Mi az a döntő bibliai érv (ha van olyan), ami miatt valaki úgy hiszi, hogy "minden", vagy "több" vallásos csoportból is üdvösséget lehet nyerni?

Van is meg nincs is. Egy rövid magyarázat, mielőtt rátérek a válaszra. Adva van egy kínai kisgyerek. Soha, sehol nem hallja az evangéliumot, és úgy hal meg. Akkor ilyenkor mi van? Az van, hogy Isten pontosan tudja, hogy a kis kínai mit tett volna, ha hallja az evangéliumot. A kegyelem nem attól függ, hogy ki mit tesz, annak nincs szerepe. Lásd, mit tehet egy gyilkos azért, hogy a köztársasági elnök megkegyelmezzen neki? Semmit. Vagy kapja a kegyelmet, vagy nem, nem rajta múlik, hanem a köztársasági elnökön. Tehát az Atya a Golgotára, Jézusra tekintve, bárkinek adhat kegyelmet, azaz, bárkit üdvözíthet az akarata szerint. A Jelenések könyvében pedig ezt lehet olvasni:

"Jel 5,9

És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,

10. Jel 7,9

Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak;"

Jézus azt mondja, hogy egyedül benne lehet üdvözülni, ő az "ajtó" amin át bemehet valaki. Jó a megközelítésed, hogy olyan ígéret nincs, illetve úgy módosítanám, hogy amely szerint minden vallásos csoportból mindenki üdvözülne olyan nincs. Vannak tévtanok, amelyek szerint mindenki üdvözülni fog egyszer, sőt egészen szélsőséges tévtanítás is van, amely szerint egyszer még a Sátán is üdvözül.

"Szabadelvű" tanítás sehol sincs a bibliában.

Viszont az említett kínai kisfiú példára utalva, nem tudhatjuk, hogy az Úr kinek, és miért ad kegyelmet, de egy biztos, akinek kegyelmet ad, azt Krisztusban teszi, azaz Jézuson keresztül fog üdvözülni.

Hűha most leesett az állam. Tudod nagyon logikusan írtad le a következtetéseket és megfelelő és valós megállapításokra jutottál. Elismerésem

Azért mondják azt a vallások, hogy mindegy, hogy hova tartozol, mert ezzel akarják leplezni azt, hogy nem az első századi mintát követik, vagyis, hogy igazából nem élvezik Isten helyeslését. Nagyon jól mondtad, hogy a hit fontos, de cselekedetek nélkül halott. De ehhez kapcsolódik még az is, hogy a hitnek megfelelő ismereten kell alapulnia, mivel az amit tudunk, az befolyásolja azt, hogy kik is vagyunk.

Ahogy te is sejted az igaz vallásnak meg kell felelnie követelményeknek, például:

Isten szolgái a Bibliára alapozzák a tanításaikat. Maga a Biblia jelenti ki, hogy „a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra, az igazságosságban való fegyelmezésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre hiánytalanul felkészített legyen” (2Timóteusz 3:16, 17). Pál apostol így írt keresztény hittársainak: „amikor az Isten szavát kaptátok, melyet tőlünk hallottatok, nem emberek szavaként fogadtátok el, hanem pontosan akként, ami igazából, Isten szavaként” (1Tesszalonika 2:13). Ennek fényében az igaz vallásban a hitnézetek és a szokások nem emberi nézeteken vagy hagyományokon alapulnak. Isten ihletett Szavára, a Bibliára épülnek.

Jézus Krisztus jó példát mutatott azzal, hogy Isten Szavára alapozta a tanításait. Égi Atyjához imádkozva ezt mondta: „a te szavad igazság” (János 17:17). Jézus hitt Isten Szavában, és minden, amit tanított, összhangban volt az Írásokkal. Gyakran használta azt a kifejezést, hogy „meg van írva” (Máté 4:4, 7, 10). Ilyenkor idézett egy írásszöveget. Isten népének tagjai ma szintén nem a maguk elképzeléseit tanítják. Hiszik, hogy a Biblia Isten Szava, és tanításaikat szilárdan arra alapozzák, amit a Biblia mond.

Az igaz vallás gyakorlói kizárólag Jehovát imádják, és ismertté teszik a nevét. „Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot” — mondta Jézus (Máté 4:10). Isten szolgái ezért senki mást nem imádnak, csak Jehovát. Imádatukhoz az is hozzátartozik, hogy tudtul adják az embereknek, hogy mi az igaz Isten neve, és milyen Isten ő. A Zsoltárok 83:18 így szól: „te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett.” Jézus példát mutatott abban, hogy segített másoknak megismerni Istent. Így imádkozott: „Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból” (János 17:6). Hozzá hasonlóan az igaz imádók ma feltárják másoknak Isten nevét, és tanítják az embereket a szándékairól és tulajdonságairól.

