Bibliai értelemben újjászülethet-e valaki úgy, hogy nem hisz Jézus Istenségében?

1Pét 3:6 Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt, akinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtől nem rettegtek.

Most olyan szinten megy a vita, mintha azt tárgyalnánk hogy Sára vajon emberi lény-e? Mert ha egylényegű Ábrahámmal, azaz ugyanolyan ember, akkor hogy nevezheti Ábrahámot urának? A válasz az hogy Sára úgy nevezheti ember létére Ábrahámot urának, mint ahogy Krisztus Isten létére Istenének az Atyát, mivel az ember Isten képmására lett teremtve. Alá-fölé rendeltségi viszony az van, de a lényegük egyenlő. A Fiú egylényegű Isten, az Atyával.

Persze én vagy bárki más hiába erőlködik ennek bizonyításán ha valaki makacs, az makacs. Isten az alázatosoknak kegyelmet ad.

Kérdező, és általánosságban nevezhetném a katolikusokat is.

A Biblia alapján teljesen egyértelmű amiket magunk is felhoztunk példákat, hogy kapott, kapta, adta neki. Mindent. Nem kis dolog ez, nem lekicsinylés ez a részünkről, hiszen MINDEN HATALOM az övé. De kapta. Isten egy, és a báránya is egy. Nem fej, tor, potroh, ami három részből áll. Ez nem azt jelenti, hogy lenne közöttünk olyan, ki Istent felfoghatná. Sem munyamunya, sem én és senki sem. Attól Isten. Ha a mi néhány grammos agyunk felfogná Őt, nem lenne méltó, hogy imádjuk. Szerintem ez világos, igaz? De egyvalami nagyon biztos, a sok évszázados hamis tanítás a háromlényegű istenségről hazugság. Ez a Biblia fényében nyílvánvaló. És ráadásul ellent mondana az ószövetségnek, márpedig Isten tegnap, ma, holnap ugyan az. Sőt, fenekestül ki kell forgatni az újszövetséget is, hogy billegő lábakon megálljon ez a tévtanítás valamennyire ott is. Úgy gondolom, hogy a felhozott kb. 20-25 ige nyílvánvalóvá teszi, hogy Krisztus isteni hatalommal rendelkező Úr, és király, de nem ő a mennyei Atyánk, az Isten. Krisztus előtt meghajol minden térd, mert ő uraknak ura, és királyoknak királya, ki által lett minden. Miért nem értitek a tiszta beszédet és miért hajlotok a kifacsarásra? Miért a dogmák nyernek, és miért nem a tiszta szó?

Mk 13,32 "Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya."

Egy dolog, amiről fogalma sincs egy "istennek"?

Mt 11,27 "Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni."

Egy isten, mely kapott dolgokat valakitől?

Lk 18,19 "Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten."

Egy isten, mely saját állítása szerint nem jó? Hanem csak az Isten?

Miért nem értitek?

Kedves Karposz!

Nem stimmel a párhuzam, amit vonni szeretnél. A hasonlat úgy állna meg, ha azt állítanánk, hogy mivel Sára is és Ábrahám is ember volt (természetét/lényegét tekintve), ezért Sára nyugodtan nevezheti embernek Ábrahámot. Ezt lehet párhuzamba állítani azzal a feltételezéssel, hogy Jézus és Isten egyformán isteni lényegű, ezért egymást jogosan hívják így.

Azonban az Írásokban ennél többről van szó, Jézus nemcsak Istennek mondja az Atyát, hanem az ő személyes Istenének, fejének, Aki nagyobb őnála, Aki ugyanúgy Ura neki, ahogyan a férfinak maga Jézus, és az asszonynak a férfi. Avagy, ahogyan a korinthusiakar tanítja Pál:

""Mert minden a tiétek /.../ Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené""

Tehát valóban, ez egy alá-fölé rendeltségi viszony, és ennek az az alapja, hogy kizárólag egyetlen Igaz Isten van, Aki mindent az Ő Felkentje lába alá vet majd, kivéve természetesen Önmagát, és végül a Fiú mindent vissza is ad majd Neki, Aki egyedül bölcs, egyedül hatalmas, Kié egyedül a halhatatlanság, Aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, Akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat, Akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.

