Már a fogantatás pillanatában megszállja az emberi lélek a megtermékenyített petesejtet?

Mit jelent az 1Péter 3:19-20? "Ebben az állapotban (a feltámadását követően, szellemben) el is ment (Jézus), és prédikált a börtönben levő szellemeknek (nem lelkeknek!), akik engedetlenek voltak egykor, amikor az Isten türelme várt Noé napjaiban, míg készült a bárka, amelyben kevés ember, azaz nyolc lélek vitetett át biztonságban a vízen."

De a ’börtönben levő szellemek’ azoknak az embereknek a lelkei voltak, akik nem hallgattak Noé prédikálására az Özönvíz előtt?

A 2Péter 2:4 és a Júdás 6-ot hasonlítsd össze az 1Mózes 6:2–4-gyel. Abból kiderül, hogy ezek a szellemek Isten angyalfiai voltak, akik Noé napjaiban testet öltöttek, és feleségeket vettek maguknak. Az 1Péter 3:19, 20-ban a ’szellemek’ szó a görögben a pneu′ma·szin, míg a ’léleknek’ fordított szó a pszü·khai′. A ’szellemek’ nem a testből eltávozott lelkek, hanem az engedetlen angyalok voltak; az ugyanitt említett ’lelkek’ élő emberek voltak, mégpedig Noé és a családja. A "börtönben levő szellemeknek" prédikált üzenet ezért ítéletüzenet kellett hogy legyen.

A (tüzes) pokol, mint sok egyház szerint "kínzó hely", vagy újabban egyesek szerint "állapot", sem Isten jóságával, sem igazságosságával nem fér össze, de ami a legfontosabb, a Bibliával sem! De ez nem a kérdés része, nem akarok offolni.

"Azon felül én abban hiszek mivel a Biblia egyértelműen tanítja a halhatatlan lelket"

Hinni azt lehet mindenben, de sajnos sem "egyértelműen", sem másként nem tanítja a Biblia ezt. Esetleg mutass már olyan helyet, ahol "egyértelműen" van tanítva.

Mt 27,52-53

"És a sírok megnyíltak, és sok elhúnyt szentnek teste feltámadt. És kijövén a sírokból, a Jézus feltámadása után bementek a szent városba és sokaknak megjelenének."

Vagy nézd a János11et:

"(..)Lázár a mi barátunk elaludt, de elmegyek; hogy felköltsem őt. Mondának ezért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. Pedig Jézus annak HALÁLÁRÓL beszélt, de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról van szó. "

Tehát Lázárnak annyi. Amikor Jézus azt mondta Márthának: feltámad a te testvéred, Mártha egy régi zsidó hiedelmet fogalmazott meg: igen, feltámad majd feltámadáskor, az utolsó napon.

Erre Jézus mit mondott?

"Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él,

És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal."

Nos, azért elfogadhatatlan számotokra a halhatatlan lélek, mert ti NEM hisztek Jézusban. Nem is hihettek, mert nem ismeritek. Ha ismernétek, nem volna kérdéses, hogy aki hisz őbenne az nem hal meg. NEM TESTILEG, mert a testi halál az semmi, hanem lényegében, a lelkében (nem nefesh!) vagy ahogy mi hívjuk, szellemében. Az élet leheletét Jézus is kilehelte,meghalt, de nem szűnt meg létezni, hanem leszállt a pokolra, legyőzte a halált, és TESTBEN feltámadt. Az ő szavai teljesen mást jelentenek annak aki hisz őbenne.

Azonkívül Mózes meghalt, olvasd csak el az 5Móz 34-et. Hogyan jelenhetett meg Jézusnak?

Nézd mindent lehet magyarázni ahogy akarsz. Az hogy az emberi lélek létezik, az biztos. A pokolról szóló rengeteg rész is azt mutatja. Hogyan lehetne a pokol az örök gyötrelem, meg sírás és fogcsikorgatás, ha a halál egyszerűen elmúlást jelent? Annak a rengeteg metaforának nem volna értelme, ha nem jelentenének semmit!

