A Hermász Pásztora miért nem része a Bibliának?

"Én inkább azt figyelem, hogy mit az, ami Isten szerint való, és mit is akar mondani a rész."

Ha csak azt figyelnénk hogy ami egy dologból igaz, akkor nagy bajban lennénk. Sátán ugyanis tudja keverni az igazságot a hazugsággal. A Máté 4,6-ban például Sátán hivatkozik a 91 Zsoltárra...

"Szerintem, amit idéztél a vádlásról nem egyenértékű azzal, amit sátán csinál."

A "látomásban" az asszony arra hivatkozik, hogy vádol Isten lőtt. A Jel 12,10-ben szó szerint majdnem ugyanezt olvassuk hogy Sátán Isten előtt vádolja az embereket. Szerintem egyenértékű. A Biblia 1500 éven keresztül íródott de a próféták Sátánon kívül senkiről se jegyezték fel, hogy Isten előtt vádolja az embereket.

"Itt Hermász egy LÁTOMÁST lát, nem egy konkrét asszony van a mennnyben aki vádolja Isten előtt, hanem mint ahogy kiderül később Hermász vétkéről és megtéréséről van szó, mivel Hermásznak van felesége (ez később kiderül), de Hermász szívében az úrnője felé vonzódás lépett fel. (Ez egyezik Krisztussal, hogy ha valaki vággyal tekint asszonyra, az már paráználkodott szívében)"

Nem értem ez hogy jön ide. Az állítólagos látomásban az asszony egyértelműen kijelenti, hogy vádol Isten előtt. A többi belemagyarázás... Ezen nincs mit félremagyarázni. Nem egyenértékű Krisztussal, mert Krisztus fedd, de nem vádol Isten előtt.

"Hermász egy rabszolga, így nyilván úrnőjének nevezi rabszolgatartóját, és a vonzódása miatt (amiből meg kéne térnie) mondja hogy "istennő", ezt csak a rajongása jele, nem tartotta őt "istennek". Szerintem teljesen érthető, miről van szó, ki is derül, ha az ember kicsit jobban belegondol, és tovább olvas:"

Továbbra sem értem hogy jön ez ide. Figyelmedbe ajánlok egy Igét:

"Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen." (Rm 1,25)

Az olyan rajongás, ahol már "istenítenek" valakit a bálványimádás kategóriába esik. Lényegileg ugyanott vagyunk tehát. Arról nem is beszélve, hogy a próféták, akiknek Isten látomást adott Szent emberek voltak, és még így is, amikor egy Mennyei követtel, vagy Istennel kerültek kapcsolatba, rendszerint fizikailag elgyengültek, (Dn 8,17-18; Jel 1,17) egy embernek ugyanis még látomásban is elviselhetetlen alapból fizikailag a Mennyei lények jelenléte.

Hermász attól függetlenül hogy

bűnös ember elég jól bírja a látomásokat...A kérdésedre a válasz pedig, hogy miért nincs benne a Bibliában egyszerűen az, hogy Hermász Pásztora az úgynevezett apokaliptikus irodalomhoz tartozik, aminek nincs köze a Bibliához.

Olvasnivaló: [link]

Szia!

Utolsó válaszoló vagyok. Így utólag már tudom hogy lehetett volna szebben is fogalmazni. Ha megbántottalak valamivel akkor bocsánatot kérek, elnézést a kellemetlenségekért!

Minden jót

Szia!

Noha az apostoli atyák között szokták felsorolni ezt a művet, műfajilag az apokrif apokalipszisek közé tartozik.

Ha elolvastad, akkor tudod, hogy a szerző két személytől nyeri a kinyilatkoztatásokat: az első egy idős matróna, a második egy angyal, aki pásztor képében jelenik meg Rómá-ban.

Fontos tudni, hogy az un. Muratori-töredék kijelentése szerint I. Piusz idejében, vagyis 140 és 150 körül született meg a könyv. Ez már önmagában választ adhat arra, hogy miért nem része a Szentírásnak, hiszen az összes többi újszövetségi irat első századi.

A könyv szerzője sok mindent elmond a magánéletéről. Fiatal korában rabszolgaként került Rómába. A műben szereplő gyakori hebraizmusok arról árulkodnak, hogy vagy zsidó származású vagy zsidó tanítói voltak. A falusi élet képei jelennek meg a könyvben, ami nem meglepő, hiszen a Rómából Cumae-ba vezető út melletti földjének megműveléséből él. Azon bánkódik, hogy gyermekei az üldözések idején elhagyták hitüket.

