Ki az a személy, aki tiszta szívvel arra vágyik, hogy megtudja mit is tanít valójában a Biblia?
Kedves 2011. 10. 20 21:56 válaszoló. Talán elirhattad a Mikeás 2: 5-öt, mert abban a Bibliaversben nincs olyanról szó, amire te utalsz.
A János 5: 18- al kapcsolatban érdemes ezt meggondolnod, ismét csak logikus gondolkodásra van szükség, félretéve az eddigi ismerete és csak ezen elgondolkodni, valamint figyelembe venni a szövegkörnyezetet.
A János 5:18. verse. Ez azt mondja, hogy a zsidók (miként a János 10:31–36-ban is) meg akarták ölni Jézust, mert „az Istent is Atyjának nevezte s így egyenlővé tette magát az Istennel”.
De ki mondta, hogy Jézus egyenlővé tette magát az Istennel? Nem Jézus. Ezt már a következő versben (19) tisztázza, amikor tiltakozik a hamis vád ellen. „Erre a vádaskodásra Jézus így felelt:. . . ’A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát’ ” (K.f.).
Ezzel Jézus kimutatta a zsidóknak, hogy ő nem egyenlő Istennel, és ez okból nem cselekedhetett saját kezdeményezéséből. Vajon el tudjuk-e képzelni arról, aki egyenlő a Mindenható Istennel, hogy olyasmit mondjon, hogy ő semmit sem tehet a saját kezdeményezéséből? (Vö. Dániel 4:34, 35, [4:31, 32, Károli].) Érdekes módon, mind a János 5:18, mind a 10:30. vers szövegösszefüggése azt mutatja, hogy Jézus a zsidók hamis vádaskodásával szemben védekezik, akik — miként a trinitáriusok — téves következtetéseket vontak le.
„Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” - itt látszik a szószerkezetekből, hogy nem éppen logikus a mondat felépitése. Inkább az illik ide, hogy én már voltam, nem én vagyok.
A Biblia is utal Isten Fiára, „Isten” címmel látva el őt. Az Ésaiás 9:6 „Erős Isten”-nek nevezi őt. De a Bibliában „istenek”-nek neveznek bizonyos angyalokat, embereket, hamis isteneket és a Sátánt is. (Angyalok: Zsoltárok 8:5 [8:6, Károli]; vö. Zsidók 2:6, 7. Emberek: Zsoltárok 82:6. Hamis istenek: 2Mózes 12:12; 1Korinthus 8:5. Sátán: 2Korinthus 4:4.) A Héber Iratokban az „Isten” szó: ʼEl, egyszerűen „Hatalmas”-t vagy „Erős”-t jelent. A Görög Iratokban ennek megfelelője a the‧os′ szó.
Továbbá, az Ésaiás 9:6-ban használt héber kifejezés határozottan megkülönbözteti a Fiút és Istent. Ebben a versben a Fiút „Erős Isten”-nek, azaz ’El Gib‧bohr′-nak nevezik, nem pedig „Mindenható Isten”-nek. Ez utóbbi kifejezés héberül ’El Shad‧dai′, és kizárólag Jehova Istenre alkalmazva található.
Gondold végig előitélet nélkül a következőket(bár tudom, hogy nem könnyű elfogadni, hogy az, amiben évekig hittünk, az téves):
Isten egy, nem három
EGYISTENHITNEK, idegen szóval monoteizmusnak hívják a Bibliának azt a tanítását, amely szerint csak egy Isten van. L. L. Paine egyháztörténész rámutat arra, hogy a monoteizmus legtisztább formájában összeegyeztethetetlen egy Háromsággal. „Az Ószövetségben szigorú értelemben vett monoteizmusról van szó. Isten egyedüli, személyes lény. Az az elképzelés, hogy már az Ószövetségben is fellelhető a háromság, minden alapot nélkülöz.”
Változtatott-e monoteizmuson az a tény, hogy Jézus a földre jött? Paine azt válaszolja: „E tekintetben nincs az Ó- és Újszövetség között változás. A monoteista hagyomány folytatódott. Jézus zsidó volt. Zsidó szülők nevelték az ószövetségi írásszövegek alapján. Tanítása velejéig zsidó; bár új evangéliumot hirdet, nem tanít új teológiát. . . Saját nézetének fogadta el a zsidó monoteizmust bizonyító legfőbb írásszöveget: ’Halld, ó Izrael, az Úr, a mi Istenünk egy Isten!’ ”
Ezek a szavak az 5Mózes 6:4. versében találhatók. A katolikus New Jerusalem Bible (NJB)-ban itt ez olvasható: „Halld, ó Izrael, Yahweh, a mi Istenünk egy, az egyedüli Yahweh.” E vers nyelvtani szerkezetében az „egy” szónak nincs többes számú módosító jelentése, ami azt sugallja, hogy csak egyetlen személyt jelent.
