Bibliai értelemben újjászülethet-e valaki úgy, hogy nem hisz Jézus Istenségében?

Kedves Karposz!

Valóban van az Istennek teljessége, amit mi is el fogunk érni:

””És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az ISTENNEK egész TELJESSÉGÉIG.””(Ef.3:15)

görög: ’pleroma ton theon’ = Isten teljessége

”” Mert Ő benne lakozik az ISTENSÉGNEK egész TELJESSÉGE testileg, És ti Ő benne vagytok bételjesedve””(Kol.2:9-10)

görög: ’pleroma tes theotetos’ = istenség teljessége

Azonban ebből a kifejezésből nem lehet önkényes filozofálgatás útján azt levezetni, hogy akkor van része is, mivel ilyet sehol nem olvasunk az Írásokban. Sőt, inkább mindenhol azt találjuk, hogy az Isten egy, fel nem bontható, állandó, egyedülálló.

Krisztus felszólítása a bemerítésre nem három különböző részét sorolja fel az „istennek”, hanem az igaz hit lényegét írja le, amiben a keresztség értelmet nyer: Istentől kapjuk a megtérést és hitet, a Krisztus áldozata által van utunk az Istenhez, és mindebben az Isten Szelleme tart és őriz meg bennünket, amit Jézus ad át, az Istentől kapott felhatalmazás útján.

Azt írod „Jézus neve egyszerre képviseli az Atyát, Fiút, Szellemet” és ez így is van, de az oka ennek – ahogy már korábban írtam – az, hogy ez nem más, mint az Örökkévaló Isten neve, YHWH, Yah, aki a Felkentje által szabadít meg bennünket a halálból (Jahosua= Yah a szabadító). És mivel az Isten Szelleme nem más, mint Önmagának lényege, ereje, így a név a Szellemet is jelenti egyben. De ettől még nem lesz Jézus és az Isten azonos semmilyen formában, hiszen a nevet a Felkent úgy kapja, nem ő vette fel, aggatta magára, hanem angyal által lett kijelentve az Istentől, hogy így kell majd nevezni őt. A név hatalma, ereje pedig szintén Istentől ered, Ő magasztalta fel a Krisztust, Ő emelte fel jobbjával – Szelleme által – és Ő alá fogja is alávetni magát Jézus, amikor eljön a teljesség, hogy Isten legyen minden mindenben.

Olyat sehol nem olvasunk, hogy Isten saját maga fölé tette volna Jézus nevét, ez hatalmas tévedés. Olyan van, hogy „társai fölé” és „minden isten (elohim) fölé” fel van magasztalva, kenve a Krisztus, de az Örökkévaló Egyedül Igaz Isten fölött nincs senki!

Ha már felhoztad a házasság példáját, valóban a Krisztus nevét vesszük mi is magunkra, amikor bemerítkezünk, róla neveztetünk. De ennél többről is szó van:

””Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek (görög: pneuma=szellem) ő vele””

”” Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat; Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók. Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.””

Krisztusnak sok feladata, címe van velünk kapcsolatban, és ezek mind igazak: Mester, Főpap, Király, Úr, férj, testvér, örököstárs – és ezek mindegyikét az Istentől kapta. Az Istenhez viszonyítva azonban ő mindig Fiú, Szolga, Küldött marad.

A Timóteus levél idézete így szól:

””a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig, A mit a maga idejében megmutat AMA boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura, Kié egyedül a halhatatlanság, AKI hozzáférhetetlen világosságban lakozik; AKIT az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.

Az itt olvasható „Ama boldog, egyedül hatalmas” nem más, mint az Isten, és nem a világosságot nem láthatja ember, hanem AZT a valakit, AKI ebben lakozik. (csak zárójelben, saját érvelésed dugájába dőlsz, hiszen Jézus a világ világosságaként éppenhogy nem volt megközelíthetetlen, hanem elérhető minden ember számára – az más kérdés, hogy sokan elutasították.) A „királyok királya és uraknak ura” kifejezés, ugyanúgy, ahogy minden méltóságot és nagyságot jelentő jelző, alapból az Istenre vonatkozik, és kiutalás, felhatalmazás alapján viselhetik más lények (pl. Dánielnél így van nevezve Nabukodonozor), többek közt a Felkent is.

Jézus Felkentsége és Fiúsága egy bizonyos alkalomhoz, a bemerítkezéséhez kötődik, ekkortól számítódik. Péter azért hívhatta ezeken a neveken, mert amikor beszéltek, Krisztus már be volt merítkezve. Olyat sehol nem olvasunk, hogy öröktől fogva létezne Jézus. Az egek és a föld, vagyis a mi világunk, a mi életterünk valóban őáltala lett létrehozva, mert neki adta ezt a feladatot az Isten, de maga a hatalom, az élet Istentől ered (nekünk ugyanis egy Istenünk van, az Atya, akiTŐL van a mindenség). Krisztus volt a föld teremtésének feje, végrehajtója, az Isten akaratából. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Idő előtt is létezett volna, ahogyan az Isten. A Példabeszédek idézet is azt mondja, a „föld kezdetétől” fogva van felkenve valaki (aki amúgy a megszemélyesített Bölcsesség az egész fejezetben, de ha nagyon a Krisztusra akarod értelmezni, legyen). Az „örök” szó a héberben az „olam”, ami bizonytalan, hosszú időtávot jelöl, nem végtelenséget. Pl. „örökre állandó rendelése” az Istennek, hogy reggeli égőáldozatot vigyenek neki az Ezékielnél szereplő templomban. Ami a „kezdetet” illeti, Sátánról azt mondja a Krisztus: „”emberölő volt kezdettől fogva””, és itt ugyanaz a görög szó, az „arche” szerepel, mint amit Jézusra használ János az első levelében:

"”A mi KEZDETTŐL fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.””

