Mit szóltok a Prédikátor 9: 5,6 illetve az Ezékiel 18: 4-el kapcsolatban?
válasza:Ha megadtad magadnak a választ miért kérdezted meg ?
Hiába írjuk (írom ) ide mit mond Isten az alábbi Igeverseken keresztül te már elhatároztad mit gondolsz erről.
válasza:"Kicsit kifejthetnéd, mert azon kívül, hogy ott vannak a Biblában, és hivatkozol rá, nem derül ki, hogy mi is a kérdés ezekkel a részekkel kapcsolatban."
Ha mondjuk nehéz elővenni egy Bibliát és azt elolvasni akkor miért írsz ide? Értelmetlen.
válasza: válasza:Préd 9:5-6 szerint a halottaknak nincs többé közük ahhoz vagy részük abban, ami az élők földjén történik.
Ez 18 az egyéni felelősségről tanít: az bűnhődik, aki vétkezett.
A Préd 9:5-6 részletesebben azt mondja, hogy a halál állapotában nincs emlékezet, nincsenek érzelmek, sőt semmiből sincs része többé a halottnak, ami az élők földjén történik. Ebből én azt a következtetést vonom le, hogy pl. a halottidézésnek nincs semmi értelme. A fenti idézet leginkább az Ézs 26:14-re rímel: "A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak fel." A Préd 9:10 azt is hozzáteszi: "...nem lesz cselekvés, gondolkodás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell..." Ezek szerint akik meghaltak, azoknak a sorsa meg van pecsételve, nem tudnak változtatni rajta, mert nem tudnak már cselekedni.
Aztán ott van a Dán 12:2 "Azok közül, akik alusznak a föld porában..." A halottak ezek szerint a feltámadásig egy olyan állapotban vannak, mint az alvás. A haláluk pillanata és a feltámadás közötti időt tehát ugyanúgy nem érzékelik, mint az alvó a külvilágot.
A test feltámadásáról szól az 1Kor 15:35-58 rész, amiből idézem az 1Kor 15:52-53-at: "Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba."
Eszerint minden ember halhatatlan, örökkévaló testet fog kapni a feltámadáskor.
A feltámadás után következik az ítélet: Zsid 9:27 "És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik..."
Az ítéletkor az emberek két csoportra lesznek osztva, akik üdvözülnek (örök élet), ill. akik a kárhozatra (örök büntetés) jutnak: Mt 25:46 "És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre"
Olyannyira elpusztíthatatlan lesz a feltámadott test, hogy a kárhozat helyén (ezt szokás pokolnak nevezni a köznyelvben) levő örök tűz sem tudja elpusztítani, csak kínozni. Jézus ugyancsak meg volt győződve róla, hogy az örökkévalóságban lesz egy hely ahol kívül és belül gyötörve lesznek azok, akik oda jutnak: Mk 9:43-44 "...az olthatatlan tűzre, ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el". Továbbá Jel 20:15 "Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették."
Az Ezékiel 18:4 egyszerűen az egyéni felelősségről tanít: mindenki csak a saját bűnéért vonható felelősségre. Ezért nincs értelme például a csecsemők megkeresztelésének. Eredendő bűnre és csecsemőkeresztelésre az egész Bibliában nincs példa.
Mivel vannak olyan idézetek, amelyek bonyolultabbak, mindig a jobban érthetők felől jó megközelíteni a kérdést. És alázattal, tanulói szívvel kell hozzáállni a dolgokhoz, nem úgy, hogy van egy kialakult véleményem, és próbálok ráhúzni valami szövegkörnyezetéből kiragadott Biblia idézetet.