Pál a keresztény apostol nem utal arra, hogy Jézus földre jövetele óta bármilyen változás történt volna Isten természetében. Ezt írta: „Isten. . . csak egy van” (Galata 3:20; lásd még 1Korinthus 8:4–6).A Biblia Istenről több ezerszer úgy beszél mint egyetlen személyről. Ha megszólal, oszthatatlan egy személyként szólal meg. A Biblia e tekintetben a lehető legfélreérthetetlenebb. Amint Isten kijelenti: „Én vagyok Jehova. Ez az én nevem; és saját dicsőségemet senki másnak nem adom” (Ésaiás 42:8). „Én vagyok Yahweh, a te Istened. . . Ne legyenek isteneid rajtam kívül” (2Mózes 20:2, 3, JB.). (Kiemelés tőlünk.)
Miért beszél minden Istentől ihletett bibliaíró Istenről mint egy személyről, ha ő a valóságban három személy lenne? Mi más célja lenne akkor, ha nem az, hogy félrevezesse az embereket? Ha Isten három személyből állna, Isten bizonyára a biblaírókkal bőségesen tisztázta volna ezt a kérdést, hogy ne legyen kétségük efelől. Legalábbis a Keresztény Görög Iratok írói, akik személyes kapcsolatban álltak Isten Fiával, bizonyára ezt tették volna. De nem tették!
Ehelyett a Biblia írói több helyen világosan kijelentették, hogy Isten egyetlen Személy — egyedülálló, oszthatatlan Lény, akinek nincsen párja: „Én vagyok Jehova, és nincsen más. Rajtam kívül nincs Isten” (Ésaiás 45:5). „Te, akinek neve Jehova, egymagad vagy Legfelségesebb az egész földön” (Zsoltárok 83:18, [83:19, Károli]).
Nem többes számú Isten
JÉZUS Istent „az egyedüli igaz Istennek” nevezte (János 17:3). Soha nem utalt Istenre, mint több személyből álló Istenségre. Ezért az egész Bibliában nincs senki, akit Jehován kívül Mindenhatónak neveznek. Máskülönben elveszítené ez a szó a „mindenható” értelmét. Sem Jézus, sem a szent szellem nem neveztetik soha mindenhatónak, mivel Jehova egyedül a legfőbb. Az 1Mózes 17:1-ben kijelenti: „Én Mindenható Isten vagyok.” És a 2Mózes 18:11 ezt mondja: „Jehova nagyobb, mint az összes többi isten.”
A Héber Iratokban az ’eloh’ah (isten) szónak kétféle többes száma van: az ’elo‧him’ (istenek) és ’elo‧heh’ (istenei). Ezek a többes számú alakok rendszerint Jehovára utalnak, de ezekben az esetekben egyes számú „Isten-nek fordítják. Vajon ezek a többes számú alakok a Háromságot akarják jelezni? Nem, semmiképpen! William Smith A Dictionary of the Bible (Bibliai szótár) című művében ezt mondja: „Az a fantázia szülte elképzelés, hogy [’elo‧him’] egy Istenségen belüli három személyű istenségre utalna, aligha találna támogatókra a tudósok körében. Ez vagy fejedelmi többes, ahogyan ezt a nyelvészek mondják, vagy az isteni erő teljességének, az Isten által kinyilvánított hatalom egészének a kifejezője.”
A The American Journal of Semitic Languages and Literatures (A sémita nyelvek és irodalom amerikai szakfolyóirata) című folyóirat az ’elo‧him’-ról ezt mondja: „Majdnem mindig egyes számú igei állítmány és egyes számú jelzői melléknév áll mellette.” Ennek szemléltetésére figyeljük meg, hogy az ’elo‧him’ cím 35-ször fordul elő csupán a teremtési beszámolóban, és minden helyen az ige, amely jelzi, mit tett és mit mondott Isten, egyes számban áll (1Mózes 1:1–2:4). Ez a kiadvány ezzel zárja végkövetkeztetését: „Az [’elo‧him’] tehát minden bizonnyal nyomatékosító és fokozó értelmű többesként fogható fel, amely a nagyság és méltóság leírására szolgál.”
Az ’elo‧him’ szó betű szerinti jelentése: „istenek” és nem „személyek”. Azok tehát, akik úgy érvelnek, hogy ez a szó a Háromságot sejteti, politeistákká, azaz több istent imádókká lennének. Miért? Mert ez azt jelentené, hogy három isten volna a Háromságon belül. De majdnem mindenki, aki a Háromságot vallja, elveti azt a nézetet, amely szerint a Háromság három külön istenből állna.
A Biblia a hamis bálványistenekre vonatkoztatva is használja az ’elo‧him’ és ’elo‧heh’ szavakat (2Mózes 12:12; 20:23). De van, amikor csak egyetlen hamis istenre vonatkoztatja, mint például, amikor a filiszteusok a „Dágon istenükre [’elo‧heh’]” utaltak (Bírák 16:23, 24). Baált is „istennek [’elo‧him’]” nevezik (1Királyok 18:27). Ezenkívül, ezt a kifejezést emberekre is használják (Zsoltárok 82:1, 6). Mózesról is olvasható, hogy ő mint „Isten” [’elo‧him’] kellett hogy szolgáljon Áronnak és a fáraónak (2Mózes 4:16; 7:1).
