Már a fogantatás pillanatában megszállja az emberi lélek a megtermékenyített petesejtet?

A lelket összefoglaló néven nevezzük léleknek a hétköznapi világban a szellemet úgysem értik meg.

Nos, lélektani szempontból a lélek valóban az egyéniség, természet és tapasztalatok, agyműködés. Elsősorban. Jung óta óvatosabban bánunk ezzel, merthogy az ember lelki folyamatai sokszor olyan információkat hordoznak, amiket az ember sem a józan eszével sem a tulajdonságai alapján nem tudhat. (megérzések, intuíciók, az álmok egy része) Érdeklődők, kéretik elolvasni Carl Jung: az ember és szimbólumai című könyvét.

Szóval már maga a lélektan sem igazán tudja behatárolni, mi is az a lélek, de azért igyekszik.

A lelket a Biblia sokszor a szívvel azonosítja. (nem a szervvel, hanem a spirituális szívvel.)Pl Máté15,19

Az ember test-lélek-szellem egysége. A szellem az a szellem, amit Istentől kaptunk, ami megkülönböztet az állatoktól. Ez a szellem örökkévaló energia, tehát nem hal meg, viszont az egyéniséghez vajmi kevés köze van. Ezért vár el minden vallás minőségi változást az ember életében, hogy ez a szellem felébredjen benne, különben öntudatlan marad és megy az öntudatlanságba.

A lélekkel kapocsolatban: Lukács 12, 19-20, vagy a példázat a gazdagról és Lázárról Lk 16, 19-31

Továbbá Jézus maga mondta: "ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké."

Azaz átmenetileg sem. Tehát a lelke él. A halálról a Biblia úgy ír, hogy elaluszik az Úrban, utána lesz a feltámadás. Tehát nem megsemmisül, hanem elaluszik. Csak az élő lélek tud aludni.

Végül: az emberi lélek-szellem kapcsolat legkönnyebben az egó - felettes én kapcsolatából érthető meg.

FReya

Emberi lélek alatt azt értem, ami nem a testem, de mégis én vagyok. Ez nem egy ördögtől való gondolat, hogy az ember egy részét léleknek (psziché) nevezzük. Mert nem tagadhatod, hogy bár az ember egy integráns egész, azért vannak különböző részei. Ahogy Freya is mondta a test-lélek-szellem. Az ember halálakor a teste teljesen meghal, de a lelkének (legalább egy része) tovább "él" - ez az, ami Isten elé kerül odaát. Különben hogyan értelmezed a koldus Lázár történetét? Vagy azt, hogy vannak pszichoszomatikus betegségek (vagyis amikor a lélek zavara miatt betegszik meg a test)?

Ezek csak szavak, azért mert a Biblia keletkezésének korában más fogalomrendszert használtak, azért még nem kell megijedni egy másik szóhasználattól, vagy a mai fogalmak szerint folyó kommunikációtól.

Amúgy a kérdésre válaszolva (bocsi, kérdező a sok egyébért), szerintem is a két sejt (pete és hímivar) egyesülésekor jön létre a csoda.

(Lukács 12:19-20) és azt mondom majd lelkemnek: ,Lelkem, nagy vagyonod van sok évre félretéve; pihenjél, egyél, igyál, vigadozzál!’ Az Isten azonban ezt mondta neki: 'Esztelen, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet. Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?'

Mit jelent itt a "lélek" kifejezés? Ugye nem akarunk félrevezetni senkit? Akkor legyünk alaposak.

Többek között "enni" és "inni" is tud a lélek?? Hát micsoda ebben az esetben is(!) a "lélek"? MAGA AZ EMBER!

Magyarban is gyönyörűen értelmezhető az, ahogy pontosan fordíthatnánk: "és azt mondom majd önmagamnak..."

A másik "lélek" viszont így fordítható: "Esztelen, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet" (vagyis 'életedet'). Mert ugyanis ez a két jelentése létezik a Bibliában lélek szónak. Vagy magát az embert és állatot, vagy azok életét jelenti, semmi többet.

