A Hermász Pásztora miért nem része a Bibliának?

A Vatikáni még hiányosabb, mint a Sinai (a fél újszövetség nincs benne), ezért is hivatkoztam a Sinaira úgy, mint legrégebbi Teljesebben megmaradt Szentírás kódex. Azt tudom, hogy a Vatikáni régebbi. A Sinai viszont teljesebb. Lehet, hogy nem voltam pontos.

De ezt félretéve, nem az a kérdés, hanem hogy a Hermász miért nem része a mostani "Írásoknak". Ha nem is mindenki fogadta el egyetemesen (de te is írod, hogy az "egyházatyák" igen), de miért nem bízza az olvasóra? (pl. hogy az egyházatyák idejében szabadon olvashatta bárki a meglévő írásokat, senki nem tette eléjük, hogy csak ezt olvashatod, ez a Szentírás, a többi meg nem szentírás)

Az, hogy valami később keletkezik, mint az apostoli kor még nem jelenti azt, hogy nem is Istentől ihletett.

Ha valami kimaradt a Sinaiból, az még nem támasztja alá, hogy a Hermász pásztora ne lenne ihletett írás, se pedig az, ha valami később keletkezik mint az első század. Isten miért ne adhatna az első század után is kijelentéseket? Valaki lekorlátozta, hogy csak eddig adhat, később már nem?

Továbbá a Síni kódex összeállítói miért gondolkodtak másképpen, hogy benne hagyták, mint a mostani gondolkodás, hogy ez szentírás, az meg nem szentírás?

Jó, akkor vegyük konkrétan a Hermászt. Ne általánosságban beszéljünk. Mivel olvastam, így tudok róla nyilatkozni. Bennem, - mikor olvastam -, teljesen megegyező bizonyság éledt, mint amikor a Szentírást olvasom. Ugyanolyan. Sőt, mintha még erőteljesebb is lett volna. Ráadásul az Egyház felépítéséről (van egy példázat egy toronyról, ami folyamatosan épül), Krisztus uralmáról, a megszentelődéssel kapcsolatban, és a szent élettel kapcsolatban nagyon sokat adott, ami belepasszol az összképbe. Vagy Krisztus alázatosságáról és szerepéről. Emellett az a természet is megérintett ami Hermászé és az angyalé. Nos, ha bennem is Isten Szelleme van, és mint mondod az az, ami a kanonizálásnál segített, akkor ezek szerint bennem más Szellem van, mint a kanonizálókban? - Lehet, hogy a kanonizálók már csak emberi szempontok alapján mérlegeltek, vagy a többség alapján. Mint tudjuk a többség véleménye nem feltétlen az Isten igazsága, már a prófétáknál is a többség volt az amely ellenállt az igazságnak (lásd Mikeást), vagy Krisztusnál hogy sokan mennek a széles úton, de egy bizonyos közmondás is kifejezi ezt. (egymilliárd légy nem tévedhet?)

"Másrészt, a Bibliában tökéletes összhang van. A szerzők egymástól idéznek egy tanítást vallanak."

Ebben nem értünk egyet. Viszont a Bibosban (könyvek) között is van különbség. Pál leveiből pl. Szentírás lett, holott nem annak indult, hanem gyülekezetekhez címzett kiigazításoknak. (amiben hivatkozás van olyan levelekre, amelyekről semmint nem tudunk, pl. Laodiciai levél) A Jelenések meg prófétai könyv, egészen más, mint mondjuk egy levél. A Jelenésekben pl. egyáltalán nincs olyan hivatkozás más könyvre mint Pálnál, hogy "meg van írva" mivel nem ember adta át, hanem Jézus Krisztus kapta az Istentől a kijelentést és adta Jánosnak. A Hermász is inkább ilyen fajta könyvnek tűnik (tudtommal a Jelenések is vitás volt sokáig, de ott jobbra dőlt a dolog), hiszen egy angyal jelenik meg Hermásznak (Hermász egy presbiternek tűnik), és ő mondj, vagy mutat dolgokat, majd megmagyarázza. Ez egészen más, mint mondjuk Pál levelei.

"A pszeudoepigráf (hamis) iratok, amelyek az apostoli kor után keletkeztek olyan tanításokat, legendákat tartalmaznak amelyek nem állnak meg a Szentírás mérlegén."

