Ki az a személy, aki tiszta szívvel arra vágyik, hogy megtudja mit is tanít valójában a Biblia?
Azzal kapcsolatan, hogy a szent szellem személy:
Jézus ’segítőnek’ (görögül: pa‧ra′klé‧tosz) is nevezte a szent szellemet, és azt mondta, hogy ez a segítő ’tanítani’, „tanúskodni”, ’szólni’ és ’hallani’ fog (Ján 14:16, 17, 26; 15:26; 16:13). A Szentírásban nem szokatlan az élettelen dolgok megszemélyesítése. Például azt írja, hogy a bölcsességnek ’gyermekei’ vannak (Luk 7:35). A bűnről és halálról mint királyokról beszél (Róma 5:14, 21). Bár néhány bibliavers azt mondja, hogy a szellem „szólt”, más helyről világosan kiderül, hogy ezt angyalokon vagy embereken keresztül tette (Csel 4:24, 25; 28:25; Máté 10:19, 20; vesd össze a Cselekedetek 20:23-at a 21:10, 11-gyel). Az 1János 5:6–8 nemcsak a szellemről mondja, hogy „tanúskodik”, hanem a ’vízről és a vérről’ is. Ezért ezeknek a bibliaverseknek egyik kijelentése sem bizonyíték arra, hogy a szent szellem személy.
A szent szellem helyes meghatározásának bele kell illenie a szent szellemre vonatkozó összes írásszövegbe. Ebből a szempontból a logikus következtetés az, hogy a szent szellem Isten tevékeny ereje. Nem személy, hanem hatékony erő, amelyet Isten áraszt ki magából szent akaratának végrehajtásához (Zsolt 104:30; Csel 4:31; 2Pét 1:21).
A szent szellemmel („Szentlélek”, Kat.) kapcsolatos néhány írásszöveg személyre látszik utalni. Például segítőnek nevezik (görögül: pa‧ra′klé‧tosz; „Vigasztaló”, Káldi, Kat., Kár.; „Pártfogó”, ÚRB) a szent szellemet, amely ’tanít’, tanúskodik’, „szól” és „hall” (Ján 14:16, 17, 26; 15:26; 16:13). Más írásszövegek viszont azt mondják, hogy emberek ’beteltek’ szent szellemmel, ’megkeresztelték’ vagy ’felkenték’ őket szent szellemmel (Luk 1:41; Máté 3:11; Csel 10:38). A szent szellemre vonatkozó ez utóbbi hivatkozások bizonyosan nem alkalmazhatók személyre. A bibliai tanítás egészének megértéséhez minden írásszöveget figyelembe kell venni. Milyen ésszerű következtetést vonhatunk le? Azt, hogy az elsőként említett írásszövegek szóképek által megszemélyesítik Isten szent szellemét, azaz tevékeny erejét, ahogyan a bölcsesség, a bűn, a halál, a víz és a vér megszemélyesítésére is van példa a Bibliában.
A Cselekedetek 7:55, 56 leírja, hogy István látomást kapott az égről, és látta „Jézust, amint ott áll az Isten jobbján”. Egyetlen szót sem ejt azonban arról, hogy a szent szellemet is látta. (Lásd még: Jelenések 7:10; 22:1, 3.)
A New Catholic Encyclopedia elismeri: „ Az Úsz. [Újszövetség] legtöbb írásszövegéből az érezhető ki, hogy az Isten szelleme nem valaki, hanem valami; ez különösen az Isten szelleme és ereje közti párhuzamból ismerhető fel” (1967, XIII. köt., 575. o.). Ezenkívül még ez olvasható benne: „ Az apologéták [II. századi keresztény görög írók] igencsak tartózkodóan, egy fajta elővigyázattal beszéltek a Lélekről, úgyhogy az ember azt mondhatná, túlontúl is személytelenül” (XIV. köt., 296. o.). - nagyon érdekes
válasza:Te nem azt írod, hogy mit tanít valójában a Biblia, hanem mit tanítanak a Jehova tanúi. Ha nem görögül és héberül olvasod, ne is vesztegesd az idődet. Az új világ fordítás legnagyobb hibája, hogy angolból lett magyarra átültetve. Tehát dupla fordítás.
