Mi az a döntő bibliai érv (ha van olyan), ami miatt valaki úgy hiszi, hogy "minden", vagy "több" vallásos csoportból is üdvösséget lehet nyerni?

"A Szentírás tanítása szerint Istennek ez az eljárása, hogy a megigazításnál, az üdvözítésnél nem a cselekedeteket, "nem azt nézi, ami a szeme előtt van" (1.Sám. 16:7), hanem csakis azt, "ami a szívben van", azaz a hitet - teljes egyenlőséget teremt az emberek között, és abszolút méltányosságot az ítéletben."

Ez így pedig, egy hamis érvelés. Miért?

A Biblia szerint igenis számítanak a cselekedeteink, csak nem abból a célból, amit te az indoklásodban emlegetsz. Nyilvánvaló igazság, hogy a megmentésünk teljes egészében Isten ajándéka, ez vitán felüli. De a cselekedeteinket akkor is az határozza meg, hogy mely világnézeti (vallásos) irányt követem, és végső soron ez határozza meg, hogy a "jó gyümölcsöket" termő helyen vagyok, vagy nem. Nincs középút.

Ha valaki olyan egyház tagja és támogatja hívőként azokat az eszméket, mely alapvetően a "rossz gyümölcsöket" termi meg (mindegy, hogy milyen látványos "jó tettei" vannak az ún. "békeidőben" az emberek, vagy a politikusok szemében), akkor részes annak rossz cselekedeteiben, bűneiben! Nyilván a Bibliai példa alapján el kell hagynia az egyházát, hiszen nem tartozhat az igaz a gonoszok közé.

Mitől válik rosszá, rossz gyümölcsöket termővé egy csoport? Az hazug, emberi tanoktól, filozófiáktól. Tehát, ha valaki nem ért egyet azzal, amit az egyháza művel "Isten nevében", akkor nem maradhat ott, hiszen mi közössége..., ugye tudod?!

Akkor miféle láthatatlan egyházról is van szó?

Érzésem szerint nem kaptam rá következetes Bibliai választ?

Kedves Berta Wooster! Tégy a legjobb belátásod szerint. De ez nem változtat azon a tényen, hogy tőled erre (vagy hasonló) kérdésre még sehol sem kaptam Bibliai választ. Ezért nem értem a türelmetlenségedet, vagy a negatív diszkriminációt irányomba.

Péter legalább érvel a hite mellett és ezt nagyon becsülöm benne.

Jó éjszakát.

"Ezért mondja Pál apostol, hogy a "törvény nélkülieket", azokat, akik a Szentírást, az írott kinyilatkoztatást nem ismerték, Isten "törvény nélkül" fogja megítélni (Rm. 2:12)."

(Róma 2:12) "Például, mindazok, akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül fognak elveszni is, de mindazokat, akik törvény alatt vétkeztek, törvény által fogják megítélni."

Azt mondja itt az Írás, hogy Isten a törvény nélkül levőket, törvény nélkül fogja megítélni? Nem ezt mondja.

Valójában azoknak, akik az igazság ismerete nélkül éltek és sokszor ennek következményeképpen kellett meghalniuk, természetesen nem rója fel szándékos bűnükként Isten, csak akkor, ha lehetőségük lett volna megismerni Őt és az igazságait, de elutasították.

"A végső számonkérésnél, amikor a cselekedeteken méri le a hit valóságosságát (lásd pl. I.Kor. 5:10; Jn. 5:28-29), megint csak nem egyszerűen azt nézi, ami a szeme előtt van, hanem irgalmas módon figyelembe vesz minden enyhítő körülményt annak megítélésében, hogy kinek mennyit lehetett és kellett valósággá, cselekedetté tennie a hitéből."

Ez nyilvánvaló, de pontosítva a lényeg az, hogy a cselekedeteink között az tesz különbséget, hogy milyen világnézetet vallunk magunkénak! Mert ettől függ, hogy milyenek lesznek a tetteink, jó gyümölcsöt, vagy rosszakat termők. Vagyis nem lehet igaz az a szabados gondolkozás, miszerint "minden (vagy csak több) vallásból lehetnek megmenekülők", hiszen ezek egymásnak is ellentmondanak.

Népszerű gondolat, hogy minden (vagy legalább több) vallásnak vannak Istennek elfogadható hitelvei és ebből következő "jó cselekedeti". De ki szerint jók ezek a nyilvánvalóan gyakran ellentmondásos tettek? Valójában az emberek értékítélete szerint. Hiszen Istennek fontos, hogy csak az igazságot hirdessék róla, ebből pedig nem lehet egynél több variáció!