Alázatosságnak pedig nincs helye a tévtanításokkal szemben. Nem emberekkel van problémám, hanem a megtévesztő dogmákkal.

"Ha egy embernek születik egy fia, akkor az a világra jött fiú kitől nyeri a emberi természetet? Saját maga a semmiből, vagy az apjától? Jézus Krisztus az Atyától nyerte az Isteni mivoltát. Igen mindent úgy ruházott rá az Atya, azért 'egyszülött" Fiú."

Jól mondtad, nyeri. De Krisztus nem nyerte, hanem kapta. Egy apa nem adja oda a fiának mondjuk a barkácsolás iránti értés tehetségét. Viszont a barkácsolás csínyját bínyját odaadhatja neki. Az isteni hatalmat kapta az istenétől, és nem örökölte. Egyedül az Isten az Isten, és egy a Krisztus. Még jó, hogy a fiú nem fordult soha szembe az apjával, mert akkor nem lenne Isten, csak a fiú, aki Isten? Nem egyenrangúak. Isten van, és Istennek a fia Krisztus, és Krisztus a testvéreinek nevezett mindegyik tanítványát. Isten fiának a testvérei, Isten gyermekei. Ha Krisztus isten, akkor a testvérei is istenek? De Isten egy, és az ő báránya a Krisztus is egy.

Az Istennek számtalan fia van (pl.: 1Móz.6:2, 5Móz.14:1, Jób1:6, 2:1, 38:7, Zsolt.82:6, 89:7!, Hós.1:10, Luk.20:36, Róm.8:19, stb). Miért és miben különbözne a Krisztus ezektől? Vagy többféle fiúság van? Aki bemerítkezik, az nem Istentől születik? Az embertől-ember-születik hasonlat már itt megbukik.

Egyetlen lényeges feltétel van, Szellemtől kell újjászületni, ez szükséges minden teremtmény számára ahhoz, hogy Isten országába léphessen. (Krisztusnak is meg kellett ezt tennie, hogy megkapja a felkenetést, és elkezdhesse földi szolgálatát.) Szellemtől szellem születik, hús és vér pedig nem örökli a mennyei királyságot.

'Vagy többféle fiúság van?'

A természetet tekintve igen. Ugyanis van emberi természet, de Jézus a sátánt is atyának nevezte, az a fiúság pedig nem isteni, hanem bűnös természetet örököl.

Istennek viszont egyetlen Fia van. Az összes többi teremtménye pedig csak ebben a 'monogenész' = egyszülött Fiúban, illetve Fiú által született. Az emberek is csak általa válhatnak Isten Fiává, mégpedig úgy hogy belekeresztelkednek Krisztusba, és felöltözik Krisztust.

"Ha

Krisztus isten, akkor a testvérei is istenek?"

Jézus azzá vált, amik mi voltunk, hogy mi azzá válhassunk ami Ő. A benne való hit által nyerhetünk csak isteni romolhatatlan természetet.

A Fiú örök Isten, az élő Ige, aki az Atya keblében volt, nem kellett nemzeni vagy szülni, mert Istennél volt, és Isten volt, viszont egyetlen egyszer 'kapott', vagy 'örökölt', vagy 'nyert' az Atyától olyan nevet, amely egyben tisztességet és rangot is jelent, ami még az Atya nevénél is nagyobb. Azon a napon, amikor az Atya feltámasztotta Őt a halálból, és ezt mondta Neki:

Zsolt 2:7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nekem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Jézus nevében isteni természet és hatalom van. Ezt a nevet nem csak örökölte, hiszen mint Fiú Ő az örököse mindennek, és nem csak az Atya ruházta rá, hanem ki is érdemelte győzelem által. Lenne értelme nekünk olyan névbe belekeresztelkednünk, ami nem isteni természetű? Hiszen Isten az angyalaiban is talál hibát. Lenne-e értelme nekünk egy tökéletlen teremtmény nevére megkeresztelkedni? Nem. Akkor romlandó tökéletlen természetet kapnánk, de így a tökéletes, örök, romolhatatlan, isteni életbe keresztelkedtünk bele, és azt nyertük meg. Legalábbis én. Nem tudom hogy ti miben hisztek. A Fiú is tökéletességre jutott, de az emberi természetet jutatta el a tökélerességre, nem azt az isteni természetét amelyből kiüresítette magát mikor testet öltött. Én másodpercre tudnám az újjászületésem idejét ha megnéztem volna az órát.

