Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Vallás » Buddhizmusban Isten, lélek?

Buddhizmusban Isten, lélek?

Figyelt kérdés
A buddhizmusnak milyen az istenképe? Vagy mit jelent az, hogy a buddhizmusban nincs Isten, akit imádnak, de hisznek a lélekben? Létezhet az, hogy valaki hisz a lélek létezésében (ami örök, nem hal meg a testtel), de nincs Isten? A lélekvándorlás miatt gondolom, hogy a lélekben hisznek, viszont azt hallottam, hogy nincs(enek) Isten(ei)k mint pl. a kereszténységben vagy a még közelebb álló hindu vallásban.
2011. máj. 23. 20:27
 1/3 anonim ***** válasza:

a buddha-tudatállapot - ami mondható, hogy nem személyes Isten, de idő és térfeletti, omniscientia és omnipotentia állapota (Mindentudó. Mindeható.)

ez nem van(vagy nincs): hanem el kell érni -és ez Buddha tanítása: ezt el lehet érni. Meg kell valósítani.

Őszentsége a Dalai Láma ittjátakor két napig erről beszélt: ezt meg kell valósítani, realizálni kell.

A buddhisták NEM hisznek a lélekvándorlásban- mert azt tanítják, nincs egy olyen szubsztancia, ami vándorolhatna (anátma váda: a "nem-én"-tana)

Az a( nagyon eltérő vallás!!!)hinduizmusban van.

Bármilyen hihetelen, de a kereszténységhez közelebb van a a buddhista vallás, mint a hinduhoz. Mindkettő lemondás alapú.

Erről is beszélt Ő.a Dalai Láma: leginkább a ferencesek szemléletéhez, Assissi Ferenchez áll közel.

Kezdetnek nagyon jó megiserést ad:

Téchy Olivér Buddha

Buddha beszédei

2011. máj. 23. 20:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:

Íme a buddhista nézőpont a személyes Istenről. A buddhista szentiratból a Tipitakából (három kosár).


A Tipitaka három részre oszlik Vinaja-pitaka (fegyelmi rendszabályok) Szutta-pitaka (Buddha tanítóbeszédeinek és példázatainak gyűjteménye) Abhidhama-pitaka (pszicho-filozófiai értekezések a tudatosztályokról, a Dharma (Tan) sűrített kifejtése.


Istenre vonatkozó álláspontját Buddha a Szutta-pitaka legelső szuttájában ismerteti. Ez a szutta 62-féle nézetet sorol fel, amelyektől a buddhista gyakorlónak saját útján tartózkodnia kell. Az Istenre vonatkozó rész:


Brahmadzsala-Szutta (A nézetek mindent felölelő hálója)


2. A részleges örökkévalóság tanai


(ekaccasassatavāda), 5-8. Nézetek


38. „Vannak, bhikkhuk, remeték és brahminok, akik bizonyos dolgok vonatkozásában örökkévalóság-hívők, más dolgok vonatkozásában nem örökkévalóság-hívők, és akik négyféle alapon azt hirdetik, hogy az én és a világ részben örökkévaló, részben nem örökkévaló. És vajon minek tulajdoníthatóan, mire való hivatkozással hirdetik e tiszteletreméltó remeték és brahminok a nézeteiket?


39. Eljön az idő, bhikkhuk, amikor egy hosszú időszak eltelte után ez a világ összehúzódik [felbomlik]. Amíg a világ összehúzódik, a lények legnagyobb része az Ābhassara Brahma-világban7 születik újjá. Ott időznek, tudatból létrehozottan, elragadtatottsággal táplálkozva, önmagukban világítóan, a levegőn át mozogva, dicsőségben lakozva. És így maradnak egy nagyon-nagyon hosszú időszakon keresztül.


40. Azonban előbb-utóbb, egy hosszú időszak eltelte után eljön az idő, bhikkhuk, amikor ez a világ elkezd ismét kiterjedni. Miközben a világ tágul, megjelenik Brahmā üres palotája. Ekkor egy bizonyos lény élettartama kimerülése, vagy érdemei kimerülése folytán elmúlik az Ābhassara síkról, és a Brahmā üres palotájában létesül újjá. Ott időzik, tudatból létrehozottan, elragadtatottsággal táplálkozva, önmagában világítóan, a levegőn át mozogva, dicsőségben lakozva. És így marad egy nagyon-nagyon hosszú időszakon keresztül.


