Bibliai értelemben újjászülethet-e valaki úgy, hogy nem hisz Jézus Istenségében?

"Jézus kijelentette: "egyedül az Urnak végezz

szent szolgálatot." Ha Jézus a háromság része

lenne nyilván azt mondta volna hogy

"nekünk"!

Amikor Jézus a földön csak az Urat szolgálta, akkor az Atya akaratát cselekedte, Isten Igéjét betöltötte, és teljesen rábízta magát a Szent Szellemre. Mivel

Jézust nem az Isteni hatalmában, hanem kiüresített voltában, és az emberi természetében kísértette a sátán. Ádám elbukott és azon a napon meg is halt, de Jézust semmilyen bűnbe nem tudta ejteni e világ fejedelme. Emberként mért vereséget rá és nem Istenként. Jézusnak az isteni mellé emberi természete is lett, da a hatalmát letette amikor a világba bejött. Az Isten amúgy nem is kísérthető semmilyen gonoszsággal a Jakab levél szerint, ezért nem is lett volna semmi tétje a sátán és Jézus küzdelmének ha nem emberi természetben győzi le. Az emberi természetet jutatta el a tökéletességre. Mindig Isten Igéjével, a szellem kardjával válaszolt a sátánnak: 'meg van írva'. A kereszthalálig engedelmes volt, és betöltötte az Írásokat.

Jézus nem magát jött kijelenteni, hanem azért jött hogy kijelentse az Atyát, és az Ő akaratát szolgálja.

Őt pedig az Atya jelenti ki, de nem mindenkinek, mert boldognak mondta Jézus Pétert hogy nem test és vér jelentette ki Őt neki, hanem a mennyei Atya. Megfigyelheted hogy a sátán pontosan Jézus isteni természetét vonta kétségbe, amikor azzal kezdte mindig hogy: 'Ha Isten Fia vagy'. A kérdés kezdetében egy gonosz kétségbevonás van.

'Te nem vagy Isten Fia!',

'Bizonyítsd be hogy az vagy!'

A róma levél szerint a szentség Szelleme és erő tekintetében bizonyult Isten fiának, azaz nem csak azért mert örökölt vagy kapott valamit, hanem ki is érdemelte az elismerést a mennyben, a földön, és a föld alatt. Miután visszajött a pusztából a démonok akarták Jézust kijelenteni, de Jézus megtiltotta nekik.

Mert csak az mehet a Fiúhoz akit az Atya ad Neki át.

Kedves Karposz!

Jézus ’neve’ sokszor szerepel a Jelenésekben, abban a részben, ahonnan idéztél pl. így:

”” És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő NEVE fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a NEVE Isten ígéjének neveztetik. /…/ 16. És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő NEVE: királyoknak Királya, és uraknak Ura.””

Akkor most tudják mások is, vagy nem? És mi a helyzet a szentek új neveivel?

”” A kinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén ÚJ írott NEVET, a melyet senki nem tud, csak az, a ki kapja.””

Ezt is csak az tudja, aki kapja. Akkor ez azt jelenti, hogy maga az Isten sem tudja? Kitől kapják a szentek ezt a nevet? Nem Istentől? A Felkent kitől kapja?

Amúgy meg igen nagy bajban lennénk, ha a Krisztus neve nem

lenne ismert előttünk, mivel más név nem adatott, amelyben megmenekülhetünk, így ha ezt nem tudjuk, akkor nekünk annyi.

A hűséges angyalok nem Krisztusban maradtak meg, hiszen ekkor még ő nem volt a világ megváltója, még nem hajtotta végre a rábízott munkát, és még nem kapta meg az őt megillető helyet az Isten jobbján. A földre Jézusként eljött lény a mennyei rendben Izrael fejedelme volt, Jákob az ő sorssal jutott öröksége. Isten fiainak pedig nem csak a testi Izrael népe neveztetik, hanem a szentek is:

””Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.””