A Lázárról szóló példázat (jól mondod: PÉLDÁZAT, vagyis szemléltetés) pedig a valóságként felfogható? Hagy ne menjünk bele, hogy mi lenne, ha szó szerint értelmeznénk ezt a példázatot!

"Az ember test-lélek-szellem egysége."

Ha valóban egyszerű és pontos "anatómiai" leírást akarsz a bibliából arra, hogy mi az ember, akkor logikus, hogy mindjárt az elején, az ember teremtésénél kell azt keresni. Van is ilyen, az 1Mózes 2:7-es verse. Ezt sokan ismerik, de el sem gondolkoznak rajta, pedig alapvető fontosságú lenne. Nem válnánk mindenféle hamis tan áldozatává!

Ebben a versben nem az van írva, hogy az ember "lelket kapott", hanem hogy "élő lélekké lett". Mert előtte - mikor Isten a testét megteremtette -, mi volt? Értelemszerűen "holt lélek" - ugyanis ezt a fogalmat is használja a Biblia.

Tehát addig, míg Isten a 7-es vers szerint, az ember orrába nem lehelte az élet leheletét, addig nem volt "élő lélek".

De mi volt ez az "élet lehelete"? Ez a "szellem", melyet itt "életerőként" fordíthatunk, hiszen ennek hatására lettünk "élő lélek", vagyis ÉLŐLÉNY.

Ez a szellem csak az embert tartja életben? Nem, hiszen a Prédikátor maga mondja, hogy "egy szelleme (életereje) van az embernek és az állatnak", így nincs e tekintetben felette az ember az állatnak.

Ezt a szellemet (tehát ebben az esetben életerőt) kapta Ádám és Éva és ezt adjuk tovább egymásnak generációnként, valamint ezt vesztjük el, mikor meghalunk. Erről mondja a Biblia, hogy "visszatér Istenhez, aki adta azt".

A Zsoltárok 104:29 például kijelenti Jehováról: "Ha elveszed szellemüket (ruah), kimúlnak, és porrá lesznek újra." A Jakab 2:26 pedig megjegyzi, hogy "a test halott szellem (pneuma) nélkül". Ezekben a versekben a "szellem" arra utal, ami életet ad a testnek. Szellem nélkül a test halott.

De a Biblia a szellem (ruah, pneuma) szavakat több jelentésben is használja az emberrel kapcsolatban. Az egyik a jelképes szívünkből fakadó indítóerő, mely arra készet, hogy valamilyen módon beszélj vagy cselekedj. A Biblia pont ezt a fogalmat használja fel az érzelmek központjaként, nem pedig a lelket.

Tévedés lenne azt gondolni, hogy ez csak felesleges, szavakon való lovaglás. Ez valójában sok mindent meghatároz az igazsággal kapcsolatban. Teljesen más tanítás van a bibliában az emberről magáról, mint az sokan képzelik és ez az emberek cselekedeteiben is erősen megnyilvánul.

"Úgy tudom, hogy a lélek láthatatlan, nincs kiterjedése, nincsenek részei, oszthatatlan, ebből következően meg sem betegedhet."

Nem ezt tanítja a Biblia. Ez emberi filozófia.

A "lélek" a fent leírt bibliai értelmében MEGBETEGEDHET, sőt minden fizikai hatás megtörténhet vele, mint a fizikai testünkkel, vagyis saját magunkkal, hiszen önmagunkat jelenti, vagy az életünket.

Amiről te beszélsz, az a "szellem" (nem 'életerő' értelmében). Az ember "szelleme", szellemisége, jelképes szíve. De ezt sem kell a lélek helyébe képzelni, mint egy láthatatlan, halhatatlan belső "testrészünket", ami túléli a test halálát, mert erről szó sincs a Szentírásban.

"A pszichoszomatikus betegségek esetében, az idegrendszer betegedhet meg, de a léleknek semmi baja olyankor sem."