Nyilvánvaló tehát, hogy amikor az ’elo‧him’ vagy ’elo‧heh’ kifejezések címként utalnak hamis istenekre vagy akár emberekre, nem azt akarják sugallni, hogy mindegyik egy több személyből álló istenség; így a Jehovára utaló ’elo‧him’ vagy ’elo‧heh’ kifejezés sem jelenti azt, hogy ő több lenne egy személynél; különösen, ha figyelembe vesszük a Bibliának e tárgykörben elhangzó egyéb tanúságát.
Jézus egy különálló teremtés
JÉZUS, amikor a földön emberként élt, tökéletes volt, mert Isten plántálta át életerejét Mária méhébe (Máté 1:18–25). Élete azonban nem itt kezdődött el. Ő maga jelentette ki, hogy „az égből szállt alá” (János 3:13). A legtermészetesebb volt, amikor később követőinek ezt mondta: „Mi lesz, ha meglátjátok az Emberfiát [Jézust] felmenni oda, ahol azelőtt volt?” (János 6:62, NJB).
Jézus, mielőtt a földre jött, már az égben létezett. De vajon úgy élt ott, mint egy mindenható, örökkévaló, háromszemélyű Istenség egyik személye? Nem, mert a Biblia világosan kijelenti, hogy Jézus, emberi léte előtt, egy teremtett szellemi lény volt, az angyalokhoz hasonlóan, akik szintén Isten által teremtett szellemi lények. Sem az angyalok, sem Jézus nem léteztek megteremtésük előtt.
Jézus, emberi léte előtt, „minden teremtés elsőszülöttje” volt (Kolossé 1:15, B.—D., NJB). Ő volt „Isten teremtésének a kezdete” (Jelenések 3:14, Revideált Standard, Katolikus fordítás). A „kezdet” [görögül: ar‧khe’] szó eredeti értelmét megmásítanánk, ha úgy fordítanánk, hogy Jézus „Isten teremtésének ,elkezdője’ vagy ,kútfeje’ volt. János a bibliai írásaiban több mint hússzor használja a görög ar‧khe’ szót különböző formában, de ezeknek az alapjelentése mindig „kezdet”. Igen, Jézust Isten teremtette, Isten láthatatlan teremtésének a „kezdetén”.
Jegyezzük meg, mennyire szoros kapcsolatban vannak ezek a Jézus eredetére utaló kifejezések azokkal a kifejezésekkel, amelyeket a megszemélyesített „Bölcsesség” mond el a Példabeszédek könyvében: „Alkotó munkája elején teremtett az Úr (Jahve, NJB), ősidőktől fogva, mint legelső művét. Mielőtt hegyek keletkeztek volna, korábban hozott létre, mint a halmokat, amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg és a föld első rögét sem” (Példabeszédek 8:12, 22, 25, 26, K.f.). Bár a „Bölcsesség” kifejezés itt annak a megszemélyesítésére van használva, akit Isten megteremtett, a legtöbb tudós megegyezik azzal, hogy ez képletesen Jézusra vonatkozik, aki mint szellemi teremtmény már létezett földre való megszületése előtt.
Jézus, aki emberi létezése előtt mint „Bölcsesség” létezett, a továbbiakban ezt mondja: „Mellette [Isten mellett] voltam mint mestermunkása” (Példabeszédek 8:30, JB). Mestermunkási szerepével összhangban, a Kolossé 1:16 Jézusról azt mondja, hogy „Isten általa teremtett mindent az égen és a földön” (Today’s English Version [TEV]).
E mestermunkása vagy ifjabb partnere révén teremtett a Mindenható Isten minden más dolgot. A Biblia ezt így summázza: „Nekünk mégis egy az Istenünk, az Atya, akitől minden származik. . . és egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által van minden” (1Korinthus 8:6, K.f.). (Kiemelés tőlünk.)
Isten kétségtelenül ehhez a mestermunkáshoz szólott: „Teremtsünk embert a mi képmásunkra” (1Mózes 1:26). Egyesek azt állítják, hogy a „teremts-ünk” és a többes számú birtokos névmás „képmásunkra” kifejezésben a Háromságra történik utalás. De ha történetesen azt mondanák neked: ’Készítsünk magunknak valamit’, senki sem értené vagy gondolná ezeket a szavakat úgy, hogy több személy egy személlyé alakult át benned. Egyszerűen csak azt értenéd ebből, hogy két vagy három egyén valamit közösen akar elkészíteni. Isten is, amikor a „teremtsünk” és a többes számú birtokos „képmásunkra” kifejezést használja, egyszerűen egy másvalakit szólít meg, az első szellemi teremtését, mestermunkását, az emberi létezése előtti Jézust.
Istent lehetett-e kísérteni?
JÉZUSRÓL a Máté 4:1 elmondja, hogy „az Ördög megkísértette”. Sátán, miután megmutatta Jézusnak „a világ összes királyságait és azok dicsőségét”, ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádati aktust végzel előttem” (Máté 4:8, 9). Sátán megpróbálta Jézust hűtlenségre bírni Istennel szemben.