Ez olyan, mintha valaki egy Shakespeare fordítást, mondjuk Arany Jánosét fordítaná lengyelre. Az igazihoz képest.......
Fordítok, tudom mit jelent ez. Az is furcsa, hogy te ezt kötekedésnek fogod fel. Én ha igazi Milton vagy Spencer elemzést akarok, csakis angol szövegből olvasok és elemzek. A forrásnyelv ismerete jelentősen csökkenti a teljes körű megértést.
Hiába idézgetsz enciklopédiákat, a trinity egyértelműen benne van a Bibliában. Nem kötelező bele látni, Isten kegyelmes, de miért te mondanád meg mit tanít IGAZÁBÓL a Biblia? Másoknak hiszel, hogyan kell lefordítani a görögből ezt meg azt, de TE majd megmondod? Mit? Amit az egyházad tanít? Azt ismerjük, rendszeresen kapjuk az őrtornyot. Köszönjük szépen a minőség önmagáért beszél.....
Ez nem kötekedés volt, hanem kritika.
Tanulmányozd a Bibliát a kiskönyvetek meg az őrtorony befolyása nélkül, imádkozz és kérd a Szent szellem vezetését. Meg fogsz lepődni.
válasza:Tisztelt Kérdező!
Nagyon örülök neki, hogy normális hangnemben válaszolsz, lényegében amiket írtál, sokmindenre lehetne válaszolni, én viszont csak most a Jehova Tanúi által használt Újvilág fordításra térnék rá.
Nyilvánvaló, hogy lehet érveket találni amellett amelyek alátámasztják a fordítást, viszont én úgy gondolom, hogy ezek nem meggyőzőek. Magát az Újvilág fordítást már az abban olvasható rengetegszer elhangzó "Jehova" név is hitetlenné teszi, ugyanis a Tanúkon kívül senki sem alkalmazza alkalmazza ezt a nevet, gyakorlatilag mindenki egyetért abban, hogy ez egy téves olvasat. Szeretném egy Zsidó rabbi véleményét idézni, adok forrást is:
Válaszol: Raj Tamás
Válasz:
"Kedves Ildikó! A Jehova, mint említettem, téves olvasat. A négybetus isteni név köré ugyanis jóval késobb, amikor a magánhangzó jelölés (a héber pontozás) a gyakorlatba jött, egy másik, helyette olvasandó szó (az „Uram” jelentésu ADONÁJ) magánhangzóit írták. Aki ezt nem ismerte, tévesen összeolvasta a mássalhangzókat a mellette álló magánhangzókkal, így lett belole Jehova, aminek semmi értelme nincs. Ez olyan, mintha az Isten szó mássalhangzóit az Uram magánhangzóival olvasná valaki össze. Mi lesz belole? SUTAN! Üdvözlettel: R.T."