41. Ezután, mivel már olyan hosszú ideig tartózkodott ott egyedül, kielégületlenség és izgatottság alakul ki benne, [és eképpen sóvárog]: 'Ó, bárcsak más lények is lennének ezen a helyen!' Abban a pillanatban, élettartamuk, vagy érdemeik kimerülése folytán bizonyos más lények is elmúlnak az Ābhassara síkról, és a Brahmā üres palotájában, az ő társaságában létesülnek újra. Ott időznek, tudatból létrehozottan, elragadtatottsággal táplálkozva, önmagukban világítóan, a levegőn át mozogva, dicsőségben lakozva. És így maradnak egy nagyon-nagyon hosszú időszakon keresztül.


42. Erre föl az a lény, aki elsőként létesült ott újra, így gondolkodik magában: 'Én vagyok Brahmā, a nagy Brahmā, a Győzedelmes, a Legyőzhetetlen, a Mindent Látó, a Hatalom Letéteményese, az Úr, az Alkotó és Teremtő, a Legfőbb Lény, az Elrendelő, a Mindenható, Atyja mindazoknak, akik vannak és lesznek. Ezeket a lényeket pedig én teremtettem. Milyen alapon? Mert először én óhajtottam: „Ó, bárcsak más lények is lennének ezen a helyen!” És miután e döntést meghoztam, e lények most íme, megjelentek.'


A lények pedig, akik őutána létesültek ott újjá, a következőképpen gondolkodnak: 'Ez kell, hogy legyen Brahmā, a nagy Brahmā, a Győzedelmes, a Legyőzhetetlen, a Mindent Látó, a Hatalom Letéteményese, az Úr, az Alkotó és Teremtő, a Legfőbb Lény, az Elrendelő, a Mindenható, Atyja mindazoknak, akik vannak és lesznek. Minket pedig ő teremtett. Mi ennek az alapja? Mert látjuk, hogy ő volt itt előbb, és mi őutána jelentünk meg itt.'


43. Persze, bhikkhuk, az a lény, aki először létesült ott újra, hosszabb élettel, nagyobb szépséggel és nagyobb hatalommal rendelkezik, mint azok a lények, akik őutána létesültek ott.


44. Ezután, bhikkhuk, az történik, hogy egy bizonyos lény elmúlik arról a síkról, és újraszületik ebben a világban. Miután megjelent ebben a világban, a családi tűzhely mellől az otthontalanságba távozik. Amikor pedig visszavonult, igyekezete, odaadása, szorgalma és megfelelő elmélkedése révén a szellemi összpontosítás olyan fokára jut el, hogy az ilyen módon összpontosított tudata segítségével képessé válik a közvetlenül megelőző életének felidézésére, anélkül azonban, hogy ennél korábbra vissza tudna emlékezni. Azután így szól: 'Minket ő, Brahmā, a nagy Brahmā, a Győzedelmes, a Legyőzhetetlen, a Mindent Látó, a Hatalom Letéteményese, az Úr, az Alkotó és Teremtő, a Legfőbb Lény, az Elrendelő, a Mindenható teremtett, aki Atyja mindazoknak, amik vannak és lesznek. Ő állandó, szilárd, örökkévaló, nincs kitéve változásnak, s ugyanaz marad, mint maga az örökkévalóság. Mi azonban, akik őáltala lettünk teremtve és jelentünk meg ebben a világban – mi mulandók, változékonyak, rövid életűek vagyunk, s pusztulásra vagyunk ítélve.'


Ez, bhikkhuk, az első eset."


További 62-féle nézet van: személytelen isten, önvaló lélek, materializmus, nihilizmus etc. amelyektől a Buddha elhatárolódik.


Ezt a szuttát kötelező megismerni, ez a szentirat első szuttája ennek kapuján belépve válsz buddhistává.


ÉS NINCS LÉLEKVÁNDORLÁS, MERT NINCS SZEMÉLYES LÉLEK, CSAK ÚJJÁSZÜLETÉS. A lélekvándorlás hindu koncepció.


Apamedana Sampattha

Törekedjetek fáradhatatlanul!

2011. máj. 24. 10:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:

Íme a az önazonosítás tárgyai és módozatai bármely viszonylatban. Ekekkel nem vagyunk azonosak, állandó önvaló (lélek) nincs!



A létesülés gyökeréről szóló tanítóbeszéd


1. Így hallottam: Egy alkalommal a Magasztos Ukkaṭṭhāban tartózkodott, a Subhaga ligetben található királyi Sāla fa alatt. Ott a Magasztos így szólította meg a szerzeteseket: „Bhikkhuk“ –, s azok válaszoltak: „Urunk?“ A Magasztos így folytatta: „Tanítani fogom nektek, bhikkhuk, minden dhamma gyökerének a magyarázatát. Hallgassatok ide és figyeljetek nagyon alaposan arra, amit mondani fogok.“ „Igen, Urunk“ – válaszolták azok, és a Magasztos elkezdett beszélni.