De mi értelme lenne a lojalitás próbájának, ha Jézus maga lenne az Isten? Vajon Isten képes lenne önmaga ellen lázadni? Nem, ellenben az angyalok és az emberek képesek Isten ellen lázadni, és erre volt is példa. Jézus megkísértése csak abban az esetben lenne ésszerű, ha ő nem lenne Isten, hanem csupán egy különálló személy, mint például egy angyal vagy egy ember, akinek saját szabad akarata van, és aki hűtlenné is válhat, ha éppen ehhez lenne kedve.
Másrészt, elképzelhetetlen, hogy Isten vétkezne és hűtlen lenne önmagához. „Tevékenysége tökéletes. . . a hűség Istene. . . igazságos és egyenes ő” (5Mózes 32:4). Ha tehát Jézus Isten lett volna, soha nem lehetett volna őt megkísérteni (Jakab 1:13).
Jézus, mivel nem volt Isten, hűtlenné is válhatott volna.De ő hű maradt, és azt mondta: „Távozz tőlem, Sátán! Mert meg van írva: ’Jehovát, a te Istenedet imádd, és csak neki végezz szent szolgálatot!’ ” (Máté 4:10).
Mi volt a váltságdíj?
AZ EGYIK ok, amiért Jézus a földre jött, közvetlen kihatással van a Háromságra. A Biblia kijelenti: „Egy az Isten és egy a közbenjáró Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki önmagát adta megfelelő váltságul mindenkiért” (1Timótheus 2:5, 6).
Jézus, aki nem több és nem kevesebb, mint egy tökéletes ember, váltságul lett, és pontosan kiegyenlítette azt, amit Ádám elveszített — odaadta tökéletes földi emberi életjogát. Joggal nevezhette Pál apostol Jézust „az utolsó Ádám”-nak. Ebben az összefüggésben így idézte: „Mert amiképpen Ádámban mindannyian meghalnak, ugyanúgy a Krisztusban mindannyian életre kelnek” (1Korinthus 15:22, 45). Az isteni igazságszolgáltatás értelmében Jézus tökéletes emberi élete volt a „megfelelő váltságdíj
se nem több, se nem kevesebb. Még az emberi igazságszolgáltatás is azt követeli meg, hogy annyi kártérítést fizessünk, amennyi kárt okoztunk másnak.
Ha Jézus az Istenség egyik tagja lett volna, a váltságdíj végtelenül magasabb lett volna, mint amit Isten saját törvénye előírt (2Mózes 21:23–25; 3Mózes 24:19–21). Édenben egy tökéletes ember, Ádám, és nem egy Isten vétkezett. Így a váltságdíjnak, hogy az isteni igazságszolgáltatást tökéletesen kielégítse, ezzel szigorúan egyenértékűnek kellett lennie — vagyis Jézusnak egy másik tökéletes embernek, „az utolsó Ádámnak” kellett lennie. Amikor tehát Isten elküldte Jézust a földre váltságul, hogy az igazságszolgáltatásnak eleget tegyen, Jézust nem istenemberré, vagy Isten megtestesülésévé tette, hanem tökéletes emberré alkotta, aki „alacsonyabb lett az angyaloknál” (Zsidók 2:9; vö. Zsoltárok 8:5, 6, [8:6, 7 Károli]). De hogyan lehetett volna alacsonyabb az angyaloknál a mindenható Istenség — az Atya, a Fiú, vagy a szent szellem — akármelyike?
Milyen értelemben „egyetlen-nemzett Fiú”?
A BIBLIA Jézust Isten „egyetlen-nemzett Fiának” nevezi (János 1:14; 3:16, 18; 1János 4:9). A trinitáriusok azt mondják, mivel Isten örökkévaló, így az ő Fiának is örökkévalónak kellett lennie. De hogyan lehet valaki fiú és ugyanakkor egyidős az ő atyjával?
A háromsághívők azt állítják, hogy Jézus esetében „az egyetlen-nemzett” kifejezés nem azonos azzal, amit a szótár a „nemzeni” szón ért, tudniillik, „egy gyermeknek életet adni nemzés útján” (Webster’s Ninth New Collegiate Dictionary [Webster kilencedik új egyházi szótára]). Azt mondják, Jézus esetében ennek a szónak a jelentése „kezdetnélküliség”, egyetlen fiúi kapcsolat, de nemzés nélkül (Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words [Vine: Ó- és Újszövetségi szavak magyarázó szótára]). Ésszerűnek hangzik-e ez számodra? Lehet-e egy férfi saját fiának az apja, ha nem nemzi őt?
Továbbá, miért használja a Biblia ugyanezt az „egyetlen-nemzett” görög kifejezést Izsák Ábrahámmal kapcsolatos viszonyának a leírására (amit Vine elismer minden magyarázat nélkül)? A Zsidók 11:17 Izsákról úgy beszél, mint aki Ábrahám „egyetlen-nemzett fia”. Izsák esetében semmi kétségünk nincs efelől; ő a mindennapi, megszokott értelemben lett egyetlen-nemzett, aki sem időben, sem pozícióban nem egyenlő az atyjával.
