Szerintetek egy pap feloldhat a bűnök alól?

Igen,

sőt bármelyik keresztény embertársad feloldozhat, mivel Jézustól megbízást kaptak a követői (a keresztények) erre.

"Akiknek megbocsátjátok bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak" (Jn20,23)

Természetesen nem a pap vagy az embertárs old fel a bűnök alól, hanem Jézus Krisztus, mert neki van rá igazi hatalma, nem az előbbieknek. De mi megbízást kaptunk erre Tőle, hogy a NEVÉBEN és ÁLTALA végezzük ezt, mint ahogy ő is Atyja nevében végezte. Természetesen nélküle ezt nem tehetnénk. Ezért fontos, hogy keresztény testvér végezze.

A pap is keresztény.

:)

Kedves #11-es válaszoló!

Jól értelek? Szerinted, ha pl. én elkövetek egy bűnt egy másik ember ellen, akkor egy harmadik ember engem feloldozhat???

Kedves #11-es válaszoló!

Szerintem ez nagy butaság!

Csakis Isten képes feloldani minket a bűnök alól Jézus Krisztus által, a váltságáldozata által!

Róma 5:8, 10: „amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk . . . amikor ellenségek voltunk, megbékéltettünk az Istennel a Fia halála révén.”

11#

Gratula! Szépen kiragadtad ezt a mondatot! Az eredeti szövegben ugyanis nem mellékes, hogy ezt Jézus kiknek mondja! Az apostoloknak! Akik később a többi "papot" fel-beavatta, és rájuk testálta a bűnök megbocsáttásának "tisztét".

A saját felfogásomban nem a pap oldoz fel, hanem Isten. Viszont, a pap Isten szócsöve. Mikor elmondom a bűneimet, nem a papnak mondom el, hanem Istennek! Azzal, hogy hangosan kimondom őket, mintegy jelzem, hogy tisztában vagyok azzal, hogy hol követtem el hibát. Majd a pap által kirótt penitenciát, mint Isten büntetését foghatom fel. Pontosabban mint vezeklést a világ felé, hiszen akkorra Isten már megbocsájtott!

És még mindig jobb, ha csak egy pap van ott, mintha komolyan lenne véve az ima a misékből: "Gyónom, a mindenható Istennek, és Nektek Testvéreim, …"

# 12/14

Ha keresztény ember, akkor segíthet és közvetítheti Isten bocsánatát, kegyelmét.

# 13/14

Nem mondtam, hogy nem Isten oldoz fel, csak azt, hogy embertársunk segítségével.

# 14/14

Nem gondolom, hogy más keresztény ne lenne képes a bűnök bocsánatát hirdetni, csak a papok. Vannak dolgok, amiket érdemes csak a lelkészekre bízni, de ezt nem feltétlenül, ugyanis ha valaki VALÓBAN megtapasztalta a bűnbánatot és átélte a bűnbocsánatot is, az miért is ne lehetne segítségére keresztény testvérének?

off:

Két dolgot vettem észre: a katolikusok és ortodoxok azt gondolják, hogy elég nagy hangsúlyt fektetnek a gyónásra, pedig nem, mert kevesen veszik komolyan és nem gyónják meg a valós vétkeket. A protestánsok pedig elegendőnek tartják általában a gyülekezeti gyónást, ami semmire sem jó. Fülbegyónás névleg van az evangélikusoknál, gyakorlatban nem sokszor. Akkor miről beszélünk?

Gyónásra szükség van. Ez tény. Nem mindegy, hogy milyenre. Nem elegendő a csak Isten színe előtti gyónás, mert így gyakran csak magunknak valljuk be a vétkeket.

A hatalmat Istentől kaptuk, mi keresztények, hogy éljünk vele, hogy egymás segítségére legyünk. A bűnök bocsánatára. Melyeket természetesen csak Ő bocsáthat meg, de melyeket mi is hirdethetünk. Nem csak a papok...

(egy teológus)

#12-es vagyok.

"Ha keresztény ember, akkor segíthet és közvetítheti Isten bocsánatát, kegyelmét."

