Ha a nő a férfit követi (a férfi pedig Istent), mi a teendő akkor, ha a nő úgy látja, hogy a férfi helytelen dolgot kér tőle, vagy rossz úton jár?

Tudod mit akkor hódolj be és legyél a rabszolgája!

Nem attól szeret valaki valakit,hogy szolgájává válik. Ha rituális öngyilkosságra támad kedve akkor nem megélezni kell a kést. Normális férfinak nem is kell szolga ha a tiednek igen, akkor így jártál.

Azok akinek meg igen az meg az a fajta aki tudja hova kell ütni,hogy ne látszódjon.

Kérdező, elárulod vagy legalább körülírnád, hogy mi az, ami szerinted nem helyes és ő ragaszkodik az igazához?

Hogyan bíráskodhatnánk, ha nem tudunk semmit?

A férjedet viszont ne hagyd el, mert nem hagyhatod el, legfeljebb paráznaság okán, azaz ha házasságotokat megtöri, csak akkor.

"Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet?"

Szia

Sosem tudtam egyetérteni ezzel a 'férjnek való ENGEDELMESSÉG' dologgal. Soha. Zsigerből.

Azt gondolom, hogy csak teljesen egyenrangúan lehet.

A Te lelkiismereted pedig a tiéd. Ha tudod, hogy nem jó, amit ő akar, ne hagyd. Tarts ki az elveid mellett, ő nem főnök, és nincs több szava. Sőt, ha gyerekről van szó, inkább az anyának van több szava, mert jobban ért a gyerekhez (ilyennek alkotta Isten a férfit és a nőt... merthogy nem egyformának, hanem különbözőnek, és a gyerekhez való viszonyulásban a nő az erősebb. )

Még annyit, kedves kérdező, hogy látom, nagyon igyekszel 'jókislány' lenni, megfelelni a 'jó feleség' és 'jó keresztény' ideálképeknek, az egyház elvárásainak. De az az igazság, hogy ez nem elég... Meg kell tanulnunk erős nővé válni, aki tud Istenbe kapaszkodva akár szembe is menni elvárásokkal, formákkal, áramlatokkal.... akár a tévedésben lévő férjével is...

Amúgy nyugodtan kiírhatnád, mi a gondod, kapnál egy csomó véleményt, hogy ki hogy látja, s talán találsz benne olyan szempontot, ami segít továbbgondolni.

Merthogy azt megtenni vezérelvnek, hogy 'a férjnek mindig igaza van', az bizony félrevezető....

Gondold el, hogy a Biblia korában olyan volt a társadalom, hogy a nőnek nem volt értéke, csak a férfinak. Lásd leírások: Legalább ötezren voltak ott, nőket és gyerekeket nem számítva"...

A kérdező helyesen látja a dolgot. Az apostoli tanítás, és az Írások egységes tanúságtétele az, hogy a (hívő) asszonynak feje, elöljárója, ura a férj. Ugyanúgy, ahogy a (hívő) férfinak az ura a Krisztus. Az egyik relációt, gondolom, nem kérdőjelezzük meg, vagyis abban egyetért mindenki, hogy a férfi a Felkentnek szolgál, őt kell hogy kövesse, ellenkezés nélkül - vagyis nem csak akkor veti alá magát Jézusnak, ha maga is jóváhagyja a döntését, nem vitatkozik vele, hanem engedelmeskedik. Ugyanez kell, hogy igaz legyen a másik oldalon is: az asszony értelmes módon aláveti magát a férjének, és ha az rossz döntést hoz, akkor annak felelőssége a férfié, abban a nő nem számonkérhető (IV.Móz30:3-16). A minden szellemek Atyja pedig bárkit meg tud változtatni, át tud formálni, helyes útra tud vezetni, így egy rossz úton járó férj helyreigazítása is alapvetően az Isten Felkentjének munkája. Azt szoktuk mondani, hogy van neki élő Ura, aki senkit nem veszít el, akit csak az Isten a kezébe adott. Bíznunk kell a Mindenható bölcsességében, és nem a saját akaratunkat erőltetni.

Az csak ráadás, hogy a Felkent is ugyanilyen módon engedelmeskedik az Istennek (ugye a felsorolás vége az, hogy a Krisztus feje az Isten 1Kor.11:3), nekünk pedig őhozzá kell hasonulnunk mindenben, az a Szellem és indulat kell legyen bennünk, ami Jézusban volt, ő pedig nem akart semmit jobban tudni, mint az ő Atyja, hanem hűségesen megcselekedte az Isten akaratát.

Úristen,tiszta középkor.Még jó,hogy én csak normális katolikus vagyok, önálló szabad akarattal,önálló véleménnyel és önálló felelősséggel.

nem női rabszolga gondolkozás nélkül.

Kedves Kérdező!

Ne haragudj, nem akarlak bántani, de úgy látom, nagyon nagy problémák lehetnek felétek... Túlságosan is bonyolult ez az egész ahhoz, hogy megfelelő, kielégítő és pontos választ lehessen adni rá, így inkább rámutatnék néhány dologra:

Először is: Gondolom, mivel a Biblia útmutatását veszed alapul, és aszerint szeretnél eljárni, kereszténynek tartod magad.

Másodszor: Van némi fogalmad a Bibliában leírtakból, de közel sem tudsz mindent a témában, ill. amit tudsz, azt sem tudod értelmezni és helyesen alkalmazni.

Ezek után az evidens eljárás az lenne, ha abban a közösségben kérnél - sőt, a férjeddel együtt kérnétek - tanácsot _szakemberektől_ (lelkész, pásztor, presbiter, lelkigondozó), amelyhez tartozol / tartoztok. Ők többségükben évekig tanultak és szolgáltak is, így megvan a megfelelő tudásuk és gyakorlatuk is ahhoz, hogy az ilyen és hasonló esetekben segíteni tudjanak, merthogy a Biblia alapján ez is a feladataik közé tartozik a tanítás és egyebek mellett. Lehet, hogy egy egyszeri beszélgetés is elegendő, lehet, hogy több alkalommal is szükséges lesz a pásztorlás, ez sok körülménytől függ.

Az imádkozás is fontos természetesen, az optimális eset persze az lenne, ha közösen tudnátok imádkozni a férjeddel; ill. a keresztény segítővel / segítőkkel együtt is. (Ez utóbbit valószínűleg ők is javasolni fogják.)

Úgyhogy én azt javaslom, imádkozz(atok), és mielőbb beszélj olyasvalakivel a gyülekezetben / közösségben, akiben megbízol, hogy mielőbb helyreálljon az életetek; továbbá a férj-feleség viszonyról is egészséges látással rendelkezhessetek. Legalábbis nagyon remélem, hogy a gyülekezeti szolgálattevőitek nem azok közé tartoznak, akik tévelyegnek s így másokat is eltévelyítenek... [Ha azt próbálják előadni nektek, hogy a házastársak nem egyenrangúak, hanem a nő alárendelt, mintegy szolga szerepben áll, akkor fogj gyanút, és menekülj onnan! :P Ugyanis amiket írtál igeverseket, ill. amik még vonatkoznak a nemek közötti kapcsolatra, azok korántsem ezt jelentik.]

Sok sikert! :)