link: [link]
Ha pedig egy Zsidó rabbi véleménye nem elég meggyőző, akkor begépelnék a könyvemből is néhány sort:
"Ezenkívül a maszoréta kéziratokban szerkesztői megjegyzéseket is találunk. A maszoréták nem mertek semmit sem a rájuk hagyott mássalhangzós szövegekben megváltoztatni, de gyakran éppen azért helyezték el ezeket a széljegyzeteket, hogy kinyilvánítsák, hogyan kell az "írott" szöveget (ketibhnek híívják) az ő nézetük szerint olvasni. Ezt az általuk javasaolt olvasási módot nevezték "qeré"-nek. A qeré leghíresebb példáját isten nevénél látjuk. Ezt a héberben négy mássalhangzóval JHVH írják, amelyet eredetileg valószínűleg JAHVEH-nak ejtettek. De mivel a zsidók Nehémiás ideje után a visszaélés bűnétől való félelem miatt nem merészelték ezt a nevet kimondani, a Biblia felolvasása után a zsinagógákban a JaHVeH
válasza:bocsánat..elküldtem hamarabb...innen folytatom:
"A Biblia felolvasása után a JaHVeH helyett az Ádonáj (aDoNáJ, "Úr") nevet olvasták. Erre való emlékezésképpen a maszoréták a JHVH mássalhangzókhoz mindig az aDoNáJ magánhangzóit fűzték hozzá; valószínűleg ezáltal keletkezett az eredetileg nem ismert JaHoVaH vagy "Jehova" szó. Ennek a "qeré"-nek a félreértése vezetett ahhoz, hogy a keresztyények hosszú ideig úgy vélték, Isten neve Jehova és nem Jahve"
(Így keletkezett a Biblia, "A maszoréták" 57-58. oldal"
De a Wikipédia is hasonló véleményen van:
"A Jehova (יְהֹוָה) szó és kiejtés egy nyelvészeti furcsaság, mely egy helytelen értelmezés és olvasat eredményeként jött létre[1] a 16. század elején, mivel a kor keresztény héber grammatikusai még nem voltak teljes mértékben tisztában a héber olvasatok rendszerével. (Az első keresztény héber nyelvtan Johannes Reuchlin 1526-ban megjelent De rudimentis hebraici című munkája volt.) A szó 1520-ig nem volt ismert, ekkor vezette be Galatinus, amit azonnal meg is támadtak nyelvészeti, valamint történeti-teológiai alapokon."
Nem akarom az egészet bemásolni, ha érdekel akkor olvasd el ezt: [link]
Én ezalapján nem fogadom el az Újvilág fordítást hiteles fordításnak. Természetesen Jehova Tanúi nyilván ezekre a dolgokra is tudnak valami cáfolatot adni, de a tények úgygondolom magukért beszélnek.
A fordítás igen is túl elfogult, mert Jehova Tanúi teológiájára van alapozva, és minden olyan vers félre van fordítva amely a Tanúk meggyőződésével szemben áll. Mivel pedig már eleve a Jehova névnél is tévednek mindenki szerint, csak önmaguk szerint nem, így a nyelvi dolgokba sem látom sok értelmét belemenni, hogy mit hogy kéne fordítani.
válasza:"Ezt a mondatot javítanám: "A qeré leghíresebb példáját Isten nevénél látjuk."
Kedves 2:16-os válaszoló:
Idéznék tőled:
"Még persze olyan egyoldalúan félrefordított versek is problémát okoznak sok hívőnek, melyek pontos fordításával sok fordító nem ért egyet, nem csak az ÚV. fordítás."
Lennél olyan kedves, hogy nekem néhány ilyen fordítót Jehova Tanúin kívül?
Mert egyelőre a katolikus, protestáns, Vizsolyi Biblia, is megegyezik egymással, ha az újvilág fordításhoz hasonlítsuk, és akkor még nem is beszéltem részletesen a Luther, vagy a James King féle fordításról.
válasza:Sziasztok!
Bocsássatok meg, senkit nem szeretnék megbántani, de szerintem azzal van, hogy Jehova Tanúi egyfajta kiválasztott népnek tartják magukat.
Erre a kérdésre szerintem a Jelenések könyve első hét levele megadja a választ, hogy az elmúlt 2000 évben, illetve ma is kik az Isten elhívottai. Utóbbival a Jelenések 10. részletesen foglalkozik.
Van erről egy előadássorozat is, úgygondolom érdemes meghallgatni:
válasza:Kedves kérdező!
Mivel rengeteget írtál, így nem áll módomban minden mondatodra reagálni, ezért csak néhány lényeges dolgot emelnék ki:
„Hogy mi a célom? Hogy segitsek a tiszta szivü egyéneknek megérteni, hogy mit is tanit valójában a Biblia.”
Bocsáss meg, de te úgy vettem észre, hogy te nem egészen a Bibliát akarod tanítani az embereknek, hanem Jehova Tanúinak a tanítását terjeszted. Evvel nincs is gond, jogod van abban hinni amiben akarsz, de a probléma ott kezdődik, hogy olyan dolgokat állítasz, amik nem fedik a valóságot, és a Bibliára hivatkozol. Például itt a www.gyakorikerdesek.hu-n, már számtalanszor kitárgyaltuk hogy a „jehova” név egy téves olvasat, nem jelent semmit, a héber fül számára egy teljesen értelmetlen szó, ahogy már többen is leírták.