Mégsem gondoljuk azt, hogy a Vádló ugyanúgy örökkévaló lenne, mint az Isten.

Ha Jánostól nem csak egy sort idézünk, akkor kicsit másként szól ez a hely:

""Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged; A miként te hatalmat ADTÁL néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki ADTÁL. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek TÉGED, az EGYEDÜL IGAZ ISTENT, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. 4. Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. 5. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.””

A Krisztus dicsősége tehát az Istentől van, és egységre szolgál:

””És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk””

Nyilván ez a dicsőség (erő, hatalom, fényesség, ragyogás) már el volt készítve az Istennél mielőtt bármit létrehozott volna, hiszen Ő tervezte el az egész teremtési folyamatot, Ő rendelte a Krisztust is megváltónak. És valóban, ő „minden teremtmény elsőszülöttje” (görög: „prototokos”, nem pedig „előtt született”), továbbá „minden előtt VAN” vagy „Ő mindenek előtt VALÓ”, de semmiképpen sem „előbb VOLT mindennél” – meg lehet nézni a görögben is, de többek közt a Csia fordítás, a Káldi Neovulgáta, és a Békés-Dalos újszövetség is így hozza a Kolossé levél elejét.

Kedves 40-es válaszoló!

Bizony nekem testvérem Ádám, és Mózes, és Jákob is. Mivel az egyetlen lényeges módon, Szellem által, egy Atyától származunk.

Ugyanezért Káin vagy Júdás nem testvéreim, sem nem atyámfiai.

A testi, vér szerinti leszármazás, csak mint példa mutatja be az embernek, mit is szándékozik Isten létrehozni: családot, ahol mindenki egy Fő alá tartozik, és amelyet a szeretet tart össze.

Az igaz, hogy mivel alapvetően mind Istennek köszönhetjük az életünket, így van közös pont minden élő emberben, de ez nem az a fiúság, amelyet a Krisztus vére által kapunk, hanem csak a fizikai testünk teremtettsége révén áll fenn, nem pedig születés által, ahogy az általad idézett helyen is olvassuk:

""az egész emberi nemzetséget egy vérből TEREMTETTE""

Szeretni pedig csak azt tudom, akit ismerek, aki mellettem van, aki "szomszédom", "felebarátom", vele irgalmasnak kell lennem. A testvérek azonban egymásért az életüket adják, erről a szeretetről ismernek meg bennünket a kívülállók, és ez nem vonatkozik minden egyes tagjára az emberi fajnak, különben értelmetlen ez a tanítás (úgy szeressétek EGYMÁST...).

"Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.

Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.

Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?

És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?

Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes."

"Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!"

Krisztus ezt tette. Bűne a bűnösnek van. Mindannyian bűnösek vagyunk. Ha te nem vagy bűnös, nem kell neked Krisztus.

1Jn 1,8 "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk."

Ha meg neked bűnöd van, miért vádolnál mást, hogy ő bűnösebb, kit kitagadnál atyádfiúságodból. Káin, Júdás talán nincs a világban már? Talán nem a te szomszédod? Krisztus a bűnösökért adta az életét, nem a bűntelenekért.

"Rm 5,8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt."

Te is ezt teszed? Akkor add az életedet az ellenségeidért, a bűnösökért, ahogy Krisztus tette, mert ő nem az egészségesekhez jött, hanem a betegekhez.

Kedves 43-as válaszoló!

Isten úgy tökéletes – ahogyan írja is az idézett részben – hogy mindenkivel egyformán bánik. Ez vonatkozik ránk, vagyis hogy ne tegyünk különbséget ellenség és barát között, hanem mindenkinek adjuk meg a köteles jóindulatot. De a legnagyobb szeretet az, ha életemet adom a BARÁTAIMÉRT. Nem idegenért, nem ellenségért: barátért.

Én nem vagyok Istentől arra elrendelve, hogy mások bűnéért meghaljak, hiszen én is rászorulok a kegyelemre és megváltásra. Egyetlen bűn nélküli teremtménye a Krisztus, akit erre a feladatra kijelölt. Ezért az én dolgom nem az, hogy a betegeket meggyógyítsam, hiszen én is az vagyok, és nem is kaptam erre hatalmat, mivel egy Gyógyítónk van, a Felkent Jézus.

És nem vádoltam én senkit, nem szép olyasmit a fejemhez vágni, amit nem tettem. Azonban Káinról és Júdásról írva van, hogy a gonosztól valók voltak, a kárhozat gyermekei, ezt nem én mondom rájuk, hanem az Isten Szelleme. Így, mivel én az Istentől születtem újonnan, biztos, hogy nem vagyok velük testvéri viszonyban a Szellem szerint. Ez nem jelenti azt, hogy én ne bukhatnék el bármikor, és akkor az én osztályrészem is a pusztulás lesz (habár egyikük végső állapotát sem ismerem, de az alapján, amit az életükről tudni lehet az Írásokból, pillanatnyilag nem testvéreim).

Ha meg szerinted az egész világ a „szomszédod”, akkor megint csak nem tudok segíteni, úgy tűnik, szándékosan értelmezel világos kifejezéseket homlokegyenest másként, mint ami a jelentésük.

Kedves 44-es!

Értelek én, nincs is alapvetően probléma azzal, amit írsz, csak amikor mélyebben tanulmányozom a szavaidat.

"Isten úgy tökéletes – ahogyan írja is az idézett részben – hogy mindenkivel egyformán bánik. Ez vonatkozik ránk, vagyis hogy ne tegyünk különbséget ellenség és barát között, hanem mindenkinek adjuk meg a köteles jóindulatot."

