Ha a nő a férfit követi (a férfi pedig Istent), mi a teendő akkor, ha a nő úgy látja, hogy a férfi helytelen dolgot kér tőle, vagy rossz úton jár?

Kedves Kérdező!

Ezek az "előírások" ókoriak. Akkori - ószövetségi - írástudók társadalom-szemléletét (EMBEREK! társadalomképét) kanonizálják.

Gondold már végig, mondd meg: miért kéne neked háromezer évvel ezelőtti állapotok szerint erőszakot tenni önmagadon? Az istenhitnek ehhez semmi köze. Ítélőképes, lelkiismerettel bír emberi lény vagy - mért kéne "szőnyeg alatt szaladgálnod" egy másik lény előtt, akinél, esetleg, tisztább, jobb, meggondoltabb, okosabb vagy? Azért, mert ókori írástudók jobbnak látták, hogy nem kell női akarással, véleménnyel és ellenvéleménnyel "küszködniük"? Válaszd már ketté, kérlek (ebben az értelemben) az Istent és az embert (még jobb: az "isteni"-t és "emberi"-t).

Kedves kérdező!

Értem a problémát, és valóban nem egyszerű a helyzet ilyen esetekben.

Ahogy én látom (és megélem), az engedelmesség nem ész nélküli behódolás, hanem a Mindenható által megadott rendbe való beállás, mivel felismerem, hogy az én Atyám jót akar nekem, és NINCS olyan rendelése, ami ne válna a javamra.

Azonban természetesen az engedelmesség mindenkor, mindenkinek csak addig terjed, amíg nem ellenkezik az Isten törvényével (Apcsel 5:29). Ez ugyanúgy igaz az államra, ahogyan a férjemre is. Vagyis, ha gyilkosságra akar engem rávenni, annak a végsőkig ellent kell állnom. Ez akár azt is jelentheti, hogy eljövök tőle, elköltözöm, és könyörgök Istennek, hogy adjon a férjemnek megtérést ebből a dologból. (az elköltözés NEM elválás, nem teszi lehetővé, hogy más férfihoz menjek, hanem egyedül kell maradnom, amíg a férjemhez visszatérhetek) Persze ez várandós állapotban nem könnyű, de életet kioltani semmiképpen sem alternatíva.

A felekezetek/pártok, ú.n. egyházak gyakorlata, tanítása a legtöbb esetben teljesen biblia-ellenes. Azonban az is igaz, hogy az abortuszt végső soron a nő hagyja megtörténni, ezért az ő felelősségét sem lehet figyelmen kívül hagyni.

Még csak annyit, hogy mivel mindannyiunkat név szerint ismer az Isten, személyesen hívott el, naponta névreszólóan segít, ezért én magam számolok majd el a saját tetteimmel az Igaz Bíró trónszéke előtt.

A férj elsősége, fősége is inkább több felelősséget, nagyobb feladatot jelent neki, mintsem uralkodást vagy nagyobb tisztességet. Hiszen egyikünknek sincs semmink, amit ne úgy kaptunk volna a Mindenhatótól, nincs dicsekedni valónk, hatalmunk, erőnk magunktól, és ha valakit valamilyen magasabb pozícióba helyez az Isten, azon a számonkérés is nagyobb lesz.

Napirai11 válasza:

Sziasztok!

Kedves Kérdező!

Én egy baháí nő vagyok, de értem a problémádat, mivel keresztény voltam.

Az én vallásom szerint Isten előtt férfi, és nő egyenlő, de a nemek közötti egyenlőség nem jelentheti az önző viselkedést, egyik fél sem szenvedhet hátrányt a neme miatt.

A Biblia nem mondja azt, hogy a nő alacsonyabbrendű a férfinél.

Ha megírnád privátban, hogy mi a problémád a férjeddel a gyereketekkel kapcsolatban, akkor megpróbálok segíteni.

Üdv: Napirai

Kedves kérdező!

A példádból látszik, hogy a középkorban rekedt vallásos gondolkodás hogyan tudja megnyomorítani az emberek életét.

Egyenjogúság van!

Senki sem a "feje" senkinek egy családban!

Ha valamivel nem értesz egyet a férjeddel, akkor érvekkel győzzétek meg egymást!

Ha pedig ezt ketten nem tudjátok elrendezni, akkor kérjetek - lehetőleg közösen - segítséget hozzá.

Viszont ha pici gyerekről van szó, abban tényleg a nőnek van valamivel nagyobb szava, mint a férfinak - ugyanis ő vállalja a terhek nagy részét.

Nem a középkorban élünk.