkel annyiszor, hogy bevésődjön a tudatukba a hitük, de legfőképp a tudatalattijukba!!!!! Mert ha vmit sokszor kimondasz hangosan, azt a végén el is hiszed!!! Ez bizonyított pszichológia, és sztem minden második ember hallott már róla. És tény. Ahogy az is tény, hogy vannak csokifüggő emberek. Ezeket az embereket, sztem akár arra is rálehet venni egyetlen csokiért, hogy öljenek.És van egy olyan érzésem, hogy ezek az emberek is úgy kezdték pályafutásukat, hogy "imádták a csokit"...... természetesen ezek nagyon kisarkított példák, de nem szeretem, amikor egy problémát el banalizálunk, amikor egy ember lelki üdve múlik rajta.....

Végső üzenet: figyelj rá oda, hogy ne mondd ki a mondatot, keress helyette egy másik igét inkább és reggelente mondogasd el 3szor egymás után és egy idő után rááll a nyelved is, hogy nem imádja a csokit, hanem, csak "nagyon szereti" vagy "mennyeinek tartja" vagy bánom is én.