Miért nincs egyetlen történelmi bizonyíték sem Jézus létezésére?

A kérdés pontatlan, ezért megválaszolhatatlan. Az említett műben is pontosan emiatt lehet vita tárgya.

Egy dolog, hogy létezett-e ilyen nevű ember abban a korban. Itt ember alatt azt értem, hogy egy olyan valaki, aki emberként viselkedett, voltak tettei, egyesekről vannak hiteles források, másokról nincsenek. Pilátusnak is egyes tetteiről vannak hiteles források, másokról nincsenek. Nem lehet egy ember összes életének tettéről hiteles feljegyzést készíteni, találni. Ennyiben bizonyára létezhetnek olyan bizonyítékok egy Jézus nevű személy egyes tetteiről, amelyekben a megfontolt és mértékadó illetékes személyiségek egyet tudnak érteni.

Egy másik dolog és semmiképp sem keverendő az előbbivel, hogy az említett személyiség egy felsőbbrendű lénnyel (Istennel) állt kapcsolatban (fia volt, vagy megbízottja, itt most mindegy), és egy adott pillanatban hozzá távozott (mindegy, milyen formában). Bizonyíték ezekre, vagy ezek fontos részleteire nincs abban a formában, amit általában bizonyítéknak nevezünk. Sok dolgot e témában is szeretnének bizonyítéknak tekinteni, sokan vannak, akik annak is tekintik, de szintén sokan, akik meg tudják mutatni, hogy az a "bizonyíték" nem felel meg a bizonyítás általánosan elfogadott kritériumainak. Ezért erre a második dologra összességében nincs bizonyíték.

A történelmi források:

-Josephus Flavius

- Talmud

A Traktátus Szanhedrin 43/a-ban ezt

olvashatjuk:

"Peszách előestéjén végezték ki Jézust, 40 napig kiáltott így előtte a kikiáltó: 'Jézust, a názáretit megkövezésre ítélték, mert varázslást művelt, Izráelt elcsábította és hűtlenné tette Istenhez. Aki azonban mentő körülményt tud a számára, jöjjön, mondja el'. De nem

találtak mentő körülményt, és 40 napi várakozás után Peszách előestéjén kivégezték."

- Tacitus

"Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból

előtört, nemcsak Iudeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban [Rómában] is,

ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál."

- Ifjabb Plinius

- Suetonius

"A zsidókat, akik Chrestus bujtogatására szüntelenül zavarogtak, Claudius kiűzte Rómából."

-Mara bar Szerapion

"Mi hasznuk volt a zsidóknak

abból, hogy kivégeztették bölcs Királyukat? Királyságukat nem sokkal később lerombolták.

Isten joggal állt bosszút ezért a három bölcs férfiúért."

Ez elég?

Szia!

Az Evangéliumokon és Flaviuson kívül találhatunk még utalásokat a zsidó irodalomban is. Ezek elsősorban hitvitázó jellegűek. Talmud, amely egy zsidó szent könyv, a Szanhedrin 43-ban Jézus halálára utal. Elismert tény, hogy a Talmudnak ez a része e könyv összeállításának kezdeti időszakából származik, azaz Kr.u.70 körül.

A kortárs zsidó irodalmon túl a korban közel álló római történetírásban is találhatunk még Jézusra vonatkozó adatokat, említéseket. Tacitus egy római történész volt, aki két jelentősebb könyvet írt az első századról ("Krónikák" és a "Történetek"), mindkettő említést tesz Jézusról és a kereszténységről. A "Krónikákban" azt írja körülbelül Kr. u. 115-ben: "Egy keresztényeknek nevezet csoport össze nem egyeztethető magatartásuk végett általánosságban gyűlölték őket, nevük Krisztustól ered. Ő Tiberius uralkodása alatt halálbüntetést szenvedett, a helytartó Poncius Pilátus keze által."

Suetonius, egy másik római történész Klaudiusz császár uralmáról (Kr. u. 41-54) ezt írja: "Mivel a zsidók Rómában, a keresztények végett állandó zavargásokat okoztak Klaudiusz kitiltotta őket a városból". Itt említhetjük az ApCsel.18:2-es verset, amely arról számol be, hogy egy Aquilla és Priscilla nevű zsidó házaspárnak el kellett hagynia Rómát a zsidók üldözése miatt. Suetonius később a Néró idejében történt keresztény üldözésekről ír: " Róma leégése után....a keresztényeket is megtorlással sújtották, egy felekezet mely egy új és ártalmas (kártevő) vallási hitet vall". Az utalás egy "Krisztusiak" nevű csoport létezésére az első században, feltételezi, hogy egy Krisztus nevű személy létezett valamivel korábban ugyanebben a században.

Hasonló jelentőséget tulajdoníthatunk az ifjabbik Plinius levelének, amelyet 111-ben mint prokonzul írt Bithíniából Trjanushoz.

Figyelmetekbe ajánlom még Blaise Pascal tanúságtételét a Gondolatokban, mely világossá teszi, hogy az evangéliumoknak logikailag megközelíthető belső összefüggései vannak, melyek nagyban erősítik a hitelességüket!

Üdv. Péter

"Bőven elég lenne ha neve vagy cselekedetei szerepelnének a kortárs történet írok feljegyzéseiben,munkáiban."

Igen, ezeket belerakták a Bibliába.

Azért, mert több száz éven keresztűl, hála a kolostoroknak és a szerzeteseknek PONTOSAN másolták, és nem változtattak rajta! ha újra fordítják, akkor mindig az eredetiből teszik azt!

ha másban nem is, de ami a bibliában le van írva, abban biztosak lehetünk