"Aki bemerítkezik, az nem Istentől születik?"

Én szellemi újjászületésem után 3 hónappal keresztelkedtem csak meg vízben. Nem feltétlen ugyanakkor zajlik a két esemény. A szellemtől való születésnek nem a bemereítkezés a feltétele, hanem hinni kell amit már párszor elmondtunk.

Ezt magyarázza meg már valamely hőromsághivő!

Amikor az Ördög megkisértette Jézust ezt mondta neki: "Eredj Sátán! Mert meg van irva , az Urat a te istenedet imádd és egyedül neki végezz szent szolgálatot!"

Sátán arra akarta rávenni Jézust hogy valaki másnak mutasson be imádatot Istenen kivűl. Ennek semmi értelme ha Jézus része ugyanannak az Istenségnek.

Jézus kijelentette: "egyedül az Urnak végezz szent szolgálatot." Ha Jézus a háromság része lenne nyilván azt mondta volna hogy "nekünk"!

Kedves Karposz!

Úgy tűnik, nemigen olvastad el azokat a helyeket, amiket beidéztem. Ugyanis az Írás nem csak emberekre használja az 'Isten fiai' elnevezést, hanem a mennyei lényekre is, akik közül néhányat angyalként ismerünk. Ezek is azért vannak így nevezve, mert Krisztusra keresztelkedtek? Mikor, hogyan, amikor még nem is volt megvalósítva az áldozati halál?

Sátán leszármazottait kár idekeverni, én az istenfiúságról beszéltem, és eddig te is, felesleges más szálakat behozni. Az embernek valóban a Felkent által van lehetősége elérni ezt a fiúságot, de arról sehol nem olvasunk, hogy ez másmilyen lenne, mint a Jézusé, sőt, a zsidó levél írója azt tanítja, hogy:

""a megszentelő (Krisztus) és a megszenteltek (hívők) egytől (Istentől) valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli őket TESTVÉREINEK hívni, mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak; az egyháznak közepette dícséretet mondok néked.""

Maga Jézus pedig ugyanazt az egységet kéri a hívők számára, ami őközte és az Atya között fennáll, meg azt is, hogy mindketten bennünk legyenek. Számomra egyértelmű, hogy ugyanabban a fiúságban részesülünk, különben nem hívna bennünket testvéreinek a Felkent.

A Fiú neve pedig, amit örökölt, ami előtt minden hatalom meghajol, az nem valami új, ismeretlen, saját dolog! Ez maga az Isten neve, YAHosuah azaz 'Isten a szabadító', ezért van benne erő és hatalom, nem pedig valami titkos dolog ez, és semmiképpen sem nagyobb az Atyánál, az Istennél (hogyan is lehetne az Isten saját neve magánál nagyobb?)! Ez az a név, amely által van menetelünk az Atyához, nem adatott más név a menekülésre. És nem kizárólag csak ezt kapta Jézus az Istentől, hanem MINDENT Tőle kapott, az életet, a tanítást, a Szellemet, mindent.

A Fiú születése egy bizonyos időponthoz köthető valóban, előtte még nem volt Fiú, hanem Isten egyik alkotása, teremtménye:

""figyeljetek a mi hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, aki hű volt ahhoz aki őt ALKOTTA, mint Mózes is az ő egész házán""

(A görög ποιησαντι elsődleges jelentése: csinál, alkot, tesz. A Jel. 14:7 -ben Istenre ugyanezt a szót használja, aki mindeneket alkotott.)