Abban egyet értek, hogy a pokol egy szimbólum, mivel a léleknek (nem a nefesh, hanem az isteni lélek avagy a szellem)nincs kiterjedése, tehát nem lehet egy helyen a test nélkül. Ezért gondoljuk úgy sokan, hogy a pokol egy lelki állapot, és a szenvedés nem fizikai. Tulajdonképpen Istentől való (önkéntes) elszeparáltságot jelent.

De egy másik hozzászólásomban kirészleteztem a pokolról szóló ismereteket. A seol nem sír hanem a lelkek túlvilági gyűjtőhelye. Rengeteg példázat van erről, amit te elmismásolsz kedvedre de ez a lényegen nem változtat.

(Máté 27:52-53) "És az emléksírok megnyíltak, és sok, alvásba merült szent teste előtűnt (és emberek, akik a feltámadása után kifelé jöttek az emléksírok közül, bementek a szent városba), és láthatóvá váltak sokak számára."

A gond ezekkel a "bizonyító" versekkel, hogy (nemzetközi szinten is) mindig erősen vitatottak!

A Biblia feltámadásra és örök életre vonatkozó tanításával viszont jól összhangban van, az amit hiszek.

Először is, bárkik voltak a "szentek" Máté nem azt mondta, hogy ők keltek föl. Azt mondta, hogy a testük, vagy holttestük. Másodszor nem mondta azt, hogy ezek a testek életre keltek. Azt mondta, hogy fölkeltek, és a görög 'egeiro' ige, amely azt jelenti, hogy "fölkelteni" nem mindig vonatkozik feltámadásra. Többek között jelenthet "kiemelni" egy gödörből, vagy "fölkelni" a földről (Máté 12:11; 17:7; Lukács 1:69). A rengés Jézus halálakor felnyitotta a sírokat, élettelen testeket vetve ki azokból. Ilyen eseményekről számol be az i. sz. második században bekövetkezett földrengések folyamán történtekről Aelius Aristides görög író, valamint a közelmúltban, 1962-ben Kolumbiában történt földrengéskor.

Tehát még csak nem is példa nélkül álló eseményről írt itt Máté.

"Amikor Jézus azt mondta Márthának: feltámad a te testvéred, Mártha egy régi zsidó hiedelmet fogalmazott meg: igen, feltámad majd feltámadáskor, az utolsó napon."

Szó sincs itt "hiedelemről", ez a Biblia valóságos tanítása a feltámadásról! A jövőben lesz ez, "az utolsó napon" - az Ítéletnapon, amikor a halottak feltámadnak Isten Királyság-uralma alatt. Pál apostol is tudta ezt, mert ezt mondta: "(Isten) kitűzött egy napot, amelyen megítélni szándékozik a lakott földet igazságosságban" (Cselekedetek 17:31).

Pál ezt is mondta: "Lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak" (Cselekedetek 24:15). Nem mondta, hogy a feltámadás már megtörtént, hanem, hogy "lesz", a jövőben - a Királyság-uralom alatt.

Immortality of the Soul or Resurrection of the Dead? című könyvében a francia protestáns Oscar Cullmann professzor ezt írja: "Alapvető különbség van a halottak feltámadásának keresztény reménysége és a lélek halhatatlanságának görög hiedelme között... Bár a kereszténység később összekapcsolta egymással ezt a két hitnézetet, és ma az átlagkeresztény teljesen összekeveri ezeket, nem látok okot arra, hogy elrejtsem, amit magam is és a kutatók többsége is az igazságnak tartunk... Az Újszövetség élete és gondolkozása teljesen át van itatva a feltámadásba vetett hittel... A teljes ember, aki valóban halott, Istennek egy új teremtési aktusa által tér vissza az életbe."

Egyébként Cullmann tudományos igényességű könyvét itt olvashatod:

*****

"Nos, azért elfogadhatatlan számotokra a halhatatlan lélek, mert ti NEM hisztek Jézusban."

Ez egy nagy tévedés! Hiszünk abban, hogy Jehova elküldte Fiát, akit "szolgájának" hívott és aki váltsághalált halt értünk, de ehhez nem kell a háromság pogány mítoszában hinni, sőt ez alaposan össze is zavarja a képet a maga zavaros és misztikus istenképével. Ez az istenkép torz és nem bibliai.

