Vallási vagy társadalmi "szabály" a kisgyerekek megkeresztelése?
Azt látom a környezetemben, hogy boldog-boldogtalan megkereszteli a gyerekét. Ezzel nyilván semmi gond nem lenne – csakhogy a szülők többsége nem vallásos… legalábbis „nem tűnik annak”.
Engem katolikusnak neveltek, ám felnőtt koromra, eltávolodtam (főként az egyháztól). De ennek köszönhetően tudom, hogy a katolikusoknál a vallás „kellékei”, a vasárnapi templomba járás, az imádkozás evés/alvás előtt, a rendszeres gyónás elvárás.
(A többi keresztény vallásról nem tudom, mennyire kötelező jellegűek a hit ilyetén gyakorlása.)
Számomra álszentségnek tűnik, hogy valaki egy vallásból csak azt mazsolázza ki, ami neki tetszik: vagyis templomba ugyan nem jár, sosem imádkozik, sosem gyón, viszont az esküvőjét ott tartja (mert az olyan szép), és a gyereket is megkereszteli (mert azt kell).
Mivel mi nem tartjuk a vallásunkat – legalábbis a szó egyház által meghatározott értelmében – bennem fel sem merült, hogy a gyerekünket megkereszteljük…
A leggyakoribb válaszok arra, hogy minek keresztelték meg a gyereküket, az volt, hogy „ez egy szokás” és „ha velünk valami történne, a keresztszülők nevelnék fel a gyereket”.
Akkor most vallási vagy társadalmi szokásról van itt szó vajon?
válasza:7-es vagyok.
Azt hiszem, a te példád mutatja, hogy a hit és a vallás nem mindig ugyanaz - az, hogy gyermekként hittel imádkoztál, az a természetes. Hiszen a Bibliában Jézus éppen ezt ajánlja: úgy imádkozzatok, mint a gyermek az atyjához, akiről tudja, hogy nagyon szereti!
Csak a vallásos "körítés" gyakran épp erről tereli el a figyelmet.
Hogy miért szerettem volna templomi esküvőt? Nem szokásból, társadalmi elvárásból, hanem hitet keresőként is fontosnak tartottam, hogy Isten áldását kérjem a házasságunkra. Érdekes módon a férjem, aki még nálam is kevésbé volt akkor hívő, teljesen egyetértett ezzel. Nekünk a polgári esküvőnk nagyon szűk körben, más napon zajlott, nem is tartjuk számon. A házassági évfordulónknak is a templomi dátumát tekintjük.
Pontos magyarázatot amúgy nem tudok adni, hogy miért tartottam fontosnak...
válasza: válasza: válasza:Tulajdonképpen egyetértek, hogy felnőttként, tudatosan válassza meg az ember azt, hogy akarja-e követni a hit útját, magam is úgy gondolom, hogy a gyermekemnek szabad akarata van, tehát rá fogom bízni a döntést. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a gyerekkori keresztelés egyfajta "odaszánás", persze csak akkor, ha nem csak maga a rítus a lényeg, hanem ténylegesen lehetőséget biztosítok a gyermeknek arra, hogy megismerje a vallást, a hit útját. Esetünkben ez azt jelenti, hogy néha elviszem templomba, ahol van gyermek istentisztelet is, jár hittanra, de hangsúlyozom, hogy 5 évesen is dönthet arról, hogy ő ezt szeretné-e, semmit nem erőltetek rá!
