Krisztus után "érvénytelen" a szombat nap törvénye?

Kedves 12:10-es!

Az előtted lévő válaszok - főleg az utolsó - választ ad arra, hogy mit jelentenek a Biblia (egyébként összefüggésében világos) szavai a szombatról.

A "betölteni" azt jelentette, hogy abban a formában véget vetett Jézus a Törvénynek és a Görög Iratok "Krisztus törvényéről" beszél, az pedig nem paragrafusszerű, betűkből álló, írott törvény, így nem követeli meg a szó szerinti szombat megtartását sem. Ezeken messze túlmutató szellemi törvény, melyet NEM KŐTÁBLÁKRA, hanem a szívbe vés Isten!

Szerintem érvényben van, mint Isten örökkévaló törvénye, amely nem múlik el, nemzedékről-nemzedékre, amely jel közte népe (Isten Izraelje) között. Habár hátra van még a nyugalomba való bemenetele (a Krisztus visszajövetelével) a népnek, árnyéka az eljövendőknek, mindazáltal azt is mondja, hogy megvan a Szombatja Isten népének, és MA ha az ő hangját halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint azoknak a pusztában, akiknek szintén szólt, de hitetlenek és engedetlenek voltak. (azaz ők sem tartották meg Isten parancsolatait, ezért megesküdött haragjában, nem mennek be nyugalmába).

A meneküléssel kapcsolatos könyörgés szintén alátámasztja, hogy mint ahogy nehézséget jelentene az időjárás (tél), vagy egyéb körülmények (szoptatós asszonyoknak is ezért jaj) a menekülésben, ugyanígy a szombat nap is, mivel Isten akarata erra a napra az, hogy nyugodjunk, ne pedig hogy fussunk. Persze van olyan, hogy egyesek mégis inkább az életüket mentik.., mások viszont, ahogy a zsidókhoz írt levél mondja, inkább nem törődnek vele, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek, ugyanis hisznek abban az Istenben, aki képes a halottakat is feltámasztani. Érdemes elolvasni a Makkabeusok 2. könyvében, hogy kik is ezek, akikről a zsidó levél szól, és miért is adták az életüket. (Isten parancsolatait, törvényei miatt, amelyek kínzások, halálos fenyegetés hatására sem tagadták meg az antikrisztusi előkép, Antiochos Epifanes király előtt)

Én csak a Bibliát fogadom el alapul. Jézus ezt mondta: Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.

Tehát a te magyarázatod szerint ez ezt jelenti: Nem jöttem hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy eltöröljem.

Ez értelmetlen.

Isten a Tízparancsolatot a saját ujjával írta kőtáblákra. A többi ceremóniális törvényt Mózes írta le. A 4. parancsolat így kezdődik: megemlékezzél. Csak ez az egy kezdődik így. Isten tudta, hogy az emberek el fogják felejteni!

Jeremiás 31:33 Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be.

Isten a Tízparancsolatot írja a szívünkbe

"Tehát a te magyarázatod szerint ez ezt jelenti: Nem jöttem hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy eltöröljem.

Ez értelmetlen."

Nem! Azt írtam, hogy az eredeti formában már nem érvényes. A Törvényszövetség Jézussal végérvényesen be lett töltve, betöltötte a célját, ami ahhoz hasonló, mintha egy új kormány hozna új szabályokat, mivel a régiekre már abban a formában nincs szükség (most ne feltételezzük azt, hogy azok rosszak voltak, ami az emberi kormányzati hasonlatot sántává teszi a vitánk tárgyában, csak az ideális esetre gondolj, mikor a következő kormány azért változtat meg törvényeket, mert a régiekre nincs szükség). Ezek az új szabályok és törvények általában nem lesznek homlokegyenest mások, mint ahogy Jézus sem tanított más igazságokat, mint amik már addig is ismertek voltak, de lényegesen elmélyítette azokat és azzal, hogy "betöltötte" a Törvényt, a Törvényszövetség helyébe új szövetséget kötött! A Törvényszövetség így abban a régi formájában érvényét vesztette, mintegy hatályon kívül helyezte Jézus - úgy mint az előző kormány régi törvényeit sem veszik figyelembe a törvénykezés alapjául többé.

Persze, ha ragaszkodunk továbbra is az emberi kormányok törvényváltoztató példájához, akkor elmondhatjuk, hogy az új törvények is csak paragrafusszerű listát képeznek majd, melyek ritkán érintik meg az emberek szívét, mivel kevés ember érzi szívügyének azok betartását.

Na de Jézus éppen ezen változtatott!

A követőinek Jézus egész más törvényt adott, melyet gyakorlatilag összefoglalt a híressé vált és már idézett két legnagyobb parancsolat formájában. Ezek önmagukban semmissé teszik a Törvényszövetség listaszerű majmolását, hiszen nem ezek eredményezik a megmentésünket.

Nem véletlen, hogy Jézus jórészt nem törvényekben gondolkozott, hanem alapelvekről beszélt.