válasza:A Bibliában a lélek szó nem minden esetben magát az embert / személyt / életet jelöli, azaz nem egyenlő ezekkel, hanem valóban egy különálló rész. Csak "néhány" példa:
"... mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van." (2Sám 1,9b)
"... ők az Urat akarják követni, és az ő parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívből és lélekből megőrizni, és beteljesíteni e szövetség beszédeit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben..." (2Kir 23,3 )
"És fogadást tettek, hogy ezután az Urat, az ő atyáik Istenét teljes szívvel és teljes lélekkel fogják keresni." (2Krón 15,12)
"Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek." (Jób 32,18)
"A megnyert kívánság gyönyörűséges a léleknek..." (Péld. 13,19a)
"A vidám elme megvidámítja az orcát; de a szívnek bánata miatt a lélek megszomorodik." (Péld. 15,13)
"Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel." (Péld. 16,19)
"Jobb, amit ember szemmel lát, hogynem a lélek kívánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme!" (Préd 6,9 )
"Mivelhogy Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott." (Dn 5,12a)
"És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál." (Márk 12,33)
"Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen." (Mk 14,38b)
"Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az." (Jn 3,6 )
"Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben." (Csel 1,14)
"Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkoztam a templomban, elragadtattam lelkemben," (Csel 22,17a)
"És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem,..." (Lk 12,19)
"De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. (Rm 8,9)
"Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben." (Lk 1,46-47)
"Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen. Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is." (1Kor 14,14-15)
"Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába." (Jón 2,8)
"Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok." (Gal 5,17)
"Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait." (Zsid 4,12)
"Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét." (1Pt 1,9)
"Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt." (1Pt 3,4)
"Hogy mindaddig, a míg az én lelkem énbennem van, és az Istennek lehelete van az én orromban; (Jób 27,3)
"Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztonságban lakozik." (Zsolt 16,9)
"Hozzád emelem, Uram, lelkemet!" (Zsolt 25,1 )
"Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!" (Zsolt 42,2)
"Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orcájának szabadításáért." (Zsolt 42,6)
"Csak Istenben nyugszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom." (Zsolt 62,2)
"Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem." (Zsolt 62,6)
Lehetne még folytathatni a sort, de ezekből a példákból is világosan látszik, hogy
1. A lélek az ember különálló része, NEM azonos a személlyel, sem az élettel.
2. Gyakran a testtel szembehelyezkedik, mintegy ellentétpárként mutatja be őket a Szentírás.
Az sem teljesen igaz, hogy Izrael fiai nem hittek a halhatatlan lélek létezésében: a szadduceusok valóban tagadták ezt, de a farizeusok és az esszénusok nem. Utóbbiakról egy kis szövegrészlet:
"Josephus megrázó szavakkal írja le a rómaiak kínzását és a bátran viselkedő esszénusok hősiességét. Kínpadra vonták őket, kifacsarták, égették, összetörték tagjaikat, minden elképzelhető kínzóeszközzel meggyötörték, hogy rákényszerítsék őket a törvényhozó szidalmazására, vagy tiltott ételek élvezetére, de sem az egyiket, sem a másikat nem tudták elérni. Nem könyörögtek hóhéraiknak, nem siránkoztak, hanem gyötrelmeik közben mosolyogtak, kigúnyolták kínzóikat, és bátran haltak meg, abban a meggyőződésben, hogy lelkük halhatatlan."
[JOSEPHUS, F.: Bellum 2. 152–153. in: VERMES Géza: A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek történte. Osiris Kiadó, Budapest, 2005, 197. o.]
Üdv. :)
válasza:Nem, nem feledkeztem meg erről, egy régebbi válaszomban ezt külön ki is emeltem; de azt is, hogy a téma szempontjából ez nem számít igazán. Merthogy ezekben az igeversekben a szellem sem jelenthet kizárólag életet / személyt / életerőt. De tessék, vedd sorra az összes igeverset, amiket írtam, nézd meg, hogy az eredeti szövegekben melyikben szerepel lélek, melyikben szellem. Várom az eredményt. :)
Megjegyzem, az evangéliumi keresztények pontosan e két szó miatt állítják, hogy az embernek nem csak hogy tőle különálló lelke van, hanem szelleme is; tehát az ember úgymond három részből áll: szellem, lélek, test. Na, erre varrjál gombot. :D
Szerintem nem szükséges semmilyen gomb. A bibliában a lélek 3 dologra vonatkozik. Magára a személyre, állatra, vagy valakinek az életére.
A szellem pedig magára az életerőre, ez az amikor egyszer csak a babának elkezd verni a szíve.
Lélek: a héber ne′fes vagy a görög pszü·khé′ szó. Ez a két szó jóval több mint 800-szor fordul elő a Szentírásban.
Emberek. „Noé napjaiban . . . kevés ember, azaz nyolc lélek vitetett át biztonságban a vízen” (1Péter 3:20). Itt a „lélek” szó egyértelműen emberekre utal, mégpedig Noéra, a feleségére, három fiukra és azok feleségeire. A 2Mózes 16:16-ban egy olyan utasításról olvashatunk, amelyet az izraeliták a manna összegyűjtésére vonatkozóan kaptak: „Szedjetek belőle . . . a sátratokban lakók lélekszáma szerint!” A mannát tehát a családtagok száma alapján gyűjtötték össze. És íme néhány további példa arra, hogy a Bibliában a „lélek” szót emberekre alkalmazzák: 1Mózes 46:18; Józsué 11:11; Cselekedetek 27:37 és Róma 13:1.
