Isten képes levenni a kezét valakiről, ha az 100% helyett már csak 90%-ot tesz meg a haladása, megélhetése érdekében, lent részletezem?

Anyagilag mindig is szerencsésnek mondhattam magam. Nem gazdagnak, de kényelmesen meg tudtam élni. Mindig jött a segítség mikor kellett. Példa, mikor meghalt édesapám, anyukám jövedelméből nem tudtunk volna megélni, viszont pont akkor kezdett nekem is jövedelmem lenni. Későbbiekben a párommal is mindig kényelmesen meg tudtunk élni. Bár megnéztük, hogy mit mennyiért veszünk, és nyaralni nem tudtunk eljárni, de a spórolásnak köszönhetően valószínűleg, ha valamire szükségünk volt, nem okozott gondot megvenni, lakáshitel mellett is tudtunk még takarékoskodni szépen. Tavaly úgy döntöttünk, hogy a párom egészsége érdekében, jobb, ha ott hagyja a munkahelyét. Osztottunk, szoroztunk, és az jött ki, hogy anélkül a jövedelem nélkül is meg tudunk élni. Azóta viszont olyan mértékben feje tetejére állt az anyagi helyzetünk, hogy most minden fillér helyét meg kell gondolnunk. Nem a jövedelem kiesésének következménye, hanem más tényezők jöttek közbe. Én mindig azt mondtam, hogy Isten velünk van, neki köszönhetjük, hogy mindig volt/van valahogy, mindig jön a megoldás a szorult helyzetben. Lehetséges, hogy most, hogy mi döntöttünk úgy, hogy saját akaratunkból, bár nyomós ok miatt válunk meg egy bevételtől, emiatt Isten úgy van vele, hogy ha mi ilyen könnyedén vesszük, akkor őt sem fogja különösebben érdekelni? Ezzel nem azt mondom persze, hogy most már nem hiszek benne, most is azt mondom, hogy segít, csak arra gondolok, hogy talán ha kicsit kevesebbet tesz az ember magáért mint a max., akkor már Isten is "lazábban" veszi? Ilyen -segíts magadon, Isten is megsegít- szitu? -ha nem segítesz, akkor vess magadra-?