Isten népének tagjai őszintén és önzetlenül szeretik egymást. „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” — mondta Jézus (János 13:35). A korai keresztényeket ilyen szeretet jellemezte. A szeretet, melyre Isten ad utasítást, legyőzi a faji, társadalmi és nemzeti korlátokat, és az igaz testvériség szétszakíthatatlan kötelékében egyesíti az embereket (Kolosszé 3:14). A hamis vallások tagjai nem élnek ilyen szerető testvériségben. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy nemzeti vagy etnikai különbségek miatt képesek megölni egymást. Az igaz keresztények nem fognak fegyvert, hogy megöljék keresztény testvéreiket vagy bárki mást. A Biblia kijelenti: „Ebből a tényből ismerhetők fel az Isten gyermekei és az Ördög gyermekei: mindaz, aki nem gyakorol igazságosságot, nem az Istentől származik, és az sem, aki nem szereti a testvérét . . . szeressük egymást; nem úgy, mint Káin, aki a gonosztól származott, és meggyilkolta a testvérét” (1János 3:10–12; 4:20, 21).

A valódi szeretet persze nem merül ki abban, hogy nem ölünk meg másokat. Az igaz keresztények önzetlenül adnak idejükből, energiájukból és anyagi forrásaikból, hogy segítsék és bátorítsák egymást (Héberek 10:24, 25). Támogatják egymást a bajban, és nem csapnak be másokat. Alkalmazzák az életükben azt a bibliai tanácsot, hogy ’tegyenek jót mindenkivel’ (Galácia 6:10).

Az igaz keresztények elfogadják Jézus Krisztust annak, aki által Isten megmentésről gondoskodik. A Biblia leszögezi: „senki másban nincs megmentés, mert nincs más név az ég alatt, amely az emberek között adatott, amely által megmentést nyerhetünk” (Cselekedetek 4:12). Ahogyan már az 5. fejezetben láttuk, Jézus váltságul adta az életét az engedelmes emberekért (Máté 20:28). Továbbá ő Isten kinevezett Királya az égi Királyságban, mely az egész föld felett fog uralkodni. Isten megköveteli tőlünk, hogy engedelmeskedjünk Jézusnak, és járjunk a tanításai szerint, ha szeretnénk örökké élni. Ezért jelenti ki a Biblia, hogy „aki hitet gyakorol a Fiúban, annak örök élete van; aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet” (János 3:36).

Az igaz imádók nem alkotják a világ részét. Jézus ezt mondta, amikor Pilátus, a római uralkodó kihallgatta őt: „Az én királyságom nem része e világnak” (János 18:36). Jézus igaz követői — bármelyik országban élnek is — az ő égi Királyságának az alattvalói, ezért szigorúan semlegesek maradnak a világ politikai ügyeiben. Nem vesznek részt a világ harcaiban. Jehova imádói azonban nem szólnak bele, ha valaki más úgy dönt, hogy belép egy politikai pártba, közhivatalt vállal, vagy elmegy szavazni. Isten igaz imádói amellett, hogy politikailag semlegesek, tisztelik a törvényt. Miért? Azért, mert Isten Szava azt parancsolja nekik, hogy ’rendeljék alá magukat’ a kormányzati „felsőbb hatalmaknak” (Róma 13:1). Abban az esetben, ha a politikai rendszer követelményei ellentétbe kerülnek Isten követelményeivel, az igaz imádók követik az apostolok példáját, akik kijelentették: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Cselekedetek 5:29; Márk 12:17).

Jézus igaz követői azt prédikálják, hogy Isten Királysága az emberiség egyedüli reménye. Jézus megjövendölte, hogy „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Jézus Krisztus igaz követői nem arra buzdítják az embereket, hogy emberi vezetőktől várják a gondjaik megoldását, hanem inkább Isten égi Királyságát hirdetik mint az emberiség egyedüli reményét (Zsoltárok 146:3). Jézus ezért a tökéletes kormányzatért tanított minket imádkozni, amikor így szólt: „Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is” (Máté 6:10). Isten Szava megjövendölte, hogy ez az égi Királyság „szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat [amelyek ma léteznek], maga pedig megáll időtlen időkig” (Dániel 2:44).

Szia!

