Miért hiszünk istenbe:Istenbe való hitt szerintetek valamilyen hiányt pótolna?

Pótcselekvésként még nem gondoltam a templomba járásra de, ha bele gondolunk, hogy az ember ösztöneibe van írva, hogy egy (vélt vagy valós) felsőbb hatalom kedvére igyekszik tenni akkor lehet benne valami.

Talán azért mert sok ember nem hisz a saját teremtő képességében és elveszettnek érzi magát a saját életében azért jár templomba, hogy áttegye a felelősséget az isten vállára?

Ki tudja?

nem, az Isten létének elfogadása és belátása felismerteti velünk, hogy már alapban egészek vagyunk, így nem generálunk meg többé hiány tévedésből...nem egy űrt tölt be, hanem észreveteti velünk, hogy nincs is űr bennünk...:)

üdv

26/F

LastOne.Left

Ajánlom elolvasásra a tegnapi kérdésemet:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

Hívők között vannak okosak és buták, ez nem intelligencia kérdése.

A vallásnak sok értelme van. Választ ad az emberiség nagy kérdéseire, eligazít életed útján. Ezen felül biztosít róla, hogy van valaki (Isten), aki végtelenül szeret és mindig figyel rád, aki ha kérdezel, válaszol (nem szóban, hanem az életed történései által). Egyszerűen Isten léte segít ahhoz, hogy tisztességes, boldog és kiegyensúlyozott életet éljünk itt a Földön és elérjük az örök boldogságot.

Biztos az is élhet boldog életet, aki vallásos, de én amióta megtértem, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok és az életem is jobbra fordult.

Miért hiszek Istenben (nem keresztény vagyok, de nevezzük csak így)? Mert abszolút logikusnak tartom a létezését.

Nem pótcselekvés, nem hiányom lenne nélküle, nem arról van szó, hogy akármilyen felsőbb hatalom nélkül képtelen lennék a boldogságra - egyszerűen számomra logikus, hogy létezik.

Jól látod kérdező, valamilyen hiányt pótolunk ezzel, nem a templomba járással, hanem, Isten keresésével. Méghozzá magának Istennek a hiányát, mivel mindannyiunkban benne van ez a hiány, az emlék arról, milyen is Istennel lenni.

A fontosabb kérdés azonban az, hogy ti mivel pótoljátok ezt a hiányt?

Igen, Istenben való hit egy nagyszerű, ha nem a legfensőbb belátás hiányát pótolja, a helyes átélt öntudatot.

Azt a tudatot, hogy ÉN VAGYOK minden emberben az Isten egy és elsőszülöttje, egyszülött Fia, egyszülött Leánya, a Krisztus.

Azt, hogy az ember nincs elkülönítve Istentől, hogy egy ilyen elkülönítés lehetetlen, hogy az ember Isten fejleménye, nem teremtménye, nem szolgája nem játéka.

Azt hogy az elkülönítés tudata, mely annyi szenvedést hoz a nyakunkra, nem több mint egy fanyar ábránd.