Azok kedvéért, akik nem ismerik talán érdemes elmondani, hogy a könyv 5 látomásból, 12 parancsból és 10 parabolából áll. Fontos tudni, hogy ez a beosztás a szerzőtől származik. Mivel azonban a parancsok és a parabolák is apokaliptikusok, a belső szerkezet alapján inkább két főrészre és befejezésre oszthatjuk. Az első négy látomás az Egyházat megjelenítő matrónától származik, aki a negyedik látomásra ifjú menyasszonnyá változik. Az első látomásban bűnbánatra serkenti Hermászt, a másodikban átad neki egy köriratot másolás céljából, a harmadikban pedig egy épülő torony képével szemlélteti az Egyházat. Mivel mindegyik kő nem alkalmas építőanyagnak, a megtérésre nem hajlandó bűnösöket ki kell zárni az egyházból. Sietni kell a bűnbánattal, mert kevés az idő. A negyedik látomás egy félelmetes sárkány képével érzékelteti a közelgő üldözéseket. A második főrészbe átvezető 5. látomásban jelenik meg pásztor képében egy angyal azzal a céllal, hogy parancsaival és paraboláival új életet adjon az egyháznak bűnbánatra szólító küldetése révén. A 12 parancs röviden összefoglalja a keresztény erkölcsöt. A parancsok és az egész rész végén biztatást és ígéretet találunk. Az elgyöngülőket azzal biztatja, hogy a komolyan törekvőknek megadatik a kitartás kegyelme és örök életük lesz. Valójában az első öt parabola is parancsokat tartalmaz. Az ötödik például a külsődleges böjtölés ellen szól. Nevezetes a nyolcadik parabola, amely fűzfához hasonlítja az egyházat, amelynek ágai újra kisarjadhatnak. A kilencedik valószínűleg későbbi betoldás, bizonyos értelemben a toronyról szóló hasonlat korrigálása. Új elem, hogy a torony építése késedelmet szenved, azért, hogy sok bűnös megtérhessen és beépülhessen a toronyba. A tizedik parabola alkotja a befejező részt, amelyben Hermász arra kap utasítást, hogy tisztítsa meg saját családját és mindenkit bűnbánatra hívjon.

Dogmatikai szempontból legfontosabbak a bűnbánatról szóló kijelentések. Ezeknek lényege, hogy van megtérés a keresztség után. Tévedés lenne azt hinni, hogy ez Hermász újítása. Éppen az eredeti tanítás védelmében lép fel azok ellen, akik ezt tagadták. A bűnbánat lehetősége mindenfajta bűnös előtt nyitva áll. A megtérésnek gyorsnak kell lenni, hiszen kevés az idő. A bűnbánat célja a teljes megtérés (metanoia). Ez nemcsak megtisztulást jelent, hanem a Szentlélek keresztségi kiáradásához hasonló pozitívumot. A könyv szerint egyébként az egyház mint intézmény szükséges üdvösségünkhöz!

Hermász krisztológiai nézetei sok gondot okoztak már a kutatóknak. Se a Logosz szót, sem pedig a Jézus Krisztus kifejezést nem használja. A 9. parabola elején pedig a Szentlelket azonosítja Isten Fiával. Quasten szerint e mögött az áll, hogy a szerző a Megváltót emberi természete szerint Isten fogadott fiának tekinti. Az Egyházat Hermász a legelső teremtménynek tekinti. Az ő kedvéért jött létre a többi teremtmény. A torony képében megjelenő győzedelmes egyház sziklára, vagyis Isten Fiára épül. A keresztséget olyan elengedhetetlennek tartja az üdvösséghez, hogy szerinte az apostolok és a tanítók leereszkedtek az alvilágba, hogy megkereszteljék a Krisztus előtti korban élő igazakat! A dogmatikainál még fontosabb Hermász etikai mondanivalója. Figyelemreméltó, hogy már itt megtalálható a megkülönböztetés a parancsok és az evangéliumi tanácsok között. Ezek közé sorolja a böjtölést, a cölibátust és a vértanúságot. Számos kortárs keresztény szerzővel ellentétben a házastárs halála után megengedi az újabb házasságot. Házasságtörés esetén megengedi a bűnös elbocsátását, de az ártatlan fél nem házasodhat újra, sőt vissza kell fogadnia a bűnöst, ha megtér. Hét erényt sorol fel, amelyeket hét női alak személyesít meg. Ez a kép gyakran megjelenik a későbbi keresztény műalkotásokon.

A keresztény ókorban olyan nagyra becsülték Hermászt, hogy még Ireneusz, Tertullianus és Origenész is a sugalmazott könyvek közé sorolta a könyvet. Jeromos szerint - aki a Vulgata fordítója volt - a latinul beszélő Nyugat viszont alig ismeri. A Muratori-töredék is magánolvasmányként ajánlja csak! A szöveget őrző kódexek közül a Codex Sinaiticus a IV. században készült, de a műnek csak az első negyedét tartalmazza!

Remélem ez alapján érthető már miért nem része a Szentírásnak!

Üdv. Péter