Isten különbséget tesz az elkövetett bűnök "súlyosságának" megítélésekor, hogy kivel szemben követtük azt el?
Az hogy kit bántasz meg az nyilván számít hiszen mondjuk egy 3 éves kisgyereket megbántani nyilván súlyosabb bűn mint egy 30 évest aki meg se sértődik miatta.
Gondolom kiválasztott alatt azt érted hogy valaki majd élete végén a mennybe jut. Ez nem hiszem hogy számítana a megítélésben, hiszen Isten szemében mi egyenlőek vagyunk.
Viszont a felszentelt személyekkel kapcsolatban már más a helyzet. (pl. Dávid nem merte megölni Sault) Ebbe én beleértem a felszentelt papokat is. Én velük nagyon vigyáznék hogy ne tegyek semmi rosszat ellenük, vagy ne is mondjak rájuk semmit ami negatív.
Isten különbséget tesz az emberek között, ezt arra mondom, hogy szerintem nem minden ember egyenlő számára. Pl. Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem." Jákob pedig csalt és hazudott. Az 1 Sám. 16,7-ben azt mondta Isten, hogy ne tekints a növésére, megjelenésére, mert én megvetem őt. Illetve sok helyen olvashatjuk a Bibliában, hogy Isten "utálja" a bűnösöket, akiket majd "megtapos", kinyomja a "levüket", spriccelni fog a vérük stb.(Ézs.63,3)
Az nem egyértelmű nekem, hogy ha az ellen követsz el bűnt, akinek majd Isten úgyis "kinyomja a levét", akkor az ugyanolyan megítélés alá esik-e, mintha azzal szemben követed el ugyanazt a bűnt, akit szeret Isten és majd a gyermekének fogad.
Még egy példa, a gyilkosság bűn, viszont Dávid gyilkolhatott a háborúkban, Isten megengedte neki, sőt bátorította. De az ellenségeit nem szerette, tehát őket megbüntette, és megbünteti majd azért, amit Dávidnak viszont megengedett. Dávid a Zsoltárokban azért imádkozott, hogy kvázi törjön ki a nyakuk, legyenek nyomorékok és pusztuljanak el örökre. Viszont Isten ezt neki nem tulajdonította bűnnek, pedig ugyanazt tette mint az ellenségei. Ebből is gondoltam, hogy ugyanaz a tettet, ugyanazt a bűnt Isten másképp ítéli meg, attól függően, hogy ki követi el és kivel szemben.
Hű, furákat írtak néhányan neked.
Olvasd el a Hegyi beszédet, nem annyira hosszú, főleg nem a témába vágó része. A félmondatos válaszoló összefoglalta a lényeget.
Röviden: NEM, főleg azért nem, mert eleve nem is a mi értelmezésünkben vett "súlyosságot" mérlegli. Pontozgatni mi szeretjük csak magunkat.
A Biblia szerint, amennyiben ez volt a kérdés.
l. Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem."
Bocs, de ez a mondat Jákob kiválasztására utal. Amit itt gyűlölettel fordítanak, az azt jelenti: elhatárolni magát valamitől. És Isten elhatárolta magát Ézsautól, hiába övé volt az elsőszülöttségi jog. Miért? Mert annyit ért neki az egész hogy eladta egy tál lencséért. Annyira nem becsülte az elsőszülöttségi áldást, hogy egy kicsit kibírta volna korgó gyomorral. Ezért választotta Isten Jákobot, aki meg egy életrevaló kölyök volt: mert ő meg szomjazta Istent és vágyakozott az áldásra. Tanulság: Aki kér, az kap. Aki zörget, annak megnyittatik. Nem az hogy Isten utálat volna Ézasut.
2. hozzászóló - a Szentírás a bűnök levezeklésére nem ad utasítást, vagy lehetőséget. Még az Ószövetségben is csak azt határozza meg, hogy mi az eljárás egy egy bűn esetében, mennyit kell fizetni, megkövezni, megégetni, stb. - de tévedés ne essék, ez nem a bűn megoldása. Arra egyedül Jézus Krisztus áldozata a megoldás.
A válaszokban egyébként olyan sok a téves, hogy nem is lehet itt mindazokat kiigazítani. Alapvető dolgokat nem ismer sok válaszoló.
Kérdezőnek: Mit értesz "kiválasztott" alatt? Ugyanis olyan, hogy kiválasztott, eléggé félreérthető a mai korban. A biblia alapján ma kiválasztottakról - a keresztyénekről beszélhetünk, mint Isten népe. (Minden nemzetből valók, de nem az egész világ) Az Ószövetség idején a kiválasztott nép a zsidó volt, amit Jézusban eljátszottak. Ma, azaz az Újszövetség idején, származás alapú kiválasztott nincs. Ha valaki mást állít, szívesen venném a hivatkozott Igéket hozzá.
Isten azt tanítja, aki a törvény legkisebb betűjét megsérti, megsértette az egész törvényt. A bűn büntetése a halál, és nem sorolja fel a biblia itt, hogy tenne különbséget, egyértelmű a kijelentés.
Mégis van megkülönböztetés, amely viszont az engedelmességhez kötődik. A mennyei jutalomban van különbség, van, aki egy várost kap, van, aki öt várost, és van aki úgy csusszan be, mint aki tűzön ment keresztül. Nem lesz egyforma a jutalma a latornak és Pálnak.
Nem lehet, hogy Ézsau szerény volt, vagy esetleg tudatlan? Lehet, hogy úgy gondolta, hogy az elsőszülöttségi jog olyan kiváltságokat, plusz előnyöket jelent, amelyekről ő szerénységből lemond a testvére javára. Jákob pedig lehet, hogy "menő" akart lenni és a javakat, kiváltságokat szerette volna megkaparintani. Nem olyasmi ez mintha lenne egy gazdag apa, aki a nagyobbik fiára akarja hagyni a vagyona nagyobbik felét, plusz a garázsban a Mercédeszt, és a kisebbik ezt megkívánja tőle és valahogy kicsalja a bátyjától, aki szerénységből odaadja neki?
Ettől függetlenül diszkriminálva lett Ézsau a továbbiakban Isten részéről. Sőt éppen ez az, amivel Pál is magyarázza a Isten szuverén kiválasztási elvét, vagyis azt, hogy Isten számára nem mindenki egyenlő.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!