Állatok. A bibliai teremtési beszámolóban ezt olvassuk: „ezt mondta Isten: »Pezsdüljenek a vizek az élő lelkek sokaságától, és repdeső teremtmények repüljenek a föld felett az égbolt színén!« Majd ezt mondta Isten: »Hozzon elő a föld élő lelkeket a nemük szerint: háziállatokat, csúszó és mászó állatokat és a föld vadállatait a maguk neme szerint!« És ez így is lett” (1Mózes 1:20, 24). Ezekben a versekben a halakra, háziállatokra és vadállatokra egyaránt a „lelkek” szóval utalnak. Ugyancsak lelkeknek nevezik az állatokat az 1Mózes 9:10-ben, a 3Mózes 11:46-ban és a 4Mózes 31:28-ban.
Valakinek az élete. A „lélek” szó némelykor valakinek az életét jelenti. Jehova ezt mondta Mózesnek: „már mindenki meghalt, aki a lelkedre vadászott” (2Mózes 4:19). Mire vadásztak Mózes ellenségei? Ki akarták oltani az életét. Korábban, amikor Ráhel világra hozta a fiát, Benjámint, „már-már kiment belőle a lélek (mert haldoklott)” (1Mózes 35:16–19). Ráhel akkor elveszítette az életét. Figyeljük meg Jézus szavait is: „Én vagyok a jó pásztor; a jó pásztor a lelkét adja a juhokért” (János 10:11). Jézus az emberiségért adta a lelkét, azaz életét. Ezekben a bibliai részletekben a „lélek” szó félreérthetetlenül valakinek az életére utal. Ilyen értelemben fordul elő a „lélek” szó az 1Királyok 17:17–23-ban, a Máté 10:39-ben, a János 15:13-ban és a Cselekedetek 20:10-ben is.
A Bibliában sehol sem fordul elő a „lélek” szóval együtt a „halhatatlan” vagy az „örökkévaló” kifejezés. Sőt, a Szentírás leszögezi, hogy a lélek halandó, tehát meghalhat (Ezékiel 18:4, 20). A Biblia ezért egyszerűen ’halott léleknek’ nevezi azt, aki meghalt (3Mózes 21:11).
Szellem: a héber ru′ach vagy a görög pneu′ma szó.
A Zsoltárok 104:29 például kijelenti Jehováról: „Ha elveszed szellemüket [ru′ach], kimúlnak, és porrá lesznek újra.” A Jakab 2:26 pedig megjegyzi, hogy „a test halott szellem [pneu′ma] nélkül”. Ezekben a versekben a „szellem” arra utal, ami életet ad a testnek. Szellem nélkül a test halott. Ezért a Bibliában a ru′ach szót nemcsak „szellemnek”, hanem „erőnek”, azaz életerőnek is fordítják. Isten például ezt mondta Noé napjainak az Özönvizéről: „vízözönt hozok a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden testet, amelyben életerő [ru′ach] működik” (1Mózes 6:17; 7:15, 22). A „szellem” tehát arra a láthatatlan erőre (az élet szikrájára) utal, amely élővé tesz minden élőlényt.
A lélek és a szellem nem ugyanaz. A testnek ugyanúgy szüksége van a szellemre, ahogyan a rádiónak az áramra, hogy működni tudjon. A szemléltetést folytatva gondoljunk egy hordozható rádióra. Amikor beletesszük az elemeket, és bekapcsoljuk a készüléket, az elemekben tárolt elektromos áram úgyszólván életre kelti a rádiót. Az elemek nélkül azonban a rádió „halott”, akárcsak az a rádió, amelyiknek a dugóját kihúzzuk a konnektorból. Ugyanígy a szellem az az erő, amely életre kelti a testünket. Az áramhoz hasonlóan a szellemnek nincsenek érzései, és nem gondolkodik, mivel személytelen erő. Ámde szellem vagy életerő nélkül a testünk ’kimúlik, és porrá lesz újra’, ahogy a zsoltáríró fogalmazott.
Az ember haláláról a Prédikátor 12:7 leszögezi: „a por [mármint a test pora] visszatér a földbe, ahogy azelőtt volt, és a szellem visszatér az igaz Istenhez, aki adta azt.” Amikor a szellem, azaz életerő elhagyja a testet, a test meghal, és visszatér oda, ahonnan származik, vagyis a földbe. Az életerő szintén visszatér oda, ahonnan származik, tehát Istenhez (Jób 34:14, 15; Zsoltárok 36:9). Ezt nem úgy kell érteni, hogy az életerő valóban felmegy az égbe. Inkább arról van szó, hogy aki meghal, annak a jövőbeli életre vonatkozó reménysége Jehova Istentől függ. Úgy is mondhatnánk, hogy az élete Isten kezében van. Csakis Isten ereje által kaphatja vissza a szellemet, azaz életerőt, hogy újra élhessen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!