Nem, a szeretet nem egyenlő a jóindulattal. Része lehet, de nem egyenlő vele. Mindenkit SZERESSÜNK. "Szeressétek ellenségeiteket".

"De a legnagyobb szeretet az, ha életemet adom a BARÁTAIMÉRT. Nem idegenért, nem ellenségért: barátért. "

Valóban az a legnagyobb szeretet, ha életemet adom. De melyik nagyobb? Életemet adni a gyermekemért, vagy életemet adni az ellenségemért, akit SZERETEK?

Hol van az írásokban, hogy a barátért kell életemet adni, és nem az ellenségért? Én nem emlékszem ilyenre.

"Én nem vagyok Istentől arra elrendelve, hogy mások bűnéért meghaljak"

Ezzel egyetértünk

"Egyetlen bűn nélküli teremtménye a Krisztus, akit erre a feladatra kijelölt. "

Ezzel is egyetértek.

"Ezért az én dolgom nem az, hogy a betegeket meggyógyítsam, hiszen én is az vagyok, és nem is kaptam erre hatalmat, mivel egy Gyógyítónk van, a Felkent Jézus."

Ezzel nem értek egyet!

"Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok."

"Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;"

"És nem vádoltam én senkit, nem szép olyasmit a fejemhez vágni, amit nem tettem. Azonban Káinról és Júdásról írva van, hogy a gonosztól valók voltak, a kárhozat gyermekei, ezt nem én mondom rájuk, hanem az Isten Szelleme."

Félreértesz, megmagyarázom. Ha te azt mondod, hogy Káintól elhatárolódsz, az nekem tök mindegy. Káin jó néhány ezer éve halott, nem érdekel, hogy mit gondolsz róla. De honnan tudod, hogy a közeledben kik vannak? Ki az Ábel és ki a Káin? Ki Mózes és ki Júdás? Szerinted nincsenek ilyen emberek a közeledben? Nincsenek ilyen felebarátaid? Tudatlanul mondod egyiket testvérednek (sok esetben csak azért, mert egy közösségbe jártok), másikat meg nem egy szellemtől valónak? Mi ez, ha nem ítélet? Nem törvényszéki és következményekkel járó, hanem diszkrimináció. Isten talán nem úgy tökéletes, hogy válogatás nélkül adja az esőt és a Napot mindenkinek?

"A testvérek azonban egymásért az életüket adják, erről a szeretetről ismernek meg bennünket a kívülállók"

Ez egy 'kicsit' ahogy említettem már, diszkrimináció.

Ugyanis nem KÍVÜLÁLLÓK, és nem az életemet adásról, hanem:

"Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást."

"Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok."

MINDENKI! A testvérek is, az ellenségek is, a barátok is, az angyalok is, az idősek is és a fiatalok is.

"SzeretTELEK titeket", és nem ahogy szeretlek. Akkor még nem adta az életét Krisztus, mikor ezt mondta, mégis az elmúlt időre vonatkoztatta ő és nem az eljövendőkre.

Kedves Munyamunya! :-)

Néhány felvetésedre írtam röviden:

"Valóban van az Istennek teljessége, amit mi

is el fogunk érni:"

~ Olvasd el akkor a versben hogy hogyan érjük el az Isten teljességét. Krisztus szeretetének a megismerése által:

Ef 3:19 És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.

Ha Krisztus szerinted nem Isten, akkor te nem fogsz beteljesedni Isten teljességéig.

"Sőt, inkább

mindenhol azt találjuk, hogy az Isten egy, fel

nem bontható, állandó, egyedülálló."

~ Ez elég állandó? :-D

Zsid 13:8 Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.

Ján 10:35 Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),

Az írásra mondja csak hogy fel nem bontható.

"És mivel az Isten

Szelleme nem más, mint Önmagának

lényege, ereje, így a név a Szellemet is jelenti

egyben."

~ A Szent Szellemről mit vallassz, személy vagy erő?

"De ettől még nem lesz Jézus és az

Isten azonos semmilyen formában"

~ Fil 2:6 Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,

"Olyat sehol nem olvasunk, hogy Isten saját

maga fölé tette volna Jézus nevét, ez

hatalmas tévedés."

~ Vagy csak te olvasol felületesen:

Ef 1:21 'Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is'

Felül minden néven mely neveztetik. Ebbe beletartozik, (hacsak ki nem téped ezt a lapot a Bibliádból), a tetragamma név is, és az Atya neve is. Jézus kiválóbb nevet kapott minden névnél.

Az I.Timóteus 1,15-16-ot félremagyarázod.

Azt írod: 'ama boldog egyedül hatalmas', ez szerinted az Istenre vonatkozik. Pál itt a mondatot nem fejezte be, hanem folytatta: ama boldog és egyedül hatalmas, a királyok Királya, és az uraknak Ura.

KIÉ egyedül a halhatatlanság...

Na most ne menjünk bele hogy ez a név kié egyedül. Mert nincs kedvem haszontalan vitába menni. És Dániel nem nevezte Nabukodonozort, urak Urának.

Ha megtérsz a hazugságból Isten megbocsát. :-)

"Az

Istenhez viszonyítva azonban ő mindig Fiú,

Szolga, Küldött marad."

~ Még mindig keményszívű vagy?

Az egyház feje a Krisztus.

Krisztus feje pedig az Isten.

Hallottál te már arról hogy valakinek a fejét máshogy nevezték mint a testét?

Ha Krisztus feje Isten, akkor Ő is Isten. Ha az egyház feje Krisztus, akkor az egyház és a hívő is Krisztus:

Gal 3:27 Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.

