Belevághat-e egy katolikus a paleo diétába?

Nézd, tudom, mi a paleo diéta, de egészen kicsi részletekbe nem mentem bele. Egy ostya issssszonyatosan kicsi mennyiség. Még akkor is, ha napi áldozó az illető. Hetente egyszer meg pláne. Nem tudom, ennyit megér-e az Úrral való találkozás...

Ha jóban van a pappal, akkor talán megkérhető, hogy szent vérrel áldozzon, de mondjuk az csak egész kivételes (ált. egészségügyi) okokból szokták engedni (pl. gluténérzékenység, nehézkes nyelés stb.).

Én nagyon szigorú szénhidrátmentes étrenden vagyok (hiperinzulinémia miatt), de napi áldozóként élek ennek ellenére is, és az Úr inkább kegyelmet ad mindezzel, mint bármi rosszat. Aki cukorbeteg, az is pl. simán áldozik, pedig nem illeszkedik bele a napi étkezések sorába.

De mégegyszer: mennyi az az ostya? Szinte semennyi. Emberek mégis belőle élnek. Lelki értelemben főleg, de akár amúgy is (Pl. Neumann Teréz).

Szóval szerintem aki úgy vág ebbe bele, hogy nem akar ennyit sem szegni a diétáján, azt nem merném nem bálványimádónak nevezni - és itt a bálvány a paleo-diéta.

Hát most képzeld el az alábbi helyzetet:

Utolsó vacsora estéje, Jézus kezébe veszi a kenyeret, megtöri, átnyújtja a tanítványoknak, majd így szól:

- Vegyétek, és egyétek, mert ez az én testem!

Mire a mellette ülő tanítvány:

- Bocs, most inkább nem, diétázom.

:) Elég visszás lenne nem? Persze én most nem a diétát próbálom nevetségessé tenni, felőlem mindenki azt eszik, amit akar. Csak arról van szó, hogy el kell dönteni, mi a fontosabb. Elhiszem, hogy valakinek fontos a diéta, viszont a megélt hit olykor kockázatok vállalását jelenti. A tanítványok, vagy mondjuk a szerzetesek olykor fertőző betegek között jártak és segítettek nekik, pedig ezzel saját egészségüket kockáztatták. Beláthatod, ehhez képest az ostya jelentette kockázat igazán elhanyagolható.

Én nem ajánlom, akármilyen a vallásod.

A paleo diétának semmi értelme, mert annak ellenére, hogy az szervezet nehezebben(?) bontja le a gabonaféléket, rengeteg energiát biztosítanak az ember számára. Aki lisztérzékeny, az tegye, de aki nem, az ne. Ez ugyanakkora buta divat, mint amikor kikiáltották a tejet ártalmasnak, holott nem minden ember laktózérzékeny, sőt, vannak bizonyos emberfajták akik igen jól bontják le és szükségük is van rá. sok hasonló példát hozhatnék, tehát jól gondold át. Fogyókúrának nem rossz dolog, mert valóban hízlalnak a tészták és gabonafélék, de persze nem közvetlenül, ugyanis az elhízás oka általában a mozgásszegény életmód.

Én úgy vélem, hogy van 2 hited, az egyik a kereszténység, a másik meg a paleo étrend. Ugyanúgy nem bizonyított egyik sem 100%osan (igen, nem vagyok hívő, de ettől még nem biztos hogy hülyeséget mondok), lényegi különbséget nem látok az átlagembertől (no igen itt azért a keresztény fogalma is alaposan kivesézhető lenne).

Szóval hogy érthető legyen: nem oszt, nem szoroz, mit eszel és mit hiszel, a tetteid összessége határozza meg a dolgokat. Hiába eszik valaki "egészségtelenül" ha annyit sportol, hogy lemozogja, hiába vesz be ostyát és jár templomba, ha másnap a saját gyerekét veri el...

Ez a baj, hogy sokan csak foszlányokra kapják fel a fejüket, aztán ráállnak valamire amiről azt hiszik hogy jó. De mondhatnám példának a szóját, ami tele van növényi hormonokkal, vagy a vegetarianizmust, aminek egy jellegzetes betegség a következménye.

Én eddig nem találkoztam olyan emberrel, aki ezektől érezte volna jobban magát. Láttam interjúkat ilyen emberekről, de ők mind sportoltak, sőt, olyan is volt aki dohányzott is mellé. A boldogság, a jó életmód sokkal erősebb tényező, minthogy mit eszel. Ha te attól vagy boldog, hogy a vallásodnak élsz, és beveszel egy ostyát, inkább azt válaszd, mint a paleo étkezést.

A paleo nem vallás. Nagyon szigorú szabályai sincsenek.

Az a gluténmennyiség nem fog megártani, hacsak nem vagy kifejezetten gluténérzékeny, de azt meg már úgyis észrevetted volna.