A felnőttkori kereszteléssel, még ha alapvetően egyet is értek, az a "bajom", hogy eleve kizárja, hogy egy kisgyermeknek is lehet élő kapcsolata Istennel - márpedig a gyermekemen azt látom, hogy lehet! Rendszeresen imádkozik - nem "kötelességből", és nem tanult módon, hanem ha valami tőle független dolgot szeretne "elérni", akkor ösztönösen imádkozni kezd, és kéri Isten segítségét. Nálunk nincs minden este "kötelező" imádkozás, hanem néha spontán beszélgetünk Istenről, amikor valami kapcsán felmerül a hit kérdése. Az a meglátásom, hogy gyermekként sokkal intenzívebben éli meg a hitet, mint bármelyik felnőtt, hiszen még nem "rakódtak rá" a hitére a vallási dogmák.
lsandor: Köszönöm a bibliai hivatkozást, ha jól értem, arra gondolsz ezzel, hogy akkor van a Biblia szerint értelme a keresztségnek, ha utána megtanítják a megkeresztelteket „mindannak megtartására”, amit parancsolt Jézus.
A 14. hozzászólótól azt kérdezem, tudna-e szintén bibliai hivatkozást írni arra, hogy „ige ellenes” a kisgyermekkori keresztelés.
válasza: válasza:Szia!
Bár nem engem kérdeztél, de mutatnék néhány igeverset:
1. "Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára. (Márk 1:4)
Először is: Tudni kell, hogy a görög eredetiben a "baptidzeo" szó szerepel, ennek jelentése: "bemeríteni, alámeríteni" -> A bemerítkező személyt teljesen ellepte a víz. Jánost "Keresztelő" jelzővel szokták emlegetni, de inkább a "Bemerítő" a helyes.
Tehát János, aki nem mellesleg Jézus unokatestvére volt, azokat merítette be, akik a tanítását elfogadták, és saját akaratukból, meggyőződésükből, hitből cselekedtek. A bemerítkezés a megtérés (Istenhez való oda- vagy visszafordulás) nyilvános kifejezése, az "újjászületés" megpecsételése.
2. Jézus is elment Jánoshoz bemerítkezni (9. vers), pedig neki nem is lett volna szüksége a bűnbocsánatra, de azt mondta, hogy így illik minden igazságot betöltenie. [A 10. vers szerint Jézus "feljött" a vízből. -> Ebből is látszik, hogy előzőleg az teljesen ellepte.]
3. Az Apostolok Cselekedetei 8: 27 – 40 írja le, hogy Fülöp magyarázta az írásokat és hirdette a Krisztust a szerecsen komornyiknak; a komornyik hitre jutott Jézusban, s Fülöp bemerítette őt.
4. A további példák részletezése nélkül: Minden egyes alkalommal, amikor valaki bemerítkezett, azt hitből tette, elfogadva az igehirdetést, a tanítást. Amikor családokról ír az Ige, valószínűleg gyerekek is lehettek közöttük, de teljesen döntésképtelen csecsemőkről sehol nincs szó.
Tehát a Bibliában nincs szó szerinti tiltás, de minden egyes leírás arra enged következtetni, hogy a csecsemők / nagyon kicsi gyermekek megkeresztelése nem biblikus gyakorlat.
Izraelben a vallási szokás szerint abban az időben és azóta is a fiúk a 13., a lányok a 12. születésnapjukon váltak / válnak "felnőtté" magán- és vallásjogilag, ekkortól felelősek a saját bűneikért is, addig ezt a felelősséget az apa hordozta; tehát ekkor válnak vallási értelemben "nagykorúvá".
U. i. :Nagyon fontos, hogy nem maga a bemerítés üdvözít, hanem a Jézus Krisztusban való hit, illetve maga Jézus Krisztus adja az üdvösséget.
@ 76 %-os válaszoló:
Mosolyogtam, amikor a gyermekedről írtál... Az én lányom 3 éves volt, amikor én megtértem; s ezután természetesen mindig jött velem a gyülekezeti alkalmakra, részt vett a gyermek-bibliakörön stb. Neki is természetes volt az imádkozás, és 5 évesen teljesen tudatosan megtért, majd 12 évesen merítkezett be.
Az óvodában keresztény dalokat tanított a csoporttársainak, beszélt nekik Jézusról... :)
Az óvónők egy idő után leállították. :(((
Üdv. :)
Köszönöm a válaszaitokat! Közben olvasgattam a témában a neten, pl. itt: [link]
Érdekes kérdések ezek, és minél többet gondolkodom rajta, annál furcsábbnak találom, hogy a hitüket nem tartó szülők megkeresztelik a gyerekeiket.