"Jézus Felkentsége és Fiúsága egy bizonyos

alkalomhoz, a bemerítkezéséhez kötődik,

ekkortól számítódik. Péter azért hívhatta

ezeken a neveken, mert amikor beszéltek,

Krisztus már be volt merítkezve. Olyat sehol

nem olvasunk, hogy öröktől fogva létezne

Jézus."

~ Ján 1:18 Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya keblében VAN, az jelentette ki őt.

Kedves 45-ös válaszoló!

Áruld el nekem, hogyan szeretsz MINDENKIT? Mi az konkrétan, amit teszel, amivel MINDENKIT szeretsz? Nem lehetséges mindenkit szeretni, csak azokat tudjuk irgalommal és alázattal kezelni, akik a közelünkben, mellettünk élnek, vannak, léteznek, ha csak egy kis időre is. Erre példa az út mentén fekvő bajbajutott ember, aki, amikor elmegyek mellette, arra az időre a szomszédom/felebarátom lesz, így köteles vagyok vele irgalmasan bánni, ahogyan a szamáriai ember tette. A szeretet az, ha megadom a rászorulónak a szükséges dolgokat úgy, ahogyan magamnak kívánnám, hogy segítsenek. Ezt értem ’egyformán bánás’ alatt, ez az, amit mindenkivel megtesz az, akiben a Krisztus indulata van.

Jézus így szólt a tanítványokhoz:

”” Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket. NINCSEN senkiben NAGYOBB szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.””

A betegek gyógyítása, akár valóságos, akár képletes értelemben mindenképpen a Krisztus munkája, még akkor is az volt, amikor a kiküldött tanítványoknak ezt a feladatot adta. Ő ADTA, nem maguktól csinálták, és az ahhoz szükséges erő is Krisztustól volt bennük, nem maguktól (””ingyen VETTÉTEK”” ugyebár). Nekik ezt parancsolta az Úr, nekem még nem mondott ilyet. A gyógyítás ajándékát sem kaptam meg – ami azt illeti, mást sem egyelőre – ezért semmilyen szempontból nem vagyok erre utasítva. Könyörögni és közbenjárni mindenkor szoktam mindazokért, akik körülöttem betegek, erőtlenek, nyavalyásak, de ez természetes.

Az Isten Szelleme által pedig nem mondhatok mást, mint hogy nekem NEM testvérem mindenki, és ha ez diszkrimináció, akkor Jézus is csúnya kirekesztő volt, amiért a saját családját is elutasította, és CSAK azokat mondta testvéreinek, szüleinek, akik az Isten akaratát cselekszik. Nem szükséges mindenkivel összeborulni, aki csak a szájára veszi a Felkent nevét, hiszen sok ilyet maga Jézus is el fog ítélni ama napon. Én pedig, mivel nem ismerem az emberek szívét, nem tudom a szellemük állapotát, csak a tetteik alapján tudom megállapítani, hogy hogy állnak Istennel. Ez dolgom is, hogy megkülönböztessem a jó és rossz dolgokat, és a törvénytelenségtől elhatárolódjak. Nem úgy, hogy rá sem nézek, hanem tudtára hozva a bűnben levőnek a hibáját, és az örömhírt hirdetve. De hazudni nem fogok, és nem mondom igaznak a hamisat.

Szerinted miért mondja „újnak” az itt megadott szeretet parancsát Jézus? Talán ez korábban nem volt még érvényben, addig még bárki utálhatta a testvérét és ezt Isten sosem tette szóvá? Nyilván nem így van. Vagyis valamiért ez egy ’újfajta’ szeretet, amit addig még senki sem tanúsított, és ezt mutatta be Jézus az életével és halálával.

(Szerintem kissé erőltetett abba kapaszkodni, hogy ezt milyen igeidőben mondta a Krisztus, de a kedvedért utánanéztem, és az itt szereplő ige ú.n. ’aorist indicative activ’ módban van, aminek jelentése: ’ A form of a verb in some languages, such as Classical Greek, that expresses action without indicating its completion or continuation.’ forrás: [link] )

Szerinted amúgy az általam említett ’kívülállók’ba nem tartoznak bele az „ellenségek, barátok, angyalok, idősek, és fiatalok”? Az egyházon belül, a testvérek között nyilvánvaló, hogy felismerjük egymást a cselekedeteinkről. De ez többet jelent ennél, ez a mondat arról szól, hogy legyünk a világ sója, világossága, hogy csillagai legyünk az elfordult nemzetségeknek, feddhetetlenek és tiszták, hogy a mi életünk által megdicsőíttessék az Isten.

Párbeszédünk főbb vonalai egy-egy mondatban:

Te: Krisztus a testvérünk.

Én: Krisztus barátnak, és nem testvérnek hívta a tanítványokat.

Te: Krisztus atyjafiainak hívta a tanítványait.

Én: Az atyafiúság nem ugyan az, mint a testvér a Biblia alapján.

Te: Nincs különbség testvér és atyafi között.

Én: Szerintem nem testvéred Káin, Ádám, Mózes, hanem atyádfiai.

Te: Neked nem testvéred Káin, viszont Mózes igen. (Akkor most van különbség, vagy nincs?) (Itt már belekeverted a fiúságot, holott arról még nem esett szó)

Én: Akkor te csak a testvéreket szereted, vagy bárkit? Mi a szeretet? Nem az, hogy az életedet adod másokért, ahogy Krisztus is tette?

Te: Direkt kiforgatok dolgokat.

Én: Megemlítettem, hogy a problémám a "kívülállók" kifejezésen van, mivel Krisztus nem azt mondta, hogy kívülállók, hanem, hogy mindenki.