"Ha ismernétek, nem volna kérdéses, hogy aki hisz őbenne az nem hal meg. NEM TESTILEG, mert a testi halál az semmi, hanem lényegében, a lelkében (nem nefesh!) vagy ahogy mi hívjuk, szellemében."

Honnan veszed, hogy csak szó szerint lehet érteni a "halál" fogalmát? Míg a Biblia világosan rámutat arra, hogy nem létezik olyasmi, mint halhatatlan lélek, annál több mondanivalója van az örökké tartó életről. A vég nélküli élet reménysége Jézus egyik alaptanítása. Ezt mondta: "Az jelent örökké tartó életet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, Jézus Krisztust" (János 17:3).

Azokkal kapcsolatban, akik hitet gyakorolnak Istenben és Krisztusban, Jézus ezt mondta: "Én örökké tartó életet adok nekik" (János 10:28). Teljes bizalommal mondta: "Aki hisz, annak örökké tartó élete van... Örökké élni fog" (János 6:47, 51). És azt is kijelentette: "Isten oly nagyon szerette a világot, hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örökké tartó élete legyen" (János 3:16).

Ez mind azt jelenti szerinted, hogy a "halhatatlan lelkünk" révén, úgy sem halhatunk meg sohasem, ha akarnánk, akkor sem?

Akkor értelmezd már légy oly kedves a fent idézett János 17:3 versét! Tehát aki nem ismeri meg Istent és akit elküldött, az nem kap örök életet? Na, hogy is van ez? Ha az jelenti az örök életet, hogy megismerjük kettőjüket, akkor az nyilván NEM LESZ ÖRÖK ÉLETŰ, aki nem ismeri meg őket.

És a János 6:47-ben "Aki hisz, annak örök élete van". Tehát aki nem hisz, azzal mi lesz? Értelemszerűen NINCS ÖRÖK ÉLETE annak, aki nem hisz, ennyire egyszerű!

"Az élet leheletét Jézus is kilehelte,meghalt..."

Igen, a szellemet (ruah), vagyis az életerőt, amiről a 1Mózes 2:7 ír.

"... de nem szűnt meg létezni, hanem leszállt a pokolra"

De megszűnt létezni, három napig a sírban (a pokolban, ha úgy tetszik) halott volt, majd feltámasztotta Isten, nem Ő Önmagát.

Tegnap írtam 17:38-kor, figyelj csak a szövegösszefüggésre:

(1Péter 3:18-19) "Hiszen Krisztus is meghalt egyszer s mindenkorra a bűnökért, egy igazságos személy igazságtalanokért, hogy az Istenhez vezessen titeket; ő, akit halálra juttattak a testben, de aki megeleveníttetett a szellemben. Ebben az állapotban el is ment, és prédikált a börtönben levő szellemeknek..."

Még ezt írod: "... és TESTBEN feltámadt." Mit ír a Biblia a fenti 18-as versében? Azt írja, hogy testben támadt fel Jézus, vagy szellemben?! Egyáltalán írja-e valahol azt, hogy "testben" támadt fel Krisztus??? Sehol! Ez már utólagos belemagyarázás az írásokba.

Tehát "szellemben" (pneuma) támadt fel Jézus és "ebben az állapotban (vagyis feltámadása után!) el is ment..." Tehát szó sincs arról, hogy meg sem halt igazán és a "halhatatlan lelke" (főleg "testben") ment el prédikálni a börtönben lévő szellemeknek. Teljes képtelenséget állítanak, akik ezt magyarázzák.

Pont az a lényege a váltságának, hogy meghalt értünk és figyeld meg, hogyan fogalmazza Ő maga meg:

(Máté 20:28) "Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért."

Tehát Jézus világossá tette, hogy a "lelkét", vagyis az életét áldozta fel értünk. Ő pontosan ugyanolyan értelemben használta a "lélek" szót, mint a többi Bibliaíró.