„Valamint tény, ami tény, hogy nem létezik Pokol, mint az a hely, ahol a rossz embereket kínozzák(ha gondolod, akkor írok erről is, hogy mi bizonyítja ezt).”
Ezzel például teljesen egyetértek, csakhogy tudd, nem a Jehova Tanúi lejáratása a célom.
„A kolosszé 1: 15 úgy utal Jézusra mint az egész teremtés elsőszülöttje, tehát neki van kezdete, ellenben Istennek nincs.”
Azért van különbség aközött, hogy valaki „elsőszülött” meg aközött is, hogy valaki „teremtmény”. Ha valaki megépít, egy robotot, akkor az a tervezőnek az alkotása. Nem lesz egyenrangú a tervezővel, mert a tervező ember, a robot pedig gép. Ellenben, ha egy házaspárnak születik egy gyermeke, az a gyermek ugyanolyan egyenrangú ember lesz, mint az apja meg az anyja. A családban viszont főleg a korok miatt csak második lesz, de ettől még ugyanúgy ember.
Így Jézus is ugyanolyan Isteni személy mint az Atya. Jézus tiszteli az Atyát, ezért a búcsúbeszédében is Az Atyát mondta elsőnek, és utána saját magát, majd harmadiknak a Szent Lelket. Egyébként Jézusról is kimondja a Biblia hogy a származása öröktől fogva van. (Mik 2,5) Persze tudom, hogy Jézusról ezt az igehelyet hogy értelmezik/fordítják Jehova Tanúi…Vagy elég csak az Immánuel névre gondolni, aminek a jelentése „Velünk az Isten” Hát ha velünk az Isten, akkor egyértelmű hogy velünk az Isten, és nem valami teremtménye.
„A Filippi 2:6 az eredeti görögben távolról sem azt akarja állítani, hogy Jézus magát Istennel egyenlőnek gondolta volna, éppen ellenkezőleg, a szöveg tárgyilagos olvasásából az tűnik ki, hogy Jézus nem gondolta illőnek, hogy Istennel legyen egyenlő.”
Először is az Újvilág fordításon kívül mindegyik Bibliafordítás úgy adja vissza, hogy Krisztus egyenlőnek gondolja magá Istennel. Nem a munkabeosztás szerint, mert úgy minden az Atyától indul ki (Jel 1,1) de rangban egyenlőek, ahogyan már kifejtettem feljebb. Ezt János apostol is így gondolta a (Ján 5,18)-ban amikor az Apostol arról számol be, hogy a Zsidók ezért lettek mérgesek Krisztusra.
A Fil 2,6-ot Jehova Tanúi így adják vissza: „aki, noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen.”
Most pedig nézzük meg, hogy mi szerepel az eredeti szövegben:
ὃς ἐν μορφῇ θεοῦ ὑπάρχων οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα θεῷ
Aki, -ban/ben, forma, Isten, létezik, nem, zsákmány, vél, a/az, van, egyenlő, Isten
Figyelmedbe ajánlom a Biblia felfedező programot, illetve a [link] honlapot! A Görög szövegnek egyébként elég csak az elejét nézni, teljesen egyértelmű hogy Jézus már korábban is létezett Isten alakjában, és pont az Evangélium lényege az, hogy letette az Isten hatalmát, hozzánk hasonló bűn által megrontott emberi természetet vett fel, és ilyen körülmények közt is győzni tudott. Tehát valóban maga az Isten járt a földön.
A (2Móz 3,14)-ben egyébként Isten úgy mutatkozott be, hogy Ő a Vagyok. A (Ján 8,58)-ban Krisztus azt mondja hogy: „Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” nem azt mondja hogy „voltam” hanem azt hogy „vagyok” Tehát azonosította magát azzal az Istennel aki Mózessel beszélt. Ennek lett az az eredménye hogy „Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják;”(Ján 8,59) hiszen azonosította, egyenlővé tette magát Istennel ahogy a (Ján 5,18)-ban lehet olvasni.
