Szülői kényszer miatt templomi házasság vagy keresztelés?

Ismersz olyat, akivel ez történt? Esetleg veled?

Az én szüleim 24 éve kényszer miatt házasodtak templomban. Viszont szerencsére nem kereszteltek meg, hanem hagyták, hogy mi döntsünk a vallásunkról. A rokonság megszólt minket. A nagyszüleimnek tanácsolták, hogy titokban vigyenek el paphoz engem és a testvérem, majd kereszteljenek meg erőszakkal. A másik nagymamám, azt mondta, hogy bárcsak elköltöznénk a Dunántúlra, hogy ne hoznánk szégyent rájuk.

Hittanra én nem jártam egyedül (falusi iskola). Eléggé ferde szemmel néztek rám, a tanárok is. A felső tagozatot már városban jártam. Ott csodálkoztam rá először, hogy nem vagyok kakukk tojás. :) Sokan nem voltak megkeresztelve vagy meg voltak, de nem vallásosak. Onnantól kezdtem magam jól érezni ezen a téren.

Szerencsére mára már nagyon megbékélt a család az egésszel. Elfogadták, hogy ilyenek vagyunk, sőt szerintem még büszkébbek is ránk a tanulmányaink és az erkölcsünk miatt. :)