Az a kijelentés azonban, amit idézel (Zsolt.2:7), nem valószínű, hogy a feltámadásakor hangzott el, hiszen egész földi szolgálata alatt már Isten Fiának mondta magát Jézus. Az a 'ma', amikor Isten Jézust Szelleme által nemzette, nem lehet más, mint az ő bemerítkezésének alkalma, amikor meg is nyugodott rajta a Szellem, és onnantól kezdte hirdetni az Isten országának közelségét. Korábban nem lépett fel, mint Fiú.

És valóban kiérdemelte azt, hogy Isten jobbjára ülhessen, mivel hűséges volt és végig kitartott, és mindenkor engedelmeskedett az Istennek, sőt még most is azt teszi, és mindig is így lesz. El kellett jutnia a tökéletességre, mivel korábban nem volt az, és ha te azt mondod, hogy ez csak az "emberi természetére" vonatkozik, akkor kettéválasztod, feldarabolod a Krisztust, ami ősi gnosztikus tanítás, és nagyon messze áll az Isten tiszta beszédeitől.

És oké, pontatlan volt a fogalmazásom, így sikerült olyasmibe belekötnöd, amiben amúgy teljesen egyetértünk, és ezzel elkerülted a válaszadást a lényegi kérdésre. Sebaj, megismétlem:

Aki bemerítkezik és Szellemkeresztséget kap (a sorrend tetszőleges), az nem Istentől születik?

"Ugyanis az Írás

nem csak emberekre használja az 'Isten fiai'

elnevezést, hanem a mennyei lényekre is,

akik közül néhányat angyalként ismerünk.

Ezek is azért vannak így nevezve, mert

Krisztusra keresztelkedtek?''

Nem azért. Hanem azért mert ők azok az angyalok, akik a mennyei lázadás és bukás után is Krisztusban, Isten Fiában maradtak, azaz nem hagyták el a lakóhelyüket, nem szakadtak el Istentől, hanem szentek maradtak, Istenhez és a beszédéhez hűségesek, vele vannak közösségben, és nem a sötétség országához, hanem Isten országához tartoznak. Ezen kívül még használja a Biblia az Isten fia kifejezést Izraelre, azért mert Isten élő Igéket, azaz Krisztust adta nekik Mózes által. Ugyanis az élő Ige, az Isten rhémája, az maga Krisztus, ezért nevezi őket a Biblia Isten fiainak. Isten élő Igéje által isteni természetben részesült Izrael népe, amíg szintén el nem pártolt és hűtlenné nem lett. Ki iránt? Isten parancsa és beszéde iránt. Olyankor már paráznának nevezi a Biblia Izraelt.

'A Fiú neve pedig, amit örökölt, ami előtt

minden hatalom meghajol, az nem valami

új, ismeretlen, saját dolog!'

Jel 19:12 És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga.

A ti logikátokkal ebből a versből ki tudnék én is csűrni-csavarni olyat hogy ha az Atya valóban Isten, akkor miért csak a Fiú tudja a saját nevét? Az Atya miért nem tudja? :-D

'Aki bemerítkezik és Szellemkeresztséget kap

(a sorrend tetszőleges), az nem Istentől

születik?'

De igen. Értem már mire akarsz kilyukadni. De beleköthettem volna ebbe is mert az újjászületés és a Szent Szellem keresztség sem azonos.:-D Az újjászületéskor az ember szelleme megelevenedik Isten Szellemétől, Igéjétől, és az Atyától. A szellemi halál állapotából Istennel való közösségbe kerül. A Szellemben való keresztségkor pedig beteljesedik Szent Szellemmel. Persze lehet ez is egyszerre.

A probléma akkor van, ha az újjászületés után a gondolkodását nem újjítja meg Isten Igéjével és nem hozza összhangba a szívében lévő hittel.

Ugyanis az Istenfiúságot el lehet veszíteni, el lehet szakadni Krisztus iránti egyenességtől. Ha Isten Igéje nem Úr és nem tisztelik úgy mint az Atyát, akkor kezdődik a liberalizmus és az eltávolodás. Pál szerint van aki élvén megholt. Újjászületett keresztényről beszélt, akik a szellemi halálba kerültek újra.