Te: Áruljam el, hogy hogyan szerethetnél mindenkit?

Nézzél nyugodtan utána, szerintem ez az egymás közötti válaszaink vezérfonala.

Az utolsóra reflektálnék, mert nem tudtam, hogy a "mindenki" kifejezéshez megjegyzést kellett volna fűznöm, hogy mindenki, akivel összehoz a sors, vagy akivel kapcsolatban állsz. Bocsánat, nem voltam elég körültekintő. Nem hiszem, hogy állásfoglalást kellene alkotnod Steve Holligenner Michiganből, mivel azt sem tudni, hogy létezik-e ilyen nevű ember egyáltalán. Mellékesen, én nem állítottam, hogy az egész emberiséget ismeretlenül kellene szeretned.

A Biblia szerint a szeretet nem érzelmi kitörés, hanem cselekedet, melyet nyílván olyan emberrel tudsz létesíteni, kivel valamilyen kapcsolatban vagy.

De mondok egy példát, hogy mire gondoltam, mikor megjegyeztem, hogy különbséget teszel testvérnek nyújtott szeretetről illetve nem testvérnek nyújtható szeretetről.

Egyfelől, mint minden példa, ez is sántítani fog, másfelől nem vagyok okos ember, ki egy példával meg tudná világítani a pontos mondanivalóját, de remélem valamennyire érthető leszek így is.

Magam sem szeretem az olyan felvetéseket, ami "mi lett volna ha" vagy "mi lenne" típusú, de kérlek, nézd ezt el nekem most. Nem kell a felvetésre válaszolni, hiszen nem is biztos, hogy magam is tudnék válaszolni rá, nem voltam én sem ilyen helyzetben, ahogy legtöbbünk sem, sőt lehet, hogy soha senki sem.

Képzelj el egy embert, aki olyan tulajdonságokkal és világnézettel rendelkezik, ami neked rettentően unszimpatikus, és abszolút elhatárolódsz tőle. (Sátánista, züllött, vagy gondolj bármire, amire akarsz.) Hogy aktuális legyek, a gonosztól való.

(Itt jegyezném meg, hogy amikor említetted, hogy Júdás a gonosztól való, Krisztus nagyon sok embert mondott a gonosztól valónak, mikor a hazugság atyjától valónak nevezte a körülötte álló zsidókat.)

A sors úgy hozza, hogy olyan helyzetbe kerültök, hogy csak két lehetőség marad. Vagy ő menekül meg kettőtök közül, vagy te. Az adott helyzetben neked lehetőséged van dönteni. Az életedet adnád-e az ő meneküléséért, vagy a magadét mented, tudva, hogy akkor az ő itteni élete véget ért.

Ha úgy döntenél, hogy feláldozod magadat, akkor nem tudom, hogy miről beszélgettünk, vitatkoztunk eddig? Ha nem, akkor miért nem? Miért magasztalnád fel magadat hozzá képest, miből gondolod, hogy nem a te áldozatod kell, hogy az illető megtérjen? Miért gondolod, hogy ő bűnösebb, mint te, ezáltal nem testvéred, vagy mi alapján nevezel valakit barátnak, vagy ellenségnek. Mert éppen nem azt a világnézetet vallja, amit te, vagy éppen ő még nem tért meg? Te sem tértél meg a születésedtől fogva, lehet, hogy ő is meg fog pár év múlva, vagy pont akkor.

Rossz, és pontatlan a példa, ráadásul túlmisztifikált, tudom, de próbálj meg eltekinteni ettől és csak a mondanivalójára figyelni. Hogyan döntenél? Tudom, hogy a kritikus élethelyzetekre adott válaszok közel sem biztos, hogy megfelelnek a valós helyzetet átélt megoldásokkal, így egyáltalán nem is várok erre semmilyen választ, csak az érthetőség kedvéért gondoltam, hogy leírom.

"(Szerintem kissé erőltetett abba kapaszkodni, hogy ezt milyen igeidőben mondta a Krisztus, de a kedvedért utánanéztem, és az itt szereplő ige ú.n. ’aorist indicative activ’ módban van, aminek jelentése: ’ A form of a verb in some languages, such as Classical Greek, that expresses action without indicating its completion or continuation.’ forrás: [link] )"

Az említett link az "aorist" szót elemzi a meglátásom szerint, bár nem ismerem az említett honlapot, míg a görögben az αγαπαω (agapaó) ragozott alakja, az agapáte szerepel. Így nem értem egészen az összefüggést…

Kedves kérdező!

Elnézésedet kérem, hogy tele offoltam a kérdésedet, de láthatod, hogy két kereszténynek mondott ember mennyire nem ért egyet olyan dolgokban, amelyek nem üdvösségkérdések, pusztán egy kicsit mélyebb teológiai felvetések.

Munyamunyát ismerem annyira, hogy pontosan tudom, hogy bármit vetek fel neki, ha az első percben nem klaffol az elhatározásával, akkor az utolsó percben sem fog. És nagyon örülök, hogy ő ilyen. (Még ha nem is mindig, de összességében mindenképp.) A világunkban szerintem a legfontosabb dolog, hogy oszlopként álljon valakinek a meggyőződése, mert még ha itt-ott egy kicsit nem is stimmelnek a dolgok, de a hitét az ilyennek nagyon nehéz lenne ledönteni. A nem stimmelt dolgokat ráérünk Krisztus uralma alatt helyretenni. Lesz időnk bőven és lesz, aki meg is fog tudni válaszolni. Neked a legfontosabb, hogy elfogadd Krisztus megváltását, hogy vérét adta értünk, mint tökéletes bárány, ki él, mert feltámasztotta a mennyei Atya a halálból, hogy mindenki, aki hisz őbenne, feltámaszthassa azokat az életre ő is. Isten egy. De Isten mindent neki adott. Ha megjelenne Isten leborulva rettegnénk jelenlétét. Ha Krisztus jelenne meg az ő Atyjának dicsőségében, leborulva rettegnénk jelenlétét.