Miben különböznek az alapelvek a törvényektől? Az alapelvek a törvények alapjai. A szabályok, melyek többnyire konkrétak, talán csak egy bizonyos időre vagy helyzetre érvényesek, az alapelvek azonban nincsenek időhöz kötve (Zsoltárok 119:111).

„Istenünk beszéde” újra és újra arra ösztönöz, hogy gondolatainkat és tetteinket alapelvek irányítsák. Amikor Jézustól azt kérték, hogy foglalja össze a Törvényt, Jézus két tömör kijelentést tett: az egyik a Jehova iránti, a másik az emberek iránti szeretetet hangsúlyozta (Máté 22:37–40). Jézus ezzel részben idézte a Mózesi Törvény alaptanításainak a korábban már rögzített, rövid összefoglalását az 5Mózes 6:4, 5-ből: "Halld, ó, Izrael: Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova. Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes életerődből."

Jézus ekkor nyilvánvalóan a 3Mózes 19:18-ban található isteni utasításra is gondolt.

A bibliai alapelvek felismerése és alkalmazása nem olyan egyszerű, mint egy törvénygyűjtemény betartása. Tökéletlen emberek lévén talán nem szívesen vesződünk azzal, hogy alapelvekből kiindulva próbáljunk logikus következtetésre jutni. Lehet, hogy amikor döntést kell hoznunk, vagy szorult helyzetben vagyunk, kényelmesebbnek érezzük, ha az adott esetre van egy szabály.

Alighanem ismersz olyanokat, akik csak húzódozva, a büntetéstől való félelem miatt engedelmeskednek a törvényeknek. Az alapelvek tisztelete kizárja az efféle gondolkodásmódot. Az alapelvek természetükből fakadóan arra késztetik az általuk vezérelt embereket, hogy szívből engedelmeskedjenek. Tulajdonképpen a legtöbb alapelv nem is von maga után azonnali büntetést, ha valaki nem tartja be őket. Ez felszínre hozza szívünk indítékait, hogy miért is engedelmeskedünk Jehovának.

Tehát óriási különbség szimplán a törvény alatt lenni és felismerni a krisztusi alapelvek szerinti helyes viselkedés fontosságát, melyet csak szívből, valódi istenhitben művelhet jól az ember!

A válasz írója 39%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 20:41

Még jó, hogy ezek szerint te nem állsz törvény alatt.

Akkor tudnám, hogy milyen törvénynek engedelmeskedve jártok házról házra?...

Ha nincs törvény, akkor mi a bűn? Akkor törvény nélkűl nem tudom, hogy mi a bűn, tehát én magam is bűntelen vagyok, de jó, akkor csak azt nem tudom, hogy hogyan jön a képbe Krisztus...

A szombat törvénye Izrael nemzetének adatott. A más nemzetekből, azaz "pogányok" közül megtérteknek más lett parancsolva:

Apostolok Cselekedetei 15:19-29

Csel. 15,19

Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;



Csel. 15,20

Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.

 2 Móz.34,15  1 Kor.8,1  1 Kor.10,14-30  2 Móz.20,14  3 Móz.18,1  Mát.5,27  Mát.5,28  1 Thess.4,3  3 Móz.17,13  5 Móz.12,16  1 Móz.9,4-5  3 Móz.3,17  3 Móz.7,26  3 Móz.17,10-14  3 Móz.19,26  5 Móz.12,16  5 Móz.12,23-25  5 Móz.15,23

Csel. 15,21

Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.



Csel. 15,22

Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.



Csel. 15,23

Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!

 Gal.1,21

Csel. 15,24

Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:



Csel. 15,25

Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,



Csel. 15,26

Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.

 Csel.14,19

Csel. 15,27

Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.



Csel. 15,28

Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,



Csel. 15,29

Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!

Jézus megmondta, hogy azért jött, hogy a törvényt betöltse. Nem csak egyes részeit, hanem az egészet. Tehát betöltötte a szombat törvényét is. Mit is jelent ez? Isten a szombatot a szövetség egyik jeleként adta. Mi pedig Krisztusban tartatunk meg, az új szövetségben. Valamint az ember érdekében adta, hogy akkor pihi van, és kész. Jézus pedig azt mondta a Máté 11:28-ban:

Mát. 11,28

Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

A szombatot, mint napot betöltötte, azaz felcserélte Krisztus maga. Ám ha valakinek gyenge a lelkiismerete ilyen téren, azokról a Róma 14 rendelkezik:

Róm. 14,5

Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.

 Kol.2,16

Róm. 14,6

A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.

"És jézus elkezdte felsorolni a tízparancsolatot."

Ha összehasonlítod a különböző evangéliumok ezen részeit, kitűnik, hogy nem csak a Tízparancsolatból idézett Jézus.

A keresztényekkel kapcsolatban pedig sehol sem olvassuk, hogy a szó szerinti 24 órás szombatot kötelesek lennének megtartani, ezt a parancsolatot az ő esetükben nem ismétli meg a Biblia!

Ellenben a keresztényeknek másfajta szombatjuk van.

Milyen jelentősége van a hetenkénti sabbatnak a keresztények számára?