Másrészt Jézus elfogadta az imádatot is:
„Azok pedig hozzá járulván, megragadák az ő lábait, és leborulának előtte. Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.” (Mát 28, 9-10)
Egy mennyei teremtmény viszont elhárítja azt, hogy leboruljanak előtte:
„És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.” (Jel 19,10)
Azt pedig tudjuk hogy csak Istent szabad imádni a 10 parancsolat szerint, ebből kifolyólag Jézus Krisztus Isteni személy.
Hogy az-e az igazság, amit Jehova Tanúi tanitanak vizsgáld meg. Vizsgáld meg azokat az irásszövegeket és bizonyitékokat, amelyeket felsorakoztatunk. Tedd félre azt amit eddig tudtál és úgy, józan, logikus gondolkodással vizsgáld meg. Kétféle módszer segíthet a Bibliát helyesen megérteni. Először is bármely kijelentés esetén a szövegösszefüggést (a megelőző és a következő bibliaverseket) kell figyelembe venni. Ezt követően összehasonlíthatjuk a szöveget a Biblia más részeiben található, ugyanazzal a témával foglalkozó kijelentésekkel. Ily módon engedjük, hogy Isten saját Szava irányítsa a gondolkodásunkat, és ne mi, hanem ő magyarázza meg saját Szavát. Ezt a módszert követik Jehova Tanúi kiadványai.”
Azzal kapcsolatban, hogy az eredeti nyelven kellene-e olvasni a Bibliát. A Biblia a Jelenések 5: 9-ben azt mondja, hogy az igaz imádók egy nemzetközi egységet alkotnak és minden népből, nemzetből és NYELVBŐL kerülnek ki. Vagyis Isten akkor mindenképpen elérhetővé teszi számukra az igazságot a saját nyelvükön, hogy ez lehetségessé váljon.
Az izraeli Dr. Benjamin Kedar professzor, héber tudós, az Őr Torony Társulat egyik képviselőjének adott interjújában a következőképpen értékelte az Új Világ fordítást: „A héber Bibliával és annak fordításaival kapcsolatban végzett filológiai kutatásaim során gyakran hivatkozom arra az angol kiadásra, amely New World Translationként ismert. Minden alkalommal megerősödik bennem az az érzés, hogy ez a munka azt az őszinte törekvést tükrözi, hogy a szövegből a lehető legpontosabb megértést nyerjük. Az eredeti nyelv széles körű ismeretének bizonyítékát nyújtva ez a fordítás érthetően adja vissza egy második nyelven az eredeti szavakat anélkül, hogy szükségtelenül eltérne a héber nyelv sajátos szerkezetétől . . . Minden nyelvi kifejezés lehetőséget ad egy bizonyos fokú szabadságra az értelmezésben vagy a fordításban. A nyelvészeti megoldás bármely adott esetben magában rejti a vita lehetőségét. A New World Translationben azonban soha nem fedeztem fel semmilyen elfogult szándékot arra, hogy a szövegbe olyasmit olvassanak bele, amit az nem tartalmaz.”
Az izraeli Dr. Benjamin Kedar professzor, héber tudós, az Őr Torony Társulat egyik képviselőjének adott interjújában a következőképpen értékelte az Új Világ fordítást: „A héber Bibliával és annak fordításaival kapcsolatban végzett filológiai kutatásaim során gyakran hivatkozom arra az angol kiadásra, amely New World Translationként ismert. Minden alkalommal megerősödik bennem az az érzés, hogy ez a munka azt az őszinte törekvést tükrözi, hogy a szövegből a lehető legpontosabb megértést nyerjük. Az eredeti nyelv széles körű ismeretének bizonyítékát nyújtva ez a fordítás érthetően adja vissza egy második nyelven az eredeti szavakat anélkül, hogy szükségtelenül eltérne a héber nyelv sajátos szerkezetétől . . . Minden nyelvi kifejezés lehetőséget ad egy bizonyos fokú szabadságra az értelmezésben vagy a fordításban. A nyelvészeti megoldás bármely adott esetben magában rejti a vita lehetőségét. A New World Translationben azonban soha nem fedeztem fel semmilyen elfogult szándékot arra, hogy a szövegbe olyasmit olvassanak bele, amit az nem tartalmaz.”