Kedves Karposz!

Köszönöm, hogy a nick-nevemen szólítasz (végre).

Az Isten teljességével kapcsolatban nem az volt a kérdés, hogy hogyan lehet ezt nekünk elérni, hanem – a TE felvétésed alapján – az, hogy létezik-e ilyen teljesség és ez mit takar. Azért hangsúlyoztam, hogy ez olyasvalami, ami az ember számára is ígéret, mert ebből látható, hogy itt nem egy zárt istenfőség/hármasság kizárólagos tulajdonságáról van szó, hanem olyasvalamiről, amiben mi is részesedünk majd. Az, hogy ezt a Krisztus szeretetének megismerése által érhetjük el, semmit nem változtat azon a tényen, hogy ELÉRHETJÜK.

Jézus valóban ugyanaz tegnap, és ma és mindig, amíg csak tart az idő. De az Atya az időn kívül/felül áll, Őt nem lehet ilyen keretek (tegnap, ma) közé szorítani, Ő hozta létre az időt az által, hogy elkezdett teremteni. És elég siralmas abba beleakaszkodnod, hogy egy olyan kifejezést használtam Istenre, amit a Bibliában nem találsz meg pont ugyanúgy. Az értelme a lényeg, hogy az Isten oszthatatlan, és ez egyértelmű tanúsága az Írásoknak.

Én pedig nem ’vallok’ semmiről semmit, nekem hitem és meggyőződésem van az Istenről, aki Felkent Fia által kihozott engem a bűneimből, a halál fogságából, és Szelleme által nap mint nap megtart az Ő kegyelmében. Egyetlen Mindenható, Örökkévaló, Tökéletes és Szent Isten van, aki élő Szelleme, karja, jobbja, akarata, szava – ami nem egy különálló személy – útján munkálkodik az ember szívében, mivel Ő maga nem lép be soha a mi világunkba, mert akkor minden és mindenki elpusztulna (Ézs.57:16).

A Filippi levél szövegéről már írtam:

A fordítás itt is becsapós, helyesen:

""aki istennek alakjában létezve (birtokolva isten formáját: görög "morphe"=külalak, állapot) nem tartotta megragadni valónak (sóvárgás tárgyának/zsákmányolni valónak) az Istennel való egyenlőséget""

Nincs az eredeti szövegben a "hogy" szócska, sem olyasmi, hogy "ő egyenlő volt". Akinek van indíttatása, utánanézhet a görögben itt: [link] Isten „alakjában” lenni pedig nem más, mint a szellemi létforma, az a mennyei élet, amit valóban letett a Krisztus, amitől elszakadt, és magára öltötte helyette a testi, anyagi, ’sarx’-létet.

Jézus neve – ahogy már ugyancsak írtam – nem más, mint az Isten neve: YAH megszabadít. (nincsen egy olyan titkos név, ami még ezen túl adatott volna neki, amit mi nem ismerünk) A te érvelésed így az, hogy Isten a saját nevét a saját neve fölé helyezte… Mindenki maga ítélje meg, hogy ennek van-e értelme.

Azt is megköszönöm ezúton, hogy hazugnak, keményszívűnek, felületesnek mondasz. Majd igyekszem, hogy ne ilyen jelzők jussanak rólam az eszedbe.

A timóteusbeli idézetről sem tudok mást mondani, mint hogy mindenki maga döntse el, mit mond itt az apostol, mert egyszerű általános iskolai szövegértéssel is belátható szerintem. Dániel pedig ’királyok királyának’ nevezte a babiloni uralkodót, ez azért elég nagy szó egy emberre, mégis használja – vagyis ez NEM kizárólagosan a Krisztus megnevezése, hanem felhatalmazás, kiutalás alapján használható arra, akit az Isten erre rendel.

Írod: „Ha Krisztus feje Isten, akkor Ő is Isten. Ha az egyház feje Krisztus, akkor az egyház és a hívő is Krisztus”

Folytatva a logikádat: ha a Krisztus Isten, akkor az egyház és a hívő is Isten.

A Jánostól való idézet pedig már akkor íródott, amikor Jézus felment az Atyához, és valóban Nála lakozott már, a jobbján. Ez semmiképpen sem támasztja alá azt, hogy öröktől ott lett volna.

Elegge elszomorodtam amikor olvastam a kerdesekre adott valaszokat,termeszetesen volt amelyiknek kifejezetten orultem,nem is ertem hogy hogy lehet Jezus Istenseget megkerdojelezni,ez Istenkaromlas.Az alabbiakban igeversekkel van alatamasztva Jezus Isteni volta,en is olvastam ezt es szeretnem megosztani veletek.Ján. 1;14. És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

Ján. 3;16. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Csel. 13;33. Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged. (Zsolt. 2;7.)

Kol. 1;15. Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született;

Zsid. 1;5. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged? És ismét: Én leszek néki Atyja és Ő lesz nékem Fiam?

I. Ján. 4;9. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az Ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.