Hacsaknem azt a mérleget emberek állították össze és emberi szempontok alapján vetettek el könyveket, másokat meg ugyanígy emberi szempontok alapján mondtak szentnek. Persze ha valamiről kiderül, hogy hamis azzal én is egyetértek, hogy nem hasznos.

"Ha egy adott könyv péládul arra bátorít hogy menjünk a jövendőmondókhoz, akkor az egyértelműen nem Istentől való, mert a Biblia ezt határozottan több helyen is tiltja. (5Móz 18,10; Ésa 8,19-20)"

Természetesen ezzel egyetértek. Ellentmondás nem lehet. Viszont ilyen ellentmondást pl. nem találtam a Hermászban pásztorában, hanem számomra nagyon is beleillett a képbe. Mint mondtam leginkább a szent élettel kapcsolatban adott sokat, és a bűntől való elfordulás kapcsán. Ezek lényegesnek tűnnek egy hívő számára.

"A Biblia könyvek a jövőről is egyértelmű kinyilatkzotatást adnak, ráadásul a Biblia középpontjában a Megváltás, Jézus Krisztus áll."

Ha olvastad ezt a könyvet akkor tudod, hogy elég sok hivatkozás van benne az Isten Fiára, szerepére, mind a példázatokban, mint a magyarázataiban.

"Ismerni kell a Bibliát, és akkor ki lehet szűrni, hogy mi Istentől való, és mi nem."

Ezzel egyetértek.

Ilyen cincálást szerintem szinte bármilyen könyvel, levéllek meg lehetne csinálni, amit ezt meg is teszik egyesek, hogy keresik a Bibliában az ellentmondásokat. Ilyet már nagyon sokat láttam fórumokon, és néha tényleg találnak ellentmondásosnak tűnő dolgokat a Bibliában is. De ez nem mond semmit, mert akkor ennyi erővel azokat is el lehetne vetni. Hibát keresni és találni szinte bármiben lehet, ha elég ügyes az ember. Én inkább azt figyelem, hogy mit az, ami Isten szerint való, és mit is akar mondani a rész.

Szerintem, amit idéztél a vádlásról nem egyenértékű azzal, amit sátán csinál. Elmondom miért. Itt Hermász egy LÁTOMÁST lát, nem egy konkrét asszony van a mennnyben aki vádolja Isten előtt, hanem mint ahogy kiderül később Hermász vétkéről és megtéréséről van szó, mivel Hermásznak van felesége (ez később kiderül), de Hermász szívében az úrnője felé vonzódás lépett fel. (Ez egyezik Krisztussal, hogy ha valaki vággyal tekint asszonyra, az már paráználkodott szívében) Hermász egy rabszolga, így nyilván úrnőjének nevezi rabszolgatartóját, és a vonzódása miatt (amiből meg kéne térnie) mondja hogy "istennő", ezt csak a rajongása jele, nem tartotta őt "istennek". Szerintem teljesen érthető, miről van szó, ki is derül, ha az ember kicsit jobban belegondol, és tovább olvas:

"Szívedben támadt fel a gonosztól eredő vágyódás. Vagy talán te nem úgy látod, hogy az igaz ember számára gonosz cselekedet az, ha a rossz utáni vágyódás támad fel a szívedben? Bizony ez bűn"

Ez arra nevel, hogy az Isten emberének el kell állnia (távol tartani magát) minden gonoszság iránti vágytól, ami fellépne benne. Továbbá azzal is egyezik, amit Krisztus mondott az idegen asszony utáni vágyódással, hogy már az is paráznaság. Továbbá ez pl. nekem nagyon a gazdag és Lázárra emlékeztet, hogy aki javait el akarja itt venni, az bajokat szerez általa magának, és ugye Jézus is a gazdag és Lázár esetében a paráznaságot is mondja előtte a farizeusoknak (nem véletlen, hiszen a parázna is itt akarja ezt a világot "élvezni")

"Aki pedig a szívében gonoszságot forgat, halált és fogságot szerez magának, kiváltképpen, akik ezen világot akarják megnyerni, gazdagságukkal büszkélkednek és nem ragaszkodnak az eljövendő javakhoz."

Szerintem ez egyezik Isten akaratával, parancsolataival, ha mélyebben belegondol az ember.