A Jézusra és Izsákra használt „egyetlen-nemzett” görög kifejezés alapszava a mo‧no‧ge‧nes’, a mo’nos szóból, amelynek jelentése „egyedüli, egyetlen” és a gi’no‧mai „nemzeni”, vagy „válni valamivé (születni)” jelentésű gyökérszóból ered — mondja Strong Teljes Konkordanciája. Ennélfogva, a mo‧no‧ge‧nes’ meghatározása: „Egyszülött, egyetlen-nemzett, vagyis egyedüli gyermek” (A Greek and English Lexicon of the New Testament [Újszövetségi görög—angol lexikon], kiadta E. Robinson).
Gerhard Kittel kiadásában megjelent Theological Dictionary of teh New Testament (Újszövetségi teológiai szótár) ezt mondja: „[Mo‧no‧ge‧nes’] ’egyedüli leszármazásút’ jelent, azaz olyat, akinek nincsenek testvérei vagy nővérei.” Ez a könyv azt is megállapítja, hogy a János 1:18; 3:16, 18; és az 1János 4:9-ben „Jézus viszonya nem csupán egy egyedüli gyermek viszonya az apjához. Ez inkább az egyetlen-nemzettnek Atyjához fűződő viszonya”.
Jézusnak mint egyetlen-nemzett Fiúnak, tehát volt kezdete. Nem élt mindig. A Mindenható Istent helyesen nevezte Nemzőjének vagy Atyjának, ugyanolyan értelemben, mint ahogyan egy földi atya, például, Ábrahám fiat nemzett (Zsidók 11:17). Ennélfogva, amikor a Biblia Istenről, mint Jézus Atyjáról beszél, ezen azt érti, amit ténylegesen mond — vagyis, hogy ők ketten más-más személyek. Isten az idősebb. Jézus a fiatalabb — időben, állásban, hatalomban és ismeretben.
Ha az ember fontolóra veszi, hogy Istennek Jézuson kívül más teremtett szellemfiai is voltak az égben, nyilvánvalóvá válik, miért használatos az ő esetében az „egyetlen-nemzett Fiú” kifejezés. Számtalan más teremtett szellemi lényt, angyalt is „Isten fiainak” nevez a Biblia, mint ahogyan Ádám is Isten fia volt, hiszen életerejük Jehova Istentől, az élet Forrásától vagy Kútforrásától származott (Jób 38:7; Zsoltárok 36:9, [36:10, Károli]; Lukács 3:38). De ezeknek a teremtése mind az „egyetlen-nemzett Fiún” keresztül történt, aki egyetlen volt abban a minőségben, hogy Isten őt közvetlenül nemzette (Kolossé 1:15–17).
Vajon Jézust Istennek tekintették?
JÓLLEHET a Biblia Jézust gyakran Isten Fiának nevezi, az első században senki sem tartotta őt Fiúistennek. Még a démonok, akik „hiszik, hogy van egy Isten”, saját tapasztalatukból tudták még a szellembirodalomból, hogy Jézus nem Isten. Így helyesen Jézust Isten különálló Fiának szólították (Jakab 2:19; Máté 8:29). És amikor Jézus meghalt, az ott álló pogány római katonák annyit fel tudtak ismerni a követőitől hallott szavakból a tényeknek megfelelően, hogy ez „bizonyára az Isten Fia volt”, és nem azt mondták, hogy Jézus maga az Isten volt (Máté 27:54).
Így az „Isten Fia” kifejezés Jézusra úgy utal, mint aki egy különálló egyedi teremtmény és nem a Háromság egyik tagja. Mint Isten Fia, nem lehetett maga az Isten, hiszen a János 1:18 kimondja: „Istent senki sem látta” (RS, Katolikus kiadás).
A tanítványok Jézust „Isten és emberek közötti közbenjárónak” tekintették, de nem magának Istennek (1Timótheus 2:5). Mivel a közbenjáró a meghatározás szerint olyan személy, aki más, mint akikért közbenjár, ellentmondás lett volna, ha Jézus ugyanaz lenne, mint az, aki elfogadja a közbenjárást és akiknek érdekében megpróbál kiengesztelést szerezni. Ezzel olyasmit állított volna magáról, aminek ő a valóságban nem felelt meg.
A Biblia következetes és félreérthetetlen szavakkal beszél Istennek Jézussal való viszonyáról. Egyedül Jehova Isten a Mindenható. Közvetlenül ő teremtette Jézust, annak emberi létezése előtt. Jézusnak tehát volt kezdete, ennélfogva soha nem lehetett egyenlő Istennel hatalomban vagy örökkévalóságban.
válasza:Kedves kérdező!
Nem fogom ezt a sok szöveget végigolvasni, mert estig is itt ülnék, hogyha minden mondatodra reagálni kellene. Megfigyeltem már egyébként hogy Jehova Tanúinak általában ennyit kell írni, hogy valamit tudjanak bizonyítani, egyszerűbben nem megy.
Egy Keresztény gondolkodó ezt írta egyszer:
"Nincs szükség számtalan szót papírra vetnünk, hogy igazoljuk azt, ami maga szól maga mellett és világosan ragyog. Az igazság egyenes, világos és tiszta, s bátran kiáll a maga védelmére. Más a helyzet a tévedéssel. A tévedés annyira csűrt és csavart, hogy a szóözönre van szükség megmagyarázni torz alakját."