Kedves 2011. 10. 20 17:45 és 17:58-as válaszoló. Tudnon kell azt, hogy Jehova Tanúi azért használják az isteni név Jehova formáját, mert ez a kiejtés használatos a magyar nyelvben, semmi más, tehát igazából ennek nem kell nagy feneket keriteni. De figyelmedbe ajánlom még a következő gondolatokat, szerintem ezt még érdemes megfontolni (valamint köszönöm azt, hogy kedves hangnemben és tisztelettel irtad le a gondolataidat):
Sok tudós a „Jahve” kiejtést részesíti előnyben, de nem biztosak helyességében, és nincs is egység közöttük. Másrészt a Jehova a név legismertebb alakja, és tartalmazza a héber tetragram mássalhangzóit. A magyar nyelvhasználatban az elmúlt évszázadok során a „Jehova” alak terjedt el.
J. B. Rotherham a „Yahweh” formát használta a Héber Iratok fordítása során a The Emphasised Bible lapjain. Később azonban, a Studies in the Psalms című munkájában a „Jehovah” alakkal találkozunk. Így magyarázza: „JEHOVAH — Az emlékeztető név ezen angol formájának alkalmazása . . . a Zsoltárok könyvének jelen változatában nem holmi bizalmatlanságból fakad, mintha ez pontosabb kiejtés lenne, mint a Yahwéh, hanem kizárólag gyakorlati szempontok vezettek ebben a döntésben, mivel kívánatos, hogy eljussunk a nagyközönség füléhez és szeméhez e dologban, amelyben az alapvető tényező az isteni név könnyű felismerésének szándéka volt” ([London, 1911] 29. o.).
Gustav Friedrich Oehler német professzor a név különböző kiejtési változataival foglalkozott, majd erre a következtetésre jutott: „Ettől kezdve a Jehova formát fogom használni, mert e név polgárjogot nyert a szókincsünkben, és nem lehet onnan kiszorítani” (Theologie des Alten Testaments. Második kiadás [Stuttgart, 1882] 143. o.).
Paul Joüon jezsuita tudós kijelentette: „Fordításainkban a (feltételezett) Yahweh forma helyett a Jéhovah alakot használtuk . . . , amely a hagyományos és szokásos francia irodalmi forma” (Grammaire de l’hébreu biblique. [Róma, 1923] 49. o., lábj.).
A legtöbb név bizonyos mértékű változáson megy át, ha lefordítják egy másik nyelvre. Jézus zsidónak született, és nevét héberül talán Jé•sú′a‛-nak ejtették ki, a Keresztény Görög Iratok ihletett írói azonban nem haboztak e név görög I•é•szusz′ formáját használni. A kiejtés a legtöbb nyelvben egy kicsit eltér ettől, mégis bátran használjuk a saját nyelvünkben megszokott formát. Ez más bibliai nevekkel is így van. Hogyan tudnánk akkor megfelelő tisztelettel adózni a legfontosabb név viselőjének? Talán úgy, hogy ha sohasem mondanánk ki vagy írnánk le a nevét, mivel nem ismerjük pontosan annak eredeti kiejtését? Vagy inkább oly módon, hogy használjuk azt, éspedig a nyelvünk szokásos kiejtés- és írásmódján, miközben illendőképpen beszélünk a név tulajdonosáról, és mint az ő imádói, helyes viselkedésünkkel tiszteletet szerzünk neki?
Mivel a „Jehova” alakot joggal használják Isten nevének a fordítására — és ez egyben egy közismert forma is —, a használatával szembeni ellenvetések üres kifogások. Igen, úgy tűnik, hogy az Isten nevének használatától való idegenkedés inkább érzelmeken és előítéleten alapul, mintsem a tudományon.
Mit tartalmaznak a nevek?
A héber nyelvben Isten nevét így írják: יהוח. Ezt a négy betűt, amelyet jobbról balra olvasnak, általában Tetragrammának hívják. A Bibliában említett sok személy- és helységnév tartalmazza az isteni név rövidített formáját. Lehetséges, hogy ezek a tulajdonnevek nyomra vezethetnek azt illetően, hogyan ejtették ki Isten nevét?