A világi (puthujjana)


2. Íme, szerzetesek, a tanulatlan világi ember, aki nem tekinti az ariyákat, képzetlen az ariyák Dhammájában, hiányzik belőle az ariyák Dhammájának fegyelme; a világi, aki nem tekinti a tökéletes embereket, képzetlen a tökéletes emberek Dhammájában, hiányzik belőle a tökéletes emberek Dhammájának fegyelme – nos tehát, e világi észleli a földet, mint földet. Észlelvén a földet, mint földet, felfogja a földet [mint önmagát]; „földben“ – fogja fel [magát]; „földtől“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a föld az enyém“ – fogja fel; élvezi a földet. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


Észleli a vizet, mint vizet. Észlelvén a vizet, mint vizet, felfogja a vizet [mint önmagát]; „vízben“ – fogja fel [magát]; „víztől“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a víz az enyém“ – fogja fel; élvezi a vizet. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.

Észleli a tüzet, mint tüzet. Észlelvén a tüzet, mint tüzet, felfogja a tüzet [mint önmagát]; „tűzben“ – fogja fel [magát]; „tűztől“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a tűz az enyém“ – fogja fel; élvezi a tüzet. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


Észleli a levegőt, mint levegőt. Észlelvén a levegőt, mint levegőt, felfogja a levegőt [mint önmagát]; „levegőben“ – fogja fel [magát]; „levegőtől“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a levegő az enyém“ – fogja fel; élvezi a levegőt. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


3. Észleli a lényeket, mint lényeket. Észlelvén a lényeket, mint lényeket, felfogja a lényeket [mint önmagát]; „lényekben“ – fogja fel [magát]; „lényektől“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a lények az enyémek“ – fogja fel; élvezi a lényeket. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


Észleli az isteneket, mint isteneket. Észlelvén az isteneket, mint isteneket, felfogja az isteneket [mint önmagát]; „istenekben“ – fogja fel [magát]; „istenektől“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „az istenek az enyémek“ – fogja fel; élvezi az isteneket. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


Észleli Pajāpatit, mint Pajāpatit2. Észlelvén Pajāpatit, mint Pajāpatit, felfogja Pajāpatit [mint önmagát]; „Pajāpatiban“ – fogja fel [magát]; „Pajāpatitól“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „Pajāpati az enyém“ – fogja fel; élvezi Pajāpatit. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


Észleli Brahmāt, mint Brahmāt. Észlelvén Brahmāt, mint Brahmāt, felfogja Brahmāt [mint önmagát]; „Brahmāban“ – fogja fel [magát]; „Brahmātól“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „Brahmā az enyém“ – fogja fel; élvezi Brahmāt. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


Észleli az áradó sugárzás isteneit (ābhassarā), mint az áradó sugárzás isteneit. Észlelvén az áradó sugárzás isteneit, mint az áradó sugárzás isteneit, felfogja az áradó sugárzás isteneit [mint önmagát]; „az áradó sugárzás isteneiben“ – fogja fel [magát]; „az áradó sugárzás isteneitől“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „az áradó sugárzás istenei az enyémek“ – fogja fel; élvezi az áradó sugárzás isteneit. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


Észleli a ragyogó dicsőség isteneit (subhakiṇhā), mint a ragyogó dicsőség isteneit. Észlelvén a ragyogó dicsőség isteneit, mint a ragyogó dicsőség isteneit, felfogja a ragyogó dicsőség isteneit [mint önmagát]; „a ragyogó dicsőség isteneiben“ – fogja fel [magát]; „a ragyogó dicsőség isteneitől“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a ragyogó dicsőség istenei az enyémek“ – fogja fel; élvezi a ragyogó dicsőség isteneit. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


Észleli a bőséges gyümölcs isteneit (vehapphalā), mint a bőséges gyümölcs isteneit. Észlelvén a bőséges gyümölcs isteneit, mint a bőséges gyümölcs isteneit, felfogja a bőséges gyümölcs isteneit [mint önmagát]; „a bőséges gyümölcs isteneiben“ – fogja fel [magát]; „a bőséges gyümölcs isteneitől“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a bőséges gyümölcs istenei az enyémek“ – fogja fel; élvezi a bőséges gyümölcs isteneit. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


Észleli a győzedelmeseket (abhibū), mint győzedelmeseket. Észlelvén a győzedelmeseket, mint győzedelmeseket, felfogja a győzedelmeseket [mint önmagát]; „a győzedelmesekben“ – fogja fel [magát]; „a győzedelmesektől“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a győzedelmesek az enyémek“ – fogja fel; élvezi a győzedelmeseket. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