Azt gondolom, hogy ez teljesen világos Raj Tamás Zsidó Rabbi, aki gondolom eredeti nyelven, ismeri az ószövetséget, pár mondatban leírta, hogy ez a szó hogyan keletkezett. Ezzel a mai kutatók többsége egyetért, Jehova Tanúin kívül, teljesen világos mindenki számára így a 21. században. Te pedig hivatkozol itt a 19. századból, illetve a 20. század elejéről bizonyos emberekre, meg olyan profeszorra, akit Jehova Tanúin kívül senki nem említ. És akkor még nem beszéltem más dolgokról....Apropó a figyelmedbe ajánlanék egykis olvasmányt egy egykori Jehova Tanújától:
"Továbbá, vannak olyan megközelítések, amelyek működőképesek, és vannak másfajta hozzáállások, amelyek viszont kudarcra ítéltek. Az egyik olyan stratégia, amivel a keresztények gyakorta eredmény nélkül próbálkoznak, hogy a bibliai görög nyelv és a bibliamagyarázat elismert tekintélyeit idézik, rámutatva, hogy a Tanú bibliafordítás és a szervezet magyarázata nem megbízható. Ez a hozzáállás nem működik.
Bár a keresztény elfogadhatja a nagyhírű görög-tudósok és teológusok tekintélyét, Jehova Tanúi az ilyen emberekre gyanakodva tekintenek. Nem lévén részei "Isten szervezetének", az ilyen kívülálló tekintélyek egyértelműen Sátán szervezetének részét képezik Jehova Tanúi gondolkodásmódjában. Ez érthetővé teszi, hogy miért állnak ellen az övékétől eltérő bibliafordításnak és -magyarázatnak.
Jehova Tanúi gondolkodása szerint Isten szervezete hibátlan kell legyen, és bárki, aki nem ért egyet ezzel, az téved - még a tudományos élet vagy a nagyvilág által tiszteletben tartott nagy nevek is. A könyvtári kézikönyvek, enciklopédiák és bibliai szótárak mind tévednek, ha ellentmondanak az Őrtorony Társulatnak."
Érdekesnek találom, és tanulságosan is.
További infók ha érdekel, érdemes elolvasni: [link]
válasza:"Azzal kapcsolatban, hogy az eredeti nyelven kellene-e olvasni a Bibliát. A Biblia a Jelenések 5: 9-ben azt mondja, hogy az igaz imádók egy nemzetközi egységet alkotnak és minden népből, nemzetből és NYELVBŐL kerülnek ki. Vagyis Isten akkor mindenképpen elérhetővé teszi számukra az igazságot a saját nyelvükön, hogy ez lehetségessé váljon."
Már a bevezető mondatod csúfos kudarcra van ítélve. A jelenések 5,9 NEM AZZAL KAPCSOLATBAN NYILATKOZIK HOGY MIYLEN NYELVEN KELL OLVASNI A BIBLIÁT. Tehát itt a bemagyarázás tipikus esete.
Ez a vers arról ír ,hogy a. mindenki imádja Jézsut (nocsak, nocsak!)aki megváltott bennünket Istennek az ő vére által (tehát a megváltás Krisztus értünk kiontott vérében van)minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből. Tehát nem csak a zsidókra, hanem minden emberfiára az egész földkerekségen kiárad a kegyelem. Mond valamit ez a vers arról, hogy milyen nyelven kell olvasni a Bibliát? Nem mond.
A józan ész és a logika (amire nagyon szerettek hivatkozni) viszont azt mondja hogy minden fordítás egyben kicsit ferdítés is. Nemcsak a forrásnyelv és a célnyelv eltérő szerkezete miatt (egyes nyelveknél több, másoknál kevesebb az eltérés) hanem mert a korszellem és a fordító is akarva akaratlanul rányomja a bélyegét. És ez nem is baj. A baj ott van ha ezt valaki nem érti meg.
"Vagyis Isten akkor mindenképpen elérhetővé teszi számukra az igazságot a saját nyelvükön, hogy ez lehetségessé váljon."
Megint önmagad cáfolod meg.
No de mi volt az ÚV fordítás előtt? Szentháromságra utaló "hazugságok" 2000 éven keresztül? És ezt Isten csak úgy hagyta? Ha a mennybe bekerülők száma csak 144 000 lenne, az már az első század mártírjaival be is telt. Isten hagyta volna hogy az emberek 2000 éven át tévelyegjenek, majd egy okkult zavarodott elme, Charles Russel alapította szekta hirtelen felfedezi az igazságot és az ő tagjaik közül kerül ki a 144 000 jelentős része? Aki méltó arra hogy Pál apostollal és társaival legyen a mennyben?
Azt meg már meg sem kérdezem mi volt a reformáció előtt amikor a Bibliát csak latinul vagy eredetiben lehetett olvasni. Akkor Isten hogyan gondoskodott arról hogy mindenki a saját nyelvén olvassa? Sehogy.