I. Ján. 4;15. Aki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban és ő is az Istenben.

Az igék önmagukért beszélnek, nem lehet őket félreérteni, esetleg jó hosszan félremagyarázni. A Jehova tanúi nem fogadják el a nemzést, illetve a születést. Nem tehetik, hiszen azzal beismernék Jézus Isteni mivoltát. Szerintük ez azt jelenti, hogy Isten közvetlenül teremtette meg Jézust. Ezek szerint számukra Jézus, még mindig csak egy vallásalapító ember, egy életelv iránymutató és nem több. Többek között azért sem fogadják el Jézust Isten második személyének, ill. kinyilatkoztatásának, mert Jézus maga mondta, hogy az Atya nagyobb Ő nála és van olyan dolog, amit csak az Atya tud és senki más rajta kívül. Én sem azt mondom, hogy Jézus egymaga az egyedüli Isten. Nem. Ám nem véletlenül adta tudtunkra Isten, hogy Jézus tőle, belőle született. Ahogy az emberek (asszonyok) ember gyereket szülnek, nem pedig tárgyakat vagy állatokat, így aki Istentől ill. Istenből született az sem lehet teremtmény, hanem igenis Isten. Azért mert az Isten, aki az Atya nagyobb a Fiánál egyáltalán nem zárja ki Jézus Isteni mivoltát, sőt az Atya Fiúi kapcsolat a születési szóval csak megerősíti ezt a tényt.

A közvetlen teremtés szót azért használják, a Jehova tanúi, mert azokat az igéket már nem tagadták le, és nem magyarázták félre, melyek nyíltan kimondják, hogy Isten Jézus által teremtett mindent ebben a világban.

Ján. 1;1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

Ján. 1;2. Ez kezdetben az Istennél vala.

Ján. 1;3. Minden Ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.

I. Kor. 8;6. Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Ő általa.

Zsid. 1;2. Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette.

Kol. 1;16. Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremtettek;

Róm. 11;36. Mert Ő tőle, Ő általa és Ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

Ef. 3;9. És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által.

Már itt bebizonyosodott a Jehova tanúi tanításainak a logikátlansága, ugyanis, ha Isten e vallás szerint képes volt közvetlenül létrehozni, megteremteni Jézust, akkor mi értelme lett volna az írás szerint, Jézus által megteremteni mindent, ha Ő maga is megtehette volna? Semmi. Ezért az igazság a már említett igékben van, melyek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy Isten három lényegű. Második személye Jézus, a titok, aki maga az Ige, Isten része, az egyszülött Fia, aki által teremtetett a világ. Márpedig csak Istennek van hatalma életet teremteni.

Születéséről tesz bizonyságot a próféta is (Péld. 8;20-31.).

Azt a tényt, hogy Jézus és Isten egyek, maga a Názáreti Jézus Krisztus is elismerte nemegyszer.

A Farizeusok, ezért a kijelentésért, többször is meg akarták Őt kövezni, mivelhogy az Istennel egyenlővé tette magát. Ez pedig Isten káromlásnak számított. (Luk. 22;70. Márk. 14;61-64. Ján. 19;7.).

Ján. 10;30. Én és az Atya egy vagyunk.

Ján. 10;31. Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék Őt.

Ján. 10;33. Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.

Ján. 5;18. E miatt aztán még inkább meg akarák Őt ölni a zsidók, mivel nem csak a Szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.

Jézus a tanítványainak is bizonygatta nem egyszer, hogy Ő és az Atya egyek.

Ján. 14;7. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek Őt, és láttátok Őt.

Ján. 14;8. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!

Ján. 14;9. Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?

Jézus neve a próféta által (Ézs. 7;14.) Immanuel, ami annyit jelent, velünk az Isten, azaz Isten köztünk van, lejött hozzánk.

Mát. 1;23. Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.

A bibliában még nagyon sok helyen találkozhatunk olyan igékkel, melyek alátámasztják Jézus Isteni személyét ezzel bizonyítva a "Szent háromságot", de mivel nagyon sok van belőlük, így csak néhányat írok ki ezekből. Felvetődik a kérdés, ha már ilyen sok ige áll rendelkezésünkre, mely a Jézus Istenségét hivatott bizonyítani, hogy-hogy a Jehova tanúi ezt nem látják, és nem is akarják elfogadni? Nem tudom.

Csak az igére tudok támaszkodni, mely kimondja, hogy az ilyeneknek lepel van a szemükön, hogy ne értsék és ismerjék meg az igazságot, mert inkább kedveznek saját bölcselkedéseiknek hitető lelkekre hallgatva, mintsem az Isten Szent Lelkére.

Fil. 2;6. Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő,

Fil. 2;7. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;

Fil. 2;8. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.

Kol. 1;19. Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség;

Kol. 2;9. Mert ő benne lakozik az Istenségnek egész teljessége testileg,

Találkozhatunk olyan igékkel még az ószövetségben is, melyek konkrétan kimondják, hogy Jézus Isten. Ezeket pedig nem lehet félremagyarázni. Vagy elfogadjuk az igazságot vagy tovább küszködünk a különbnél – különb emberi okoskodások kitalálásával. Egy alkalommal, amikor a már feltámadt Jézus megjelent a tanítványoknak, Tamás így szólt hozzá:

Ján. 20;28. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!

Róm. 9;5. Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.

I. Ján. 5;20. De tudjuk, azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az Ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök éket.

Ezékiel megprófétálta, hogy a város keleti kapuja be lesz zárva, mert Izrael Istene ment be rajta. Ez Kr. után be is teljesedett.

Ezé. 44;2. És monda nékem az Úr: Ez a kapu be lesz zárva, meg nem nyílik és senki rajta be nem megy, mert az Úr, az Izrael Istene ment be rajta, azért be lesz zárva.

Gondolom kitaláltad, hogy az a bizonyos Úr az Izrael Istene, nem más, mint maga Jézus.

Ésa. 9;6. Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az Ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság Atyjának, békesség fejedelmének!

