Miért van ez, hogy Istenbe hiszek, de a papokba nem?

Nem ismerem az említett filmet.

Ugyanakkor megszólítva érzem magam, mert én tényleg kaptam olyan sugallatot Istentől, hogy segítsek valakin, aki maga nem akarja.

Nagyon nehéz feladatnak éreztem! De tisztában voltam azzal is (mert számtalanszor megtapasztaltam), hogy Isten nem ad olyan feladatot, amit ne tudnék elvégezni. És azzal is, hogy segítséget is ad hozzá - ezt naponta megtapasztalom, olyan segítségeket kapok, hogy a környezetem nem győz álmélkodni, hogy micsoda áldás van az életemen (nem hívő ismerőseim azt mondják: "elképesztő, hogy micsoda lehetőségeket kapsz a sorstól!" vagy "ezek nem véletlenek!"). Mindezt csak azért írom le így, mert tudom, hogy sokan úgy vélik, a hívők csak beképzelik maguknak, hogy Isten segít, és ezek a dolgok akkor is megtörténnének, ha nem hinnék... De amik velem történnek - és még sok más hívővel - azok messze túlmutatnak a "véletlen szerencsén". Most van egy olyan konkrét ügy az életemben, amire egy kívülálló azt mondta, hogy látja, mások hasonló helyzetben milyen problémákkal küszködnek, mennyire nem kapnak támogatást, nekem meg hetente újabb és újabb nagyszerű lehetőségek "pottyannak az ölembe", csak úgy, kérés nélkül... és nem érti!

Nos, visszatérve arra, hogy hogyan lehet segíteni másokon, akik nem kérik... Amikor a feladatot kaptam, nem értettem, elképzelhetetlennek tartottam, hogy ez sikerülhet! De nem tiltakoztam ellene, azt mondtam, Uram, legyen meg az akaratod, rád bízom az ügyet, én eszköz leszek, ha szeretnéd. És vártam türelmesen. Aztán sorra történtek a dolgok: a megfelelő pillanatokban jöttek indíttatások, hogy mit mondjak... nem erőltettem semmit, csak annyit tettem, amennyire az Úr indított. És közben tapasztaltam, hogy ő maga is dolgozik az illető életében, és ezek óriási megerősítések voltak számomra, mert tudtam, hogy nem vagyok egyedül, segít! Most ott tartok, hogy a cél már világosan látható, és - akármennyire hihetetlennek tűnt is korábban - valóban minden arra utal, hogy megvalósul, hogy sikerül véghezvinni a feladatot. Olyan dolgokat mond az a bizonyos illető, amit én korábban elképzelhetetlennek tartottam, mert jól ismerem - legalábbis azt hittem, hogy jól ismerem! De az Úr jobban ismeri, Ő jobban tudta, mire van szüksége, mint én!

Bízd Istenre az ügyet, ne te akard megoldani! Egyet ne felejts el: Isten képes egyedül teremteni! Aki egy világot teremtett, annak ezek apró-cseprő ügyek - de épp az a nagyszerű Benne, hogy még ezekre is képes odafigyelni, segíteni - a mi kis piszlicsáré dolgaink ugyanolyan fontosak számára, mint a nagy létkérdések!

Isten áldása legyen rajtad!

Lehetsz eszköz Isten munkájában.

Jézus is csak azon tudott segíteni, aki kérte - rajtuk azonban mindig segített, bármilyen reménytelen helyzetben is!

Nekem az a tapasztalatom, hogy ha úgy érzed, valaki segítségre szorul, és Istenre bízod, hogy segítsen rajta, akkor előbb-utóbb kérni fogja az illető is a segítséged.

Ami nagyon fontos: TE nem tudod, hogy az illetőnek mire van szüksége, hogyan tudnál rajta IGAZÁN segíteni. Isten azonban tudja!

Miért nem boldog? Miben mutatkozik meg, hogy nem az?

Mi az ő nagy gondja?