Miért összeférhetetlen a keresztény élettel, az istenhittel, ha az ember azt mondja, hogy "imádom a csokoládét" pl?

Nem igazán értem, mi itt sok embernek a problémája.

Nem kezdtem senkit megtéríteni, de feltettek egy kérdést, hogy miért összeférhetetlen a keresztény hittel egy nyelvhasználati szokás, én meg a kereszténység legfontosabb és legalapvetőbb szentirata, a Biblia alapján megválaszoltam.

Ha azt kérdezték volna, hogy miért összeférhetetlen a muzulmán hittel egy Mohamed-karikatúra, akkor nyilván nem a Bibliából indokoltam volna meg a választ.

De egy keresztény hittel kapcsolatos kérdésnél nem értem, mi indokolja a bibliafóbiát.

Ha meg már eldöntötte a kérdező előre, hogy semmi gond nincsen azzal a szokásával, hogy így beszél, akkor vagy ne kérdezzen olyanoktól, akik nem biztos, hogy a szájaíze szerint való feleletet adnak, vagy ha kérdez, ne hőbörögjön, ha kap egy tisztességesen kifejtett feleletet. Próbáltam minél mélyebben belemerülni a témába, és kifejtett, nem a fejemből kipattant, hanem megfelelően alátámasztott választ adni - nem tudtam, hogy erre nincs igény. :)

Mondhatom egyszerűbben, Biblia nélkül is:

Ha kereszténynek tartod magad, akkor is mondogathatod, hogy imádod a csokoládét, semmi bajod nem lesz ebből, és ezt komolyan is gondolom: ha hiszel abban, hogy Jézusban minden bűnöd el van törölve, és az életedben Isten akaratát cselekszed, senki nem fog megfeddeni azért, mert néhányszor kimondtad, hogy imádod a csokit.

A lényeg az, hogy Te ne kételkedj abban, hogy helyesen cselekszel-e, amikor ezt mondod. De ha kételkedsz, hogy nem vétkeztél-e, amikor ilyeneket mondtál, akkor saját magadat kárhoztatod.

A másik pedig, hogy a keresztényi szeretet törvénye szerint nem jó másoknak botránkozást okozni. Ezért az Isten előtt kedves magatartás az, hogy ha tudod, hogy olyanok hallanak, akik nem szeretik azt hallani, hogy "imádom a csokit", akkor előttük vigyázol, hogy ne mondd.

Ha nem vagy keresztény, akkor természetesen senkinek nincs joga ráderőltetni idegen vallási rendszabályokat, viszont ha nem is hitbeli meggyőződésből, de normális erkölcsi, emberi együttélési stb. okokból lehetőleg ne provokáld feleslegesen az embereket.

Az elhatározásnak is belülről kell, kellene fakadni, ha kívülről jövő az instrukció az akár presszió is lehet. Ez pedig nem helyes, mert magunkról tudjuk, hogy a tiltott gyümölcs élvezetes, akár dacból is.Különben is hazug, tehát félrevisz, mint minden ami nem az igazság.

A bebiflázott tananyag ideig-óráig marad meg és ha nem válik a benső részévé nem sokat ér.

Akkor mikor a benső megérzi kegyelemből, hogy "A bölcsesség kezdete, Istennek félelme." , akkor ez a probléma is megoldódik.Addig szeretetteljes rávezetés és elfogadás lehetséges és majd beépülhet a "mozaikkép" részeként ez a tanítás is Isten akarata szerint.

Mt 4,10

Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.

De sok értelmes hozzászólást olvashattam itt, köszönöm nektek!

Valóban, mikor hihetek és mikor nem valakinek, akinek nem okoz problémát, ha mást mond ki, mint amit gondol...

Imádni, legalábbis a kereszténységben azt jelenti hogy mindennél jobban szeretni. Ez a szeretet kizárólag csak Istent illeti meg. Ez a főparancs. A csokit imádni tehát szó szerint értve valójában istenkáromlás.

Természetesen ha valaki nem így érti, akkor nem minősül annak, de akinek tényleg fontos az Isten imádata-szeretete, az kerüli az Istenhez méltatlan beszédet.