Na most, ha az az igazság, hogy nincs halhatatlan lelke az embernek és az erre épülő egyik(!) szörnyű, istengyalázó pokoltüzes rémmese semmilyen formája sem igaz, akkor máris kiesik a kosárból az ún. kereszténység nagy része, hiszen ezt majd mind vallják, és eszük ágában sincs megváltoztatni a felfogásukat és kijavítani azt, ami hamis. Az ezekből származó szellemi és fizikai károk pedig nyilvánvalóvá teszik a rossz gyümölcsöket. Az ilyenekből ki kell jönnie az igazságot keresőnek.

Tehát véleményem szerint ezek alapján nem lehet, logikai képtelenség, hogy egyszerre több csoportnak is Istennek tetsző hite és cselekedete legyen. Mert a Bibliai igazság annyira egyedi és különleges (ha csak a lélek halhatatlanságát nézzük is), hogy nagyon leszűkíti azt a kört, melyet elfogadhatónak nevezhetünk.

De persze ezen kívül még egy sereg ismérv van, ami kizár minden más vallást, csakis az igaz marad meg.

De ez így volt az első században is, csak figyelmesen kell tanulmányoznunk az Írásokat.

Péter, majd a legutolsóra is válaszolok.

Jézus ezt mondja a zsidó vezetőknek: "Egy gonosz és házasságtörő nemzedék folyton jel után kutat, de nem kap jelt, kivéve a Jónás próféta jelét."

Megmagyarázva, hogy mire gondol, Jézus így folytatja: "Mert amiként Jónás három nap és három éjjel a hatalmas hal hasában volt, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében." Jónás, miután elnyelte a hal, úgy jött elő, mintha feltámadt volna, így Jézus megjövendöli, hogy meghal majd és a harmadik napon életre kel. Ettől függetlenül a zsidó vezetők még akkor sem fogadják el "a Jónás jelét", amikor Jézus később feltámad.

Jézus ezért azt mondja, hogy Ninive férfiai, akik Jónás prédikálására megbánták bűneiket, feltámadnak majd az ítéletkor, hogy elítéljék a zsidókat, akik elutasítják Jézust. Hasonlóképpen párhuzamot von Sába királynőjével is, aki a föld végéről jött el, hogy Salamon bölcsességét hallhassa, és csodálta mindazt, amit látott és hallott. "De íme — mondja Jézus —, nagyobb van itt Salamonnál!"

Ezek azok az emberek, akik állást foglaltak a helyes oldalon és feltámadást nyerhetnek. Pl. "Dél királynője" sokkal többre becsülte az istenadta bölcsességet, mint a zsidók Jézus idejében, hiszen ő képes volt arra, hogy 2400 kilométert utazzon ezért. És nem volt repülő :). Ámde az is nyilvánvaló, hogy ezek az emberek nem folytatták az előző bűnös életüket, hanem változtattak a hitükön. Különben olyannak bizonyulnának, akik megnézik magukat a tükörben, de aztán attól elfordulva már el is felejtették az ábrázatjukat. Ők nem egy másik vallás eltérő hitelvei szerint döntöttek, hanem az Igaz Isten irányelveit fogadták el!

Máté 8:11-12

A királyság fiai, akik a külső sötétségre vettetnek, azok a test szerinti zsidók, akik nem fogadják el elsőkként a nekik felkínált Krisztussal való együtt-uralkodás kiváltságát. Ábrahám, Izsák és Jákób szemléltetik Isten Királyságának az elrendezését. Jézus tehát azt mondja el, hogyan fogadják a nemzetekből valókat, hogy foglaljanak helyet az égi asztalnál "az egek királyságában".

Így van ez a Sidóni özvegyasszonnyal és a Szíriai Naámánnal is. Mindez csak azt bizonyítja, hogy a Mindenható Igaz Isten mindenkiről gondoskodik és megemlékezik, aki az Ő nevét hívja segítségül. Ez viszont nem bizonyítja szintén, hogy más utakon is lehet megmentést nyerni. Ezen példák pont azt bizonyítják, hogy az akkor létező és - bár a zsidók engedetlensége miatt éppen kevésbé látható - szellemi egységhez igazodtak a szereplők. Nyilvánvalóan a saját hitüket elvetve ragaszkodtak az igazság Istenéhez, Jehovához.

Ez a "kereszténységnek" nevezett sátáni zűrzavarban akkor működik hasonlóan, ha a személy felismeri, hogy helytelen úton van és változtat is rajta - "ki kell menni közülük".

Ezek a példák semmiképpen sem erősítik azt a "láthatatlan egyház" filozófiát, ami helyesnek tartja, hogy mindenféle vallásos csoportban, mindenféle hamis tannal és törvénytelen cselekedetekkel, valamint azokhoz ragaszkodva is megmentést lehet nyerni. Egyértelmű, hogy csak akkor lehetséges ez, ha az adott személy az igaz felismerés után lépéseket tesz a felismerés forrása irányába.