Feltételes módban írsz. Mitől függ?

Vagy ha maradok az előző példánál, és én elkövetek egy bűnt egy ember ellen, miután felismertem hogy mit követtem el a másik ember és így a Teremtő ellen is. Bocsánatot kérek az illető embertől, és imában bocsánatot kérek Istentől is. Miért kell még ide egy harmadik ember is? A pap által kirótt penitencia miért szükséges? (Sok ateista ezért ítéli el a hívőket, mert úgy gondolják a hívők sem különbek, csak épp elmondanak még 3 Miatyánkot, és ezzel le van rendezve.)

Kedves 12-es!

Attól függ, hogy szeretné-e a gyónást vagy sem, semmi mástól:)

Nem akarok indiszkrét lenni, de Te gyakorló hívő vagy? Ha igen, akkor talán érted, amit most írni fogok... Az ember, ha bűnt követ el, akkor érzi, hogy nincs rendben valami. Szeretne kitörni, és szeretné rendbe hozni. Isten és mások előtt is, és persze saját magában is. Ennek a módja a bűnvallás. Néha az embernek nem elegendő, a közösségi gyónás, mert egyszerűen nem. Az embernek végiggondolnia sincs ideje...csak folyik a liturgia...

Katolikus szertartáson: a papnak sokszor az emberek mindig ugyanazokat mondják, és nagyon ritkán mondják el azt, ami igazán aggasztja őket. Mert szégyellik vagy nem tartják szükségesnek, mondván majd Istennek...

Pedig ahhoz, hogy az óemberen felülkerekedjenek és valóban szembesüljenek a bűnnel: ki kell mondani. Ezért szükséges egy másik ember. Ugyan azt is gondolhatnánk, hogy elég Istennek kimondanunk... de mikor úgy hisszük Istennek valljuk be vétkeinket, akkor gyakorta csak önmagunknak valljuk be, ezért szükséges, hogy jelen legyen még egy ember. A legfontosabb, hogy térdre hulljunk Isten előtt és a bennünk lévő óember a porba hulljon. Ezen a módon a már a kimondott bűnöket valóban bűnöknek ismeri fel a szívünk is és komolyabban vesszük őket.

A penitenciáról nem tudok hitelesen nyilatkozni, ugyanis nem vagyok katolikus. Csak annyit tudok mondani, hogy szerintem nem szükséges, mert Jézus meghozta az áldozatot értünk. Viszont ha megkérdezel egy katolikus papot biztos szívesen elmagyarázza:)

Kedves #11-es!

Igen, gyakorló hívő vagyok. Egy-két dologban mégsem tudlak követni.

"Az ember, ha bűnt követ el, akkor érzi, hogy nincs rendben valami. Szeretne kitörni, és szeretné rendbe hozni. Isten és mások előtt is, és persze saját magában is. Ennek a módja a bűnvallás."

Eddig teljesen egyetértünk.

"Néha az embernek nem elegendő, a közösségi gyónás, mert egyszerűen nem. Az embernek végiggondolnia sincs ideje...csak folyik a liturgia..."

Ezt viszont nem értem. Nem tudom, mi az a közösségi gyónás. Ha az, aminek gondolom, akkor nem is szívesen vennék részt rajta. Vannak az embernek olyan intim szférái, ami nem tartozik a közösségre. Ha nekem gondom van a házastársammal, gyermekemmel, stb. miért kellene azt közösségileg megbeszélni? Ha van olyan testvér, akivel olyan nexusban vagyok, hogy meg tudom vele beszélni, akkor az az én döntésem. És ha vele imádkozom közösen, valószínűleg őszinte is leszek közben.

És itt kapcsolódik a következő kérdésem.

"Ugyan azt is gondolhatnánk, hogy elég Istennek kimondanunk... de mikor úgy hisszük Istennek valljuk be vétkeinket, akkor gyakorta csak önmagunknak valljuk be, ezért szükséges, hogy jelen legyen még egy ember."