4. Észleli a végtelen tér érzékelési alapját, mint a végtelen tér érzékelési alapját. Észlelvén a végtelen tér érzékelési alapját, mint a végtelen tér érzékelési alapját, felfogja a végtelen tér érzékelési alapját [mint önmagát]; „a végtelen tér érzékelési alapjában“ – fogja fel [magát]; „a végtelen tér érzékelési alapjától“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a végtelen tér érzékelési alapja az enyém“ – fogja fel; élvezi a végtelen tér érzékelési alapját. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


Észleli a végtelen tudat érzékelési alapját, mint a végtelen tudat érzékelési alapját. Észlelvén a végtelen tudat érzékelési alapját, mint a végtelen tudat érzékelési alapját, felfogja a végtelen tudat érzékelési alapját [mint önmagát]; „a végtelen tudat érzékelési alapjában“ – fogja fel [magát]; „a végtelen tudat érzékelési alapjától“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a végtelen tudat érzékelési alapja az enyém“ – fogja fel; élvezi a végtelen tudat érzékelési alapját. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.

Észleli a semmi érzékelési alapját, mint a semmi érzékelési alapját. Észlelvén a semmi érzékelési alapját, mint a semmi érzékelési alapját, felfogja a semmi érzékelési alapját [mint önmagát]; „a semmi érzékelési alapjában“ – fogja fel [magát]; „a semmi érzékelési alapjától“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a semmi érzékelési alapja az enyém“ – fogja fel; élvezi a semmi érzékelési alapját. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.

Észleli a sem észlelés, sem nem-észlelés érzékelési alapját, mint a sem észlelés, sem nem-észlelés érzékelési alapját. Észlelvén a sem észlelés, sem nem-észlelés érzékelési alapját, mint a sem észlelés, sem nem-észlelés érzékelési alapját, felfogja a sem észlelés, sem nem-észlelés érzékelési alapját [mint önmagát]; „a sem észlelés, sem nem-észlelés érzékelési alapjában“ – fogja fel [magát]; „a sem észlelés, sem nem-észlelés érzékelési alapjától“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a sem észlelés, sem nem-észlelés érzékelési alapja az enyém“ – fogja fel; élvezi a sem észlelés, sem nem-észlelés érzékelési alapját. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


5. Észleli a látottat, mint látottat. Észlelvén a látottat, mint látottat, felfogja a látottat [mint önmagát]; „a látottban“ – fogja fel [magát]; „a látottól“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a látott az enyém“ – fogja fel; élvezi a látottat. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


Észleli a hallottat, mint hallottat. Észlelvén a hallottat, mint hallottat, felfogja a hallottat [mint önmagát]; „a hallottban“ – fogja fel [magát]; „a hallottól“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a hallott az enyém“ – fogja fel; élvezi a hallottat. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


Észleli az érzettet, mint érzettet. Észlelvén az érzettet, mint érzettet, felfogja az érzettet [mint önmagát]; „az érzettben“ – fogja fel [magát]; „az érzettől“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „az érzett az enyém“ – fogja fel; élvezi az érzettet. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


Észleli a tudottat, mint tudottat. Észlelvén a tudottat, mint tudottat, felfogja a tudottat [mint önmagát]; „a tudottban“ – fogja fel [magát]; „a tudottól“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a tudott az enyém“ – fogja fel; élvezi a tudottat. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


6. Észleli az egységet, mint egységet. Észlelvén az egységet, mint egységet, felfogja az egységet [mint önmagát]; „az egységben“ – fogja fel [magát]; „az egységtől“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „az egység az enyém“ – fogja fel; élvezi az egységet. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


Észleli a sokféleséget, mint sokféleséget. Észlelvén a sokféleséget, mint sokféleséget, felfogja a sokféleséget [mint önmagát]; „a sokféleségben“ – fogja fel [magát]; „a sokféleségtől“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a sokféleség az enyém“ – fogja fel; élvezi a sokféleséget. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.

Észleli a mindenséget, mint mindent. Észlelvén a mindenséget, mint mindent, felfogja a mindenséget [mint önmagát]; „mindenben“ – fogja fel [magát]; „a mindenségtől“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a mindenség az enyém“ – fogja fel; élvezi a mindenséget. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.


Észleli a nibbānát, mint nibbānát. Észlelvén a nibbānát, mint nibbānát, felfogja a nibbānát [mint önmagát]; „nibbānában“ – fogja fel [magát]; „nibbānától“ [elkülönítve, vagy származtatva] fogja fel [magát]; „a nibbāna az enyém“ – fogja fel; élvezi a nibbānát. Mi az oka mindennek? Állítom, az, hogy nem értette meg tökéletesen.

2011. máj. 24. 10:48
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!