Ez azt mutatja, hogy mi nem csak így vagyunk nevezve, hanem valósággal azok is vagyunk, ténylegesen fiak, nem csak név szerint. Szellemtől szellem születik, ez igaz. (’Istentől isten születik’ – ilyet viszont nem olvasunk az Írásokban.) Ha pedig mi Isten Szelleme által új életet nyertünk a Krisztusban, akkor már többé nem vagyunk idegenek, hanem Isten házanépe, családja, gyermekei, akik között a ’legidősebb’ testvér a Felkent Jézus.

""Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy ISTEN FIAIVÁ legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem ISTENTŐL SZÜLETTEK.""

Jézus neve amivel az Atya megajándékozta, magába foglalja az Istenség teljességét:

Kol 2:9 Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,

Ha a Biblia állítja hogy az Istenségnek van teljessége, akkor vannak részei? Van: Atya, Fiú, Szent Szellem.

Valakinek a neve, az az illetőnek a személyét jelenti. A nevében van a tekintélye és dicsősége. Mindent hordoz magában. Hordozza a hírnevet, minden cselekedetet, és az illető személy valóságát. Mivel Jézus azt mondta, hogy kereszteljék meg a tanítványok a népeket, az Atya, a Fiú, és a Szent Szellem nevére, az Apcselben pedig azt olvassuk hogy Péter csak annyit mondott az embereknek hogy térjenek meg, és keresztelkedjenek meg a Jézus nevében a bűnök bocsánatára, és veszik a Szent Szellem ajándékát, ezért Jézus neve egyszerre képviseli az Atyát, a Fiút, és a Szent Szellemet. Ezt hordozza Jézus neve, ami a leghatalmasabb név. Nincs nagyobb nála. Az Atya a saját neve fölé magasztalta a Fiú nevét, de persze bármi amit a Fiú tesz, azt az Atya dicsőségére teszi. Amit Jézus mond, azt az Atya is mondja. Ha valaki megkeresztelkedik Jézus nevére, az olyan szövetséget köt vele, mint amikor a feleség felveszi a férje nevét. Krisztust öltözi fel, Krisztus él benne, maga pedig meghal.

"Akkor most tudják mások is, vagy nem? És

mi a helyzet a szentek új neveivel?

Ezt is csak az tudja, aki kapja. Akkor ez azt

jelenti, hogy maga az Isten sem tudja? Kitől

kapják a szentek ezt a nevet? Nem Istentől?

A Felkent kitől kapja?"

Az hogy a szentek kitől kapják az új nevet, az a versben benne van: Krisztustól.

Krisztus pedig az Atyától kapta.

Az a helyzet az új névvel, mint amikor hall valaki egy számára új szót, aminek nem tudja a jelentését. Amíg nem tudja mit jelent, addig nem tudja használni a szót, számára idegen marad, mert nem fogja fel. Az új név jelentését csak az fogja érteni majd aki kapja, és ez a név hordozza az ő lényegét. A mostani nevünk jelentése nem fejezi ki hogy mi kik vagyunk valójában. Így van ez Jézus új nevével is, csak Ő tudja: Királyok királya, Urak ura.

Ennek a névnek a birtokosára azt írja Pál apostol, hogy:

1Tim 6:15 Amit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura,

1Tim 6:16 Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.

A 16. verset az Atyára szokták érteni a Fiú Istenségét tagadók. :-D

Pedig itt egyértelmű hogy Pál egy mondaton belül beszél a Királyok királyáról és Urak uráról a két versben, aki Jézus Krisztus.

Kit nem látott és láthat soha ember?

Isten Fiát látták mert közöttünk lakozott.

De itt a megközelíthetetlen világosságról van szó, hogy azt nem láthatja senki ember. Azért mert hozzáférhetetlen fény. Krisztusról János apostol jelentette ki, hogy Ő a valódi fény:

Ján 1:9 Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert.