Úgy gondolod, ha nincs jelen még egy ember, nincs jelen Isten? Tehát, ha én akár magamban, akár hangosan imádkozom, Isten nem hallja? Istennek egy emberre van szüksége, hogy halljon engem? Szerintem nem. Isten belelát az én szívembe, a gondolataimba. Pontosan tudja, hogy megbántam-e a bűneimet.

"A penitenciáról nem tudok hitelesen nyilatkozni, ugyanis nem vagyok katolikus. Csak annyit tudok mondani, hogy szerintem nem szükséges, mert Jézus meghozta az áldozatot értünk. Viszont ha megkérdezel egy katolikus papot biztos szívesen elmagyarázza:)"

Nem fogom megkérdezni. A helyes választ Te magad is megadtad. :-)

"A legfontosabb, hogy térdre hulljunk Isten előtt és a bennünk lévő óember a porba hulljon. Ezen a módon a már a kimondott bűnöket valóban bűnöknek ismeri fel a szívünk is és komolyabban vesszük őket."

Látod, mégis csak tudod, hogy nem kell még egy ember. :-)

A penitenciáról nem tudok hitelesen nyilatkozni, ugyanis nem vagyok katolikus. Csak annyit tudok mondani, hogy szerintem nem szükséges, mert Jézus meghozta az áldozatot értünk. Viszont ha megkérdezel egy katolikus papot biztos szívesen elmagyarázza:)

Kedves 12-es!

Olyan közösségi gyónáson nyilván én sem vennék részt..., misén/ istentiszteleten lévő közösségi gyónásról beszéltem. :)

Azt hiszem most már csak Dietrich Bonhoeffer- A szentek közösségéről c. könyv utolsó fejezetét tudom ajánlani, ami a gyónásról szól.

Mert nem tudom itt elmagyarázni, túl bonyolult, úgy tűnik.

De jelen van Isten, csak az ember nem méri fel bűneinek jelentőségét. Itt az ember pszichológiájáról van szó, nem Isten szentségéről. Nyilván Isten hall minden imádságot, csak néha a bűnt az ember komolyabban veszi, ha kimondja egy embertársa előtt is, azaz megvallja. Ettől még lehet csak Isten előtt is (hiszen a másik esetben is Isten előtt zajlik, csak egy másik ember is jelen van), csak az ember természetéből kifolyólag...

Remélem kicsit közelebb hoztalak a megértéshez. :)

A másik ember nyilván nem azért kell, mert ő bocsátja meg Isten helyett, mert az lehetetlen, mert kizárólag Isten bocsáthatja meg, de az az ember kihirdetheti Isten bocsánatát Jézusban... remélem most már érted az álláspontomat legalább egy kicsit jobban...!

Kedves #11-es!

"Mert nem tudom itt elmagyarázni, túl bonyolult, úgy tűnik."

:-) Bocsánat, én nem vagyok teológus, csak egy hétköznapi ember. Egyébként valóban közelebb hoztál az álláspontodhoz.

"A másik ember nyilván nem azért kell, mert ő bocsátja meg Isten helyett, mert az lehetetlen, mert kizárólag Isten bocsáthatja meg, de az az ember kihirdetheti Isten bocsánatát Jézusban..."

Kihirdetni? Kinek? Miért kellene? Ezt csak akkor kell, amikor az óember meghal a víz alatt, és megszületik az új ember. Utána? Minden egyes nap lehetne hirdetni. :-( Ez is egy nagy gondom ezzel. Ha pl. valaki elkövet egy általa nagynak hitt bűnt, rohan gyónni a paphoz és kéri a feloldozást. És mi lesz az általa kicsinek tartottakkal? Pedig nincs kicsi és nagy. A bűn, az bűn. Na, nem is akarok ebbe az irányba elmenni.

Habár egy valamin elgondolkoztam. Barátaimmal múlt héten arról beszélgettünk, hogy mennyivel könnyebb lenne vétkektől, nehézségektől szabadulni, ha pusztán félelemből vagy büszkeségből nem titkolnánk el. Ha ebből a szemszögből nézem a Te mondanivalódat, majdhogynem egyről beszélünk. De ez segítség, és nem ugyanaz a kategória, mint a pap féle feloldozás.