Igen, ebben is nagy a zűrzavar és a kérdező most próbál racionális lenni és ebben igaza van! Az előző válaszoló dogmaszerűen előadott érvelése nem volt pontos. De a kérdező álláspontja az, hogy ELEVE egy szükségszerűen létező "halhatatlan lélekben" gondolkozik és ehhez akar bizonyságokat gyűjteni. Ez pedig hibás megközelítés, hiszen inkább egy előítéletmentes és alapos vizsgálatnak kellene alávetnie a vallási irodalmakat (ebben az esetben, főleg a Biblia szavát) és után dönteni.

Kedves kérdező, pszichiátrián dolgozom, így alaposan ismerem a magyarázatokat és a lehetőségeket. A "halhatatlan lélek" mítosza szörnyű következményekhez vezetett már a történelem során. Jézus nem ezt tanította!

Kedves Kérdező, az előző válaszoló Jehova Tanúja és egy pszichiátrián dolgozik, ez egy olyan kombináció,ami a halhatatlan lélekbe vetett hitet erősen kikezdi. A tanúk nem hisznek abban hogy a lélek halhatatlan, ami egy ókori zsidó tanítás, de nem keresztényi!

Kedves tanú barátom, a Biblia a halhatatlan lelket tanítja, de ahhoz el kéne fogadni a menny és pokol tanítását, amit alapító atyátok, Russel elképzelhetetlennek tartott, így minden jt bibliamagyarázat ezt eltussolni igyekszik.

Igen, a korabeli zsidók között élt az a nézet, hogy mindenki meghal, aztán Isten ítéletre feltámasztja a lelkeket. DE! Jézus vajon mit tanított?

"Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg a lelket pedig meg nem ölhetik, hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket mint a testet elvesztheti a gyehennában."

Ha egy gyilkos megöl engem, csak a testemnek árthat. Eszerint kell legyen egy halhatatlan lelkem, amit földi halandó nem vehet el tőlem.

Ezt megerősíti az a tény, hogy Jézus -a biblia szerint- Mózes és Illés megjelent neki. Hogyan jelenhetett meg Mózes és Illés, ha ők -szerintetek- megsemmisültek?

És mit ír az apcsel 20,10? Ne háborogjatok mert a lelke (pszüché)benne van. (en auto)Vesd össze az 1 Királyok 17, 21: Én uram, Istenem, térítsd vissza-e gyermek lelkét őbelé!

A megsemmisült lelket ugyan hogyan lehetne visszatéríteni és az a lélek hogyan lehetne "benne" valakiben ha szerintetek az csak az élet lelke, mint az állatoknál?

Ha nincs halhatatlan lélek, hogyan mondhatta azt Jézus, hogy aki benne hisz, nem lát halált soha örökké? Nem azt mondta, hogy aki benne hisz, annak a lelkét majd Isten újra teremti, feltámasztja, hanem konkrétan, hogy sosem hal meg.

Ha jól emlékszem az 1Pét 3, 19ben olvassuk hogy Jézus lelke alászállt a pokolra hogy az ott fogságban lévő lelkeknek prédikáljon és felszabadítsa őket. Hoppá. Ez mindjárt azt mutatja, hogy a gazdag és Lázár története mégsem egy homályos példázat. És az a sok igehely, ami a pokolról szól mégsem csak szimbolikus.

Hozzá teszem, a pokol számomra sem fér össze egy jóságos Istennel. De egy igazságos Istennel már igen. Azon felül én abban hiszek mivel a Biblia egyértelműen tanítja a halhatatlan lelket, így a pokol és a menny nem hely ( a lélek nem anyag) hanem az az állapot amiben a lelked találtatik amikor meghal.

Tisztelettel,

FReya

Kedves Freya! És kedves kérdező!

Előrevetíteném, hogy magam nem vagyok tanú. Sem egyik egyház tagja sem.

Amit te magad idéztél a halhatatlan lélek tanával kapcsolatban:

"mind a lelket mint a testet elvesztheti a gyehennában"

A lélek akkor elveszthető, éppúgy, ahogy a test is? A gyehenna, amint gondolom te is tudod, Jeruzsálem mellett működő tulajdonképpeni szemétégető volt.

