Ilyenkor hol volt Isten?

Éppen görkorizott. :)

Amúgy elég primitív a kérdés, még filózz egy kicsit ezen.

(egy egyébként nem vallásos)

Pontosan. Nem akartam nagyon minősíteni a kérdést, de Istenről ilyen együgyűen nem lehet beszélni. Hogyhogy hol volt? És most van? És az Inkvizíció idején hol volt? Szerintem ezek egytől egyik böszme kérdések, mivel a legtöbb egyszerű ember vajmi keveset tud róla. Vagy még annál is kevesebbet.

Istenről, szerintem, csak a beavatottak tudhatnak valamit. Néhány szent pl. Padre Pio vagy Bernadette Soubirous.

Tényleg ostoba a kérdés. Isten nem egy ősz öreg aki a felhők közül előbújik ha valaki rosszat csinál. Az emberek szabad akarattal születnek, bármit megtehetnek, nem akadályozza meg őket ebben sem Isten, sem más, maximum a természet, és fizika törvényei.

Az már más kérdés hogy a halálunk után el kell számolnunk a tetteinkkel (ha így van), de itt a Földön bármit megtehetsz lelkiismereted szerint.

A pontos válasz a kérdésedre: Isten akkor is, mint most is, a Mennyben volt.

Mivel magyarázom, hogy nem avatkozott bele?

Hadd kérdezzek vissza: te honnan tudod, hogy nem avatkozott bele?

Én meg vagyok győződve róla, hogy Isten mind akkor, mind nagyon sok más alkalommal beavatkozott. Nem biztos, hogy úgy, ahogy mondjuk te várnád, de fogalmad sincs, hogy azok a "véletlenek", amelyek nagyon sok esetben formálták a háborúk végkimenetelét ("hadiszerencsének" is nevezik), vajon nem Isten beavatkozásai miatt történtek-e épp úgy, ahogy történtek. Ennek cáfolatához be kellene bizonyítanod, hogy Isten keze nem volt ott Normandiában, nem volt ott Sztálingrádnál, nem volt ott El-Alameinnél, és még sorolhatnám. Ezt nem tudod bebizonyítani.

Én sem tudom közvetlenül bebizonyítani, hogy Isten beavatkozott, de pont ezért nem nagyon érdemes ezen a kérdésen vitatkozni.

Ha bibliai idézeteket nem kérsz, akkor nehezen is tudnám megmutatni neked, hogy pont úgy történt minden, ahogy a Bibliában meg van írva, pedig pont az lehetne a bizonyíték, de igazából csak annak, aki elhiszi, ezért nem baj.

De igazából a lényeg, amire választ keresel, nem ez. Sokan feltették már a kérdést előtted is, és ezután is fel fogják: "miért nem tett semmit Isten"?

Azért "nem tett semmit", mert már MINDENT megtett akkor, amikor az ÖSSZES bűnt megbüntette az Ő Fiában, Jézus Krisztusban a kereszten. Az összes hazugságot, az összes gyilkosságot, az összes háborút, szörnyűséget, gonoszságot és bűnt Őrá, szeretett Fiára helyezte, hogy mindezekért, amiket MI emberek elkövettünk akár a múltban, akár amit a jövőben fogunk elkövetni, Őt büntesse meg.

Többek között annak a sok millió ártatlan embernek is a meggyilkolásáért, akiket a világháborúkban öltek meg, megbüntette Jézus Krisztust.

Ezért Isten visszatartja az ítéletét és a haragját, amit a Földön élő emberek kiváltanak folyamatosan, immár több ezer éve, és hívja az embereket, hogy fogadják el Krisztus keresztáldozatát, fogadják el Jézus vérét az ő bűneikért váltságul. Egész addig vissza fogja tartani a haragját, amíg meg nem térnek mindazok, akiknek az evangélium hallatán ott van a készség a szívükben a megtérésre.

Amikor a kegyelemnek ez az ideje lejár, akkor nem fogja tovább hagyni Isten az ártatlanok gyilkolását, de nem fogja tovább hagyni a megtérést sem. Akkor, amikor visszatér a Földre, és minden szem meglátja Őt, az ártatlanokat és igazakat és megtérteket mind magához veszi, a Földre pedig kiönti azt az emberek istentelensége és gonoszsága miatti rettenetes haragot, amit hosszú ideje visszatartott és most is még visszatart.

Miért nem avatkozik be Isten? A választottakért. Mert ha megkezdené az ítéletet és a haragot a földön, akkor mindazok elvesznének, akik nem fogadták el Jézus Krisztus kegyelmét. Pedig közöttük még sokan vannak, akik meg fognak térni. Isten hosszútűrése őértük vár még mindig, azért, hogy mindenkinek még legyen egy kis ideje megtérni.

Amikor beavatkozik, olyan erővel fog beavatkozni, hogy ha tudnád, akkor inkább örülnél, hogy nem akkor tette, amikor az első vagy a második világháború zajlott.

Bocsánat, egy idézetet muszáj betennem. "Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála." (Zsolt 116:15) Nem feledkezett el az Úr azokról az ártatlanokról, akiket a világháborúkkor legyilkoltak, és azokról sem, akiket azóta legyilkoltak, és azokról sem, akiket épp ma gyilkolnak le. Sokkal jobban fel van ezeken háborodva, mint te. De ha a gonoszokon bosszút állna most rögtön, vagy bosszút állt volna 1944-ben, akkor nem csak a gyilkosok vesznének el, hanem mindazok, akik nem fogadták el és nem tisztultak meg a Bárány vérében.

Az Ő akarata pedig nem az, hogy a bűnösök meghaljanak és elvesszenek, hanem az, hogy az emberek: mindenki, mindenhol, megtérjenek. Amikor ennek a kegyelmi időszaknak véget vet, akkor nem lesz többé megtérés.

A háborút nem Isten csinálta, hanem a bűnös emberek.

Isten ott volt az emberek szívében. Fogta a kezüket életük utolsó perceiben és reményt adott nekik.

Azért egy idézetet írnék, nem bibliai, hanem egy elesett orosz katona naplójában talált imádság:

"Hallasz engem, Istenem?

Életemben még nem beszéltem így Veled…

Még ma, ma meg akarom ezt Neked köszönni.

Tudod, gyermekkoromtól kezdve azt mondták: nem létezel.

És én elhittem. Bolond voltam!

Teremtésed szépsége így sosem tárult föl elõttem.

Ma éjjel is igazat adok Neked

a bennem felszakadt kráter mélyébõl,

amely fölött ott ragyog a csillagos ég.

Ámulva értem meg üzenetedet…

Nem tudom, Uram, vajon kinyújtod-e értem a kezed,

mégis azt akarom mondani Neked,

s Te bizonyára megérted:

egy csoda az, hogy a látható pokol közepette a szívem könnyûnek

tûnik és felismerlek Téged.

Mit is mondhatok?

Csak azt, hogy boldog voltam, amikor felismertelek.

Nagyon jó Nálad lenni…"