A Római levél 2. fejezetében Pál apostol arról beszél, hogy az írott törvény ismerete nélküli állapotban is van az embernek valamelyes törvényismerete, azaz valami¬lyen tudomása Isten életrendjéről - a lelkiismeret révén. Azt mondja továbbá, hogy ennek a "szívbe írt törvénynek" (15. vers) a létéről tanúskodik az a tény, hogy a pogányok is cselekszik egyben-másban "természettől a törvény dolgait" (14, vers). Ez a "törvény nélküli" állapot tehát éppen úgy nem teljesen törvényismeret nélküli állapot, mint a gyerekkor "törvénynélkülisége", noha a törvényismeret töredékessége, homályos¬sága, nem teljesen tudatos volta jellemzi. A töredékesség és homályosság foka a lelkiis¬meret eltorzulásának és elhalkulásának mértékétől függően különböző lehet, de kétségtelenül fennáll minden kinyilatkoztatott és írott törvényt nem ismerő embernél.

Pál apostol arról is tud, hogy „Ha a körülmetéletlen pogány megtartja a törvények parancsolatait, az ő körülmetéletlensége...körülmetélkedésül tulajdoníttatik neki”' (26.vers). A körülmetélkedés az ószövetség jele volt, tehát nem kevesebbet mond Pál apostol ezzel a kijelentéssel, mint azt, hogy Isten befogadott egyeseket a pogányok közül körülmetélkedés nélkül is az ószövetségi egyházba. Éspedig - amint megfogalmazá¬sából kitűnik - azon az alapon, hogy életükben megnyilvánultak annak a szövetségnek a következményei, amelynek a körülmetélkedés a külső, szimbolikus jegye volt. A tételnek bizonyára érvényesnek kell lennie újszövetségi vonatkozásban is, ami azt jelenti, hogy az igazi, láthatatlan újszövetségi egyháznak is tagjává válhat valaki keresztség nélkül, amennyiben életében valóságosan láthatóak az újszövetség cselekedetekben megnyilatkozó gyümölcsei. Ebben az esetben keresztségül tulajdoníttatik neki az, hogy a gyakorlatban megcselekedte, amit a keresztség szimbolikusan kifejez.

A Szentírás tanítása szerint Istennek ez az eljárása, hogy a megigazításnál, az üdvözítésnél nem a cselekedeteket, "nem azt nézi, ami a szeme előtt van" (1.Sám. 16:7), hanem csakis azt, "ami a szívben van", azaz a hitet - teljes egyenlőséget teremt az emberek között, és abszolút méltányosságot az ítéletben.

Eszerint az Úr nem számítja fel az öröklött természet, a neveltetés, a környezeti hatások negatív következményeit, csupán azt, ami mindenki esetében egyformán nehéz, egyformán kritikus - a hit döntését. A végső számonkérésnél, amikor a cselekedeteken méri le a hit valóságosságát (lásd pl. I.Kor. 5:10; Jn. 5:28-29), megint csak nem egyszerűen azt nézi, ami a szeme előtt van, hanem irgalmas módon figyelembe vesz minden enyhítő körülményt annak megítélésében, hogy kinek mennyit lehetett és kellett valósággá, cselekedetté tennie a hitéből. Ezért mondja Pál apostol, hogy a "törvény nélkülieket", azokat, akik a Szentírást, az írott kinyilatkoztatást nem ismerték, Isten "törvény nélkül" fogja megítélni (Rm. 2:12). Nem kéri tehát tőlük számon azt, amit nem ismerhettek. Így, ha maradtak is tévedések pl. egy Naámán vagy egy Sába királynője gondolkodásában vagy életmódjában, üdvözülhetnek, mert az Úr a hitet nézi, a belső állásfoglalást, és azt, hogy gyakorlattá tették-e ebből azt; amit az ő tévedhetetlen megítélése szerint módjuk¬ban állt a Szentlélek segítségével cselekedetté tenni.

Üdv. Péter

A kérdező kommentje:

"Az van, hogy Isten pontosan tudja, hogy a kis kínai mit tett volna, ha hallja az evangéliumot. A kegyelem nem attól függ, hogy ki mit tesz, annak nincs szerepe."

„Örülök, hogy ezt így leírtad! De sajnos nem tudok egyetérteni vele.

Tudod miért? Mert „az is egy tévtan szerintem, hogy a cselekedeteknek nincs szerepe a megmentésben. Hiszen alapvető igazság, hogy a saját hited szerint cselekszel. vagyis az dönti el a tetteinket ki, hol, mit tanult a saját egyházában, családjában. Ebben bizony óriási különbségek vannak - gyakran még a magukat keresztényeknek nevező csoportok között is.