A keresztények mindennap örülhetnek a ’sabbatnapi nyugalomnak’

A Héberek 4:4–11 ezt írja: „az egyik helyen [1Móz 2:2] a következőképpen szólt [Isten] a hetedik napról: »És az Isten a hetedik napon megnyugodott minden munkájától«, és ezen a helyen [Zsolt 95:11] ismét: »Nem fognak bemenni nyugalmamba.« Mivel tehát hátravan, hogy némelyek bemenjenek abba, és akiknek először hirdettetett a jó hír, azok nem mentek be engedetlenség miatt, ismét megjelöl egy bizonyos napot azzal, hogy oly hosszú idő múltán azt mondja Dávid zsoltárában [Zsolt 95:7, 8], hogy »ma«; mint ahogy a fentiekben mondatott: »Ma, ha az ő hangjára figyeltek, ne keményítsétek meg szíveteket.« Mert ha Józsué nyugalomnak helyére vezette volna be őket, akkor Isten nem szólt volna azután egy másik napról. Hátravan tehát egy sabbatnapi nyugalom az Isten népe számára. Mert aki bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a saját munkáitól, mint ahogy az Isten is a magáéitól. Tegyünk meg hát minden tőlünk telhetőt, hogy bemenjünk abba a nyugalomba, nehogy bárki is elessen az engedetlenség ugyanazon példája szerint.”

Mire kapnak ösztönzést a keresztények, hogy mitől nyugodjanak meg? ’A saját munkáiktól.’ Milyen munkáktól? Olyanoktól, amelyek által korábban igazságosnak akarták bizonyítani magukat. Nem hisznek többé abban, hogy bizonyos szabályok és előírások betartásával elnyerhetik Isten helyeslését és az örök életet. Ebbe a tévedésbe estek a hűtlen zsidók, akik ’a maguk igazságosságát igyekeztek megerősíteni’, s ezáltal „nem rendelték alá magukat az Isten igazságosságának” (Róma 10:3). Az igaz keresztények elismerik, hogy mindannyian bűnösként születünk meg, és csakis a Krisztus áldozatába vetett hit alapján lehetünk igazságos állapotban Isten előtt. Arra törekszenek, hogy megszívleljék és kövessék Isten Fiának minden tanítását. Alázatosan elfogadják Isten Szavának tanácsait és feddéseit. Mégsem jelenti ez azt, hogy úgy gondolják, hogy ily módon rászolgálhatnak Isten elismerésére; tetteikkel inkább a szeretetüket és a hitüket nyilvánítják ki. Ilyen életutat járva kerülik a zsidó nemzet által felállított ’engedetlenség példáját’.

Az 1Mózes 2:2-ben említett ’hetedik nap’ nem csupán 24 órás nap volt. Az a „sabbatnapi nyugalom”, amelynek az igaz keresztények részesei, szintén nem korlátozódik egy 24 órás napra. Ha hitet tanúsítanak, és megfogadják a Biblia tanácsait, mindennap élvezhetik azt, különösen majd Isten új rendszerében.

Ezeréves „sabbat” nyugalma vár az emberiségre

Márk 2:27, 28: Jézus „ezt mondta még nekik: »A sabbat lett az emberért, és nem az ember a sabbatért; ezért az Emberfia még a sabbatnak is Ura.«”

Jézus tudta, hogy Jehova azért vezette be a sabbatot, hogy jel legyen Isten és Izrael között, valamint hogy azt a célt szolgálta, hogy kipihenhessék munkájuk fáradalmait. Jézus azt is tudta, hogy saját halála szolgáltat alapot a Mózesi Törvény megszüntetésére, mivel ő betöltötte a Törvényt. Számára nem volt kétséges, hogy a Törvény és az azzal összefüggő, sabbatra vonatkozó követelmény „az eljövendő jó dolgok árnyéka” volt (Héb 10:1; Kol 2:16, 17). E ’jó dolgokkal’ kapcsolatban beszélhetünk egy olyan ’sabbatról’, amelynek ő az Ura.

Krisztus mint az uraknak Ura, ezer évig fog uralkodni az egész föld felett (Zsolt 2:6–8; Jel 19:16; 20:6). Amikor a földön élt, irgalmasan a legbámulatosabb gyógyításainak némelyikét sabbaton hajtotta végre, így mutatva meg azt, milyen megkönnyebbülést szerez millenniumi uralma alatt a minden nemzetből való embereknek (Luk 13:10–13; Ján 5:5–9; 9:1–14). Akik megértik, mit jelent valójában a sabbat, azoknak arra is lehetőségük lesz, hogy javukra fordítsák a „sabbat” nyugalmát.

Tehát még egyszer:

Nem hisznek többé abban, hogy bizonyos szabályok és előírások betartásával elnyerhetik Isten helyeslését és az örök életet. Ebbe a tévedésbe estek a hűtlen zsidók, akik ’a maguk igazságosságát igyekeztek megerősíteni’, s ezáltal „nem rendelték alá magukat az Isten igazságosságának” (Róma 10:3). Az igaz keresztények elismerik, hogy mindannyian bűnösként születünk meg, és csakis a Krisztus áldozatába vetett hit alapján lehetünk igazságos állapotban Isten előtt.