Ahogy az Úr szólt magáról Ézsaiásnak az Ószöv.-ben, ugyanúgy szólt több száz évvel később János apostolnak is, azaz Én vagyok az első és az utolsó, a kezdet és a vég, az Alfa és az Omega. Amíg az Ószöv.-ben "Isten" szólt, addig az Újszöv.-ben "Jézus".

Ószövetség (Úr Isten)

Ésa. 41;4. ...: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én!

Ésa. 44;6. Így szól az Úr, Izraelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten.

Ésa. 48;12. Hallgass rám Jákob és Izrael, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó.

Újszövetség (Úr Jézus)

Jel. 1;8. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható.

Jel. 21;6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.

Jel. 22;13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.

Most már világosan látnunk kell azt, hogy két különböző illető (Isten és Jézus) nem állíthatja magáról ugyanazt, ha csak nem mind kettőjük egy és ugyanaz a személy. Jézus és Isten egysége nem csak tettekben, nézetekben és akaratban mutatkozik meg, hanem lényegükben is.

Jézus Isteni mivoltát és az Atyával való egységét, mi sem fejezhetné ki jobban, mint maga az Isteni hatalma. Amennyiben Jézus nem Isten és nem Isten része, hanem csak teremtmény, az esetben nem rendelkezhetne ilyen hatalommal.

Mát. 11;27. Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.

Ján. 3;35. Az Atya szereti a Fiút, és az Ő kezébe adott mindent.

Ján. 5;22. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;

Ján. 5;23. Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte Őt.

Zsid. 2;8. Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.

Ján. 5;21. Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít.

Ján. 10;17. Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.

Ján. 10;18. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.

Ján. 5;26. Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:

Ján. 5;27. És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.

Ján. 16;15. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.

Egyébként, ha figyelmesebben olvassuk János evangéliumát, láthatjuk, hogy Jézust Istenként mutatja be és ismerteti meg velünk. Szinte mindenhol, ahol róla ír az Isteni hatalma és személyisége tükröződik vissza. Jézus Istenségét és Isteni hatalmát fejezi ki az is, hogy Isten, aki az Atya, Úrrá tette a Fiát, Jézust, mindenek felett. A Jehova tanúi ezt a tényt sem akarják elfogadni, mind annak ellenére, hogy tisztán és világosan le van írva a Bibliában.

Csel. 2;36. Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette Őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.

I. Kor. 8;6. Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Ő Benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Ő általa.

I. Kor. 12;3. ...; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.

Ebből adódóan, ha a Jehova tanúi nem fogadják el Jézust Úrnak, akkor egyértelmű, hogy nincs meg bennük a Szent Lélek. Szent lélek nélkül nincs üdvösség és nincs kapcsolat az élő Istennel, így nem is ismerhetik az igazságot. Úgy gondolom ez elég egy értelmű és magától értetődően logikus. Jézus az Úr mindenek felett. Ő általa van az üdvösség és az örök élet.

Ján. 13;13. Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.

Fil. 2;11. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Zsid. 2;7. Kissebbé tetted Őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad Őt és Úrrá tetted kezeid munkáin.

Amikor Istvánt megkövezték, ő is Urának szólította Jézust a hozzá intézett imájában.

Csel. 7;59. Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!

Szerintem ennyi ige bőven elég, ahhoz, hogy ne értsük félre, és hogy ne magyarázzák félre Jézus Istenségét és hatalmát. Jézus az Isten második személye az ÍGE. Isten adott magából "egy darabot" és testté lett, hús vér emberré és köztünk volt 2000 évvel ezelőtt. Meghalt értünk, hogy bűnbocsánatot és örök életet nyerhessünk. Így eljöhetett közénk halála után az Ő harmadik személye a Szent Lélek, aki képviseli bennünk az Urat, valamint képvisel minket az Úr előtt, azaz, Ő általa van kapcsolatunk az élő Jézussal és az Atyával, aki a mindenható Isten. Aki nem Jézusban hisz, az nem hisz az Istenben sem, mivel nem szereti, és nem tiszteli azt, akit az Atya küldött. Aki nem Jézusban hisz, azok számára értelmetlen volt Jézus Krisztus kereszthalála. Jézus nélkül nem lehet kapcsolatunk Istennel. Akikben nincs Jézus, azok még mindig le vannak ragadva az ószövetségben, így számukra még nincs megváltás és bűnbocsánat. Jézus az út és az ajtó Istenhez.

Ezért biztosítja a kételkedőket, akik Istenben akarnak hinni, hogy ne féljenek hozzá közeledni és Ő benne hinni, mert aki Ő benne hisz, az az Istenben hisz. Erről prófétáltak annak idején a próféták is. Ha nem Jézusban hiszünk, értelmét vesztik a róla szóló próféciák is.

Ján. 12;44. Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.

Erről tesz bizonyságot néhány korábban említett ige hely is, ami arra utal, hogy Jézust ugyanúgy kell tisztelni és szeretni, mint az Atyát, a "Jehova" Istent.

Ján. 5;23. Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte Őt.

I. Ján. 2;23. Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan.

I. Kor. 16;22. Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maran atha.

Mivel Jézus a kapocs ember és Isten között, valamint Ő az út és az ajtó Istenhez, ezért hozzá kell fordulnunk, és ahogy Jézus mondta, benne kell hinnünk, mert aki Ő benne hisz, az az Istenben, az Atyában hisz. Ezért jött! Ám a Jehova tanúi ezt nem akarják elfogadni. Ők nem akarnak teljességgel hinni és bízni az Úr Jézusban, ezzel nem is akarják elfogadni az Isten kegyelmi ajándékát.