"A hűséges angyalok nem Krisztusban

maradtak meg, hiszen ekkor még ő nem volt

a világ megváltója, még nem hajtotta végre a

rábízott munkát, és még nem kapta meg az őt

megillető helyet az Isten jobbján."

Tényleg? Akkor az evangéliumokban miért mondta rá Péter hogy Ő a Krisztus az élő Isten Fia?

Mert öröktől fogva az.

Kol 1:16 Mert Ő BENNE teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; MINDENEK Ő általa és Ő reá nézve teremttettek;

Ezenkívül az ÓSZ is beszél egy olyan felkentről (a Krisztus szó felkentet jelent), akit öröktől fogva a teremtés előtt az egész univerzum fölé kent fel Isten:

Péld 8:23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.

Azért mondjuk hogy a Fiú örök, mert a dicsőségét mielőtt a világra jött nem kapta, hanem öröktől fogva bírta az Atyánál:

Ján 17:5 És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam te nálad a világ létele előtt.

"A földre

Jézusként eljött lény a mennyei rendben

Izrael fejedelme volt, Jákob az ő sorssal jutott

öröksége."

Kol 1:17 És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.

Zsolt 80:2 Oh Izraelnek pásztora, hallgass meg, aki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; aki kerubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!

Ján 10:11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

Ján 1:3 Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.

Zsid 1:2 Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette,

"A mi helyzetünk pedig Krisztushoz képest testvéri, ahogyan ő sem szégyell bennünket atyjafiainak nevezni, hiszen ő az első sok testvér közül, aki eljutott a bevégzetsségre, és bennünket is elvezérel majd oda. Neki mi örököstársai vagyunk, az Istennek azonban örökösei. Isten nem a testvérünk, nem is lesz az soha. Jézus viszont az."

Tudtommal Krisztus nem testvérnek, hanem barátnak hívta a tanítványokat. Krisztus királyok királya, uraknak ura, nem "bratyitárs".

Ebből a levezetésből az derűl ki, hogy Krisztus helyett bárki eljöhetett volna. Aki Krisztust követi, testvére lesz annak, így követheti bárki azt a Krisztuskövetőt is, így lesz Béla-követő? Ami persze pont olyan testvéri, mint Béla a Krisztussal.

Nem! A Krisztusban hívőket nevezi a Biblia testvéreknek, és nem a tanítvány-Krisztus kapcsolatot.

Jn 15,15 "Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek."

Íme néhány hely, ahol a Krisztus testvéreinek neveztetünk a Bibliában:

""Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni, Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked.""

""Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.""

""Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.""

"A Kéhát fiai között fő vala Uriel, és az ő atyjafiai százhúszan valának."

"A Mérári fiai között Asája volt a fő, és az ő atyjafiai kétszázhúszan valának."

"És az ő atyjafiai, a családfők kétszáznegyvenketten, és Amasszai, Azarél fia, ki Ahzai fia, ki Mesillémóth fia, ki Immér fia vala,"

Egy vérből = testvér

Minden ember Istentől = testvér

Izrael népe = atyjafiaik

De a megjegyzésem nem az volt, hogy találunk-e megnevezést arra, hogy Krisztus atyjafiának nevezett-e bárkit, hanem: "Tudtommal Krisztus nem testvérnek, hanem barátnak hívta a tanítványokat."

Testvérnek nem nevezett senkit, pedig a Bibliának az újszövetségében 343-szor szerepel a testvér, azaz az aδελφή (adelphé) illetve az aδελφός (adelphosz) szó.

Az ószövetségben 525-ször szerepel a אָח ('áḥ), azaz testvér szó. Krisztus egyszer sem mondta, hogy testvérem...

Atyjafia, mivel minden héber atyjafia egymásnak, ahogy minden ember is, utalva például Lukácsnál: "....Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené.". De! Attól nekem nem testvérem Ádám, sem Séth, vagy Mózes, viszont atyámfiai ők is.