Mivel nincs halhatatlan lélek, amely túléli a halált, hogyan ígérheti a Biblia, hogy megvalósul az örökké tartó élet? Jézus bővebb tájékoztatást adott erről, amikor meglátogatta Mártát és Máriát, miután barátja, Lázár elhunyt. Ezt mondta Mártának: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hitet gyakorol énbennem, ha meghal is, életre kel." És megkérdezte Mártától: "Hiszed-e ezt?" Ő így válaszolt: "Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia" (János 11:25–27).

Annak bizonyítása végett, hogy ő mint az Isten Fia hatalmat kapott arra, hogy visszahozza a halottakat az életbe, Jézus elment Lázár sírjához és feltámasztotta.

Vajon miért támasztotta fel Jézus ezeket a személyeket a halottak közül? Nem azért, hogy örökké tartó életet adjon nekik abban az időben, hanem azért, hogy bebizonyítsa: ő a Messiás, és megmutassa milyen hatalmat adott neki Isten.

"Azonkívül Mózes meghalt, olvasd csak el az 5Móz 34-et. Hogyan jelenhetett meg Jézusnak?"

Az elváltozás csodáját maga Jézus mondta "látomásnak", mely egy teljesen más eseményt jelölt, mintsem, hogy a halhatatlan lelket bizonyítsa, akár csak áttételesen is. Mózes és minden Jézus előtt élt ember meghalt és nem támadt fel örök életre semmilyen formában (még az ideiglenesen feltámasztottak sem - összesen 9 ilyen eseményről számolnak be az Írások), mert hiszen Jézus volt a "zsenge", vagyis Ő volt az első, aki végleg feltámadt.

"Nézd mindent lehet magyarázni ahogy akarsz. Az hogy az emberi lélek létezik, az biztos."

Ez nem egy "kimagyarázás", ezt tanítja a Biblia, ez ténynek nevezhető. Ha belegondolsz, a lélek halhatatlanságára, mint elképzelésre a pogány népeknek volt szüksége. Az elmúlás fájdalmát ellensúlyozandó, ez a filozófia nagyon tökéletes volt, hiszen "nehogy már a halálunkkal mindennek vége legyen"!

A zsidók viszont megkapták a teremtési beszámolót és arról is kaptak elég információt, hogy mi az ember. És vajon mi lesz akkor, ha elmegyünk, hová megyünk, mi lesz velünk, milyen reményünk lehet?

Minderre a Biblia kielégítő magyarázattal szolgált már a Héber Iratokban is.

(János 3:36) "Aki hitet gyakorol a Fiúban, annak örök élete van; aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta."

Itt azt írják, hogy "aki nem engedelmeskedik..., az nem lát majd életet..." Tehát itt pontosan arról van szó, hogy semmiféle SZÓ SZERINTI "örök kínzás helye" vagy "állapota" nem vár azokra, akik nem engedelmeskednek, hanem nem lesz tovább "életük"! Az "örök élet" logikus ellentéte, nem az "örök kínoztatás", hanem a "nem örök élet", vagyis a nemlét, a teljes megsemmisülés.

"A pokolról szóló rengeteg rész is azt mutatja. Hogyan lehetne a pokol az örök gyötrelem, meg sírás és fogcsikorgatás, ha a halál egyszerűen elmúlást jelent?"

Milyen ’gyötrelemről’ van szó ezekben az írásszövegekben? Figyeld meg, hogy a Jelenések 11:10 utal ’két prófétára, aki gyötrelmére van a föld lakóinak’. A gyötrelem e próféták által hirdetett üzenet megalázó leleplezéseinek a következménye. A Jelenések 14:9–11 azt mondja, hogy akik imádják a jelképes ’vadállatot és képmását’, azok ’kénköves tűzben fognak gyötrődni’. Ez azonban nem utalhat öntudatánál lévő személy halál utáni gyötrődésére, mivel "a holtak nem tudnak semmit" (Préd 9:5). Mi okoz akkor nekik gyötrelmet, amikor még élnek? Az, hogy Isten szolgái hirdetik, hogy akik a ’vadállatot és képmását’ imádják, azokra ’a lánggal égő kénköves tó’ által szemléltetett második halál vár. A tüzes megsemmisítésük füstje örökre felszáll, mivel a megsemmisítésük örökre szól, és soha nem merül feledésbe.