A fordítás egy szükséges rossz, mert nem lehet elvárni minden háziasszonytól és földművestől hogy ókori nyelveken olvassa a Bibliát. A fordítás nekik segítség. De bárki, aki komolyan foglalkozik teológiával, csakis a forrásnyelvek ismeretével teheti ezt, különben eleve ellenőrizetlen szöveget olvas. Te hiszel az egyházad fordításának, de van erre logikus okod? Elolvastad az eredetit, összevetetetted és érted? Ezért hiszel nekik? Vagy mert az Őrtorony magazinban néhány nevet megemlítenek, hogy ezt és ezt mondta?
Azt hiszed, hogy kötekszem, pedig segíteni akarok. Nem is adok neked tanácsot, csak tartsd meg a tiedet: olvasd a Bibliát elfogulatlanul. Tedd félre a beléd progtamozott véleményt és olvasd. Én annak idején ateistaként kezdetem olvasni, mert Istent kerestem. Elfogulatlan voltam, mert nem volt okom semmilyen felekezet irányába húzni. Imádkoztam és hagytam hogy vezessen a Szent Szellem. Engem más irányba vezetett mint téged. Akkor meg miért higgyek neked?
Különböző véleményünk ellenére maradtam tisztelettel:
Freya
válasza:"Mikor pedig elvette a tekercset, a négy élő teremtmény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt; mindegyiknél hárfa volt, és füstölőszerrel teli aranycsészék — a füstölőszer a szentek imáit jelenti. És új éneket énekelnek: 'Méltó vagy rá, hogy elvedd a tekercset, és felnyisd a pecsétjeit, mert levágattál, s véreddel embereket vettél meg az Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és királyokként fognak uralkodni a föld felett.'"
A fordítások, ha őszinték és előítélet nélküliek, akkor remekül ellátják a feladataikat. Éppen a Tanúk azok, akik mindenkitől jobban óvnak az előítéletből félrefordított Bibliáktól. Ők azok, akik arra buzdítanak, hogy ha van egy-egy kérdéses szöveg, akkor nézz meg több fordítást is és hasonlítsd össze, természetesen a szövegösszefüggéssel együtt - mert ugyanis ennek a momentumnak a figyelembe nem vétele tipikus sok nem bibliai tan magyarázatánál. Rendszerint már ebből kiderül, hogy mely fordítót befolyásolt a munkájában egy nem bibliai tanítás!
Ebben a részben sem Jézus imádatáról van szó, hanem a bibliai időkben teljesen természetes hódolatról, amit leborulással nyilvánítottak ki. De kérdező nagyon jól tapintott rá arra, hogy "minden nyelvből" lesznek Istennek elfogadható szolgái.
Még mielőtt a kedves moderátorok megint kilőnének, a kérdező felvetésére válaszoltam - szerintem.
válasza:"Ebben a részben sem Jézus imádatáról van szó, hanem a bibliai időkben teljesen természetes hódolatról, amit leborulással nyilvánítottak ki."
Belemagyarázás. Jézus is, és az Angyal is az Atya küldötte volt, érdekes módon az Angyalok sem az Ószövetségben sem az Újszövetségben nem fogadták el az imádatot. Míg Jézus kijelentette magáról hogy neki hatalmában áll megbocsátani a bűnöket. Ha ez annyira természetes dolog lett volna hogy teremtett lények megbocsáthatnak bűnöket, akkor az évszázadok alatt találkoznunk kellett volna egy olyan Angyallal, aki ezt kijelenti magáról de sem az Ó, sem az Újszövetség nem tudósít ilyenről, pedig Angyalokról olvashatunk bőven.
Továbbá a szivárvány Isteni szimbólum. János, amikor látta az Atyát látomásban akkor azt látta, hogy a trón körül szivárvány van. Az Özönvíz után is úgy mutatja be Isten a szivárványt, mint az Ő szövetségének a jelképét.
Logikus, hiszen ahogy a szivárvány két elemből áll a párának, és a fénynek a találkozásából, úgy találkozik az Isten lényéven a szeretet és az igazság. Ez a szivárvány pedig Jézus feje körül is ott van a Jelenések könyve 10. fejezetében. Tehát ti ne akarjátok belemagyarázni hogy a szivárvány nem kifejezetten Isteni szimbólum mert nem így van. Ha Jézus Teremtett lény lenne, akkor nem lenne joga arra, hogy az az Isteni jelkép megjelenjen körülötte.