"Ezért mondom nektek: mindenfajta bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a szellem elleni káromlás nem bocsáttatik meg.  Aki például az Emberfia ellen szól egy szót is, annak megbocsáttatik, de aki a szent szellem ellen szól, annak nem bocsáttatik meg; nem, sem ebben a világrendszerben, sem az eljövendőben."

Ha Jézus a szent szellem egy Istenség egyenrangú részei akkor ez hogy is van?

Jézus elleni káromlást meg lehet bocsájtani a szent szellem elleni káromlást pedig nem?

Márk 13:32, ÚRB: „ Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya.” (Természetesen ez nem lehetne így, ha az Atya, a Fiú és a Szentlélek, azaz a szent szellem egyenrangúak lennének, és egyetlen istenséget alkotnának. S ha a Fiút — ahogy egyesek állítják — korlátozta az emberi természete abban, hogy ismerje azt a napot vagy az órát, még mindig nyitva áll a kérdés, hogy a szent szellem miért nem tudott arról.)

Kedves 36-os válaszoló!

Arról én nem tehetek, hogy te különbséget teszel a 'testvér' és az 'atyafi' szó értelme között. Ez a kettő ugyanazt a viszonyt takarja: egy családból, egy vérből, ugyanattól a szülőtől, édesapától való származást.

A Károlyi fordítás hol így, hol úgy adja vissza ugyanazt a görög szót (adelphos, adelphe, adelphon - ahogy te is írtad), de ettől még nincs két külön jelentése.

Kár nyilvánvaló dolgokat így kifacsarni, de persze szíved joga.

"édesapától való származást"

Nem véletlenül írtam, ezeket az idézeteket:

"A Kéhát fiai között fő vala Uriel, és az ő atyjafiai százhúszan valának."

"A Mérári fiai között Asája volt a fő, és az ő atyjafiai kétszázhúszan valának."

Szép sok testvér...

A magyar értelmezés szerint atyának a fiai = testvérek, mint egy apától származó gyermekek.

Bibliai értelemben viszont ettől sokkal többet, egyes esetekben mást jelent az atyafi kifejezés. Lehet fizikai illetve szellemi vonatkozása is. De nem természetes velejárója a testvériségnek.

Mint ahogy írtam is:

"Atyjafia, mivel minden héber atyjafia egymásnak, ahogy minden ember is, utalva például Lukácsnál: "....Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené.". De! Attól nekem nem testvérem Ádám, sem Séth, vagy Mózes, viszont atyámfiai ők is."

"A Károlyi fordítás hol így, hol úgy adja vissza ugyanazt a görög szót (adelphos, adelphe, adelphon - ahogy te is írtad), de ettől még nincs két külön jelentése."

Ezek ragozások, jelentésbeli különbségek, mégpedig így:

Adelphos fitestvér pl. Mk 10,29

Adelphé nőtestvér pl. Máté 12,50

Adelphotész testvériség pl: 1 Péter 2,17

stb

Természetesen Károli ezeket a ragozásokat, jelentéseket megkülönbözteti. Viszont nem minden esetben különbözteti meg az atyafiúságot a testvértől. (Ahogy te sem)

I Péter 2,17 adelphotész, " az atyafiúságot szeressétek" jelentése testvériség

Mt.7,4 adelphosz, fiútestvér, báty, " Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának:"

Nem én teszek különbséget, hanem az írások. Neked atyádfia Ádám, vagy a testvéred? Neked atyádfia-e Káin, vagy a testvéred? Neked atyádfia-e Júdás, az iskariótes, vagy testvéred?

A zsidó nép testvérei voltak az egyiptomiaknak, vagy atyafiaik? Egy az ősük, Ádám, és annak egy teremtője, Isten.

Ez ezé, az azé, amaz meg Ádámé, az meg Istené.

Mindannyian Istené vagyunk, aki egy vérből származtatta az emberiséget, atyafiak vagyunk, atyafi szeretettel egymás iránt, de nem vagyunk mindannyian testvérek.

Apcs 17:26 "És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait;"