Nem, nehogy megint azzal a váddal állj elő, amivel gyakran megilletnek, kiragadva és teljesen félreértve az idevonatkozó Biblia részeket, miszerint Pál állítólag a "hit egyedüli üdvözítő" szerepéről beszélt. Mert Pál sem tagadta (Jakabhoz hasonlóan), hogy az igazi hitnek elkerülhetetlen velejárója a cselekedet - méghozzá Isten akaratának a cselekvése. Enélkül "halott" a hit!”

*************************************

Nem értem, honnan következtetted azt, hogy én már valahol előálltam valamilyen váddal?

Sem Pál, sem Jakab tanításából nem lehet levonni olyan következtetést, amely szerint akár a hit, akár a cselekedet „következménye” lenne az üdvösség. Állításom és meggyőződésem: Akit Isten kiválasztott a teremtés előtti pactum salutis-ban, annak hitet is ad, akinek hitet ad az képes lesz a jócselekedetre, ez Jakab és Pál tanítása. A hitét megélő ember teszi is a jót, ezek elválaszthatatlanok egymástól. De nem ettől üdvözül, hanem Jézus kegyelmétől.

**********************************************

„De akkor mire alapozzák sokan azt a hiedelmüket” – egyszerű, honnan ered a tévtan?

„Azt mondják, hogy "nincs EGY igaz egyház Isten előtt". De miért ne lenne?”

**************************************

– kérdésem, mit értesz egyház alatt? A látható egyház, amibe mi járunk, a földi gyülekezetekbe – nem tudjuk, hogy aki ott ül mellettünk, van-e üdvössége? Jézus tudja. Akiről Jézus tudja, hogy kinek van üdvössége – azok alkotják a láthatatlan egyházat, Krisztus jegyesét.

***************************************************

„Az más téma, hogy végső soron Isten dönti el, hogy kinek és miért ad kegyelmet. Ez igaz. De az nem igaz, hogy azt sem tudhatjuk, hogy milyen feltételek alapján teszi ezt.”

********************************************

– meg tudod mondani, hogy Schmitt Pál Pál milyen feltételek alapján ad kegyelmet? – nem látsz a fejébe, amikor dönt – akkor hogyan tudnád, Isten hogyan dönt? Isten nem feltételek alapján dönt, ahogyan dönt, az a feltétel. Ha tudnánk, akkor meg tudnánk mondani, hogy ki az aki üdvözül, és ki az aki nem. Tudod? Nem tudod. Lehet sejtésed, meg kimondhatod valakiről, hogy jelenlegi állapota, viselkedése, tettei alapján feltételezzük, hogy az üdvösség felé tart – de nem tudjuk. Ezt Isten tudja. Te csak önmagadról tudhatod, hova tartasz, másról nem.

************************************************

„Ha nem tudhatnánk az ítéleteinek az alapjait, miszerint milyen feltételei vannak a megmentésnek, hogy az Ő elvárásainak megfelelhessünk, akkor magunk sem tudnánk sohasem megfelelni neki.”

**************************************************

- Istennek nem feltételei vannak, hanem kijelentései. Mi pedig megpróbáljuk a legjobb tudásunk szerint értelmezni és végrehajtani, engedelmeskedni. Aztán ha elrontjuk, elrontjuk. A feltételeknek a Hegyi beszéd felelne meg, amelyeket azért közölt Jézus, hogy lássuk, hogy mi nem tudunk megfelelni, ha feltételt akarunk.

Mi kegyelemre vagyunk szorulva, és nem is szeretnék semmilyen feltételnek megfelelni – elrontanám, nem tudnék. Nekem inkább a kegyelem kell.

**********************************************

„ Persze, kiérdemelni nem lehet a megmentést, mert az Isten ajándéka, de tudnod kell, hogy miként élhetsz Istennek tetsző életet és nem hihetsz akármiben és ebből következően, nem tehetsz akármit.”

**************************************

– így van, ezzel egyetértünk. Csak hozzáfűzöm, sokszor mégis mást teszünk. Lásd. Róma 7.

***********************************************

„Pedig a vallásos zűrzavarból szó szerint ez következik. Egymásnak merőben ellentmondó hitrendszerek és cselekedetek.”

**********************************************

– ezt nem igazán értem. Egyetlen igaz vallás van, és millióféle csetlő-botló, tévedő, rosszul cselekvő, vétkező ember. És egyetlen ítélőbírónk van, aki kegyelmes Úr. Nem szeretném, ha engem feltételek és cselekedeteim alapján mérne meg.