Másrészt pedig ezeket hogy magyarázzátok meg:
Világvége időpontok
Sokan hibájukként róják fel a dátumokkal kapcsolatos sajátos értelmezéseiket, és ezen értelmezéseknek a gyakori változtatását. Az első jóslatuk Dániel könyve próféciái alapján 1914-re vonatkozott. Amikor a vég mégsem következett be, módosították a jövendölés jelentését, és azt állították, hogy az időpont Jézus láthatatlan uralmának kezdetét jelöli. A kijelentésnek, mely szerint a Dániel könyve szövegében található információk alapján jövendölték meg Jehova Tanúi 1914-et, mint Krisztus uralmának kezdetét, és a pogányok meghatározott idejének végét, határozottan ellentmondanak saját, részben belső használatra készült, részben pedig a nyilvánosságnak szánt kiadványaik, melyekből nyilvánvalóan kiderül, hogy az időkre vonatkozó próféciáik alapjául nem a Biblia, hanem az egyiptomi piramisok szolgáltak támpontul.Az Őrtorony Társulat által megjelölt számos dátum egyike az Első Világháború időszakára esett. Ezen jelentőségteljes eseményt annak bizonyítására használták, hogy az 1914-es dátumot a Krisztusi uralom kezdetének kell tekinteni. Ezért, a Dániel könyvében található 2520 napot évekre váltva, majd az így kapott időt 1914-ből leszámítva jutottak el az ie. 607. októberéhez. Ezt követően már úgy formálták a tanítást, mintha az 1914-es dátumot valójában a Bibliai próféciák figyelembe vételével, azok megértésével kapták volna meg olyan módon, hogy a tényként kezelt ie. 607 októberéhez hozzá adták a 2520 évet. Nulladik év nem lévén, eljutottak a kívánt dátumhoz, 1914-hez. A Bibliai Zakariás könyvének első fejezete 12. versében azonban utalás történik arra vonatkozóan, hogy ie. 518-520 között még mindig tartott az a hetven éves korszak, mely Jehova Tanúi szerint ie. 607-ben kezdődött. Mivel a Zakariás könyvére vonatkozó adatokat maguk a Tanúk sem vonják kétségbe, határozott ellentmondásba kerülnek azon saját állításukkal, mely szerint a próféciák alapján helyes az 1914-es dátum. Napjainkban is ezt a dátumot ie. 607 tekintik hivatalosan a megjövendölt 1914 októberében felállt "égi királyság" kiindulási alapjának. Ennek az ie. 607-es dátumnak azonban nincsen történelmi bizonyítéka. Sőt, az említett Zakariás könyve is egyértelműen cáfolja annak helyességét. Jehova Tanúi által kiadott irodalom beszámol arról, hogy C.T.Russel, mint aki a társulat megalapítója és szellemi atyja a korabeli időszámításait nem a Biblia kijelentéseire alapozta, hanem okkult kutatások eredmnyeire.: [26] idézet a kiadványból:
Russell pásztor mintegy 35 évig úgy vélte, hogy a gizai nagy piramis Isten tanúköve, igazolva a bibliai időszakokat (És 19:19). Jehova Tanúi azonban felhagytak azzal az elképzeléssel, hogy egy egyiptomi piramisnak bármi köze is lehet az igaz imádathoz. (Lásd „Az Őrtorony” 1928. november 15-i és december 1-jei [ang.] számát.)"
Jehova Tanúi az 1914 elmaradt események láttán sem szakítottak egyből azzal az elképzelésükkel, hogy feladatuk közé tartozik Isten időtervének megértése és publikálása. Továbbra is, évtizedekre meghatározta a Társulat és tagjai Bibliainak nevezett értelmezését a piramisok vizsgálata. Ennek nyilvánvalóan keresztényietlen jellege miatt, csak 1929-ben tett lépéseket a Társulat arra, hogy szakítson az évtizedeken át tartó gyakorlattal. Ez a szakítás azonban csupán látszólagos, hiszen a piramisok elemzéséből származó ie.607 és isz. 1914-es dátumok a mai napig Jehova Tanúi legfőbb tanításainak alapkövei.
Saját írásuk arról számol be, hogy 1929-ben még mindig általános volt a Tanúk körében a piramisok tisztelete. idézet a kiadványból:
1."C. T. Russell 1886-ban kiadott egy könyvet, mely később A korszakok terve címet kapta. Ez a kötet tartalmazott egy táblázatot, amely összefüggésbe hozta az emberi korszakokat az egyiptomi nagy piramissal. Azt gondolták, hogy ez a Hufu fáraónak emelt emlékmű az az oszlop, melyre az Ésaiás 19:19, 20 utal: „Ama napon oltára lesz az Úrnak Égyiptom földének közepette és határán egy oszlop az Úrnak; és lesz jegyül és bizonyságul a seregek Urának Égyiptom földén.” Mi köze lehetett a piramisnak a Bibliához? Nos, például a nagy piramis némelyik folyosójának a hosszáról az akkori értelmezés szerint azt mondták, hogy a Máté 24:21-ben leírt „nagy nyomorúság” kezdetét jelzi. Némelyik Bibliakutatót túlságosan is lekötötték a piramis különböző jellegzetességeinek a számítgatásai, hogy kiszámítson olyan dolgokat, mint például, melyik nap fog az égbe menni!
Ezt az úgynevezett kőbibliát nagy becsben tartották évtizedeken át, míg a Mindazok folyóiratja ""1929. január 1-jei"" száma (The Watch Tower 1928. november 15., december 1.) nem tisztázta, hogy a Bibliában található tanúbizonyság igazolására Jehovának nincs szüksége olyan kő emlékművekre,..."
Mivel Jehova Tanúi kötelesek minden Társulati tanítást Isteni eredetűnek tekinteni, függetlenül annak súlyos ellentmondásaitól, némelyek csak nehezen, vagy egyáltalán nem voltak képesek követni az ellentmondások sorozatát, és elhagyták a szervezetet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!