Mit jelentenek a Jelenések 20:10 szavai, melyek azt mondják, hogy az Ördög a ’kénköves, tüzes tóban fog gyötrődni örökkön-örökké’? A Jelenések 21:8 világosan kijelenti, hogy a ’lánggal égő kénköves tó’ "a második halál". Ha tehát az Ördög ott fog "gyötrődni" örökkön-örökké, az azt jelenti, hogy soha nem szabadul; örökre korlátozva marad, tulajdonképpen az örök halálban. A "gyötrelem" kifejezés (görögül: baszanosz) ilyen használata emlékeztet egyebek között a Máté 18:34-re, ahol ugyanezt a görög alapszót alkalmazzák a ’börtönőr’ kifejezésére.

Ez a fordítás nem jó: "(Máté 27:52-53) "És az emléksírok megnyíltak, és sok, alvásba merült szent teste előtűnt (és emberek, akik a feltámadása után kifelé jöttek az emléksírok közül, bementek a szent városba), és láthatóvá váltak sokak számára."

Itt ugyanazt a szót fordítjátok úgy, hogy előtűnt, amit mindenhol máshol föltámadással fordítotok ti is. Az a baj, hogy az egész fordítás az ideológiához igazodik, tehát nem őszinte.

Ami az örök szenvedést illeti:

"Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakába és a tenger mélységébe vessék."

Mitől jobb????

És mi a helyzet a példázatokkal? Például az adós szolga esete, akit az Ura a hóhérok kezébe adott, míg meg nem fizeti mind, amivel tartozik. Vagy a gazdag és lázár, ugye. Vagy a példázat a királyi mennyegzőről. "Vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre, ott lészen sírás és fogcsikorgatás." Miért? Aki nem létezik,az miért sír és csikorgatja a fogát? Vagy Mt 25, 46: És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre."

Az örök élet ellentéte itt sem a nem létezés, hanem örök gyötrelem. Nos, én mondtam, hogy szimbolikusan értelmezem a poklot és nem helyként, de azért az be kell látnod, hogy itt most csak a Máté evangéliumban lapozgatva is rengeteg ilyen utalás van. Nem is érdemes jobban belemenni, mert mindenki azt látja, amit látni akar.

"Itt ugyanazt a szót fordítjátok úgy, hogy előtűnt, amit mindenhol máshol föltámadással fordítotok ti is. Az a baj, hogy az egész fordítás az ideológiához igazodik, tehát nem őszinte."

Ebben minden fordító hasonlóan jár el, ebből csak akkor van probléma, ha nem következetes a szóhasználat és nem veszi figyelembe a kifejezés mögött lévő tartalmat, valamint a Biblia alaptanításait, mert ideológiai előítélet elvakítja a fordítót a munkája során.

Ez a "lélek" és a "szellem" szavakkal is így van, hiszen ezek is többjelentésű szavak és egyáltalán nem mindegy mikor, melyiket és milyen értelmezéssel használjuk. Ezen fogalmak következetlen cserélgetése és alkalmazása, valamint a jelentésük önkényes, bizonyos vallási tévképzetek sugallta használata, teljes káoszt okozott az évszázadok során - még egy felekezeten belül is.

Jehova Tanúi éppen arról ismertek, hogy nem feltétlenül ragaszkodnak az évszázados, bebetonozott emberi hagyományokhoz, melyektől már a benne hívőknek képtelenség lenne megszabadulni komoly tekintélyvesztés, vagy annak teljes összeomlása nélkül. Nem véletlen, hogy ezen hagyományok hívei, mereven ragaszkodnak ezekhez, hiszen vagy ez, vagy semmi nem marad! Hát akkor marad ez az "igazság".

""Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakába és a tenger mélységébe vessék."

Mitől jobb????"

Ha ezt komolyan kérdezed és szó szerint érted, akkor saját csapdádba esel bele. Te arra gondolsz, hogy Jézus szó szerint értette a hasonlatot és azt mondta, hogy jobb neki a malomkővel a nyakában a tenger mélyén, mint a szó szerinti "pokol kínjaiban"? De könyörgöm, nem mindegy a halálnem? Attól teljesen független a büntetés a te hited szerint, hiszen úgy is a pokol "helyére" vagy "állapotába" kerül a gonosz!

