Ha a nő a férfit követi (a férfi pedig Istent), mi a teendő akkor, ha a nő úgy látja, hogy a férfi helytelen dolgot kér tőle, vagy rossz úton jár?

Hát, hogymongyam.... Ez a Bibliában van igy leirva kb. Azt nem egészen tudom, hogy a muzulmán meg a jóég tudja még milyen vallás hogy gondolja, de elméletileg a keresztény felfogásnak valahol ezt kellene követnie. Egyébként én is igy látom helyesnek, mert mint ahogyan a szeretet sem létezik önmagában, valahol ugyanígy az Istenhez fordulásunknak is "a másikban" kell megtörténnie. Kell hogy legyen mérce, különben könnyen eldévedhetünk, ha a saját fejünk után megyünk. Mi magunk nem lehetünk a mérce, abban nincsen semmilyen formában benne a szeretet. a másik kell, hogy legyen. Valahogy így szenteli meg a másik felé való engedelmesség az embert.

Jahj, utolsó, én úgy látom érted, mi a gondom, jó hogy itt vagy. én is így látom. de nem tudom, hogy gyakorlatban ez hogy valósulhat meg. úgy értem, ha komoly kérdésről van szó, és a férfi meg van győződve a maga igazáról, a nő pedig látja benne a rosszat, a férfi viszont mereven elzárkózik attól, hogy másképpen álljon hozzá a dologhoz. Azután is, hogy a nő felhívja rá a figyelmét. Ha ez a konfliktus feloldhatatlannak tűnik, és a nő a maga utját kénytelen járni a lelkiismerete szerint, akkor az hogy működik? El kell hagynia a férfit?

Jahj, dehogy az Ószövetségben. És nem akármilyen férfi, hanem az az egy bizonyos, akivel elkötelezed magad. Bölcs emberből sok van, egyik ezt mondja, a másik azt. De **Társ** akivel ketten alkottok egy egészet, csak egy van. (legalább is egy időszakban) Neked nem szabad akármilyen másik bölcs ember tanácsát követned, ha az Isten előtti szeretett személy mást mond, ami nem ütközik feltétlenül az elveiddel. Ha ütközik, hát akkor jön az erkölcsi dilema. Erről a dilemárol szól a kérdés is.