Ez az idézet éppen nem a halhatatlan lélek tanát erősíti.

Mózes és Illés esetében, azért olvashattad, hogy Illés elragadtatott, míg Mózes esetén talán nem perlekedett a teste felett az Úr és a sátán? Ez 'sajna' szintén nem a halhatatlan lélek tana.

Élet lelke tételed szintén sántít, ilyen nincs a Bibliában tudtommal. A teremtésnél életnek lehellete van a testben, és.....így lett az ember élő lélekké.

Én úgy vettem észre, hogy a fogalmak az évszázadok alatt sajnos kissé össze kesze-kuszálódtak. Éppígy van a sír nevezetű pokol hellyel, a paráznasággal, minek jelentése házasságtörés, sőt a házasság fogalmát már a teremtésnél megalkotta az Úr, és közel sem az a házasság, melyet mi annak hívunk. Röviden: nem egy emberi ceremónia a házasságkötés.

Az első halált Krisztus is megerősítve alvásként deffiniálta, míg a végső megsemmisülést, a gyehennát halálnak.

Az IPét.3:19-ről ha jól emlékszem pár hete pont veled vitáztam, így ezt most nem kezdeném előlről. Sokat segítene, ha leírnád azt a néhány sort vesszők, bekezdések, tagolások nélkűl, ahogy volt is az eredeti szövegben. Lehet, így sem veszel észre semmit, de próbának jó lehet. Megjegyzem, nem üdvösségkérdés valószínű, hogy megérti-e valaki, vagy sem.

Lázár és a gazdag példájából semmit észre nem vesznek az emberek, csak a helyszínt? Talán Krisztus ajtó? Vagy pásztor, míg mi birkák, juhok és kecskék vagyunk? Vagy talán Ő ige? Csak egy állítmány? Azt mondta, hogy nem lát halált soha. Pedig a benne hívők sorban meghaltak, tehát láttak halált. A lényeg ebben, hogy a hitetleneket sem a próféták, sem Mózes, sem Krisztus meg nem téríthette, így a halálból visszatért rokon sem téríti meg. Vagy azt gondolod, hogy a menyben Ábrahám keblén melengeted majd magad? Hiszen ebben a példázatban ez van.

Ez egy olyan mellémagyarázat, mint ahogy az úgynevezett tékozló fiú esetét nem magyarázzák meg. Mert ha értenék, akkor nem tékozló fiúnak, hanem elveszett fiúnak hívnák.

Ez csak egy felzaklatott példa volt, boccs.

Üdv: én lászló

"Akkor te most mire gondolsz pontosan, mit tanított Jézus, ami ezzel ellenkező? Szerinted a lélek nem halhatatlan, és egyenlő az elmével, vagyis szerinted az "elmeműködés" a lélek?"

Kedves kérdező! Nem halhatatlan a lélek, mert a bibliai "lélek" (nefesh-pszükhé) fogalma magát az embert mindenestől jelenti, mint "élőlényt" (az "élő lélek"-"élőlény" rokonértelmű szavak).

Tehát a bibliai "lélek" az embert vagy az állatot magát, vagy azok "életét" jelenti.

Tehát nem egyenlő csupán az elmével és az elmeműködéssel.

Tulajdonképpen gyakran személynévmásként használja az Írás e szavakat.

E két héber és görög szó soha nincs is együtt említve a halhatatlanság fogalmával vagy gondolatával a Szentírásban.

A "szellem" viszont a bibliai nyelveken is két külön szó: héber ruah, görög pneuma. Ennek több jelentése van, mint a léleknek. Gyakran ennek a jelentéseit keverik össze egymással és a lélek szóval, mintha szinonimái lennének egymásnak, holott teljesen mást jelentenek. A mai, módosult, szerteágazó értelmezés teszi annyira zavarossá az érthetőséget. A bibliai, egyszerűnek mondható - főleg a lélek jelentése.

"Igen, a korabeli zsidók között élt az a nézet, hogy mindenki meghal, aztán Isten ítéletre feltámasztja a lelkeket. DE! Jézus vajon mit tanított?"