Jézus tehát nem szó szerint értette, amit mond és ezért rossz a kérdésed is hozzá.

Jézus elmondja, hogy követőinek minden olyat el kell távolítani az életükből — legyen az akár olyan kedves számukra, mint egy kéz, egy láb vagy egy szem —, amely megbotránkoztathatná őket. Jobb ugyanis egy ilyen kedvelt dolog nélkül lenni és bejutni Isten Királyságába, mint ezekhez ragaszkodva a Gyehennába vettetni (egy égő szemétdomb Jeruzsálem közelében), amely az örök megsemmisítést jelképezi.

Ez szemléltetés, nem valóság.

A gazdag ember és Lázár.

Jézus itt a zsidó vallásvezetők szemléltetésére használja a gazdag embert, akik közé nemcsak a farizeusok és az írástudók tartoznak, hanem a szadduceusok és a főpapok is. Ők gazdag szellemi kiváltságoknak és alkalmaknak örvendenek, és úgy viselkednek, mint a gazdag ember. Királyi bíbor ruhájuk kiváltságos helyzetüket ábrázolja, a fehér gyolcs pedig álszent voltukat.

Ez a büszke gazdag ember osztály lenézi a szegény, egyszerű embereket amhaarets vagyis pórnép kifejezéssel illetve őket. A koldus Lázár így azokat az embereket szemlélteti, akiktől a vallásvezetők megtagadják a megfelelő szellemi táplálékot és kiváltságokat.

Mivel a gazdag ember és Lázár nem betű szerinti személyek, hanem az emberek bizonyos osztályait szemléltetik, logikus módon a haláluk is képletes.

Ha szó szerint értjük, akkor ilyen kérdések merülnek fel:

Vajon az ég és a pokol olyan közel van egymáshoz, hogy egyszerűen át lehet szólni egymásnak? Ezenfelül, ha a gazdag ember betű szerinti tüzes tóban lett volna, hogyan küldhette volna el Ábrahám Lázárt, hogy hűsítse meg a nyelvét egy csepp vízzel az ujja hegyén?

Isten összes kegyeltje elférne egyetlen személy, Ábrahám keblén? Az ujjhegyen levő víz nem párologna el a hádesz tüzében? Egyetlen csepp víz enyhülést szerezne egy ott szenvedőnek?

Ez nem a valóság! Sokkal mélyebb magyarázata és értelme van ennek a szemléltetésnek és semmi köze a halhatatlan lélekhez és a szó szerinti pokolhoz.

Máté 25:46, ÚRB: "ezek elmennek az örök büntetésre ("levágásba", görögül: kolaszin), az igazak pedig az örök életre." (A The Emphatic Diaglott ’kivágást’ ír a ’büntetés’ helyett. Az egyik lábjegyzete ezt a magyarázatot adja: "Kolaszin a kolazó szóból származik, melynek ez a jelentése: 1. Lemetsz, például faágat levág, nyes. 2. Elfojt, elnyom 3. Fenyít, büntet. Ha valakit 'kivágnak' az életből vagy a társadalomból, vagy elnyomnak, az büntetésnek tekintendő. Így keletkezett ez a harmadik, átvitt értelmű szóhasználat. Az első jelentésre esett a választás, mert jobban illik a mondat második feléhez, s így megmarad az ellentét ereje és szépsége. Az igazak elmennek az életre, a gonoszok pedig az életből való kivágatásra, azaz a halálba.

Lásd még:

(2Tessz 1,9) "Ugyanezek el fogják szenvedni az örök pusztulás bírói büntetését, elkerülve az Úr színe elől és az ő erősségének dicsősége elől"

Tehát bizony itt is szembe kell néznünk azzal, hogy a Biblia 2000 éve még jól érthető és pontos szavát, az évszázadok során bizonyos idegen filozófiai és vallásos eszmék hatásra, helyenként jól összezavarták!

Ez itt a baj. Tehát kutatni kell, ahogy azt a Biblia is írja, hiszen ez a megoldás.