Mert ha nem a hit nem köti az embert az egyházhoz, miért akar mégis odatartozni? Ha a keresztséget ”biztosítékként” használják, hogy a gyerekük bekerülhessen a mennyekbe, miért nem merül fel bennük az a logikai ellentmondás, hogy ha Isten – aki dönt majd menny és pokol kérdésében – megbocsátó és jó, és mindent lát, akkor tök mindegy, megkeresztelték-e a gyereket vagy sem, hiszen Isten tudja, hogy csak „biztosítékként” tették, vagy ha nem, akkor viszont nem a gyereken fogja leverni a szülei mulasztását.
A fenti blogon (főképp a hozzászólások közt) elég érdekes esetek olvashatók, és kiderül belőle, hogy tulajdonképpen nincs erre szabály, van, ahol megkövetelik, hogy valóban keresztény nevelésben részesítsék a megkeresztelt gyerkőcöt, van, ahol elég megígérni – és van, ahol még a keresztszülő személyét is górcső alá veszik, hogy megfelelő-e.
Ezzel szemben egyre inkább az az érzésem, hogy semmi köze az egésznek a hithez, hanem az egyház és a társadalom kívánalma ez. Akkor viszont mindegy, hogy valaki hittel vagy anélkül csinálja, a keresztség egy „klubtagsági” kvázi.
válasza:Kedves 22:00-es hozzászóló!
Nálunk az oviban van a hittan is, három felekezet is tart. Az egyik óvónénink vallását tartó hívő, úgyhogy nálunk biztos nem állítanák le a gyereket, ha Istenről beszélne. :)
Viszont a "vicc" a dologban, hogy sokszor megkérdezi, milyen vallásúak is vagyunk mi?! :) (Például amikor más templomba megyünk valamilyen alkalomra, mondjuk koncertre. Tudja, hogy az "nem a mi templomunk", de szerencsére a településünkön nagyon jól működik az ökumenikus szellem, gyakran vannak közös programok.
Kedves Kérdező!
Az, hogy egyáltalán felmerül benned ez a kérdés, bizonyítja, hogy nem a társadalmi elvárásoknak akarsz mindenáron megfelelni. Bizonyos szempontból a vallások "bebiztosítják" magukat, hogy a hívek oda tartozzanak... erről IS szól a gyermekkori keresztelő, illetve a keresztény vallások többségénél a kamaszkori "megerősítés" - elsőáldozás, bérmálkozás, konfirmáció.
Hiszen gondolj csak bele: egy kamasz útkereső, nem feltétlenül a szülei által mutatott erkölcsi értékeknek akar megfelelni, hanem meg akarja találni a sajátját. Ha ebben az időszakban erős hatás éri (márpedig, ha a fenti megerősítéseket megteszi, akkor azt komoly felkészülés előzi meg), akkor nagyobb az esélye annak, hogy követni a vallását. Érvényesül a közösség hatása is, hiszen ha egy jó "ifi" közösség működik, akkor a kortársak is hatással vannak a kamaszra. Jól ki van ez találva. :) Nem azt mondom, hogy ez rossz, meg káros, hiszen sokkal jobb helyen van a gyerek a vallási közösségben, mintha buliról bulira járna, de azért valljuk be, az egyházak így próbálnak hatást gyakorolni a gyermekekre és a szülőkre. Mindezt csak azért írtam le, mert azt érzem, hogy több szempontból próbálod megközelíteni a kérdést, és igen, van egy ilyen oldal is. Dönts belátásod szerint! :)
Köszönöm neked is a válaszod!
Elárulod, hol éltek (város, község, főváros), ahol van hittan az oviban? Még nem hallottam ilyenről. Gondolom ez szabadon választható, nem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!