Nem pusztán a "korabeli zsidók" hitték, hanem az egész Biblia koherens egész ebben a kérdésben, de ez értelemszerű. Hiszen az ember lényegi, "anatómiai" felépítését leíró teremtési beszámolót nem csak a zsidók kapták, hanem egyetemes érvényű. Ezt pedig az 1Mózes 2:7-es verse tartalmazza:

(1Mózes 2:7) "És ekkor Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké."

Az ember "élő lélekké" lett, tehát sehol sem olvasol olyant, hogy "lelket kapott", igaz? Minek a hatására lett "élő lélek"? Az "élet leheletétől", ami mint tudjuk, a "szellem" (ruah), vagyis ebben a jelentésében az "életerő".

Miből gondoljuk többek között, hogy ez itt "életerő" jelentésben van? Onnan, hogy a Prédikátor azt írja, hogy "egy szelleme van mind az embernek, mind az állatnak", vagyis e tekintetben az ember nincs felette az állatnak, mert "ahogy az egyik meghal, úgy meghal a másik is". Egy szellemünk (életerőnk) van, ha az "eltávozik" belőlünk, akkor következik a halál.

Ez a "szellem", vagyis életerő tesz minket "élő lélekké", vagyis élőlénnyé. Ha a szellem "kimegy", "holt lelkek" leszünk. De ez nem valamiféle "személyes" szellem, ami tovább éli tudatos életét a test halála után, hiszen ebben az állatok is ugyanilyen "életerőt" birtokolnak és ezt a kezdet kezdetén kaptuk, mikor Isten megteremtett bennünket. Ezt a közös szellemet (életerőt) adjuk tovább a következő generációknak.

Persze, a szellem (ruah-pneuma) szónak az emberrel kapcsolatban más jelentése is van, és valójában ez okozza a félremagyarázások zömét.

Folyt. köv.

(Máté 10:28) "És ne ijedjetek meg azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni; hanem inkább azt féljétek, aki a lelket is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában."

Jól megérthetjük, hogy Jézus mit értett a "lélek" kifejezés alatt, ha kicsit tovább olvasunk és megnézzük, mit mondott a Máté 20:28-as versben:

(Máté 20:28) "Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért."

Itt mit értett vajon a "lelkét" szó alatt? A láthatatlan és halhatatlan lelkét hogyan tudta volna "adni", feláldozni Jézus, hiszen ez nem lett volna áldozat?!

Nem is erről van szó, hanem az ÉLETÉRŐL. Amint már mondtam, a lélek szó másik jelentése valakinek az "élete".

Ugyanebben a jelentésében írja azt a Biblia, hogy a "test lelke a vérben van", vagyis a test "élete" van a vérben (3Mózes 17:11).

Tehát nem szokatlan, hogy a Biblia külön említi a testet a lélektől. Jézus a Máté 10:28-as versében sem tesz másként és nem is érti másként, csak azoknak mond mást, akik már előítéletből, eleve bele akarnak magyarázni valamit, amit az nem mond.

A pontos válaszhoz ismerni kell, hogy a zsidóknak és a keresztényeknek is, mi volt a reménységük valójában. Ez pedig a színtiszta (későbbi) feltámadás volt, nem pedig a - bibliában nem is létező - "halhatatlan lélek" továbbélése.

Tehát nem attól kell megijednünk, aki csak a testet tudja megölni, de a lelket (vagyis a feltámadás által visszakapott lelket, vagyis "életet") nem, hanem azt kell félnünk (Istent!), Aki mind a testünket, mind a lelkünket (vagyis a jövő élet kilátását) is el tudja pusztítani a "gyehennában", ami a végső megsemmisülés helyét szemlélteti.

Mert ugyanis, ha meghalunk, kizárólag Isten kezében van a későbbi, feltámadás általi lelkünk, azaz "életünk"!

"Ezt megerősíti az a tény, hogy Jézus -a biblia szerint- Mózes és Illés megjelent neki. Hogyan jelenhetett meg Mózes és Illés, ha ők -szerintetek- megsemmisültek?"