A washingtoni (USA) Wesley Teológiai Szeminárium nyugalmazott egyetemi tanára, George Buchanan professzor szerint a válasz igen. Buchanan professzor így magyarázza: „ Az ókori időkben a szülők gyakran az istenségeik után nevezték el gyermekeiket. Ez azt jelenti, hogy úgy ejtették ki gyermekeik nevét, mint ahogyan istenségeik nevét. A Tetragrammát használták az emberi nevekben, és mindig a középső magánhangzóval.”
Vizsgáljunk meg néhány példát azokból a tulajdonnevekből, amelyek a Bibliában találhatók, és amelyek tartalmazzák Isten nevének rövidített formáját. A Jonathán a héber Bibliában úgy fordul elő, hogy Jó•na•than′ vagy Jéó•na•than′, amelynek jelentése ’Jaho vagy Jahova adta’ — mondja Buchanan professzor. Illés próféta neve a héberben ʼE•li•jah′ vagy ʼE•li•ja′hu. Buchanan professzor szerint ez a név azt jelenti: ’Jahoo vagy Jahoo-vah az én Istenem’. Ugyanígy a Jósafát név héber megfelelője a Jéó-sa•phat′, ennek jelentése pedig ’Jaho ítél’.
A Tetragramma két szótagos kiejtése, a „Jahve” nem teszi lehetővé, hogy az o magánhangzó része legyen az isteni névnek. Viszont számtalan bibliai névben, amelyben szerepel az isteni név, szerepel ez a középső magánhangzó mind az eredeti, mind a rövidített formákban, ilyen például a Jehonathán és a Jonathán. Ezért Buchanan professzor ezt mondja az isteni névről: „Egyetlen esetben sem marad ki az oo vagy az oh hangzó. Néha a szót lerövidítik »Ja«-ra, de soha nem »Ja-ve«-ra . . . Amikor a Tetragrammát egy szótaggal ejtették ki, azt »Jah« vagy »Jo« formában tették. Amikor három szótaggal ejtették ki, »Jahova« vagy »Jahoova« lehetett. Ha bármikor is lerövidítették két szótagra, az valószínűleg a »Jaho« volt” (Biblical Archaeology Review).
Ezek a gondolatok segítenek nekünk, hogy megértsük, miért mondta Gesenius, XIX. századi hébertudós a Hebrew and Chaldee Lexicon to the Old Testament Scriptures című művében a következőt: „ Azok, akik úgy gondolják, hogy הה [Je-ho-vah] volt [Isten nevének] helyes kiejtése, egyáltalán nem állítják ezt alaptalanul. Ha ezt a kiejtést használták, a rövidített szótagok, a ה [Je-ho] és a י [Jo], amely szótagokkal sok tulajdonnév kezdődik, sokkal kielégítőbb magyarázatot nyernek.”
Ennek ellenére a The Five Books of Moses című műben Everett Fox a következőkre mutat rá: „ A héber [isteni] név »helyes« kiejtésének felfedezésére tett egykori és jelenlegi próbálkozások sikertelenek; sem az időnként hallott »Jehova«, sem pedig a tudósok körében általánosan elterjedt »Jahve« formát nem lehet meggyőzően bizonyítani.”
A tudományos vita kétségtelenül tovább folytatódik. A zsidók felhagytak az igaz Isten nevének kiejtésével, mielőtt a maszoréták kidolgozták volna a magánhangzók jelölésének rendszerét. Így nem lehet egyértelműen megállapítani, mely magánhangzók kapcsolódtak a JHVH (יהוה) mássalhangzókhoz. Mégis, a bibliai személyek nevei, melyeknek a helyes kiejtése soha nem merült feledésbe, kézzelfogható módon nyomra vezetnek bennünket azt illetően, hogyan ejthették ki az ókorban Isten nevét. Ezért néhány tudós mindenképpen egyetért azzal, hogy a „Jehova” kiejtés valójában nem annyira „torz”.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!