Szó szerint jelentek meg az apostoloknak, és ők beszéltek-e velük, vagy az ELVÁLTOZÁS NEM VOLT VALÓSÁGOS? Segítek: Jézus "látomásnak" említi, tehát nem valóságos volt és egész más volt a jelentése, mint hogy a lélek halhatatlanság tanát, - még csak áttételesen is - bizonyítsa. Ez már csak azért sem lehet valóság, hiszen Krisztus volt a "zsenge a halottak közül", vagyis Ő támadt fel elsőként az emberek közül, előtte senki sem tért vissza az életbe végérvényesen. Akiket viszont Isten erejével ideiglenesen feltámasztottak, mint Lázárt is, azok pedig abszolút a régi énjükben, emberként folytatták a halandó életüket, nem pedig valamiféle "szellemekként".

Hasonlóan igaz ez a gazdag ember és Lázár esetére. Példázatról van szó, melyet ha szó szerint értelmezünk, igen furcsa dolgok születnének. Ennek a példázatnak is megvan a maga jelentése, egyáltalán nem "homályos", de példázat, melynek semmi köze sincs a lélek halhatatlanságához.

(Cselekedetek 20:10) "Pál azonban lement, ráborult, átölelte, és így szólt: 'Ne lármázzatok, hiszen benne van a lelke.'"

"A megsemmisült lelket ugyan hogyan lehetne visszatéríteni és az a lélek hogyan lehetne "benne" valakiben ha szerintetek az csak az élet lelke, mint az állatoknál?"

Ezekben is az "élet" értelmében szerepel a lélek. Az elején, a teremtéskor kapott "szellem", vagyis életerő szűnik meg bennünk, mikor meghalunk és az "élő lélekből", "holt lélek" lesz (ezek hétköznapi bibliai kifejezések). De amikor úgy fogalmaz a Biblia, hogy "kimegy belőle a lélek vagy a lelke", akkor a lélek kifejezést, "élet" értelmében használja. Erre is számtalan példa van.

Tehát amiért Illés az 1Királyok 17:21-ben imádkozott Istenez, az egyszerűen és értelemszerűen az "élete" visszatérése volt a testébe!

"Ha nincs halhatatlan lélek, hogyan mondhatta azt Jézus, hogy aki benne hisz, nem lát halált soha örökké? Nem azt mondta, hogy aki benne hisz, annak a lelkét majd Isten újra teremti, feltámasztja, hanem konkrétan, hogy sosem hal meg."

(János 8:51) "Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki megtartja a szavamat, nem lát halált soha."

Tehát akkor aki nem hisz Jézusban, annak nincs "halhatatlan lelke"?! :)) Következetlen az érvelésed.

Jézus itt természetesen nem arra gondol, hogy az ő követői szó szerinti értelemben nem látnak soha halált. Inkább arra gondol, hogy soha nem látnak örök pusztulást, vagyis "második halált", amelyből nincs feltámadás.

(Jelenések 20:6) "Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban; ezek fölött nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és királyokként fognak uralkodni vele az ezer év alatt."

Honnan veszed, hogy a halál fogalmát a bibliában mindig szó szerint kell venni? A zsidók ezt tették, szó szerint vették, ezért meg akarták kövezni Jézust, olvasd csak tovább a beszámolót!...

(János 5:24) "Bizony, bizony mondom nektek, aki hallja a szavamat, és hisz annak, aki küldött engem, örök élete van, és nem kerül ítélet alá, hanem átment a halálból az életbe."

Vajon milyen "halálról" beszél itt nekünk Jézus? Szó szerintiről? Nem! Szellemi, vagyis jelképes halálról, amiben azok vannak, maradnak, akik nem fogadják el Őt.

Valójában magát az embert, teljes egészében támasztja majd Isten fel a halálból, hiszen a Biblia reménysége a feltámadás, úgy ahogy azt a 9 bibliai beszámoló bizonyítja, ahol ilyen megtörtént!